2021. június 12., szombat

Meg akarod menteni az élővilágot? Tanulj!

Nemrég azon gondolkodtam, hogy a 21. századi környezetvédelmi problémák megoldásához nem biztos, hogy csak a politikai akarat hiányzik. Még ha minden ember is a környezetvédelem mellett tenné le a voksát, nem biztos hogy könnyű lenne áttérni a tökéletesen környezetbarát életmódra. Például, jó kérdés, hogy használhatnánk-e akkor elektromosságot... (Úgy tudom, pl. az amishok nem használnak elektromosságot.) Ha használhatnánk elektromosságot, akkor még mindig nyitott kérdés marad, hogy használhatnánk-e néhány elektromossággal kapcsolatos technológiát, mint pl. az atomerőműveket, az akkumulátorokat és elemeket, stb. Úgy tűnik, hogy ezek nem környezetbarát technológiák, tehát valószínűleg nem. De még ha a környezetbarátabbnak mondott, elektromossággal működő technológiákat (pl. vízerőművek, szélturbinák, napelemek, megfelelően szigetelt vezetékek, LED-lámpák, hűtőszekrények, mosógépek, televíziók, számítógépek, stb.) tekintjük is, ezeknek az élettartama sem tart örökké... ha pedig elromlanak vagy elavulnak, akkor könnyen lehet, hogy elektronikai hulladékká válnak, és ilyen módon környezetvédelmi problémákat okozhatnak (másrészt az előállításuk is újabb alapanyagok bányászását igényelheti). Tehát, úgy gondolom, hogy nem könnyű elképzelni, hogy milyen életmódra kellene áttérnie az emberiségnek akkor, ha annak minden tagja a tökéletes környezetvédelem mellett tenné le a voksát. Véleményem szerint ezért is érdemes a környezetvédőknek állandóan tanulnia, különösen arról, hogy hogyan működik a gazdaság. De még az is lehet, hogy valamilyen technológiai találmányban rejlik a megoldás egy része (például arra a kérdésre, hogy mi a legkörnyezetbarátabb megoldás a járműveink működtetésére, valószínűleg a hidrogén a válasz, hacsak fel nem találnak valamilyen környezetbarát akkumulátort, vagy ki nem fejlesztenek valamilyen fotoszintézishez hasonló technológiát).

Még ha az egyik ország át is térne egy radikálisan környezetbarát életmódra (mint az amishok), könnyen elképzelhető, hogy más, kevésbé környezetbarát országok előnyre tehetnének szert vele szemben a (nem igazán környezetbarát) technológiának köszönhetően, így a környezetbarát életmód rövid távon nem lenne fenntartható (a fenntarthatósághoz pedig mind rövid távú, mind hosszú távú fenntarthatóság szükséges). Szóval lehetséges, hogy a problémákat csak globális összefogással (pl. környezetvédelmi egyezményekkel és békés együttműködéssel) tudjuk megoldani... a globális összefogáshoz pedig globális kommunikáció szükséges, ami valószínűleg az Internetet és a számítógépek használatát jelenti. Ehhez viszont szükséges az Internet és a számítógépek fenntarthatóságának (környezetbarát voltának) biztosítása (vagy valami hasonló, biztonságosabb kommunikációs rendszer elterjedése, ami a lényegen valószínűleg nem változtat). Valószínűleg rövid távon úgysem tudunk tökéletes megoldást találni, szóval a számítógépek használata megengedhető, csak gondoskodnunk kell azok környezetbarát újrahasznosításáról (illetve hosszabb távra szóló megfelelőségéről). Az viszont nem biztos, hogy jó, hogy ilyen nagy a számítógépek és okostelefonok mennyisége, mint manapság.

A lényeg, hogy arra szerettem volna célozni, hogy valamelyik környezetvédő (akár én) megpróbálhatná elképzelni, hogy mit kellene tennünk, ha az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett tenné le a voksát. Tehát, meg kellene értenünk a világ működését úgy, mint a világ vezetői (vagy még jobban), és elméletben egy jobb rendszert is tudnunk kellene építeni. Ez sok tanulást igényelhet... de miért ne kezdenénk el tanulni ilyen érdekes és fontos probléma láttán? Persze ez most csak elméleti problémának tűnik, hiszen valószínűleg nem fogja az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett letenni a voksát, szóval a valós helyzet még ennél is sokkal bonyolultabb. Addig is, úgy tűnik, hogy a környezetvédő mozgalom jó úton jár, például valószínűleg be fogják tiltani a műanyag zacskókat (bár jobb lett volna ezt már korábban megtenni). Már elég sokan dolgoznak a környezetvédelem ügyén, tehát nehéz olyan jó környezetvédő ötletet találni, amire még nem gondoltak, és nem valósítottak meg. Csak sajnos úgy tűnik, hogy ez nem elég... és éppen ezért gondolkodtam el azon, hogy vajon csak a politikai akarat hiányzik-e a nagyobb mértékű környezetvédelemhez, vagy pedig a politikai akarat birtokában is tehetetlenek vagyunk. Azért még ötletelni lehet, hogy megpróbálok mégis...

