Szellemi testépítés

A közeljövőben mégsem tervezek angol nyelvű könyvet írni a túlnépesedésről, ellentétben azzal, amit az előző blogbejegyzésemben írtam. Ennek az az oka, hogy még nem érzem úgy, hogy elég hatásos lehetne a művem, az elméletemben még nem érzek annyi erőt. Most inkább úgy gondolom, hogy olyan környezetvédő ötleteket kellene keresnem inkább, amelyeket szinte bárki megvalósíthat, ha van rá pénze, és ezekből próbálhatnék meg könyvet írni. Tehát üzleti ötleteket keresek a környezetvédelem területén, és ehhez a mesterséges intelligencia segítségét is igénybe vehetem, de filozofálhatok is még a témában. Ezen kívül jelenleg nincs olyan ötletem, amiből a könnyű meggazdagodást remélhetem, hiszen valószínűleg már a matematikában is le fogja hagyni a gép az embert. Tehát a jó karma és a szerencse kombinációjából remélem a meggazdagodást, és nincs olyan ötletem, amiből közvetlenül meg tudnék gazdagodni. Elég sokat gondolkodtam azon is, hogy érdemes-e a sakk területén keresni a sikert, de több érv szól ellene, mint mellette. Inkább a matematika és a környezetvédelem területén próbálok tenni valamit, mert az akkor is örömet okozhat, ha nem én leszek az első.

Ha pedig nincs olyan ötletem, ami a sikerhez vezethet, akkor előtérbe kerülnek az olyan ötletek, amelyek az önfejlesztésről, illetve a "szellemi testépítésről" szólnak. Például, a KÖMAL-ból származó (azaz középiskolai) matematikai versenyfeladatokat próbálok megoldani, de sajnos még ebben sem vagyok eléggé kompetens. Mégis gyakorolni akarom ezt legalább szombatonként, hátha fejlődök benne. Magyarországon nagy a kínálat rejtvényújságokból, azoknál legalábbis több értelmét látom a matematikai feladatoknak. De nem csak a gondolkodás területén próbálkozok szellemi testépítéssel, hanem a hasznos tudás és a parapszichológia területén is. Például, a következő két jótékonysági website használatával fejlesztem az angol és spanyol szókincsemet, és talán egyebeket is:

https://beanbeanbean.com/

https://freerice.com/

Ezen kívül néha Internetezés közben spanyol online rádió megy nálam a háttérben, séta közben pedig a mobiltelefonomról FSI spanyol nyelvleckék hanganyagait szoktam hallgatni, ami szépen lassan, de halad. A matematikán és a nyelvtanuláson kívül főleg két témakör érdekel, amelyekben e-könyveket és hangoskönyveket gyűjtöttem magamnak:

1. parapszichológia, természetes teológia, valláskritika, mágia
2. környezetvédelem, szociális igazságosság, politikai gazdaságtan

Már többször változott, hogy ezen két bővebb témakör közül melyiket tekintem jobbnak és fontosabbnak, és ennek eredményeképpen a politikai gazdaságtanról szóló hangoskönyveimet le is töröltem a gépemről. De most úgy érzem, hogy a másik témakörre (parapszichológia, természetes teológia, valláskritika, mágia) valószínűleg nem érdemes több időt pazarolnom, csak a következő két művet tervezem még elolvasni, illetve meghallgatni, ami folyamatban van:

• James George Frazer - The Golden Bough: A Study in Magic and Religion (11 kötet hangoskönyv a LibriVox prodzsektből)
• Lynn Thorndike - A History of Magic and Experimental Science (2 hosszú kötet e-könyv a Gutenberg prodzsektből)

Ezek után valószínűleg inkább megpróbálok a matematikáról szóló nyomtatott könyveket olvasni, és nem a laptopomról fogok művelődni állandóan, mert talán az is rontotta a szemem. Később viszont még visszatérhetek a politikai gazdaságtanról szóló művekre, mert ebben a témában sok ingyenes mű van még, amelyeket még nem olvastam.

Környezetvédő elmélet és ötletek

Ma két dolgot határoztam el. Az egyik, hogy valószínűleg megpróbálok írni egy angol nyelvű könyvet a túlnépesedésről. A másik, hogy az első, közkincs e-könyvemet, amit a már bezárt FEWS prodzsektben osztottam meg TXT és HTML formátumban, angolul és magyarul is, megosztom most ezen a blogon is, ODT, EPUB és PDF formátumban, mert így könnyebben lehet azokat terjeszteni. Ezért a ma estét a TXT formátumú e-könyvek (angol és magyar verziók) ODT formátumra való konvertálásával töltöttem, a LibreOffice segítségével innen már gyorsan tudtam EPUB és PDF formátumú e-könyveket csinálni.

Szándékaim szerint ezek a fájlok, amelyeket ebben a blogbejegyzésben megosztok, közkincsek (kivéve az egyik PDF formátumba ágyazott "Liberation Serif" betűtípust). De éppen ezért készítettem egy másik PDF-et is egy furcsa betűtípussal, amelyben a furcsa betűtípus közkincs, mivel én csináltam régebben a közkincs Tuffy betűtípus alapján (ennek a neve T Evolution Prototype 2 volt).

Jöjjenek tehát a fájlok linkjei a Google Drive-on:

1. EnvironmentalTheoryAndIdeas.odt

2. EnvironmentalTheoryAndIdeas.epub

3. EnvironmentalTheoryAndIdeas.pdf

4. EnvironmentalTheoryAndIdeasT.pdf

5. TEvolutionPrototype2.zip (a T végű PDF furcsa betűtípusa)

A betűtípusról többet az előbb belinkelt FEWS prodzsektben lehet olvasni, illetve némi infó található vele kapcsolatban ezekben az e-könyvekben is.

Remélem, hogy a Blogspot statisztikái nem hazudnak, és valóban elég sokan látogatták ezt a blogot az elmúlt egy hónapban, ez a blogbejegyzés jutalmat is jelenthet ezeknek az olvasóknak. Csak azt sajnálom, hogy ezt a magyar nyelvű blogot Magyarországról még túl kevesen látogatják, és a statisztikákból úgy tűnik, hogy főleg sok különböző országból jönnek a látogatók.

Örülök bármi visszajelzésnek, kommentnek ezzel a blogbejegyzéssel kapcsolatban, pl. hogy sikerült-e letölteni a Google Drive-ról ezeket a fájlokat, vagy miért jönnek az olvasóim sok különböző országból, de Magyarországról alig?

2022 - összefoglalás, és egy környezetvédő ötlet

Sajnos a Google keresőben még mindig nagyon hátul van a blogom, ha a nevemre keresek. Pedig direkt azért írtam blogbejegyzést kb. havonta egyszer, hogy a Google keresőben jobb helyen legyek. Tehát, ha nem sikerül előrébb sorolni a blogomat, akkor úgy gondolom, nincs értelme havi rendszerességgel blogolni, csak ritkábban, vagy ha valamit fontosnak találok. Egyébként próbáltam a hibát elhárítani a neten található információk segítségével, de ezek eddig nem sokat segítettek. A "Google Search Console" nevű eszköz először nem tudta beolvasni a blogom sitemap.xml-ét, de néhány nap várakozás után ez mégis sikerült... Ezután próbáltam kérni / ellenőrizni az így felderített oldalak indexelését (jelenleg azt írja: 44 nem indexelt oldal, 15 indexelt oldal), tehát még néhány napot várni kell arra, hogy mi lesz ennek az eredménye, szóval vagy előrébb fog kerülni a blogom a Google keresőben, vagy nem.

Egyébként arra is gondoltam, hogy lehet, hogy a blogom minden blogbejegyzés előtt látható leírásával lehetett a gond, mivel az mindig ugyanaz volt, és a "duplicate content" kategóriájába eshetett. Ezt a szövegrészt tehát eltávolítottam, így a blogom címe alatt jelenleg nem található leírás (description). Viszont véleményem szerint ez olyan jól volt megfogalmazva, hogy nem szeretném veszni hagyni, így ebben a blogbejegyzésben újra le is közlöm, mint a blogom eddigi tartalmainak összefoglalását:

Vallásfilozófia egy volt kereszténytől, a kereszténység kritikája és pótlása; természetes teológia, környezetvédelem, szocializmus és a természetfeletti (paranormális) kutatása. Útkeresés a siker irányába; sakk, matematika, programozás és IT, művelődés angol vagy német podcastokból (vagy esetleg non-fiction hangoskönyvekből, előadásokból, online rádióból vagy TV-ből)... írás pályázatokra vagy spontán, stb.

Ennyit a blogom nézettségéről. Egyébként, hogy összefoglaljam a 2022-es évemet, az kb. az új munkahely és a német nyelvű podcast-ok hallgatásának éve volt. Viszont most úgy látom, hogy már elegendő német nyelvű podcast-ot hallgattam (a kitűzött célomhoz, a középfokú nyelvvizsgához), inkább a fogalmazást és a beszédet kellene gyakorolni, amire a cég által támogatott formában (nyelvtanárral) lehet, hogy lesz is alkalmam 2023-ban. Viszont rájöttem, hogy valószínűleg nem elég jó az angolom ahhoz, hogy könyvet írjak angolul (pedig szeretnék), ezért 2023-ban már inkább angol nyelvű podcast-okat fogok hallgatni, vagy angol nyelvű e-könyveket fogok olvasni. Ez alól kivétel a német nyelvű "Wohlstand für alle" című podcast, mert az "food for thought" lehet a számomra (gondolkodásra ösztönöz, közvetve ötleteket adhat). Szóval, már ki is kerestem egy csomó angol nyelvű podcast linkjét az írás témakörében, bár később elbizonytalanodtam abban, hogy ez a témakör elég sokat tud nekem segíteni... így hát lehetséges, hogy az angol podcast-ok közül is inkább a gazdaságról vagy a környezetvédelemről szólókat részesítem majd előnyben (pl. "Debunking Economics - the podcast"). Másrészt most Karácsonyra kaptam egy okostelefont (pedig nem akartam), és hogy ez ne legyen teljesen hiába, lehet, hogy HTML vagy PDF formátumú e-könyveket fogok rajta olvasni angolul. Ennek kapcsán eszembe jutott még két etikai ötlet, ami véleményem szerint "jó karmát" adhat:

• Kevesebb szerzői joggal védett művet olvassunk / hallgassunk, ezek helyett inkább közkincs műveket olvassunk / hallgassunk (emiatt valószínűleg nem fogok visszatérni pl. a korábban hallgatott "Rune Soup" című podcast-ra, hiszen vannak közkincs művek is ebben a témakörben).
• Csak akkor vásároljunk dolgokat, ha szükséges (ami kb. a "minimalizmus" lényege).
  

Tehát, ezekkel együtt megpróbálom betartani a korábbi etikai ötleteimet is (pl. vegán étkezés napi egy étkezés kivételével, illetve számítógépmentes matekos szombat, amikről már írtam ezen a blogon), mert vannak arra utaló jelek, hogy ez szerencsét hozhat. Valóban, ezek az etikai irányelvek is a 2022-es év hozományai. Viszont jelenleg úgy látom, hogy az imádkozás nem tartozik a valóban "jó karmát" adó tevékenységek közé, hanem inkább öngólt jelentene, tehát imádkozni nem tervezek. Egyébként, ha már az összefoglalásoknál tartunk, úgy látom, hogy eléggé megszilárdult már az a hat dolog is, amikre koncentrálok a siker érdekében:

1. programozás (munkahely)
   
2. (nyelv)tanulás (művelődés idegen nyelven)
   
3. matematika
4. írás (non-fiction a jó karmáért, esetleg fikció a pénzért)
   
5. sakk (mint sport, városi szinten)
   
6. szerencse / parapszichológia
   

Még egy érdekes dolog történt velem a közelmúltban, amit tulajdoníthatunk akár a szerencsének is, de talán több is lehet mögötte: beiratkoztam ugyanis a városi könyvtárba egy fél évre, hogy matekos könyveket olvashassak szombatonként (az ottani kínálat is csak kb. fél évre elegendő a számomra). Többek között kikölcsönöztem onnan a "K. A. Ribnyikov - A matematika története" című művet is.

Kicsit később pedig pont ennek a könyvnek a 2. kiadását tudtam kicserélni a városban lévő, egyik "Olvas-LAK: Tégy egyet, végy egyet" elnevezésű könyvcserélő szekrénykéből, amikről már írtam korábban (Szerkesztve: 2024-12-14: a korábban linkelt blogbejegyzésemet azóta töröltem.) Titkos jótevőim lennének? Ezt általában nehezebb elhinni, mint a titkos ellenségeket (a.k.a. paranoia). Sajnos egyébként a szerencsére utaló jelek sem elég erősek, amíg különféle betegségek gyötörnek, szóval lehet, hogy az etikai áttörés még várat magára. Lehetséges, hogy tényleg meg kellene írnom a környezetvédő ötletekről szóló könyvemet. Ezt sajnos ebben a téli szünetben nem volt kedvem (és/vagy erőm) megírni, de egy minimális haladást azért sikerült elérni: egy új és elég jónak tűnő ötletem támadt.