Addig is, még meg szeretném jegyezni, hogy ha az emberiség kevésbé élne pazarló életmódot, akkor lehet, hogy több energiája maradna a szaporodásra... a szaporodás pedig túlnépesedéshez vezet, ami talán még nagyobb probléma, mint a pazarlás. Mivel a túlnépesedés minden környezeti probléma súlyát növeli, egyértelműnek tűnik, hogy csökkenteni kellene azt. Minél több embert kell etetni, annál károsabb technológiák használatát igényelheti a mezőgazdaság (tehát a mennyiségi változás minőségi változást hozhat magával). Tehát, az biztosnak tűnik, hogy ha az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett tenné le a voksát, akkor szabályozni (korlátozni) kellene a népesség méretét. Ennek tudatában sajnálom, hogy pl. a kínaiak nemrég engedélyt adtak az állampolgáraik számára 3 gyermek vállalására. Sajnálom azt is, hogy a túlnépesedés korlátozása nincs ott az ENSZ "Fenntartható fejlődési céljai" között. Szóval jól gondoltam korábban, hogy a környezetvédelem melletti politikai akarat kívánnivalót hagy maga után, csak most kiegészítettem ezt annyival, hogy talán még ez sem lenne elég. Emiatt talán el is távolodhatok a környezetvédelemtől, és helyette inkább a spiritualitással foglalkozhatok. Viszont a túlnépesedésről valószínűleg írok még, ez a környezetvédelmi problémák egyik oka és gyökere, és a népesség méretének korlátozása lehet a megoldás egyik kulcsa (gondoljunk csak a mennyiségi változás okozta minőségi változásra), legalábbis időt nyerhetnénk vele a környezetvédelem számára.

2021. május 22., szombat

Iratok környezetbarát előállítása, tárolása, megsemmisítése

Amikor korábban az áruházláncok által terjesztett ingyenes, de kéretlen reklámkiadványok papírpazarlásának csökkentését tűztem ki célul, arra gondoltam, hogy a reklámkiadványok mennyiségének, illetve terjedelmének csökkentéséből az következhet, hogy kevesebb fát vágnak ki (mivel a papír részben fából készül), ez pedig jót tenne a környezetünknek. Később elbizonytalanodtam ebben, hiszen ha kevesebb fát vágnak ki, az azt is jelentheti, hogy kevesebb fára van szükség, és ha kevesebb fára lenne szükség, akkor lehet, hogy nem is ültetnének annyi fát (mivel pénzügyileg kevésbé érné meg). Persze a helyzet ennél is sokkal bonyolultabb: nem mindegy, hogy milyen fajta erdő fáit használják a papír előállítására (természetes vagy mesterséges erdőét, illetve ahol minden fa egykorú és négyzetrácsos elrendezésű), illetve nem mindegy, hogy a fákon kívül milyen anyagokat használnak még a papír előállítására, illetve a papírra történő nyomtatásra (talán inkább ezen kémiai vegyületek okoznak környezetszennyezést). Azt olvastam valahol, hogy a papír előállításakor rengeteg vizet is elpazarolnak... szóval nem tudom, hogy a korunkban használt sok papír végül is káros-e a környezetünkre, de mindenesetre azt látom, hogy nagymértékű pazarlás folyik. A pazarlás nem csak a reklámkiadványok esetében figyelhető meg, hanem a bürokrácia által használt nagy mennyiségű irat esetében is. Ezért szerintem meg kellene vizsgálnunk, hogy mennyire környezetkímélőek azok a festékanyagok, amelyeket a reklámkiadványokra és az iratokra nyomtatnak. Nem is olyan egyszerű utánajárni ezeknek a dolgoknak. Elképzelhető, hogy találunk olyan festékanyagot, ami környezetszennyezőbb, de olcsóbb mint más hasonló festékanyagok... tehát úgy tudnánk elkerülni ennek használatát, ha betiltjuk, megadóztatjuk, vagy valamilyen egyéb politikai vagy médiai döntést hozunk a háttérbe szorítása érdekében. (Korábban írtam még pl. a tintát spóroló számítógépes betűtípusokról is...) Ennyit az iratok előállításáról.

Ami az iratok tárolását illeti, sajnos már egy magánszemélynek is olyan sok hivatalos irata gyűlhet össze (beleértve pl. a munkaügyi, banki, biztosítási, orvosi papírokat, az adóbevallásokat, az internet- vagy mobiltelefon-szolgáltatással kapcsolatos papírokat, a csekkek feladóvevényeit és az ajánlott küldemények postai papírjait, nem is beszélve az iskolai bizonyítványokról), ami nem fér el egy számzáras aktatáskában. Ez komoly veszélyt jelent arra az esetre, ha leégne a ház, vagy betörők rabolnák ki azt. De a hosszú távon megőrzendő hivatalos iratoknak csak egy részére van időnként szükség. Egy másik részüket talán csak nyugdíjazás előtt kell újra elővennünk. Arra gondoltam, hogy ezeket az utóbbi iratokat be lehetne dobni egy valami olyasmibe, mint a malacpersely. Tehát, olyan irattárolóra gondoltam, amiből nem lehet kivenni az iratokat, csak akkor, ha összetörjük azt. Ez egy alternatíva lehet a számzáras aktatáskára. Akár DIY (csináld magad) módszerrel agyagból is lehetne készíteni ilyesmit, bár valószínűleg nem lenne tökéletes. Sajnos fennáll a veszély, hogy egy ilyen irattárolóból valamilyen módszerrel mégis ki tudnák horgászni az iratokat azok, akiknek ez fontos... tehát nem biztos, hogy jó az ötletem... de a semminél talán mégis jobb. Ennyit az iratok tárolásáról.