Arra gondoltam, hogy hatékonyabb nemzetközi környezetvédő megállapodásokat lehetne tenni, ha a megállapodást elfogadó országok szankciókkal sújtanák a megállapodást el nem fogadó országokat, például vámokat vetnének ki a velük való kereskedelemben. Másrészt a megállapodást elfogadó országok kölcsönös előnyökhöz is juttathatnák egymást. Olyan ez, mint az emberek között a bosszú és hála íratlan törvénye lehetett, mielőtt az írott törvények keletkeztek és végrehajthatóvá váltak. Az íratlan törvények hozásához nem szükséges minden fél beleegyezése, elegendő az, ha a törvényhozók vállalják a végrehajtást is. Persze ezt az ötletet a könyvemben majd jobban ki kell dolgoznom, lehetőleg konkrét példákkal.

Na de térjünk rá, mi a tervem 2023-ra (fogadalom helyett)... valószínűleg folytatom a 2022-ben megkezdett utat (lásd az előbb említett 6 pontot), ezen belül is különösen a középfokú német nyelvvizsgát lenne jó letenni, illetve megírni a környezetvédő ötletekről szóló könyvemet. Ez nem sok reményt ad a gyors meggazdagodásra, éppen ezért része az említett 6 pontnak a szerencse is, de lehetséges, hogy a szerencséről ezen a blogon nem írhatok többet a tartalmi irányelvek miatt. Ha a hosszabb távú terveket nézzük, akkor már mindenképpen megjelenik a meggazdagodás is (B terv: regényírás pénzért), de arra is gondoltam, hogy a közelgő válságok miatt valószínűleg nem lenne életképes ötlet a szociális igazságossággal foglalkoznom, hanem inkább a környezetvédelemre lenne érdemes jobban koncentrálnom. A szociális igazságosság hiánya több ezer éves probléma, tehát valószínűleg nem könnyű megoldani, viszont minden korban lehetnek emberek, akik ezen dolgoznak. A környezetvédelem viszont leginkább korunk problémája, most ez tűnik a legfontosabbnak, tehát valószínűleg Isten is ezt jutalmazza a leginkább.

Gazdasági tanácsaim a szegényeknek (egy korábbi dokumentumom magyarítása)

2016-ban elég sokat írtam, illetve trollkodtam is, de sajnos "sok beszédnek sok az alja". Mégis találtam ezen régebbi írásaim között valamit, amit érdemes lehet itt leközölni. Ezt mindjárt meg is teszem, mivel havonta körülbelül egy blogbejegyzést terveztem ebbe a blogba írni, és nincs semmi más újdonság, amit most érdemes lenne leírnom (esetleg később). Angolról magyarra fordítom az írást, és kicsit át is dolgozom, néhány dolgot kihagyok. Itt következik:

Fekete Árpád gazdasági tanácsai a szegényeknek:

• a rajzolási és írási készségek eléggé függetlenek
• a humor és a zene segíthet gyorsan meggazdagodni
• egyébként a kézműves mesterségekben használjunk jó sablonokat
• szortírozzuk a régi cuccainkat az erőforrásaink közé vagy a szemétbe

1. A szegényeknek a munkát az élvezetekkel kellene kombinálnia

• a matematikát akkor is szeretni lehet, ha a világot nem (rekreáció)
  
• némely esetben az elmesportok és a verseny-játékok jó ötletnek tűnnek
• a politika, illetve a bűnözők legális megbüntetése a legrövidebb út is lehet
• figyeljük a pályázatokat és nyereményjátékokat, kommunikáljuk a jó ötleteket
• "kevesebbet költeni" nem mindig lehetséges, ha családunk van vagy a szomorúságunkat valamivel ellensúlyozni kell
• ahhoz hogy gyorsan meggazdagodjunk, általában szükséges híressé válni
• egyébként az etikus emberek még reménykedhetnek a természetfelettiben is
  

2. Vannak utak olyan sablonokkal, amelyeket követhetünk: 

• valószínűleg érdemes megnézni, mit csinálnak a kisgazdák és kézművesek
• kreatív hobbi kultúrák (origami, kosárfonás, kötés/horgolás) keveset fizetnek
• kristálynövesztés / szobanövények könnyűek is lehetnek a know-how után
• régi mesterségek is vannak, pl.: „Teophilus Presbyter - De diversis artibus”
• jó ötleteket lehet találni a környezetvédő mozgalomban is (pl. házi szappan)
  
• újabb kreatívok ingyenes (?), újrahasznosított alapanyagokat használhatnak
• listázzuk a (félkész) alapanyagokat és a jó mintákat / sablonokat
• néhány ember hallgat valamit (pl. podcastot), miközben ilyeneken dolgozik
• talán használhatunk műanyag ládákat gombák vagy palánták termesztésére
  

3. Az egyediség megérheti, mert az agyból ad hozzáadott értéket: 

• a művészetek, játékok és fejtörők akár jól is fizethetnek, kivéve gazdasági válság vagy túl magas kínálat esetén
• játékok/fejtörők ékszerként, és egyéb kincsek lejárt szabadalmak alapján
• eredeti groteszk, bizarr művészet az ezoterikus/okkult piacon
• megoldások korunk etikus innovációs kihívásaira (vagy új szabadalmak)
  
• egyedi műalkotás-eszközöket is lehet csinálni szuperhősök számára

4. Néhány lehetséges prodzsekt listája (a modern időkre is):

• papucsok, sálak, sapkák, kalapok, kesztyűk, fésűk, bőröndök, sípok
• kürtök, íjak, nyilak, halcsapda, egérfogó, kötelek
• ostorok, pecsétek, maszkok, legyezők, könyvkötészet, díszcsomók
• sör, gyertya, szappan, enyv, hamuzsír, színes üvegdarabok mozaiknak
• mozaikok PC programozással + újrahasznosított anyagokkal vagy gombokkal
• kabátok a 'Jack of Plates' páncélzat mintájára, akár újrahasznosítva is
• bumerángok és egyéb tárgyak célba dobáshoz
• hangszerek és egyéb akusztikus eszközök (pl. csörgők, szirénák)
• dokumentumok megsemmisítése a papír újrahasznosításával kombinálva
• malacpersely-szerű dokumentum-tárolók gipszöntéssel vagy máshogy
• akár energiát is lehet termelni szobabiciklivel vagy házi szélturbinákkal
• alkalmazzuk a környezetbarát 'Parabolic Solar Cooker' DIY terveket, tehát süssünk/főzzünk tükrözött napenergiával, parabola alakú tükör segítségével
• a PET palackokat és egyéb szemetet zsinegekre / szalagokra lehet felvágni
• hosszabb nyelet vagy plusz kiöntő vezetéket adhatunk edényekhez
• gyöngyből készült függöny, moszkító elleni háló / szigetelés ablakhoz / ajtóhoz
• fűteni lehet kemencével, cserépkályhával, üvegházzal és tükrökkel
• 'ice houses' / (jég)vermek hűtőszekrény helyett, árpa lehűtése főzés helyett
• sakkfigurák öntéssel, sakktáblák két különböző színű szalagból fonva
  
• intarzia, csontfaragás, címertan/logók, sárkányok, mandala idegeneknek
  
• víztisztítás, víz alatti eszközök, elektromosság megspórolása vagy tárolása

5. Újrahasznosított anyagok további innovációhoz (nézzünk körül):

• a műanyag joghurtos / margarinos dobozok fehér, kör alakú alja
• ételek csomagolásának belül egyszínű, lapos, síkbeli anyaga (műanyag)
  
• nagy műanyag mosószeres flakonból kivághatunk pl. lapátot, hótaposó csizmát
• gyufásdobozok, teásdobozok, cipősdobozok, kazetták, csukható edények
• szalagok, vezetékek, szívószálak, borotvapengék, parafadugók, tollak

Eddig tartott az említett dokumentum. Úgy tűnik, hogy ez a "csináld magad" dolgok és a kézművesség iránti érdeklődésem, amiről ez a blogbejegyzés szólt, csak egy fellángolás volt az életemben, mivel rájöttem, hogy ezzel nem igazán tudok pénzt keresni (leadózni sem lenne egyszerű, meg nem is fizet elég jól, nem is skálázható elég jól). Viszont amit az elején írtam, az még mindig érvényes: a rajzolás, írás, humor és zene közül valamelyik a siker felé vezető út lehet a szegények számára (nem is beszélve a matematikáról és a sakkról). Én például jelenleg az írásra koncentrálok, a matematika mellett.

Gazdaságilag is fenntartható öko-adó ötletek adása (pl. "háromautó-adó")

Már elküldtem az előző három, öko-adókról szóló blogbejegyzésemet (egy, kettő, három) az országgyűlési képviselőmnek, Lezsák Sándornak (és mellette másoknak is). Erre Lezsák Sándortól választ is kaptam, miszerint megvizsgálták a javaslataimat, és úgy találták, hogy azok szakpolitikai jellegűek, ezért azt javasolják, hogy új kormány megalakulását követően keressem meg ezzel a Palkovics László vezette Technológiai és Ipari Minisztérium illetékes államtitkárságát, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. Ezt azonban nem tudtam azonnal megkeresni, mert a honlapjukon egyenlőre még nincsenek fenn az elérhetőségeik (amikor ezt írom). Ezután úgy döntöttem, hogy erre a kommunikációra jobban felkészülök, mint az előzőre, és ezért írom most ezt a blogbejegyzést...

Tehát, a jelenlegi (és egyben előző) kormány tevékenységéből ítélve ők a hosszú távú, környezeti fenntarthatóságnál valószínűleg fontosabbnak tartják a rövid távú, gazdasági fenntarthatóságot (ami a hosszabb távú fenntarthatóságnak is feltétele lehet), ezért úgy gondolom, valószínűleg nem értenének egyet a második öko-adós blogbejegyzésemmel, tehát ezzel nem is fogom terhelni őket. Viszont a többi öko-adós ötletet újult erővel szeretném prezentálni, és támadt még egy újabb ötletem is azóta. Egy jó kormány valószínűleg meg fog valósítani egy jó ötletet, ha az gazdaságilag fenntartható és emellett tetszik a népnek is (utóbbiba érthetjük pl. az életszínvonalat, a szabadságot, a szociális igazságosságot és a fenntarthatóságot). Én a következő öko-adó ötletek jósága mellett szeretnék érvelni:

1/A. Magyar állampolgárok repülőjegyeinek megadóztatása:

A repülőjegyek megadóztatása külföldön már bizonyított. Ez azért környezetbarát, mert a repülők üzemanyag-fogyasztása és szén-dioxid kibocsátása rendkívül magas, és az adó hozzájárul a járatok számának csökkentéséhez, illetve az adóból bejövő pénz nemes célokra fordítható. De ez az ötlet talán negatív hatással lenne az idegenforgalomra, ami fájhatna a gazdaságnak is. A következő megoldást találtam ki erre: csak a magyar állampolgárok (olyan nem kettős állampolgárok, akik csak magyar okmányokat tudnak felmutatni) repülőjegyeit lenne biztosan érdemes megadóztatni, ezt viszont erősen ajánlom! Ilyen módon a külföldi turisták továbbra is Magyarországra jöhetnének, a magyar turisták pedig gyakrabban választanák a belföldi turizmust, és nem külföldön költenék el a pénzüket. Ez tehát még egy újabb nyomós érvet jelent a környezetvédelmen kívül az ötletem megvalósítására. Persze egyéb, kisebb érvek is vannak a repülőjáratok számának öko-adó útján való csökkentése mellett:

• a világjárványok talán lassabban terjedhetnének
• a gazdaság kevésbé lenne függő a külső tényezőktől (lokalizmus)
• a gazdagok és a szegények közötti vagyoni különbségek csökkennének
• az öko-adónak az egy főre jutó fogyasztással arányos mértéke esetén elősegítené a kisebb fogyasztású légi közlekedési technológia kifejlesztését
• talán kevesebb fiatal magyar (pl. orvos) menne külföldre munkát vállalni
  

1/B. A külföldre irányuló turizmus egyéb jellegű megadóztatása:

A belföldi turizmus ösztönzése érdekében akár egyéb módokon is érdemes lenne megadóztatni a magyar állampolgárok külföldre (kivéve a történelmi Magyarország területeire) történő utazását (pl. a buszjegyek árában). Mivel a közlekedés szinte mindig energiát használ fel, ennek közvetett módon a környezetvédelem szempontjából is kedvező hatása lenne. A külföldre történő utazás olyan luxus, ami nem feltétlenül szükséges a megélhetéshez, és ilyen dolgokat tudunk feláldozni a fenntarthatóság oltárán. Az adó még mindig jobb lenne, mint a tiltás, ami a kommunista rendszerben volt. Viszont az is igaz, hogy biztosítani kellene azt, hogy a repülőutak helyett legyen olcsóbb alternatíva a külföldre történő utazásra, és ezért ez az 1/B pont talán nem is olyan fontos.

1/C. Egyéb, pl. teherszállító, sport- vagy magánrepülők:

Akár ezeknek az üzemanyag-fogyasztását is meg lehetne adóztatni, hogy ne tűnjön igazságtalannak a nép szemében, hogy csak az utasok fizetnek öko-adót. Az érvek emellett hasonlóak, mint az 1/A esetén. Másrészt az EU-ban vámunió van, de a vámon kívül más módok is lehetnek a külföldről származó áruk behozatalának korlátozására, mint pl. ez az ötlet is. Mondjuk talán ez nem is olyan fontos, mivel a teherszállítás zöme úgysem légi úton történik. A sport- vagy magánrepülők üzemanyag-fogyasztását öko-adóval sújtani viszont érdemesebb lenne. (Akár ebből lehetne finanszírozni a katonai repülés üzemanyag-felhasználását is.)

2. Magánszemélyek harmadik autójának megadóztatása:

Ez az ötlet nem szerepel a korábbi blogbejegyzéseimben, mert csak ma jutott az eszembe. Arra gondoltam, mi az, ami szükséges a megélhetéshez, és mi az, ami nem. Ami nem szükséges, azt öko-adóval lehet sújtani. Ilyen dolog lehet a már említett külföldre történő utazás, de ilyen lehet az is, ha egy magánszemélynek (nem a cégének) kettőnél több autója van (gazdagoknál előfordulhat az ilyesmi). Az autókat könnyebb lenne így megadóztatni, mint más ingóságokat, hiszen az autókat regisztrálni kell a hatóságoknál, pl. rendszámmal kell ellátni azokat. Tehát, ha egy magánszemély kettő autónál (illetve annál nagyobb gépjárműnél) többet birtokol, akkor azért öko-adót kellene fizetnie. Az autók gyártási folyamata ugyanis káros a környezetünkre, akár benzines, akár gázolajos, akár hidrogénes vagy elektromos autóról legyen is szó. De hogy a családok se kerüljenek hátrányba, náluk a férj is és a feleség is birtokolhatna két-két autót, csak a harmadikért (vagyis ötödikért) kellene adót fizetniük, ez a két-két autó tehát elég kellene, hogy legyen egy család számára. Az adó mértékének meghatározása jó kérdés, ezt a szakértőkre bíznám, de ha már csináljuk, akkor csináljuk "rendesen". Egy nagy mértékű adó még mindig liberálisabb lehet, mint a betiltás. De jóval kisebb mértékű adóval lehetne akár a második autót is terhelni. (Szerkesztve: 2022-06-07: Természetesen háromnál is több autó esetén mindegyik autót adóval lehetne sújtani, amelyik nem az első kettő egyike...)

3. A környezetvédelmi termékdíj mértékének növelése:

A környezetvédelmi termékdíj egy már létező öko-adó, és csak dicsérni tudom. Viszont arra gondoltam, hogy ennek a blogbejegyzésnek a szellemében (hogy azt érdemes megadóztatni, ami nem szükséges a megélhetéshez és akkor, ha az adó nem károsítja a gazdaságot), érdemes lenne a környezetvédelmi termékdíj mértékét bizonyos esetekben növelni. Arra gondoltam például, hogy a dezodorok, hajlakkok, hajfestékek, parfümök és hasonlók, tehát a nem feltétlenül szükséges kozmetikai árucikkek esetén érdemes lenne jócskán növelni a környezetvédelmi termékdíjat. Mivel magas az infláció, a környezetvédelmi termékdíjat egyéb esetekben is növelni kellene, talán még az inflációnál nagyobb mértékben is, hiszen beléptünk a környezetvédelmi problémák időszakába.

Egyéb öko-adó (és etikus adó) ötletek

Elbizonytalanodtam abban, hogy ezen magyar nyelvű blogom "mini think-tank" funkciója helyes út, mert ugyanennek a blognak a másik funkciója "A kereszténység kritikája", és Magyarországon a jelenlegi (keresztény) kormányt tekintve a kettő talán üti egymást, azaz kontraproduktív lehet. De ha már ezeket a "mini think-tank" blogbejegyzéseket megírtam, lehet, hogy mégis megpróbálom majd ezek kommunikálását, csak kevesebb reménnyel (illetve megírom még ezt a blogbejegyzést is). Másrészt nem is igazán sok eredeti "öko-adó" lehetőség jutott az eszembe, csak pl. arra gondoltam, hogy meg lehetne adóztatni a dezodorokat, hajlakkokat, hajfestékeket és hasonlókat, tehát a nem feltétlenül szükséges kozmetikai árucikkeket, de úgy láttam, hogy a környezetvédelmi termékdíj már ezekre is kiterjed (még a szappanok is meg vannak adóztatva). Más kérdés, hogy érdemes lenne-e jelentősen növelni a környezetvédelmi termékdíjat ezekre a termékekre (illetve egyebekre, amelyek nem feltétlenül szükségesek egy ember számára)... hiszen ezeknek a csomagolása gondolom még környezetkárosítóbb lehet, mint a műanyag, nem is beszélve a vegyi anyagokról. Úgy gondolom, hogy ezen termékek többsége úgyis külföldről származik, tehát a környezetvédelmi termékdíj növelése ezen termékekre valószínűleg gazdaságilag is fenntartható lenne.

Eszembe jutott néhány olyan adó-ötlet, ami ugyan nem környezetvédelmi megfontolásból született, de legalább etikus lenne és talán kihatással lenne a környezetvédelemre is. Ezeket a saját életemből vett problémák ihlették, tehát ideálisak lehetnek egy képviselőmmel való megosztásra. Lássuk csak ezeket:

• "All rights reserved" adó: a "Minden jog fenntartva" ("All rights reserved", "Alle Rechte vorbehalten") vagy a "Minden jogot fenntartunk, amit kifejezetten nem engedtünk át Önnek", vagy hasonló jogi kikötések félreértelmezhetőek, és szigorúan vett értelemben nem elfogadhatók, ami ellehetetlenítheti az ilyen jogi feltételeket szigorúan értelmező ember életét. Ezért ha egy könyvkiadó, egy folyóirat vagy egy Internetes website / honlap / portál vagy közösségi oldal (pl. FaceBook, Instagram) ezeket a jogi kikötéseket alkalmazza, akkor plusz adót kellene ezért fizetnie, a termékének vagy szolgáltatásának bevételével arányosan, de legalább egy meghatározott összeget (hogy elkerüljük ezeket a jogi kikötéseket pl. az ingyenes társkeresők vagy az önkormányzatok honlapjai esetén is).
  
• "Changes to the terms" adó: Ha egy Internetes website / honlap / portál (pl. társkereső) felhasználási feltételei vagy általános szerződési feltételei (stb.) magukban foglalják, hogy ezeket a feltételeket bármikor, egyoldalúan módosíthatják, a felhasználók tudtával vagy akár tudta nélkül is (ezért javasolják, hogy gyakran olvassák ezeket a feltételeket újra és újra), és a módosítások a honlapnak a változásokat követő első használatba vételekor életbe lépnek, akkor az ilyen jogi feltételek miatt adót kellene fizetnie a honlap gazdáinak, sőt, ennél akár enyhébb feltételek miatt is! Csak akkor mentesülhetnének az adófizetés alól, ha a módosított feltételek csak legalább 30 nappal a kihirdetés után lépnének életbe, és a honlap gazdái a módosításokról értesítést is küldenének, és ezek a változások nem lennének túl gyakoriak (mint pl. a T-mobilos szerződések esetén), VAGY ha csak akkor kezdhetné meg a felhasználó a holnap használatát, ha kifejezetten elfogadja az új feltételeket ugyanolyan módon, mint amikor az első alkalommal megtette azt (pl. checkbox bejelölésével), VAGY ha a módosításokat a törvények vagy rendeletek változásai miatt, vagy hasonló okból kell alkalmaznia a honlap működtetőinek.
• Egyéb adók lehetősége a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatban: sajnos vannak egyéb gondok a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatban, amiket nehezebb lenne adókkal korlátozni. Ilyen pl. az, ha valamit ingyen hozzáférhetővé tesznek, de csak "nem-kereskedelmi célokra". Itt nincs pontosan definiálva, hogy a "nem-kereskedelmi célok" csak a közvetlen haszonszerzést tiltják, vagy azt is, hogy valaki akár sokkal később "a tudás hatalom" elve alapján közvetett módon érjen el hasznot az adott dolog segítségével, vagy pl. a nem-kereskedelmi célokra használt szolgáltatással hírnévre vagy népszerűségre tegyen szert... így ugyanis akár minden "kereskedelmi célnak" minősülhet. Itt is lehetne adókkal próbálkozni (pl. csak akkor kellene adót fizetni, ha nem teszik hozzá, hogy csak "közvetlen haszonszerzés" számít kereskedelmi célnak), de talán nem érdemes. Másik gond lehet azokkal a jogi kikötésekkel kapcsolatban, amiket egyes könyvek elejébe szoktak írni, különösen az angol nyelvű könyvek esetén. Itt is lehet szigorúan és kevésbé szigorúan értelmezni ezeket a feltételeket (pl. mit jelent a "transmitted", "stored in a retrieval system", stb. az agyunkra vonatkozóan). Ennek rendbe tételéről is valószínűleg csak túl furcsán hangzó törvény születhetne.

Összefoglalva, sajnos eddig az ötleteléssel (brainstorming) nem sok előrelépést tettem abban, hogy hogyan lehetne környezetvédőbbé tenni a politikát, tehát elbizonytalanodtam abban is, hogy a politikában van a megoldás kulcsa. Persze a politika hozhatna törvényeket a túlnépesedés ellen is, illetve azonnal megvalósíthatna minden más környezetvédő politikai ötletet is, de úgy gondolom, hogy a politikához nem csak politikai ötletek kellenek, hanem politikai akarat is azok végrehajtására, valamint a környezetvédelmi fenntarthatóság mellett a gazdasági fenntarthatóság biztosítása is. Amíg ez nincs meg, addig valószínűleg tartom magam a korábbi stratégiámhoz, és a politikát passzolom... viszont továbbra is érdekelnek azok az elméletek és ötletek, amik arról szólnak, hogy milyen lehet az ideális közgazdasági rendszer (pl. miben van igaza Adam Smith-nek, és miben Karl Marx-nak).

Öko-adó ötlet #2: szén-dioxid-adó (carbon tax, CO2-Steuer)

Ha már megígértem, megírom az öko-adókról szóló újabb blogbejegyzése(i)met, habár kicsit mintha imposztor-szindrómám lenne a témáról szóló folyóiratok láttán: pl. Environmental law journals, illetve Environmental economics journals, amiket általában nem olvasok. Mondjuk jó kérdés, hogy vajon általában a politikusok közül sokan olvasnak-e ilyeneket, amikor a 21. században nagy válságok várhatóak a környezetvédelmi problémák (illetve a fosszilis energiahordozók elfogyása) miatt. Másrészt nemrég volt Magyarországon az országgyűlési képviselők választása, és ott általában (vidéken) nem azok a képviselőjelöltek nyertek, akik aláírásukkal támogatták a GreenPeace Zöld Nyilatkozatát... tehát nem az ellenzék nyert, hanem a kormánypárt. Jó kérdés, hogy ez azt is jelentheti-e, hogy a kormánypárti képviselő(k)nek küldött esetleges petíció(i)m az öko-adók témájában sikertelen lesz(nek), vagy inkább csak a GreenPeace Zöld Nyilatkozata lehetett rosszul megfogalmazva vagy prezentálva. Tehát, még elképzelhetőnek tartom, hogy a mini think-tank-om (vagyis személyem) által tett öko-adó javaslat(ok) meghallgatásra talál(nak) a kormánynál, annál is inkább, mivel az ő pártjukban is van(nak) a környezetvédelmet fontosnak tartó ember(ek), például az előző köztársasági elnök (Áder János), aki tudtommal az elobolygonk.hu honlapot is kezdeményezte. Ennyi bevezetés (illetve az előző blogbejegyzésem) után térjünk rá a következő öko-adó-fajtára, amiről talán a legtöbb WikiPedia cikk szól, és ami az egyik legismertebb környezetvédelmi problémát, a globális klímaváltozást hivatott megoldani.