Ami az iratok megsemmisítését illeti, talán ez a legérdekesebb téma ebben a blogbejegyzésben. Az iratokat leggyakrabban úgy szokták megsemmisíteni, hogy kis darabokra vágják azokat egy iratmegsemmisítőnek nevezett készülékkel. Azonban félek, hogy akiknek ez fontos, azok a kis papírdarabokból mégis rekonstruálni tudnák az iratok tartalmát, miként a tudósok is rekonstruálhatták az ősállatok testi felépítését azok apró csontjaiból. Talán éppen ezért, mások el szokták égetni a megsemmisítésre szánt iratokat. Ez viszont nem a legkörnyezetkímélőbb megoldás. Arra gondoltam, van még egy megoldási lehetőség: ez pedig a "solution" (angolul a "solution" jelenthet "megoldás"-t, de "oldat"-ot is)! Tehát, a megsemmisítésre szánt iratokból újrahasznosított papírt lehetne készíteni úgy, hogy közben feloldjuk azokat egy folyadékban valamilyen oldószerrel. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehet, hogy nem feloldani kellene a papírt, csak pépesíteni...) Jó kérdés, hogy ez megoldható-e valamilyen viszonylag kis méretű készülékkel, vagy a papírt vagy az oldatot inkább el kellene szállítani egy olyan helyre, ahol folytatják annak újrahasznosítását. Olyan szolgáltatást már láttam a neten, miszerint elszállítják a megsemmisítésre szánt papírt, hogy újrahasznosítsák azt... de ki bízna meg bennük? Véleményem szerint csak a helyszíni elégetés vagy feloldás (Helyesbítés: 2021-06-12: vagy pépesítés) elég megbízható... de ennek még utána lehetne nézni. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehetne még kísérletezni a papír áztatásával és ennek ledarálásával, amiből valószínűleg már kevésbé lehetne visszanyerni az iratok tartalmát, mint a hagyományos iratmegsemmisítők esetén.) Ennyit az iratok megsemmisítéséről.

Ebben a blogbejegyzésben néhány korábbi ötletemet írtam le újra. Nem tudom, lesznek-e újabb ötleteim a környezetvédelem és az üzlet témakörében... nem tudom, van-e olyan, még nem közismert innováció, amivel jelentős mértékben környezetbarátabbá tehető az emberiség... hiszen rengetegen dolgoznak már ezeken a problémákon... szóval nem tudom, még sokáig tudom-e folytatni a blogomat. De a túlnépesedésről még írhatok többet, talán ez lehet a környezetvédelem egyik kulcsa.

2021. május 5., szerda

Mivel folytathatnám ezt a blogomat? Német. Művelődés.

A vallást őrlángra állítottam, a politikát passzoltam... illetve kiírtam magamból néhány személyes dolgot... de akkor mivel folytassam ezt a blogot? Érdemes-e folytatni egyáltalán, ha szinte nincs is látogatója? Talán érdemes, ha találok egy témát, amiről rendszeresen írhatok, és ami másokat is érdekel... Én arra gondoltam, hogy ezt a blogot leginkább a környezetvédelem és az üzlet témájában lenne érdemes folytatnom (például üzleti ötletekkel). Az is lehet, hogy legközelebb írok majd a túlnépesedésről is. De még előtte írni szeretnék néhány egyéb dologról...

Az egyik az, hogy Kiskunfélegyháza központjában három kis szekrényke is van, amikben könyveket lehet cserélgetni. Az a nevük, hogy "Olvas-LAK" illetve "Tégy egyet, végy egyet". A Petőfi Sándor Városi Könyvtár is támogatta ezeket a kis szekrénykéket. Egy időben én is sok könyvemet otthagytam ezekben a szekrénykékben (főleg angol nyelvű könyveket). Most már inkább hasznot szeretnék húzni ezekből, tehát amikor arra járok, rendszeresen megnézem, milyen könyvek vannak bennük. Általában van a táskámban cserélésre szánt könyv, szóval ha érdekes könyvet találok, akkor otthagyok helyette egy másik könyvet (amit cserélésre szántam), és az érdekes könyvet elviszem. Számomra általában az angol vagy a német nyelvű könyvek érdekesek, hiszen igyekszek nyelveket tanulni, de találtam már ott a parapszichológiáról vagy a mágiáról szóló magyar nyelvű könyvet is, amit szintén érdekesnek találtam. Viszont általában nem kellenek azok a könyvek, amikbe bele van írva, hogy "Minden jog fenntartva", "All rights reserved", vagy "Alle Rechte vorbehalten", illetve egyéb kétértelmű vagy szigorú jogi kikötések, mint pl. az, ha nem szabad a könyvet kölcsönadni, árusítani, vagy egyéb módon terjeszteni, vagy az, ha nem szabad továbbítani/sugározni (angolul: "transmitted", pedig a szemünk is ezt csinálja)! A lényeg, hogy az utóbbi időben rengeteg német nyelvű könyvet találtam ezekben a szekrénykékben, tehát el vagyok látva a nyelvtanuláshoz anyaggal, és akár a számítógép/laptop használata nélkül is tudok németül tanulni, amit lehet, hogy gyakrabban meg is fogok tenni. Íme egy kép, amit azokról a német nyelv tanulásához használható könyveimről készítettem, amikhez biztosan az "Olvas-LAK-on" keresztül jutottam hozzá (sajnos Marie Louise Fischer - "Wildes Blut" című regénye nincs a képen, mert a fénykép készítésekor nem jutott eszembe, hogy azt a táskámban hagytam, de az is ide tartozna):

Német könyveim
Kattints a képre az eredeti mérethez!