A szén-dioxid-adóról van szó, ezt az angol WikiPedia-ban "carbon tax", a német WikiPedia-ban "CO2-Steuer" címszó alatt találhatunk meg (a magyar WikiPedia-ban szénadó néven szerepel, ahol egyébként található még egy hasznos link a carbontax.org honlapra is). Ez az adó a szervezetek szén-dioxid kibocsátását (illetve esetleg egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását) adóztatja meg, azzal a céllal, hogy ez a közteher hozzájárul majd az ilyen gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Néhány országban már megfelelően működik... de más országok - köztük Magyarország is - más megoldási lehetőséget találtak a problémára, amit úgy neveznek, hogy kibocsátáskereskedelem, angolul "emissions trading", vagy "carbon emission trading", röviden "cap and trade", németül pedig úgy nevezik, hogy "Emissionsrechtehandel". Az utóbbi esetén meghatározzák, hogy egy ország összesen mennyi szén-dioxidot (illetve káros anyagot) bocsáthat ki (pl. nemzetközi egyezmények alapján), és ezeket a jogokat szétosztják az ország szervezetei között (jobb esetben árveréssel / "auctioning", rosszabb esetben a kormány döntése alapján / "grandfathering"). Ezután az említett szervezetek egymás között akár kereskedhetnek is ezekkel a jogokkal, sőt, talán nemzetközileg is. Így biztosítható, hogy a lehető leghatékonyabban és legigazságosabban osszák el ezeket a jogokat, de mégis előre meghatározható, és ezáltal korlátozható legyen a szén-dioxid kibocsátás, a nemzetközi egyezményeknek megfelelően. Ez így rendben is van, hiszen a cégek fizetnek is azért a szén-dioxidért, amit kibocsátanak, pl. a jogok árverésen történő kiosztása vagy az egymás között történő adásvétele során. Tehát a kibocsátáskereskedelem valóban szükséges lehet ahhoz, hogy biztosan tarthatóak legyenek a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott klímacélok. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy a kibocsátáskereskedelem mellett ne lenne érdemes bevezetni még a szén-dioxid-adót is, miként a fenti linkeken elérhető térképek alapján néhány ország teszi, vagy tervezi megtenni.

Map of carbon taxes and emission trading

A kibocsátáskereskedelemmel tehát elérhető valamilyen minimális klímacél, de a kibocsátáskereskedelem nem igazán segít ennek a minimális klímacélnak a túlteljesítésében. Pedig ha rosszul tervezték meg az adott klímacélt, akkor ennek a klímacélnak a túlteljesítésére lehet szükség. Ebben segíthet a szén-dioxid-adó, ami ugyan nem biztos, hogy garantálja egy minimális klímacél teljesítését, de hozzájárulhat ahhoz, hogy mindenki megtegye a klímaválság elkerülése érdekében, amit tud. Például, elképzelhető, hogy egy ország egyébként sem lépné túl a rá szabott szén-dioxid-kibocsátást, ezért a kibocsátáskereskedelemben nagyon alacsony lenne ott a szén-dioxid kibocsátás jogának az ára (hacsak valami spekuláns fel nem vásárolná ezeket a jogokat a jogokat kiosztó árverésen, hogy később monopól helyzetbe kerülve drágábban adhassa el őket), így ez nem lenne kellően ösztönző hatású. A szén-dioxid adót viszont ki lehet szabni úgy, hogy az a gazdaság szempontjából optimálisabb legyen.

Végül is, a szén-dioxidot kibocsátó módon előállított termékek és szolgáltatások végfelhasználója a magánember, a fogyasztó, ezért ő fizeti meg az ezekre kivetett adók árát... ezért (illetve a demokrácia miatt) találták ki azt, hogy a magánemberek számára vonzóbbá kellene tenni a szén-dioxid adót... amit például úgy tehetnek meg, hogy az államkasszába befolyó szén-dioxid adót kizárólag arra használják fel, hogy csökkentsék vele a magánemberek adóit... így jobban járnak azok a magánemberek, akiknek az életmódja kevesebb szén-dioxid kibocsátással jár, tehát a szén-dioxid adó a kedvező irányba mozgatja az evolúciót. Másrészt vannak olyan ötletek is, amelyek szerint a magánembereknek közvetlenül járna pénz a szén-dioxid adókból, ezt úgy nevezik angolul, hogy "Carbon fee and dividend", és németül, hogy "CO2-Preis mit Klimaprämie". Talán csak így lehet valóban nyilvánvaló, hogy a szén-dioxid adóból profitálnak a környezettudatos emberek, ez pedig megteremtheti a politikai akaratot is a szén-dioxid adó bevezetéséhez. Másrészt felmerülhet a kérdés, hogy vajon hátrányos lenne-e a szén-dioxid adó az azt bevezető ország versenyképességére más országokkal szemben? Mert ha így van, akkor az viszont csökkentené ezt a politikai akaratot...

Nézzünk egy példát. Pl. Magyarországon a szén-dioxid adó bevezetése előtt (vagy nélkül) egy termék X forintba kerülne, a szén-dioxid adó bevezetése után X+Y forintba. Pl. Kínából behozott hasonló termék Z forintba kerülne, és X<Z, de Z<X+Y. Tehát, a szén-dioxid adó bevezetése miatt a magyar termék már nem lenne versenyképes a kínaival szemben, és egy "subsidy" (szubvenció) a magyar terméken csak visszafordítaná vagy semlegesítené a szén-dioxid adó hatását. Tehát, a szén-dioxid adónak nem lenne teljesen jó hatása a gazdaságra, hacsak nem növelnénk a kínai termék behozatalának az árát. Ha viszont a kínai termékre a szén-dioxid adónak megfelelő vámot kellene fizetni, akkor a kínai termék ára Z+Y lenne, és X+Y<Z+Y miatt a magyar termék versenyképes maradna. Tehát, lehetséges, hogy a szén-dioxid adóval együtt érdemes lenne növelni bizonyos áruk behozatalára vonatkozó vámokat. Ez a trükk viszont nem működik olyan magyar árukra, amelyeket exportra szánunk. Mindez pedig azt jelenti, hogy a szén-dioxid adó ösztönzést jelenthet a lokalizmusra is (a lokalizmus egyébként nemzetbiztonsági érdek is lehet a 21. században várható válságokban). De ha mégis nagyon exportálni akarunk, esetleg megtehetjük azt is, hogy a Magyarországról exportált árukra nem kérünk szén-dioxid adót, illetve visszaigényelhetővé tesszük azt. Még mindig marad nekünk az a szén-dioxid adó, ami az itthon igényelt termékek és szolgáltatások előállításakor keletkezik. Az itt említett módosításokkal a véleményem szerint nem sok veszteséget okozna a szén-dioxid adó, ha bevezetnék egy olyan országban, amelyik szabadon dönthet a vámjairól. Jó kérdés viszont, hogy hogyan valósíthatnánk meg az előbb említett politikát az Európai Unióban, amin belül nincsenek vámok, a külső vámok pedig közösek. Lehetséges tehát, hogy ebben az ügyben nem is magyar politikusokat kellene megkeresni, hanem inkább az Európai Unió vezetőit. De természetesen a magyar politikusok is megkereshetik a külföldi kollégáikat ezzel. Vajon a vámuniók károsak a környezetünkre?

Ettől függetlenül még mindig elképzelhető, hogy a szén-dioxid adó a mai Magyarországon is jót tenne. Ösztönözné az áttérést egy olyan gazdálkodási formára, amire a 21. században és azután szükség lesz, hiszen a fosszilis energiahordozók úgyis elfogynak majd. Ha gyorsabban tudunk alkalmazkodni a helyzethez (illetve korábban elkezdünk dolgozni az ügyön), talán kevésbé lesznek károsak számunkra az eljövendő válságok.

Egyébként, ami Magyarországot illeti, a jövedéki adóban is megadóztatják pl. a benzint, illetve állítólag volt olyan is, hogy "energiaadó" (a földgázra, villamos energiára és szénre), amiről nem sok információt találtam az Interneten, csak pl. a "2003. évi LXXXVIII. törvény az energiaadóról" részt a netes jogtárban, aminek viszont a mai napon hatályos állapota üres! 2017.01.01-én viszont még biztos hatályos volt a törvény. Lehet, hogy itt is egy olyan problémával állunk szemben, mint amit fentebb leírtam, és amit csak vámokkal lehetne orvosolni? Egyébként hasonló adó lehet az Egyesült Királyságban is.

Öko-adó (ecotax, Umweltsteuer) ötlet #1: repülőgépek, repülőjegyek

A környezetvédő politikusoknak többet kellene tennie annál, hogy elektromos autókat vesznek a minisztérium(ok) számára, vagy hogy napelemeket szereltetnek a saját hivatali épületeik tetejére. A politikának több lehetősége is lenne a környezetvédelemre, mint egy magánembernek vagy magáncégnek. Ilyen lehetőségek például a nemzetközi környezetvédő megállapodások kidolgozása, a környezetbarát szabványok kidolgozása, egyes környezetkárosító dolgok betiltása, más környezetkárosító dolgok megadóztatása. Ebben a blogbejegyzésben (és valószínűleg néhány következőben) ez utóbbit, tehát a környezetkárosítás megadóztatását szeretném kifejteni jobban, mert talán itt lehetne a legegyszerűbben és leghatékonyabban pozitív változást elérni. Ezt angolul "ecotax", németül "Umweltsteuer" címszó alatt találjuk meg a WikiPedia-ban, és az onnan nyíló linkek még sok kapcsolódó fogalmat is megismertethetnek az olvasóval. Innen kiderülhet, hogy vannak már pl. folyóiratok is a környezetvédelem és a közgazdaság kapcsolatáról. Magyarországon, sok más országhoz hasonlóan már meg is vannak adóztatva egyes környezetkárosító dolgok, ezt "környezetvédelmi termékdíjnak" nevezik, és a netes jogtárban utána lehet nézni pl. a következő törvénynek: "2011. évi LXXXV. törvény a környezetvédelmi termékdíjról". Sőt, az Internet azt is elárulhatja, hogy már OKJ-s képzés is volt a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyintézésről. Tehát, felmerülhet a kérdés, hogy tudunk-e segíteni a politikusoknak a környezetvédő adók megalkotásában, ha ennyire le vagyunk maradva a szakértőktől a témában? Szerintem igen, hiszen így mi éppen azt a hidat építhetjük, amely a "Fridays for Future"-höz hasonló, általános célokat kitűző mozgalmak felől elvezet a reális, mind rövid, mind hosszú távon fenntartható konkrét politikai lépésekig, amelyeket a környezetvédelem érdekében hozhatnak. Szóval, kezdjünk is hozzá...

Először is, érdemes átolvasni az előbb említett és a hozzájuk kapcsolódó WikiPedia oldalakat a témában. Innen kiderülhet, hogy az öko-adóknak több lehetséges fajtája van, és a "környezetvédelmi termékdíj" ezeknek csak egy részét fedi le. Más-más országok más-más környezetkárosító dolgokat adóztatnak meg, és ebből adódik, hogy a legegyszerűbben úgy érhetünk el változást, ha olyan öko-adót vezetünk be, ami külföldön valamelyik országban már létezik, de Magyarországon még nem. Másrészt a téma összetettségét úgy egyszerűsíthetjük le, ha egyszerre csak egy fajta öko-adóval foglalkozunk. Ennek megfelelően, ez a blogbejegyzés a továbbiakban csak a repülőgépek üzemanyag-fogyasztása ellen hozott öko-adó(k)ról szól, mert ilyen(ek) (a szerző tudtával) még nincs(enek) Magyarországon. A repülőgépek viszonylag sok üzemanyagot használnak, ezért az üzemanyag elégetésével sok szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, ami hozzájárul a globális klímaváltozáshoz. Ennek korlátozása érdekében azt találták ki, hogy megadóztatják, és ezáltal drágábbá teszik a légi utazásokat, és a közgazdaság törvényszerűségei szerint ez valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy kevesebben választják a légi utakat, vagyis kevesebb repülőgép-járatot indítanak majd, tehát kevesebb üzemanyag fogy (másrészt az adóból befolyt pénzekből támogatni tudják a környezetvédelmet). Erről a témáról elég részletesen kidolgozott cikkeket találhatunk a WikiPedia-ban: Aviation taxation and subsidies, illetve Luftverkehrabgabe. (Hozzáfűzés az érthetőség kedvéért: 2022-04-12: külföldön tehát néhány helyen a repülőjegyek áraiba építik be a repülési adót, aminek a mértéke függ a megtett távolságtól.) A magyar politikusokhoz intézett petíciónk tehát egyszerű lehet: a belinkelt WikiPedia-cikkek alapján vezessék be Magyarországon is a "repülési adót"... de jobban tesszük, ha ezt a kérésünket még jobban kidolgozzuk és megindokoljuk... Néhány érv és a törvényjavaslat pontosítása következik:

• Talán a legnagyobb hátrány, ami a dráguló repülőjegyekből származhat, az az, ha emiatt kevesebb külföldi turista érkezne Magyarországra. Ezt viszont elkerülhetnénk azzal, ha a "repülési adót" csak a magyar állampolgároknak kellene megfizetnie, a külföldieknek nem. Ennek még talán meglenne az az áldásos hatása is, hogy a magyarok talán inkább belföldre utaznának nyaralni, nem pedig külföldre, tehát erősödhetne a belföldi turizmus. Hasonlóképpen, talán valamivel kevesebb magyar menne külföldre munkát vállalni, mint egyébként.
• A 21. században várható gazdasági válságokat vetítik/vetítették elő a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború által okozott válságok. Ezekben kiderült, hogy a nemzetközi kapcsolatokra túl nagy hangsúlyt fektető gazdaság törékeny, amin úgy lehetne segíteni, ha ösztönöznénk a lokalizmust, ezt pedig nyilvánvalóan elősegíti, ha drágul a légi közlekedés.
• Mivel repülőutakon inkább a gazdagabb emberek vesznek részt, a "repülési adónak" jó hatása lehet a szocializmus szempontjából is, hiszen főleg a gazdagabb embereknek kellene fizetniük azt, tehát csökkenhetnének általa az emberek közötti vagyoni különbségek. Éppen ezért, talán a politikai akarat is meglenne a döntéshez, hiszen egy demokráciában a többség általában szegényebb.
  