A képen látható könyvekben nem találtam szigorú jogi kikötéseket az 1922-ben kiadott "Selbstbefreiung aus nervösen Leiden" című német könyv "Alle Rechte vorbehalten" kikötésén kívül, de ez a könyv olyan régi, hogy talán már közkincs. Újabban az angol könyvekben láttam sok jogi kikötést, a német könyvek úgy tűnik, újabban jobb feltételekkel rendelkeznek... na mindegy. Egyébként a kép arról is tanúskodik, hogy németül hajlandó vagyok fikciót, regényeket is olvasni, amit magyarul valószínűleg nem tennék. Korábban az volt az elvem, hogy nem olvasok (és TV-ben sem nézek) fikciót, de mégis megteszem azt, ha hozzájárulhat a jövőbeli sikereimhez, pl. nyelvtanulás, vagy az írói mesterség elsajátítása által. A képen látható könyveken kívül egyébként még van néhány egyéb, német tanuláshoz használható könyvem, amikhez máshogyan jutottam hozzá, vagy már nem emlékszem, hogyan szereztem. Jó lenne egy éven belül letenni a középfokú német nyelvvizsgát, ezért valószínűleg "rágyúrok" a németre a közeljövőben. (Felsőfokú angol nyelvvizsgára is készülhetnék, de ezt így is, úgy is megteszem, csak szép lassan.) Amíg nincs elég jó állásom, addig ez racionális döntésnek tűnik.

Ha viszont már lenne egy elég jó állásom, akkor valószínűleg nem töltenék sok időt a nyelvtanulással (hacsak a munkahelyem ezt meg nem követeli), hanem inkább olyan dolgokról tanulnék a szabadidőmben, amik értelmet adnak az életemnek (bár, valószínűleg ezzel mégis tanulnék nyelveket, hiszen általában angolul szoktam művelődni). A parapszichológia és a vele kapcsolatos lelkiségi mozgalmak és tudományágak mellett növekedett az érdeklődésem a tudomány egyéb ágai iránt is, és kezdem úgy felfogni az életet, mint egy tudományos kutatást, amelynek sikerei az életkörülményeimen is javíthatnak ("a tudás hatalom"). Az élet értelme tehát a tanulás lehet, illetve a hatalom megszerzése és a hatalom gyakorlása. "Az élet szabadságharc."

Több olyan Internetes keresőt is találtam, amelyik állítólag jótékony célra fordítja a kereséskor megjelenített reklámokból befolyó pénz egy részét. Ilyen pl. az EcoSia nevű kereső... Ezután úgy gondoltam, érdemes lenne néhány dologra rákeresni a neten, ezáltal növelni a látókörünket. Így találtam többek között a következő lehetőséget (tanfolyamok Creative Commons licenccel):

www.saylor.org

Ha lesz rá időm, valószínűleg használni fogom az oldalt... bár nem is tudom, melyikkel járnék jobban: a "Skeptiko" podcast további hallgatásával, a "Rune Soup" podcast további hallgatásával, vagy ezzel (esetleg egyéb egyetemi szintű előadásokkal). Egyébként nem tudom, hogy megbízhatok-e az oldalban annyira, hogy regisztráljak is (a regisztráltak igazolást kaphatnak a tanfolyamok elvégzéséről, viszont a felhasználási feltételek között ott volt, hogy bármikor egyoldalúan változtathatnak a felhasználási feltételeken).

2021. április 18., vasárnap

Terveim, hogy hogy lehetnék sikeresebb

Ma töröltem néhány régebbi blogbejegyzésemet ebből a blogból, mert a tartalmuk már nem aktuális. Ezen kívül értesítést kaptam arról, hogy a blogbejegyzéseket 2021 júliusától nem lehet majd emailben "követni" a FeedBurner segítségével (így hát a blog címéből is kitöröltem azt a részt, hogy "vagy hírlevele"). Úgy döntöttem, hogy ezen változások miatt írok most egy blogbejegyzést. Az utóbbi időben (is) azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetnék sikeresebb... és a terveim az idő folyamán sokat változtak. Röviden a következőképpen lehet összefoglalni azoknak a jelenlegi állapotát:

  • programozás (ha van kedvem)
  • sakk (naponta egy parti a neten)
  • írás (pályázatokra vagy regényt)
  • művelődés (pl. podcastok hallgatása)
  • nyelvtanulás (német, angol)

Ezeken kívül a szerencsében is reménykedek, a parapszichológiai tudásom felhasználásával. Rájöttem, hogy a jelenlegi terveim eléggé hasonlítanak a tinédzserkori szabadidős tevékenységeimhez: akkor különösen szerettem számítógépezni (játszani), olvasni (ifjúsági regényeket) és tévét (filmeket) nézni (szóval már akkor is eléggé otthonülő típus voltam). Most a számítógépes játékokat leváltja a programozás és a sakk, az olvasást pedig leváltja az írás, művelődés és nyelvtanulás. Azonban tinédzserkoromban nem hallgattam sok zenét, és most sem tervezek zenét szerezni az LMMS nevű szoftverrel (pedig ez is egy csábító lehetőség lenne). Ennek fő oka egyébként az, hogy nem akarok, és talán nem is tudnék fellépni és a zenét előadni. A terveim egyes pontjai között átfedések lehetnek, például sakkozás közben lehet német rádiót hallgatni, illetve művelődni elsősorban angol nyelvű hangoskönyvek, podcastok vagy előadások hallgatásával tervezek. Most nézzük meg a terveim egyes pontjait részletesebben:

1. Programozás: ezt elsősorban a munkaerőpiaci helyzetem javítása érdekében tervezem gyakorolni. Sajnos az én végzettségem (Programtervező Matematikus) esetében olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy inkább az számít, amit autodidakta módon tanul az ember, az iskolai végzettség nem elég. Sajnos ebbe nem gondoltam bele, amikor pályát választottam. Másrészt ezt a szakmát különféle szakterületekre lehet osztani (pl. frontend webfejlesztő), és szinte lehetetlen minden szakterületen naprakésznek maradni, ha nem abban dolgozik az ember. Annak a valószínűsége pedig elég csekély, hogy pontosan olyan állást hirdetnek meg az én megyémben, amihez olyan technológiák ismerete szükséges, mint amikre én szakosodok. Így el is mehet a kedvem a programozás gyakorlásától, hiszen nem akarom minden szabadidőmet erre szánni hiába. Mindenesetre egy kis gyakorlás is jobb lehet, mint a semmi, ezért még mindig a terveim között szerepel, hogy csinálok egy GitHub prodzsektet referenciának, esetleg indulok jövőre a Google Kickstart-on. Az eddigi legjobb ötletem programozási prodzsektre egy "Audio Visualizer" megvalósítása volt, ami bármilyen zenéhez annak a ritmusára mozgó látványt tudna generálni. Ebben az ötletben az a jó, hogy még ha meg is valósították már, én valószínűleg más módon is meg tudnám valósítani. Tehát, sok lehetőség van benne, mint a számítógépes játékokban is (az utóbbiak pedig a B-tervet jelenthetik). Ennyit a programozásról. Lehet, hogy még mielőtt elkezdeném a programozást gyakorolni, inkább a középfokú német nyelvvizsgára való felkészülésre koncentrálok, hiszen ez is javíthatja a munkaerőpiaci helyzetemet.

2. Sakk: Valószínűleg nem sok esélyem van arra, hogy ilyen idősen (38 évesen) olyan jól megtanuljak sakkozni, hogy abból meg tudjak élni. Viszont arra még lehet esélyem, hogy a sakkban helyi sikereket érjek el (pl. jól szerepeljek városi sakkversenyeken), és ezáltal új embereket ismerjek meg, új kapcsolatokra tegyek szert. Esetleg a lelki egészségemnek is jót tehet, ha sakkozok, illetve szellemileg fitten tarthat. Szerintem napi egy sakkparti akár még a változatosság kedvéért is beleférhet az életembe. Tudok sakkozni regisztráció nélkül a LiChess.org honlapon, tudok sakkozni a www.freechess.org honlapon való regisztráció után a FICS szerveren az EBoard nevű sakk-klienssel (Linuxban), illetve tudok sakkozni Linuxban pl. a Gnome-Chess nevű sakk-klienssel különféle szintű mesterséges intelligenciák ellen (a "GNU Chess" túl nehéz, de a "Stockfish" normál fokozaton legyőzhető). A "GNU Chess" elleni játék el tudja venni az ember kedvét a sakkozástól, és egyébként is más stílusú játékra szoktatja az embert, mint egy ember elleni játék (pl. ne is gondoljunk arra, hogy a gép elnézte)... ezért jó, hogy lehet a neten emberek ellen is sakkozni.

3. Írás: "A kereszténység kritikája" című művemnek eddig eléggé korlátozott a sikere. Arra gondoltam, hogy az engem érdeklő egyéb non-fiction témák esetén is hasonló lehetne a helyzet. Tehát, ha a könyvírásból meg szeretnék gazdagodni, akkor valószínűleg regényt kellene írnom, ami az olvasók szórakoztatására szolgál. Ezt pedig valószínűleg magyarul lenne érdemes megtennem, hiszen az angolban még ejthetek nyelvi hibákat, és a művem angolul kevésbé lenne "szépirodalmi" jellegű (ettől függetlenül mégis megpróbálhatom az írást angolul is, csak ez mindenképpen motivációt jelent arra, hogy az angol nyelv ismeretét profi szinten elsajátítsam). Sajnos úgy érzem, hogy a kreativitásom fikció (pl. regények) esetén kisebb, mint non-fiction témákban, és nem tudok akármilyen témában jó történetet írni. Ettől függetlenül figyelem az irodalmi pályázatokat is a pafi.hu, a dystopianstories.com és az intercompetition.com honlapokon. Hátha lesz valami jól fizető, ingyenes pályázat, amire lesz ihletem is. Ha már a pályázatoknál tartunk, az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy gyakran voltak jól fizető drámapályázatok, ezért emiatt érdemes lehet néhány drámát elolvasni.

4. Művelődés: Mostanában főleg a Skeptiko podcastot szoktam hallgatni (talán javíthatja a parapszichológiai képességeimet), egyébként még mindig áll az, amit a "Hangoskönyvek, podcastok, előadások" című blogbejegyzésemben leírtam. Egy keveset olvastam a suttacentral.net webhelyről letöltött buddhista EPUB-o(ka)t is. Ezeken kívül olcsón hozzájutottam néhány német nyelvű könyvhöz (vannak köztük regények is), és ezeket szoktam olvasni, hogy jobban megtanuljak németül.

5. Nyelvtanulás (német, angol): a munkaerőpiaci helyzetem javítása érdekében középfokú német nyelvvizsgára, valamint felsőfokú (vagy akár proficiency szintű) angol nyelvvizsgára készülök folyamatosan. Az angol nyelv proficiency (C2) szintű elsajátítása akár az írói ambícióim teljesítése érdekében is hasznos lehet. A nyelvtanulás esetén erős átfedés van azzal, amit már a "művelődés" részben leírtam. Még van a YouTube-on egy "Heidi", illetve "Heidi language learning" nevű felhasználó, ahol németül lehet tanulni. Sok más (pl. angoloknak szóló) ingyenes német tanulási lehetőségen már túl vagyok (pl. amiket a DW - "Deutsche Welle" készített, vagy amit az FSI - "Foreign Service Institute" készített, vagy pl. a Slow German kezdeti epizódjai Annik Rubens-től). Ha nyelvet tanul az ember, egy kicsit érdemes lehet játszania a FreeRice.com honlap kvízével is.