• Természetesen felmerül a kérdés, hogy valóban kevesebb repülőjáratot indítanának-e, ha kevesebb utas lenne, vagy pedig a repülőgépek félig üresen indulnának-e el... illetve, ha a "repülési adó" miatt nem lenne közvetlen járat két város között, akkor vajon az utasok ehelyett több repülőgép-járattal, átszállással jutnának-e el a céljukhoz, és ez vajon kevésbé lenne-e környezetbarát, mint az eredeti megoldás. Erre azt válaszolhatjuk, hogy a légitársaságok valószínűleg úgyis optimalizálják a járataikra szóló jegyárakat, tehát ha vannak még üres helyek egy repülőgépre, akkor az utasok úgyis olcsóbban kaphatnak rá jegyet, természetesen a "repülési adó" megfizetése mellett. Hasonló aggályokra az lehet még a válasz, hogy a WikiPedia cikkek alapján a "repülési adó" bevált, és itt is működik az Adam Smith-féle "láthatatlan kéz".
  
• Viszont lehetséges, hogy a WikiPedia-ban leírt, különböző országokban megvalósított "repülési adó" megoldásoknál lenne környezetbarátabb megvalósítás is... például olyan, amelyik az adó mértékének megállapításánál nem csak a megtett távolságot, hanem a repülőgép fogyasztását és kapacitását is figyelembe venné: tehát, annál nagyobb lenne a repülőjegy árába épített "repülési adó", minél nagyobb a "fogyasztás/utas", ez pedig nem csak az utazási szokásokat befolyásolhatná, hanem ösztönözhetné a technikai innovációkat is a repülés terén (pl. léghajó és repülőgép keresztezése).
• Jó kérdés, hogy mire kellene fordítani az adóból bejövő pénzt... hiszen aki ebből a pénzből részesül, az érdekeltté válik abban, hogy minél több pénz jöjjön be az adóból: tehát, emiatt akár érdekében állhat az is, hogy több légi utazás történjen. (Talán hasonló okok miatt döntöttek az ókorban az "áldozat" mellett.) Másrészt az adóból bejövő pénz az adó mértékének növelése esetén is nőhet, ez viszont inkább csökkenti a légi utazások számát. Tehát, kialakulhat egy egyensúlyi állapot, ahol az adó mértéke optimális azoknak az embereknek a szempontjából, akik részesülnek belőle. Az adóból befolyt pénzt tehát szét lehetne osztani az emberek között, vagy növelni vele az állam költségvetését (ezáltal pedig más adókat csökkenteni lehetne), vagy akár környezetvédő célokra is lehetne fordítani az összeget. Mindegyik esetben a demokrácia dönthet a dologról.
  

A törvény konkrét kidolgozását inkább a fizetett politikusainkra bíznám, az itt leírtaknak és a más országokban már megvalósított törvényeknek segítségével. Persze szükség esetén akár megpróbálhatok én is segíteni a dologban... Igyekeztem úgy megírni ezt a blogbejegyzést, hogy meg is tudjam majd osztani néhány politikussal, ha eljön az ideje... de lehet, hogy előbb más jellegű öko-adó ötletekről is írok még blogbejegyzéseket. (Blogbejegyzés szerkesztve: 2022-04-15: a témához ajánlom még elolvasni a következő WikiPedia cikkeket is: Kerosene tax, Kerosinsteuer, Environmental effects of aviation, Umweltauswirkungen des Luftverkehrs.)

Újabb fejlemények (német podcastok, programozzak-e, környezetvédelem, politika)

Találtam egy jó, német nyelvű podcastot a matematikáról, bár a podcast neve úgy gondolom, nem szerencsés:

https://pi-ist-genau-3.de/

A podcast neve azt jelenti, "pi pontosan 3", én viszont a jelenlegi ismereteim szerint nem tudok elképzelni olyan geometriát, ahol ez mindig igaz lenne (bármely középpontú, tetszőleges sugarú kör kerületét számítva). Tehát, úgy gondolom, hogy ez a Bolyai-féle és a Riemann-féle geometriák esetén sem lenne igaz. Na mindegy, egyébként a podcast nem erről szól, hanem érdekes matematikai dolgokról, szóval már meg is hallgattam az eddigi epizódjait, és nem bántam meg. Másrészt tovább kerestem német podcastokat, és a következő honlapot találtam:

https://deutschepodcasts.de/

Ezen a honlapon rengeteg német podcastot lehet találni. Először azt hittem, itt nincs olyan sok podcast, de azután rájöttem, hogy az egyes podcast-kategóriákba tartozó podcastok listázásánál egy jobbra mutató nyílra (vagy "nagyobb, mint" relációjelre) való kattintással lehet lapozni, szóval kb. 20-szor annyi podcastot is lehet találni, mint amennyit először láttam itt. Engem főleg a "Bildung", "Wirtschaft", "Wissenschaft", "Religion und Spiritualität" témakörök érdekelnek, de kicsit belehallgathatok más témakörök podcastjaiba is. Pl. az "Erklär mir die Welt" podcast számomra érdekes című epizódjait hallgattam nemrég. Amelyeknek viszont nem hangzott érdekesnek a címe, azokat nem hallgattam meg, miért tenném? Van elég podcast, amit hallgathatok. Rengeteg podcast szól pl. coachingról, bár ez engem nem annyira érdekel, mert úgy gondolom, elég tudatosan vezetem az életemet. Vannak podcastok pl. a környezetvédelemről is, ha nem találnék jobbat. Egyébként inkább nem árulom el, melyik podcastokat fogom innen hallgatni, ez nem lesz a blogom témája, talán untatná is az olvasóimat. De most annyira megkedveltem ezt a podcastokat gyűjtő német honlapot, mint annak idején a LibriVox prodzsektet... és most látom, hogy vannak testvér-oldalai is, pl. angol vagy más nyelvű podcastokkal!

https://american-podcasts.com/

https://uk-podcasts.co.uk/

https://irepod.com/

https://italia-podcast.it/

Úgy látom, ezeknek a honlapoknak nincsenek felhasználási feltételei, tehát nem kell a jogi szabályok megsértése miatt aggódnom. A podcastokat ezekről a honlapokról is lehet hallgatni, de megadják az egyéb elérhetőségeiket is... Ennyit a podcastok hallgatásáról.

Bár az előbbiek szerint a német tanulás jól halad a karrierépítésem részeként, sajnos a programozás nem halad ilyen jól: nem sokszor volt kedvem programozni az erről szóló blogbejegyzésem óta. Az is lehet, hogy van valami a tudatalattimban, ami visszatart, és azt mondja, hogy a programozás gyakorlása úgysem segít abban, hogy jobb állást kapjak. Miért? Talán azért, mert nem szívesen költöznék albérletbe, ezért főleg Kiskunfélegyházán és Kecskeméten keresek állást... itt pedig nem sok programozó álláslehetőség van (eltekintve a távmunkától, de oda meg valószínűleg munkaeszközbe kellene befektetni), tehát lehet, hogy a némettel valóban többre megyek, mint a programozással. De az is lehet, hogy nem, és inkább tartanom kellene a szavam, hogy ez az év lesz a programozás éve az életemben (legalábbis a szabadidőmben)... Mindenesetre már megpályáztam egy kecskeméti programozó állást, ahova lehet is esélyem bekerülni (protekció/kapcsolat miatt), ennek várom az eredményét, és talán ez is egy ok lehet arra, hogy a programozás gyakorlása a szabadidőmben miért lehet felesleges. Pl. úgy gondolom, hogy a TAO kínai filozófiája, a "nem cselekvés" ("wu wei") inkább a passzív német tanulást támogatja, mint az aktív programozást. De az a lényeg, ha nem is programozok, akkor legalább nyelveket tanulok, más valaki talán ezt sem tenné. Egyébként még lehet, hogy ebben az évben később sikerül összegyűjtenem az akaraterőmet ahhoz, hogy intenzíven programozzak, különösen, ha még jobb ötleteim vagy elképzeléseim lesznek arra, hogy mit programozzak: pl. lehetséges-e mesterséges intelligenciát adni a matematikai szoftverhez, ami segít a kutatásban? Az a baj, hogy a szoftver érdekes feature-eihez sok unalmas feature megvalósításán keresztül vezet az út. Ennyit a programozásról.

Még arról szeretnék ma írni, hogy mivel tervezem folytatni ezt a blogomat a közeljövőben. A blog alcíme "mini think-tank", és ez hű lenne ahhoz az elképzelésemhez, hogy a blog a korábbi (lezárt) környezetvédő prodzsektem folytatása akar lenni:

https://fecowebs.ourproject.org/

A környezetvédelem mellett egyéb politikai ötleteimről, pl. a szociális igazságosság előmozdításáról is lehet itt szó. Ezeknek a dolgoknak viszont nem sok értelme van, ha a blogom látogatottsága kicsi (és jelenleg valóban az). Tehát, arra gondoltam, hogy olyan blogbejegyzéseket kellene írnom, amelyeket emailben is megosztanék a címzettel, mint egy nyílt levelet. Pl. megvárnám a választásokat (addig nincs értelme ezzel foglalkozni), azután valamennyi idővel (amikor már lesz a parlamenti képviselőknek rám ideje) blogbejegyzést írnék arról, hogy szerintem az államnak kellene biztosítania ingyenes és magyar email címet az állampolgárainak, hiszen az email napjainkban nagyon fontos lett a boldoguláshoz, és nem hagyatkozhatunk külföldi vagy rossz felhasználási feltételeket megfogalmazó szolgáltatókra. Talán ugyanebben a blogbejegyzésben megemlíteném még a "Public Money, Public Code" nevű kampányt is, vagy egyéb informatika-politikai ötleteket is. Ezután elküldeném ezt a blogbejegyzést emailben a parlamenti képviselőmnek, és hátha sikerrel járna...

De térjünk vissza a környezetvédelemhez. A FEcoWebS/FEWS prodzsekt idején fontosnak tartottam a túlnépesedés elleni küzdelmet, mert a túlnépesedés a környezetvédelmi problémák egyik fő oka. De közben rá kellett jönnöm, hogy az emberiségnek csak egy kis része támogatná a túlnépesedés elleni törvényeket, mert ezek gyengítenék a túlnépesedés ellen törvényt hozó országokat a többi országgal szemben (különösen migráció esetén), valamint megnehezítenék az idősebb korosztály megfelelő nyugdíjhoz való juttatását. Illetve, az emberek egyszerűen nem szeretik, ha a szabadságukat korlátozzák a gyermekvállalás tekintetében. Tehát, rá kellett jönnöm, hogy a túlnépesedés nagyon komplex és nehéz probléma, amit valószínűleg csak nemzetközi szinten lehetne megoldani, erre viszont jelenleg nincs meg a megfelelő politikai akarat. Pl. az is lehet, hogy a túlnépesedésről szóló tudományos eredményeket ("a lakás és a rezsi árától is függhet a gyermekvállalási kedv, nem csak az élelem árától, mint Malthus tanította") az ellenkező célra is fel lehetne használni: a népesség növelésére, ahogyan Magyarországon is próbálkozott ezzel a kormány. Szóval jelenleg (amíg nem vagyok gazdag) inkább más módon kellene megpróbálnom védeni a környezetet. Itt nem igazán lehet megváltani a világot, hiszen rengetegen károsítják a környezetet, és rengetegen dolgoznak a környezet védelmén is. Mivel járulhatnék hozzá jelentős mértékben a környezet védelméhez? Arra gondoltam, hogy egy prodzsektre kellene koncentrálnom, nem pedig sok kis ötlet publikálására (cikkekből van elég, de a megvalósítás a lényeg, másrészt nem is olyan könnyű sok eredeti ötletet összehozni). Ilyen nagyobb prodzsektem volt a FEcoWebS/FEWS prodzsekt részeként az áruházláncok reklámkiadványainak pazarlásának csökkentésére tett kísérletek (pl. petíciók) sora, amíg el nem bizonytalanodtam abban, hogy ez valóban jót tenne-e.