2021. február 23., kedd

Érdekes egybeesés: B és V betűk

Amikor Szevasztopolról olvastam angolul (pl. a WikiPediában), észrevettem, hogy annak régebbi neve Sebastopol, B-vel írva (erre egyébként úgy emlékszem, úgy jöttem rá, hogy Kaliforniában is találtam egy Sebastopol nevű települést). Ezen kívül még egy esetet találtam, amikor egy település régebbi (vagy más nyelven írt) nevében B-t használtak V helyett, ezt pedig Havanna, Kuba fővárosa nevében: ennek spanyolul írt neve tehát "La Habana". Felmerült bennem a kérdés, hogy ennek az asszociációnak van-e valamilyen történelmi oka? Különösen azután kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés, miután egyéb szavakat is találtam, amelyekben a B betű V-re cserélődött, vagy fordítva. Ezeket az eseteket a következőképpen csoportosítanám:

  1. Sok angol nyelvű szónak van német nyelvű megfelelője, ahol az angol szóban a V betű, míg a németben a B betű található meg. Ilyen párok például (angol-német): to love-lieben, to live-leben, silver-das Silber, to have-haben, to give-geben, evening-der Abend, even-eben, stb. Ezeken kívül egyéb ilyen szópárokat is lehet találni az angol Wiktionary-nak direkt erről a jelenségről is szóló cikkében, aminek címe: Appendix:List of German cognates with English. Egyébként "fiebre" (spanyol) = "fever" (angol), gondolom tehát, hogy a spanyol és az angol között is lehetnek hasonló párok. William beceneve Bill (angolul).
  2. Kaszparov és Kramnyik sakkvilágbajnokok közötti sakkpartiról készült, a WikiPediában talált kép tanúsága szerint ezeknek a sakkozóknak az orosz nyelven (cirill ábécével) írt nevében a cirill B betű a latin ábécé V betűjét jelenti. Talán ez lehet az oka a B betűnek Sebastopol nevében is.
  3. A spanyolban is érdekes kapcsolat van a B és a V betűk között: elég csak az előbb említett "La Habana" városnévre, vagy az István (avagy Steven) név spanyol nyelvű változatára gondolni, ami "Esteban". YouTube videók és a Google Translate szerint úgy tűnik, hogy a spanyolban mind a B, mind a V betűket B-nek kell kiejteni.
  4. A magyar "Bálint" név külföldi megfelelője "Valentin", itt is a V betűből lett B vagy pedig fordítva. A Bence és Vince név is egymással rokonok. Egy közismert magyar káromkodásnak is ismert B betűvel és V betűvel kezdődő változata is (+).
  5. Róma folyója latinul/olaszul Tiberis vagy Tevere.
  6. Az ógörög BETA újgörögül úgy hangzik, hogy "vita".

Az itt a kérdés, hogy ezen esetek között lehet-e valamilyen történelmi vagy spirituális kapcsolat? Azért is lehet ennek a kérdésnek létjogosultsága, mert a B betű inkább a P-hez vagy az M-hez tűnik hasonlónak, mint a V-hez, és a V betű is inkább az F-hez hangzik hasonlóan, mint a B-hez, tehát a B és V felcserélésének nemzetközileg megtapasztalt gyakorisága nem igazán magyarázható a két betű közötti hasonlósággal. Ha bárki bármilyen plusz információt (pl. további példákat, vagy magyarázatot) tud ezzel kapcsolatban, elküldhetné nekem egy üzenetben.

A vallást őrlángra állítom

A vallási ismereteim a közelmúltban elég sokat fejlődtek. Elsősorban azért írom ezt a blogbejegyzést, mert valaki rávilágított nekem arra, hogy nem csak Márk Evangéliumának a vége ítéli kárhozatra a hitetleneket (Mk:16:16), hanem János Evangéliuma is (Jn:3:18, Jn:3:36). Ezt az információt helyesbítés céljából bele kell majd írnom "A kereszténység kritikája" című könyvem következő kiadásába, mivel előzőleg azt írtam benne, hogy tudomásom szerint csak Mk:16:16 ítéli kárhozatra a hitetleneket, ez a rész (Mk:16:16) pedig nincs benne a Biblia néhány eredeti forrásában (Codex Sinaiticus, Codex Vaticanus). Megjegyzés: János Evangéliumának említett részei viszont már benne vannak ezekben a kódexekben. Szóval, ha majd ajánlom a könyvemet kiadóknak, akkor ezt a helyesbítést valószínűleg hozzá fogom tenni, miként annak a magyarázatát is, hogy miért lett az egyik fejezet mottója "Nem vagyok szőlővessző, ti pedig nem vagytok halak". Ezeken kívül jelenleg nem látok más fontos javítanivalót a könyvemen, persze a terjedelmét lehetne még növelni, ahogy többet tanulok a vallásról. De a terjedelem növelésének úgy gondolom, nem sok haszna lenne (a valláskritikáról írtak már sokan mások is, így nekem nem kell a teljességre törekednem). Azt tapasztaltam különböző eszmecserék során, hogy a keresztényeket a kisebb súlyú érvek nem tudják letéríteni az útjukról, csak az olyan ütős érvek számítanak, mint pl. Noé történetének ellentmondása a tudománnyal és ezen belül pl. Darwin evolúcióelméletével, vagy nálam a "Nem vagyok szőlővessző" mottóval bevezetett okfejtés, amit az előbb belinkeltem. Ami igaz az igaz, ami hamis az pedig hamis (még akkor is, ha Isten Jónás könyve szerint hazudhatott is a jövőről). Tehát, valószínűleg ezt a blogot nem a vallás irányában fogom folytatni, hanem inkább a sikerrel kapcsolatos blogbejegyzések következnek.

Úgy gondolom, azért sem lenne jó, ha a kereszténység körül forogna az elmém, mert így nehezebb lenne meghaladnom azt. A keresztényekkel vagy eretnekekkel folytatott eszmecseréim nem igazán bizonyultak gyümölcsözőnek a számomra (kivéve az előbb említett helyesbítést), nekem úgy tűnik, hogy senkit sem sikerült meggyőznöm az én igazságomról. Így hát a világnézetem abba az irányba fejlődött, hogy az embereket nehéz megváltoztatni, inkább azon az úton járnak, amit ők választanak ki a saját lelki fejlődésük folyamán. Ez igaz lehet a vallásra, de egyéb hobbikra is. Az emberek csak egy kis részének hasonlók a vallási nézetei és a hobbijai az enyéimmel (pl. otthonülő, non-fiction podcastokat hallgató), ilyen módon kialakulhat bennem egyfajta "elitizmus" érzés. (Még akkor is, ha nem túl magas az EQ-m, sőt!) Ez az elitizmus pedig nem jósol könnyű sikert az emberek meggyőzése terén, sem a vallásban, sem a politikában. Tehát, ha ezeken a területeken meg szeretném változtatni a világot, akkor először hatalmat kell gyűjtenem, ami lehet gazdasági hatalom (pénz) vagy spirituális hatalom (pszi-képességek). Ha sok pénzem lenne, az áruházláncok reklámkiadványaihoz hasonlóan eljuttathatnám az emberekhez a filozófiámat... Szóval, a vallást őrlángra állítom, és inkább a sikerre koncentrálok (a sikerben pedig segíthet akár a parapszichológia is).

De ha már írom ezt a blogbejegyzést, megemlítek néhány érdekességet a vallás témakörében, ami a közelmúltban felmerült:

  • Máté Evangéliuma szerint a gyermek Jézus családja Egyiptomba menekült, ezt pedig nem könnyű összeegyeztetni azzal, amit Lukács Evangéliuma ír Jézus gyermekkoráról (Lk:2:21-22, Lk:2:39-41). A keresztények persze megtalálják a módját, hogy mindkettőben higgyenek (pl. Jézusék csak rövid ideig lehettek Egyiptomban).
  • Vannak magukat "eretnekeknek" tartó keresztények, akik nem hiszik el, hogy "Pál apostol" Jézus tanításait közvetítette, tehát a Biblia ezen részeit elvetik. Ezt eléggé jól meg is tudják indokolni (rá lehet keresni: "eretnekplatform", "Jézus vagy Pál?"), úgy, hogy számomra is hihető volt, hogy Pál egy másfajta teológiát tanított, mint Jézus, és a szeretet helyett inkább a megfélemlítésre és a magát a hatalmaknak alávető Egyház építésére koncentrált. De egy keresztény szerint "Pál apostol" elvetése valószínűleg tévút (2Pt:3:15-16).
  • Közben újabb hasonlóságokat találtam a buddhizmus és a kereszténység között. A suttacentral.net-ről letöltött közkincs EPUB-ok közül a "Long Discourses" cíművel kezdtem (dn_en_sujato.epub), és a buddhizmus is ismeri a pszi-képességek között például a vízen járást, miként Jézus is a vízen járt a Biblia szerint, illetve a szilárd anyagokon való áthatolást is, miként Jézus is áthatolhatott a falon a feltámadása után (bár, az is igaz, hogy a Nap és a Hold megérintését is számon tartja a lehetséges pszi-képességek között, ezeket pedig túl nehéz elhinni). Egy másik helyen azt olvastam, hogy "ha a bemerítkezést áthatja az etika" ("when immersion is imbued with ethics"), illetve "ha a bölcsességet áthatja a bemerítkezés" ("when wisdom is imbued with immersion"), akkor azok gyümölcsöző és jótékony dolgok, szóval akár innen is eredhetett Keresztelő János tevékenysége. Lehet, hogy nagyon erőltetett az analógia, de az említett EPUB "DN 16: The Great Discourse on the Buddha’s Extinguishment" részének elején a Buddha a "Vulture’s Peak Mountain" helyen tartózkodott... a "vulture" azt jelenti: keselyű, ez pedig hasonló lehet a Bibliában a Mt:24:28 vagy a Lk:17:37 részhez. ("És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.") Még lehet, hogy eszemben volt más hasonlóság is a kereszténység és a buddhizmus között, de elfelejtettem. Ha még találok ilyet, azt már nem biztos, hogy megírom, hiszen "a vallást őrlángra állítom".