Tehát, arra jutottam, hogy érdemes lenne az öko-adókon gondolkodni, talán ezek lehetnek a leghatékonyabb eszközök a politikusok kezében (a már említett túlnépesedés csökkentésétől eltekintve) a környezet védelme érdekében (bár, még bizonyos dolgokat, pl. az egyszer használatos műanyagokat be is lehetne tiltani, de az kevésbé lenne liberális). Az öko-adóhoz nem igazán kellene pénzt költeni (tehát nem mikroökonómiai eszközről lenne szó), ez inkább pénzt hozna (mint makroökonómiai eszköz). Persze az öko-adóknak sokféle formája lehet: pl. a már említett reklámanyagok pazarlását is lehetne vele csökkenteni azok megadóztatásával. Úgy tudom, van is ilyen Magyarországon: a "környezetvédelmi termékdíj". A "népegészségügyi termékadó" és a "jövedéki adó" is hasonlóak lehetnek ahhoz, ahogyan ez működik. A feladat, hogy még több környezetkárosító dologra is kiterjesszenek hasonló adókat, illetve meghatározzák azok optimális mértékét. Például, az "Erklär mir die Welt" podcast #68. epizódja egy olyan szén-dioxid adóról (CO2-Steuer) szól, amit a személyszállító repülőgépek repülőjegyei után kellene fizetni. Ez valószínűleg csökkenteni tudná a repülések számát (bár elképzelhető, hogy akkor néhány repülőjárat mégis elindulna, csak kevesebb utassal), ami a szén-dioxid kibocsátás csökkentéséhez vezethetne, valamint egyúttal a kockázatos globalizáció csökkentéséhez is (amennyiben kevesebb repülőjárat indulna). Persze jól át kellene még gondolni ezeket a dolgokat, vajon mindenki jól járna-e ezzel (nézzük pl. a turizmust), vagy csökkentené-e az ország versenyképességét? A terveim szerint ezekről szólnak majd a következő blogbejegyzéseim. Azután lehetne ezeket kommunikálni...

Szellemi tulajdonjog mint "game-changer"

A történelemben nem mindig védte a találmányokat szabadalom, és nem mindig védte a publikációkat a másolást tiltó szerzői jog (copyright). A szabadalmak, a szerzői jogok és hasonlók (egy szóval a szellemi tulajdonjogok) game-changer-nek (a játékszabályokat megváltoztatónak) bizonyultak a világban. De ugyanezt a lépést akár visszafelé is meg lehetne lépni, és akkor ez ugyancsak game-changer lenne! Mikor lehet ez indokolt? Például a következő esetekben:

• Ha el akarjuk hárítani a környezetbarát (vagy egyéb tekintetben etikusnak mondható) találmányok sokszorosítása elől a jogi akadályokat. Például, a leghatékonyabb napelemeket vagy szélturbinákat szeretnénk gyártani lokálisan. Persze ha a szabadalmakat felülíró törvényt hoznának, nem ártana cserébe egy kis kompenzáció a feltalálóknak, hogy ezután is motiváltak legyenek hasznos találmányok létrehozására.
  
• A szabadalmak felülírása a hírhedt szoftver-szabadalmak esetén is indokolt lehet. Ezek olyan szabadalmak, amelyek mögött valójában nem áll igazi kreatív munka, csak jogilag korlátozzák a szabadalmakkal nem rendelkező szoftverfejlesztők lehetőségeit ott, ahol a szabadalommal védett megoldás használata majdnem szükségszerű. Ilyen esetekben, a szabadalom felülírása esetén nem kellene kompenzációt biztosítani a szabadalom tulajdonosának.
  
• Olyan országok, amelyeknek már úgyis rosszak a kapcsolatai a többi országgal (pl. Észak-Korea), vagy amelyek a "failed state" (kb. kormány nélkül maradt) kategóriába tartoznak (pl. Szomália), talán javíthatnának a gazdasági helyzetükön úgy, hogy felhasználják a más országokból szerzett szabadalmakat és szerzői jogokkal védett műveket. Persze ebben az esetben arra is lehetne számítani, hogy talán még kevesebb ország kereskedne velük, mint korábban, de előfordulhatna akár ennek az ellenkezője is.
• A tudomány történetében fontos publikációkat (pl. Gödel nemteljességi tételeinek bizonyítását) valószínűleg érdemes lenne közkinccsé tenni, hogy az egyetemeken oktatott tananyag útjába ne álljon jogi buktató. Hasonlóképpen, az iskolában oktatott egyéb fontos műveket, pl. irodalmi alkotásokat is valószínűleg jó lenne mihamarabb közkinccsé tenni.
• Esetleg az is indokolhatná a szellemi tulajdonjogok eltörlését (pl. valamilyen "kalóz-párt" által), hogy elméletileg nem lehetséges tökéletes törvényeket hozni a szellemi tulajdonjogok védelmére. Erről bővebben...
  

Jó kérdés, hogy lehet-e tökéletesebb törvényeket alkotni a szellemi tulajdonjogok védelmére, mint amelyek most uralkodnak... Például olyan törvényeket, amelyek matematikai pontossággal definiálnák, hogy mi számít szerzői jog sértésnek, és mi nem. Például, szerzői jog sértés-e egy (maximum 100 betűs) mondat idézése? Ha igen, akkor szerzői jogot sérthetünk akár véletlenül is... Ha nem, akkor viszont idézhetnénk a teljes publikációt (100 betűs) mondatokra osztva. Sok könyvnek az elejébe beleírják, hogy a publikáció semmilyen részét nem lehet reprodukálni, de jó kérdés, hogy mi számít a publikáció részének: akár egy olyan mondat is, ami máshol is gyakran előfordul? Akár egy szó vagy szókapcsolat is, ami addig más publikációban még nem jelent meg? Ezt nem tehetik. (Sajnos a betűtípusok többsége is szerzői joggal védett, de érdekes módon a velük készített dokumentumok elvileg lehetnek közkincsek is. Ez is ellentmond a szerzői jog sértés matematikai pontosságú definíciójának, pl. vegyük a közkincs dokumentumot, és rekonstruáljuk belőle a betűtípust... így a betűtípus közkincs lett-e?) Ha pedig a szerzői jog sértés matematikai pontossággal nem definiálható, akkor a bíróságokon sem mindig hozhatnak jó döntéseket ebben a kérdésben. A mesterséges intelligencia megjelenése még inkább sürgeti azt, hogy felülvizsgáljuk a szellemi tulajdonjogról szóló törvényeket, és megpróbáljuk azokat úgy megalkotni, hogy matematikai pontossággal eldönthető legyen, hogy a gép szellemi tulajdonjogot sért-e vagy nem. Lehet, hogy ez nem fog sikerülni, és rá kell jönnünk, hogy maga a szellemi tulajdonjog nem tartozik az emberiség legjobb ötletei közé.

Arra is gondoltam, hogy a Bibliában leírt "jó és rossz tudásának a fája", ami a "bűnbeesést" okozhatta (a Biblia szerint), akár jelentheti azt is, hogy "szerzői joggal védett tudás fája"... bár talán mégis azt jelentheti inkább, hogy "nem bizonyított tudás fája", vagy "a jóra és rosszra való képesség fája", illetve a "jó és rossz gondolatok fája".

Vegyes gondolatok, német YouTube videók és a kérdés, vajon a demokratikus szocializmus környezetbarátabb lenne-e, mint a kapitalizmus?

Ha valamire kisebb a kereslet, akkor a kapitalizmusban annak ára valószínűleg csökken (erről Adam Smith írt a "Wealth of Nations" című művében, aminek hangoskönyv változatát a LibriVox prodzsektből érhettem el). Viszont egy más fajta rendszerben, pl. a demokratikus szocializmusban nem (csak) a kereslet és a kínálat viszonya, hanem a termelési költségek és a demokratikus szavazatok (is) határoznák meg az árakat, tehát az áru ára akár még növekedhetne is, ha csökken az iránta való kereslet. Jó kérdés, hogy ez a más fajta rendszer életképesebb lenne-e, és jobb lenne-e, illetve környezetbarátabb lenne-e, mint a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom... Persze ezt a gyakorlatban inkább úgy kellene elképzelni, hogy a kapitalizmus működik tovább, csak a ritkább árucikkekre (pl. a luxuscikkekre) szükségszerűen plusz adókat szavazna meg a demokratikus többség, ez pedig beépülne az áraikba... mint ahogyan Magyarországon a szinte minden állampolgár által fizetett rezsi csökkentését szavazta meg a többség. Persze a termelési költségek alá nem érdemes csökkenteni azon áruk árát sem, amelyekre nagy a kereslet... Itt tehát továbbra is érvényben maradhat az, hogy a kereslet növekedésével az áru ára valószínűleg növekedik... Ez egyébként a közgazdaságtanban ismert "law of diminishing returns" miatt van így (erről egyébként Alfred Marshall "Principles of Economics" című művének hangoskönyv változatában hallottam). Hát egyenlőre ennyit erről, ez csak egy olyan kérdés volt tőlem, ami kedvcsináló lehet ahhoz, hogy valaki többet tanuljon például a közgazdaságról.

Ami a közgazdaságot illeti, elkezdtem hallgatni egy német nyelvű YouTube lejátszási listát benne a makroökonómiáról szóló egyetemi előadásokkal, ez a "Makroökonomie I - B.Sc." a "Wirtschaftstheorie Makro" nevű YouTube felhasználótól... de sajnos a lejátszási lista közepe fele már nem tudtam elég jól megérteni, hogy miről beszéltek, mert olyan képleteket használtak, amelyekben nem tudtam, melyik betű mit jelöl. Úgy gondolom, ez nem az én hibám, hanem inkább az előadás minősége volt a rossz. De szerencsére találtam olyan YouTube lejátszási listákat is, amelyekből jó volt tanulni, ezek a következők:

• "Grundkurs Politische Systeme - 14 Vorlesungen von Prof. Dr. Werner J. Patzelt" a "MOOC PolSys" nevű YouTube felhasználótól
• "Staatlichkeit und Demokratien im Vergleich - 12 Vorlesungen von Prof. Dr. Werner J. Patzelt" a "MOOC PolSys" nevű YouTube felhasználótól
• "Philosophie: Politische Philosophie" a "Dietmar Hübner" nevű YouTube felhasználótól
• "Philosophie: Praktische Philosophie" a "Dietmar Hübner" nevű YouTube felhasználótól
• "Grundlagen des Marketing" a "Marc Oliver Opresnik" nevű YouTube felhasználótól
• "Vorlesung Grundlagen der BWL" a "Marc Oliver Opresnik" nevű YouTube felhasználótól (ez utóbbi hallgatása folyamatban van, a többit már mind megnéztem/meghallgattam)
  

Persze vannak még mások is, amelyek témája jelenleg kevésbé érdekel (pl. a történelemről, vagy a filozófia kevésbé érdekes ágairól). De a felsoroltak mind érdekes, jó minőségű előadások, amelyek növelhetik a bölcsességünket. Arra is gondoltam, hogy lehet, hogy magyar nyelvű YouTube videót csinálnék arról, hogy mit tanultam a felsorolt előadásokból... nem tudom, megérné-e a fáradtságot. Sajnos ezt a blogomat is viszonylag kevesen látogatják, úgyhogy nem is annyira úgy csinálom ezt a blogot, mintha megérné, hanem inkább úgy, mint egy játékot (miként a sakkot is, ahol szintén nincs sok esélyem), aminek az a célja, hogy növeljem a látogatottságát (talán a szociális média és az Instagram-felhasználók is hasonló játékot játszanak). Általában minden nap, amikor belépek a G-Mail fiókomba, megnézem azt is, hogy aznap és az azelőtti nap megnézte-e valaki a blogomat. Talán a szociális médiával könnyebb lenne, de nem szeretném elfogadni a FaceBook (üzleti) és az Instagram felhasználási feltételeit: minden jogot fenntartanak, amelyet kifejezetten nem engedtek át nekünk. Mondjuk szerintem ez nem annyira jogi, mint elvi és spirituális kérdés.

Másrészt felmerülhetnek olyan érvek is, amik a blogolás és a YouTube videó készítés ellen szólnak. Például az, hogy a múltban többször is blogoltam (sőt, YouTube videókat is készítettem), ezeket azonban később leszedtem az Internetről különféle spirituális okok miatt (pl. úgy láttam, hogy a bőrbetegségeim ezekkel lehettek összefüggésben). Nemrég eszembe jutott egy másik érv is a túlzott számítógép-használat ellen: ez pedig az, hogy a számítógépezéshez használt elektromos energia kb. 50%-ban a paksi atomerőműből származik (legalábbis nálunk Magyarországon), és nem tudhatjuk, hogy az atomerőmű mellékterméke, a radioaktív hulladék mennyire káros, és mennyiben jelenthet vétket az Isten ellen. Tehát, készítettem egy háttérképet az Ubuntu Linuxhoz (login screen ÉS desktop background), ami emlékeztethet engem arra, hogy a laptopot csak fontos dolgokra használjam. (Blogbejegyzés szerkesztve 2021-08-05: a képet leszedtem, mert nem vagyok biztos benne, hogy az ionizáló sugárzás jelének megosztása megengedett-e a Blogspot-on.)

Azért csak megengedtem magamnak ezt a blogbejegyzést, mert ma ehhez volt a leginkább kedvem. Az az igazság, hogy a legtöbb kedvem és energiám az idegen nyelven való tanuláshoz van (pl. a fent ajánlott videók nézéséhez, vagy a parapszichológiáról szóló podcastokhoz és videókhoz). A sakkozás (mint sport) így 39 évesen már kissé nehezemre esik, a sikerhez vezető prodzsektjeim végrehajtásához (pl. a programozáshoz vagy a könyvíráshoz) pedig általában még kevesebb kedvem van... de mégis csinálni tervezem ezeket, mert nem élhetek úgy, mint a buddhista szerzetesek, inkább gazdag és sikeres akarok lenni!

A túlnépesedésről és a környezetvédelemről

A környezeti problémák és azok okai közül a túlnépesedéssel viszonylag kevesen és keveset foglalkoznak, ezért éppen ez a témakör lehet az, amivel viszonylag nagy mértékű javulást lehetne elérni a környezetvédelem érdekében. Én magam is foglalkoztam a kérdéssel korábban, és többször megváltoztattam a véleményemet, de általában hű maradtam ahhoz a nézetemhez, hogy a túlnépesedést a születések számának szabályozásával lenne érdemes korlátozni. Egy másik bolygóra való költözés irreális lehetőségnek tűnik a bolygók paraméterei és az utazás hossza és költségei miatt, az elhalálozások számának növelése pl. gyilkosságok, háborúk, párbajok vagy kivégzések által pedig kevésbé lenne etikus és fenntartható, mint a születések számának csökkentése.

Azt a nézetemet is fenntartottam, hogy jelenleg túl keveset tesz az emberiség a túlnépesedés csökkentése érdekében, ez pedig azt jelenti, hogy hibásak lehetnek azok a liberális elméletek, amelyek szerint csupán a fogamzásgátlás eszközeinek ingyenessé tételével, az abortusz legalizálásával, az iskolai oktatás idejének növelésével, a nők egyenjogúságának biztosításával és hasonló, fakultatív lépésekkel elegendő mértékben csökkenthető a túlnépesedés. Inkább Thomas Malthus-hoz hasonló állásponton vagyok, aki a híres "An Essay on the Principle of Population" című művében kifejtette, hogy a túlnépesedést csak az élelmiszer (a gabona) növekvő ára korlátozza, ez pedig nyomorhoz vezethet. Thomas Malthus-nak ezen nézeteit később megcáfolta az a tény, hogy a fejlett országokban viszonylag alacsony az élelmiszerek ára, mégis inkább a fejletlen és fejlődő országokban növekszik jelentős mértékben a népesség. Ezért napjainkban úgy gondolkodnak a túlnépesedésről, hogy a fejlődő országokat fel kellene zárkóztatni a fejlett országokhoz, hogy a fejlődő országok népessége lassabban növekedjen. Ebben lehet is némi ráció, ha pl. az iskolai oktatás idejének növelésére vagy a nők egyenjogúságának biztosítására gondolunk, de ne hagyjuk figyelmen kívül a következőt: A túlnépesedést még mindig csak az anyagi lehetőségek korlátozzák, ahogyan Malthus meglátta, azzal a különbséggel, hogy az anyagi lehetőségekhez nem csak a gabona árát, hanem a lakások és a rezsi árát is odaszámoljuk. A fejlett országokban pedig viszonylag magas a lakások és a rezsi ára, és tulajdonképpen csak ez lehet az oka annak, hogy nem növekszik ezeken a helyeken a népesség jelentős mértékben. Tehát, a fejlődő országok felzárkóztatása csak abban az esetben vezetne a népességük korlátozásához, ha a felzárkóztatásuk az ottani lakások és rezsi árának növekedését is jelentené egyben. De véleményem szerint talán már túl késő lesz, mire ezt elérik, és mint már írtam, talán nem is elegendő mértékben csökkentené a túlnépesedést (idővel az igénytelenebb emberek szaporodnának el, akiknek a szaporodás az első). Tehát, inkább más módokon gondolkodtam, amikkel a népesség mérete korlátozható lenne.

• Először a túlnépesedés korlátozásának ideális módjáról elmélkedtem, ami hosszú távon lenne csak elképzelhető. Eszerint a szaporodásról való önkéntes lemondás hosszú távon talán a rosszabb emberek elszaporodását jelentené. Tehát, a túlnépesedés korlátozását inkább ahhoz hasonlóan kellene megoldani, mint ahogyan a darwini evolúció tenné azt: tehát, a természetes kiválasztódás szerinti "megfelelő" túlél vagy szaporodik, az "alkalmatlan" pedig kihal. Ez a gyakorlatban valami olyasmit jelentene, mint az eugenika (nem annyira a "faj" feljavítására, hanem inkább az elkerülhetetlen, véletlenszerű, egészségtelen mutációk terjedésének korlátozására). Például, egy lehetőség az, hogy a több pénzt keresőknek több gyermeke lehet, mint másoknak, ennek pedig még az az előnye is meglenne, hogy a gyermekek megkapnák azokat az anyagi erőforrásokat, amikre a boldog gyermekkorhoz és a normális fejlődéshez szükségük van (a nagy vagyon pedig öröklés esetén is részekre osztódna). Természetesen ezt csak akkor lenne reális és igazságos megvalósítani, ha a több pénzt keresők csak igazságos módon kereshetnének többet, azaz a társadalom már előbb megvalósította volna az esélyegyenlőség valamilyen formáját (azaz nem igazán lehetne nagy vagyonokat örökölni egyébként sem). Ezt az eredeti ötletemet a túlnépesedés korlátozására annyival egészítettem még ki, hogy előfordulhatna, hogy azok, akiknek csak egy gyermek nemzése engedélyezett, ikreket vagy hármasikreket (stb.) nemzenének, és ezáltal "evolúciós idő alatt" elszaporodnának azok, akik hajlamosak ikreket vagy hármasikreket (stb.) nemzeni. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk (de az ikrek egyik tagját se öljük meg), valószínűleg csak a két végletet szabadna engedélyezni: az "alkalmatlanok" ne vállalhassanak egy gyermeket sem, a "megfelelőek" pedig annyi gyermeket vállalhassanak, amennyit csak szeretnének. Természetesen ez az ötletem a túlnépesedés korlátozására szinte senkinek sem tetszett, tehát nem jelent reális, demokratikusan elérhető lehetőséget. Így hát tovább gondolkodtam a dolgon.
• Ezután arra gondoltam, hogy a Kínában régebben alkalmazott egy gyermekes politika ("one-child-policy") nem is olyan rossz. Tehát, a túlnépesedés korlátozásának kényszerítő módjáról elmélkedtem. Az egy gyermekes politika szerint mindenkinek engedélyezett egy gyermek nemzése, de több gyermeket csak bizonyos feltételek mellett vállalhatnának, amelyeket az állam határoz meg. Például, ezt akár valamilyen versennyel is el lehetne dönteni. Itt azonnal felmerül az a probléma, amit már az előbb leírtam, hogy mi van akkor, ha ikrek vagy hármasikrek (stb.) születnek. Illetve, mi van akkor, ha valaki engedély nélkül esik teherbe és/vagy szül. Ezekben az esetekben valószínűleg sterilizálni kellene a nem kívánt gyermekeket (a sterilizálás a Római Katolikus Egyház szerint például elfogadhatóbb, mint az abortusz). Engedély nélküli szülés esetén a szülő(ke)t is sterilizálni lehetne. De az embereknek ez az ötlet sem tetszett eléggé a túlnépesedés korlátozására... talán túl nagy lenne a verseny a második gyermek nemzésének jogáért, ami nem demokratikus... így hát tovább gondolkodtam ezen a kérdésen.
• Az emberek számára természetes lenne, ha egy nő általában, átlagosan két gyermeket szülhetne (általában egy férfitől), hiszen ez fenntarthatná a népesség méretét (megakadályozhatná a népesség elöregedését és a nyugdíjakból eredő gazdasági problémákat). Miért ne valósítanánk meg ezt? Talán csak azért, mert ezzel lenne néhány technikai probléma. Itt újra szóba kerülhet az ikrek és hármasikrek (stb.) valamint az engedély nélküli terhességek kérdése, amit ugyancsak sterilizálással lehetne megoldani. Újra szóba kerülhet az a probléma, hogy a természetes kiválasztódáshoz hasonló mechanizmus nélkül az emberek genetikai állománya valószínűleg romlana (jó kérdés, hogy a két gyermekes politika és az ettől való szükségszerű eltérések elegendők lennének-e az emberiség genetikai állományának megfelelő szinten tartására). Szóba kerülhet még az a kérdés, hogy hogyan osszák szét azokat a szülési jogokat, amelyeket életük végéig nem vettek igénybe a nulla vagy egy gyermeket nemzők (végrendelettel, versennyel, vagy egyéb módon)? Szóba kerülhet az a probléma, hogy ezzel a törvénnyel egyes vallások (pl. a Római Katolikus Egyház, Buddhizmus) populációja csökkenhet más vallások (pl. a hinduizmus, iszlám) populációjához képest, hiszen sok hívő cölibátust vállaló papnak vagy szerzetesnek áll (ennek megakadályozására valószínűleg szükséges lenne az, hogy ezek a papok és szerzetesek a végrendeletükben átruházhassák a gyermeknemzési jogukat a saját vallásuk egyes hívőire). Ha viszont nem lenne elég szülési jog, amiket életük végéig nem vettek igénybe a nulla vagy egy gyermeket nemzők, akkor szóba kerülhet még az a kérdés is, hogy vajon hozzájuthatna-e egy tehetséges és minden tekintetben jó tulajdonságokkal rendelkező ember ahhoz a joghoz, hogy három gyermeket vállalhasson (ha nem, akkor vajon mennyire liberális ez a rendszer - elméletben és gyakorlatban)? Sok egyéb speciális eseten is lehet gondolkodni (pl. poligámia, elhagyott és talált csecsemő), mielőtt egy erről szóló törvényt megalkotnak. Mindenesetre úgy gondolom, hogy egy ilyen törvény is jobb lenne, mint a semmi, és mivel a korunkban sürgős lenne csökkenteni a túlnépesedést, az emberek pedig leginkább a két gyermekes politikát fogadnák el, ennek megvalósítására kellene koncentrálnunk...
• A két gyermekes politikát globális szinten lenne érdemes megvalósítani, hiszen az országok népességének változásaihoz nagyban hozzájárul a migráció is, illetve nem kívánatos dolog az, hogy valamilyen ország népessége elszaporodik, míg a többi ország szigorúan tartja magát a túlnépesedés elleni törvényekhez, ezáltal pedig hátrányba kerül az adott törvényszegő országhoz képest. Tehát, be kellene látnunk és láttatnunk, hogy a túlnépesedés elleni törvények szükségszerűek a nagyobb válságok elkerülése érdekében, és ennek tudatában meg kellene alkotnunk a lehető legliberálisabb, két gyermekes politikáról szóló meta-törvényt, amely kompatibilis a lehető legtöbb országban uralkodó körülményekkel (pl. poligámia, szerzetesek, stb)... Ennek a meta-törvénynek pedig olyan magas rangot kellene adnunk, mint az alapvető emberi jogoknak. A meta-törvényt pedig minden ország konkrétabb formában is megvalósíthatná. Amelyik pedig nem valósítja meg azt, abból az országból érkező migránsokat nem szabadna engedni belépni a meta-törvényt megvalósító országokba, valamint gondoskodni kellene arról is, hogy a túlnépesedő ország gazdasága ne növekedhessen túlságosan. Sajnos elég valószínűtlennek tűnik azonban, hogy ez valóban így is lesz még a nagy válságok előtt. Így hát félek, hogy ez az ötlet itt marad ezen a nem túl sok ember által látogatott blogon, de nagyobb sikert nem fog elérni...

Mit tehetünk addig? Véleményem szerint, önkéntes alapon is vállalhatjuk, hogy nem nemzünk gyermeket, abban az esetben, ha úgy látjuk, hogy úgysem támogat bennünket a természetes kiválasztódás (pl. akkor, ha szegények vagy betegek vagyunk), és szeretnénk elkerülni az élet (beleértve a gyermeknevelés) további szenvedéseit (ahhoz hasonlóan, mint ahogy a buddhista szerzetesek teszik). Így mi lehetünk a "környezetvédelem szerzetesei". Vállalhatunk kb. olyan életmódot, mint a buddhista szerzetesek, emellett pedig foglalkozhatunk még többet is a környezetvédelemmel. Persze nem kell szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogadalmat sem tenni. Csak azért élnénk így, mert így a legkényelmesebb, de a reményt természetesen nem adnánk fel. Ezt a filozófiát azonban nem könnyű továbbörökíteni, ha nincs utódunk. Tehát, talán érdemes lenne szervezetbe tömörülnünk, mint ahogy a buddhista szerzetesek teszik. Akit ez érdekel, felveheti velem a kapcsolatot a blog kapcsolatfelvételi űrlapján...

Elég sok időt eltöltöttem ennek a blogbejegyzésnek az írásával. Nem tudom, érdemes volt-e. Ezután talán újabb környezetvédelmi vagy üzleti ötletekkel jelentkezek majd, de az is lehet, hogy nem fog eszembe jutni semmi érdekes. Most csak az a környezetbarát ötletem támadt még, hogy elég sok festéket használ az emberiség: befestik a házakat, szobákat, bútorokat, ruhákat, ételeket, papírokat, stb. és arra gondoltam, hogy ezeknek a festékeknek egy része talán nem elég környezetbarát, tehát idővel környezetvédelmi problémákat okozhat mint vegyi anyag. Jó lenne, ha foglalkozna ezzel a problémával néhány kutató.

Meg akarod menteni az élővilágot? Tanulj!

Nemrég azon gondolkodtam, hogy a 21. századi környezetvédelmi problémák megoldásához nem biztos, hogy csak a politikai akarat hiányzik. Még ha minden ember is a környezetvédelem mellett tenné le a voksát, nem biztos hogy könnyű lenne áttérni a tökéletesen környezetbarát életmódra. Például, jó kérdés, hogy használhatnánk-e akkor elektromosságot... (Úgy tudom, pl. az amishok nem használnak elektromosságot.) Ha használhatnánk elektromosságot, akkor még mindig nyitott kérdés marad, hogy használhatnánk-e néhány elektromossággal kapcsolatos technológiát, mint pl. az atomerőműveket, az akkumulátorokat és elemeket, stb. Úgy tűnik, hogy ezek nem környezetbarát technológiák, tehát valószínűleg nem. De még ha a környezetbarátabbnak mondott, elektromossággal működő technológiákat (pl. vízerőművek, szélturbinák, napelemek, megfelelően szigetelt vezetékek, LED-lámpák, hűtőszekrények, mosógépek, televíziók, számítógépek, stb.) tekintjük is, ezeknek az élettartama sem tart örökké... ha pedig elromlanak vagy elavulnak, akkor könnyen lehet, hogy elektronikai hulladékká válnak, és ilyen módon környezetvédelmi problémákat okozhatnak (másrészt az előállításuk is újabb alapanyagok bányászását igényelheti). Tehát, úgy gondolom, hogy nem könnyű elképzelni, hogy milyen életmódra kellene áttérnie az emberiségnek akkor, ha annak minden tagja a tökéletes környezetvédelem mellett tenné le a voksát. Véleményem szerint ezért is érdemes a környezetvédőknek állandóan tanulnia, különösen arról, hogy hogyan működik a gazdaság. De még az is lehet, hogy valamilyen technológiai találmányban rejlik a megoldás egy része (például arra a kérdésre, hogy mi a legkörnyezetbarátabb megoldás a járműveink működtetésére, valószínűleg a hidrogén a válasz, hacsak fel nem találnak valamilyen környezetbarát akkumulátort, vagy ki nem fejlesztenek valamilyen fotoszintézishez hasonló technológiát).

Még ha az egyik ország át is térne egy radikálisan környezetbarát életmódra (mint az amishok), könnyen elképzelhető, hogy más, kevésbé környezetbarát országok előnyre tehetnének szert vele szemben a (nem igazán környezetbarát) technológiának köszönhetően, így a környezetbarát életmód rövid távon nem lenne fenntartható (a fenntarthatósághoz pedig mind rövid távú, mind hosszú távú fenntarthatóság szükséges). Szóval lehetséges, hogy a problémákat csak globális összefogással (pl. környezetvédelmi egyezményekkel és békés együttműködéssel) tudjuk megoldani... a globális összefogáshoz pedig globális kommunikáció szükséges, ami valószínűleg az Internetet és a számítógépek használatát jelenti. Ehhez viszont szükséges az Internet és a számítógépek fenntarthatóságának (környezetbarát voltának) biztosítása (vagy valami hasonló, biztonságosabb kommunikációs rendszer elterjedése, ami a lényegen valószínűleg nem változtat). Valószínűleg rövid távon úgysem tudunk tökéletes megoldást találni, szóval a számítógépek használata megengedhető, csak gondoskodnunk kell azok környezetbarát újrahasznosításáról (illetve hosszabb távra szóló megfelelőségéről). Az viszont nem biztos, hogy jó, hogy ilyen nagy a számítógépek és okostelefonok mennyisége, mint manapság.

A lényeg, hogy arra szerettem volna célozni, hogy valamelyik környezetvédő (akár én) megpróbálhatná elképzelni, hogy mit kellene tennünk, ha az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett tenné le a voksát. Tehát, meg kellene értenünk a világ működését úgy, mint a világ vezetői (vagy még jobban), és elméletben egy jobb rendszert is tudnunk kellene építeni. Ez sok tanulást igényelhet... de miért ne kezdenénk el tanulni ilyen érdekes és fontos probléma láttán? Persze ez most csak elméleti problémának tűnik, hiszen valószínűleg nem fogja az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett letenni a voksát, szóval a valós helyzet még ennél is sokkal bonyolultabb. Addig is, úgy tűnik, hogy a környezetvédő mozgalom jó úton jár, például valószínűleg be fogják tiltani a műanyag zacskókat (bár jobb lett volna ezt már korábban megtenni). Már elég sokan dolgoznak a környezetvédelem ügyén, tehát nehéz olyan jó környezetvédő ötletet találni, amire még nem gondoltak, és nem valósítottak meg. Csak sajnos úgy tűnik, hogy ez nem elég... és éppen ezért gondolkodtam el azon, hogy vajon csak a politikai akarat hiányzik-e a nagyobb mértékű környezetvédelemhez, vagy pedig a politikai akarat birtokában is tehetetlenek vagyunk. Azért még ötletelni lehet, hogy megpróbálok mégis...

Addig is, még meg szeretném jegyezni, hogy ha az emberiség kevésbé élne pazarló életmódot, akkor lehet, hogy több energiája maradna a szaporodásra... a szaporodás pedig túlnépesedéshez vezet, ami talán még nagyobb probléma, mint a pazarlás. Mivel a túlnépesedés minden környezeti probléma súlyát növeli, egyértelműnek tűnik, hogy csökkenteni kellene azt. Minél több embert kell etetni, annál károsabb technológiák használatát igényelheti a mezőgazdaság (tehát a mennyiségi változás minőségi változást hozhat magával). Tehát, az biztosnak tűnik, hogy ha az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett tenné le a voksát, akkor szabályozni (korlátozni) kellene a népesség méretét. Ennek tudatában sajnálom, hogy pl. a kínaiak nemrég engedélyt adtak az állampolgáraik számára 3 gyermek vállalására. Sajnálom azt is, hogy a túlnépesedés korlátozása nincs ott az ENSZ "Fenntartható fejlődési céljai" között. Szóval jól gondoltam korábban, hogy a környezetvédelem melletti politikai akarat kívánnivalót hagy maga után, csak most kiegészítettem ezt annyival, hogy talán még ez sem lenne elég. Emiatt talán el is távolodhatok a környezetvédelemtől, és helyette inkább a spiritualitással foglalkozhatok. Viszont a túlnépesedésről valószínűleg írok még, ez a környezetvédelmi problémák egyik oka és gyökere, és a népesség méretének korlátozása lehet a megoldás egyik kulcsa (gondoljunk csak a mennyiségi változás okozta minőségi változásra), legalábbis időt nyerhetnénk vele a környezetvédelem számára.

Iratok környezetbarát előállítása, tárolása, megsemmisítése

Amikor korábban az áruházláncok által terjesztett ingyenes, de kéretlen reklámkiadványok papírpazarlásának csökkentését tűztem ki célul, arra gondoltam, hogy a reklámkiadványok mennyiségének, illetve terjedelmének csökkentéséből az következhet, hogy kevesebb fát vágnak ki (mivel a papír részben fából készül), ez pedig jót tenne a környezetünknek. Később elbizonytalanodtam ebben, hiszen ha kevesebb fát vágnak ki, az azt is jelentheti, hogy kevesebb fára van szükség, és ha kevesebb fára lenne szükség, akkor lehet, hogy nem is ültetnének annyi fát (mivel pénzügyileg kevésbé érné meg). Persze a helyzet ennél is sokkal bonyolultabb: nem mindegy, hogy milyen fajta erdő fáit használják a papír előállítására (természetes vagy mesterséges erdőét, illetve ahol minden fa egykorú és négyzetrácsos elrendezésű), illetve nem mindegy, hogy a fákon kívül milyen anyagokat használnak még a papír előállítására, illetve a papírra történő nyomtatásra (talán inkább ezen kémiai vegyületek okoznak környezetszennyezést). Azt olvastam valahol, hogy a papír előállításakor rengeteg vizet is elpazarolnak... szóval nem tudom, hogy a korunkban használt sok papír végül is káros-e a környezetünkre, de mindenesetre azt látom, hogy nagymértékű pazarlás folyik. A pazarlás nem csak a reklámkiadványok esetében figyelhető meg, hanem a bürokrácia által használt nagy mennyiségű irat esetében is. Ezért szerintem meg kellene vizsgálnunk, hogy mennyire környezetkímélőek azok a festékanyagok, amelyeket a reklámkiadványokra és az iratokra nyomtatnak. Nem is olyan egyszerű utánajárni ezeknek a dolgoknak. Elképzelhető, hogy találunk olyan festékanyagot, ami környezetszennyezőbb, de olcsóbb mint más hasonló festékanyagok... tehát úgy tudnánk elkerülni ennek használatát, ha betiltjuk, megadóztatjuk, vagy valamilyen egyéb politikai vagy médiai döntést hozunk a háttérbe szorítása érdekében. (Korábban írtam még pl. a tintát spóroló számítógépes betűtípusokról is...) Ennyit az iratok előállításáról.

Ami az iratok tárolását illeti, sajnos már egy magánszemélynek is olyan sok hivatalos irata gyűlhet össze (beleértve pl. a munkaügyi, banki, biztosítási, orvosi papírokat, az adóbevallásokat, az internet- vagy mobiltelefon-szolgáltatással kapcsolatos papírokat, a csekkek feladóvevényeit és az ajánlott küldemények postai papírjait, nem is beszélve az iskolai bizonyítványokról), ami nem fér el egy számzáras aktatáskában. Ez komoly veszélyt jelent arra az esetre, ha leégne a ház, vagy betörők rabolnák ki azt. De a hosszú távon megőrzendő hivatalos iratoknak csak egy részére van időnként szükség. Egy másik részüket talán csak nyugdíjazás előtt kell újra elővennünk. Arra gondoltam, hogy ezeket az utóbbi iratokat be lehetne dobni egy valami olyasmibe, mint a malacpersely. Tehát, olyan irattárolóra gondoltam, amiből nem lehet kivenni az iratokat, csak akkor, ha összetörjük azt. Ez egy alternatíva lehet a számzáras aktatáskára. Akár DIY (csináld magad) módszerrel agyagból is lehetne készíteni ilyesmit, bár valószínűleg nem lenne tökéletes. Sajnos fennáll a veszély, hogy egy ilyen irattárolóból valamilyen módszerrel mégis ki tudnák horgászni az iratokat azok, akiknek ez fontos... tehát nem biztos, hogy jó az ötletem... de a semminél talán mégis jobb. Ennyit az iratok tárolásáról.

Ami az iratok megsemmisítését illeti, talán ez a legérdekesebb téma ebben a blogbejegyzésben. Az iratokat leggyakrabban úgy szokták megsemmisíteni, hogy kis darabokra vágják azokat egy iratmegsemmisítőnek nevezett készülékkel. Azonban félek, hogy akiknek ez fontos, azok a kis papírdarabokból mégis rekonstruálni tudnák az iratok tartalmát, miként a tudósok is rekonstruálhatták az ősállatok testi felépítését azok apró csontjaiból. Talán éppen ezért, mások el szokták égetni a megsemmisítésre szánt iratokat. Ez viszont nem a legkörnyezetkímélőbb megoldás. Arra gondoltam, van még egy megoldási lehetőség: ez pedig a "solution" (angolul a "solution" jelenthet "megoldás"-t, de "oldat"-ot is)! Tehát, a megsemmisítésre szánt iratokból újrahasznosított papírt lehetne készíteni úgy, hogy közben feloldjuk azokat egy folyadékban valamilyen oldószerrel. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehet, hogy nem feloldani kellene a papírt, csak pépesíteni...) Jó kérdés, hogy ez megoldható-e valamilyen viszonylag kis méretű készülékkel, vagy a papírt vagy az oldatot inkább el kellene szállítani egy olyan helyre, ahol folytatják annak újrahasznosítását. Olyan szolgáltatást már láttam a neten, miszerint elszállítják a megsemmisítésre szánt papírt, hogy újrahasznosítsák azt... de ki bízna meg bennük? Véleményem szerint csak a helyszíni elégetés vagy feloldás (Helyesbítés: 2021-06-12: vagy pépesítés) elég megbízható... de ennek még utána lehetne nézni. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehetne még kísérletezni a papír áztatásával és ennek ledarálásával, amiből valószínűleg már kevésbé lehetne visszanyerni az iratok tartalmát, mint a hagyományos iratmegsemmisítők esetén.) Ennyit az iratok megsemmisítéséről.

Ebben a blogbejegyzésben néhány korábbi ötletemet írtam le újra. Nem tudom, lesznek-e újabb ötleteim a környezetvédelem és az üzlet témakörében... nem tudom, van-e olyan, még nem közismert innováció, amivel jelentős mértékben környezetbarátabbá tehető az emberiség... hiszen rengetegen dolgoznak már ezeken a problémákon... szóval nem tudom, még sokáig tudom-e folytatni a blogomat. De a túlnépesedésről még írhatok többet, talán ez lehet a környezetvédelem egyik kulcsa.