2021. február 7., vasárnap

A politikát passzolom (szocialista ötletek)

Érdekel a politikai filozófia, volt is néhány ötletem ezen belül. Véleményem szerint túl nehéz lenne a jelenlegi rendszerek helyett valami teljesen újat alkotni úgy, hogy az ne okozzon válságot (főleg a külgazdaság és a külügyek miatt), szóval úgy gondolom, hogy a gyökeres változásoknak az utópisztikus vagy a disztópikus sci-fi regényekben van a helye, nem az aktuálpolitikában. Ezért úgy gondolom, hogy főleg kisebb ötletekre lenne szükség, amelyek fokozatosan, békésen és demokratikusan alakítják át a rendszert valami szocialistábbá, fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá. Tehát arra gondoltam, hogy kitalálhatnánk ilyen ötleteket, mint egy "think tank" vagy "policy institute", majd ezeket az ötleteket eljuttathatnánk olyan politikusokhoz és gondolkodókhoz, akik megfontolnák azokat. Ezeket az ötleteket nem csak egy ország politikusai kaphatnák meg, hanem bármelyik országéi. Nekem jelenleg a következő négy a legjobb régebbi ötleteim a demokratikus szocializmus témakörében:

  1. A kapitalista munkaszerződések és licencek (stb.) jogi szövegeinek publikusnak kellene lennie, és lehetőleg a demokratikus államnak kellene elkészítenie azokat a gazdagok helyett, tehát a gazdagok csak néhány etikus lehetőség közül választhatnának, és a jogilag kötelező érvényű szövegek helyett csak a pénzzel és a dolgokkal szabadna törődniük.
  2. Meg kellene engedni bárkinek bármikor azt, hogy vállalkozás-jellegű munkát (pl. szolgáltatásokat, kézműves mesterségeket vagy őstermelői tevékenységet) végezzen, és értékesítse azt: csak a végterméket kellene megadóztatni, de a munkavégzéshez való jogot nem (minden adó és könyvelési költség, stb. valódi dolgokhoz kellene, hogy tartozzon, ami bevételt is jelent). Ez megkönnyítené azt, hogy valaki egy független részmunkaidős vállalkozást indítson, mint jövedelemkiegészítést, vagy hogy fejlessze azt lépésről lépésre ahelyett, hogy kölcsönt kelljen felvennie a startup számára (mivel a kölcsönök sohasem etikusak). Egyébként itt az adócsalás lehetősége jelenthet problémát, de ezt valószínűleg el lehetne kerülni, ha az értékesítés ilyen vállalkozások számára csak "értékesítési pontokon" történne.
  3. A nagy értékű ingatlanokat és az egyéb regisztrált tulajdont (mint a részvényeket, kötvényeket, stb.) nem szabadna, hogy a gyermekek örököljék a szüleiktől (azért, hogy az újszülötteknek egy kicsit nagyobb esélyegyenlősége legyen). A kisebb értékű ingatlanok viszont jó lenne, ha még mindig örökölhetők maradnának, mivel ezek lehetnek a szegények egyedüli értékei. A pénznek is örökölhetőnek kell lennie, mivel ez olyan, mint az ajándék. A filozófia, ami emögött áll, azt mondja, hogy a természetben közös (volt) az ingatlan (a föld). Ahogyan az indián mondás mondja: "A Földet nem a nagyapáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön"... ezt viszont úgy is lehet mondani, hogy: "A régi indiánok nem az őseiktől örökölték az ingatlanjaikat, hanem az utódaiktól kapták kölcsön azokat."
  4. Meg kellene engedni azt, hogy az állami cégek állásokat biztosítsanak a szerencsétleneknek (még akkor is, ha ez kisebb minimálbért jelent, akárcsak a közmunka), tehát a kommunizmust akár egy kapitalista demokrácia is felhasználhatná, mint egy minisztériumot, és a három gazdasági út: a részvényesek (shareholders) kapitalizmusa, a résztvevők (stakeholders) kommunizmusa és a kisgazdák (smallholders) függetlensége egy rendszerben kellene, hogy együtt éljen, miként a termékek is együtt élnek a szupermarketek polcain.

Végül is nem vagyok biztos benne, hogy mindegyik említett ötletem a jelenlegi formájában tökéletes, tehát még érdemes lenne gondolkodni rajtuk, és beszélgetni róluk, illetve részletesebben kigondolni és megfogalmazni azokat, akár mint egy-egy konkrét törvényjavaslatot. Ettől függetlenül nemrég elküldtem ezeket angolul (kicsit másként) 4 angol nyelven beszélő politikusnak vagy gondolkodónak, bár nem biztos, hogy mindannyian meg is kapták azokat különféle okok miatt (régi email cím, "contact form" ahova végül is nem regisztráltam, vagy olyan email cím, amit talán csak a munkatársak olvasnak). Még régebben valamelyiknek a régebbi (bár, talán jobb) változatát magyar politikusnak is elküldtem. Jó kérdés, hogy érdemes-e ezeket még másoknak is elküldeni (pl. egyetemi tanároknak), de félek, hogy ez inkább spammelésnek tűnne... legyen tehát elég ez a blogbejegyzés a témában... A lényeg, hogy én magam nem akarok, és talán nem is tudnék politikus lenni, viszont lehetnek jó ötleteim a politikai filozófia területén, amiket érdemes megosztani. A jövőben inkább a környezetvédelem területén lenne még érdemes ötletelni, úgy gondolom. Az ötletek megosztására vonatkozik a blogbejegyzésem címének első jelentése: "A politikát passzolom".

Ugyanennek a kifejezésnek a másik jelentése azt mondja, hogy nem akarok a politikával foglalkozni a jövőben. Erre több okom is van, ezek egy részéről írtam már "A kereszténység kritikája" c. művemben is. Nemrég találtam még egy újabb okot is arra, hogy miért ne foglalkozzak a politikával: ez pedig az, hogy a politikában semmi sem tökéletes. Találtam ugyanis egy levelezőtársat, akivel arról a politikai filozófiai problémáról kezdtünk el üzeneteket váltani, hogy a demokrácia hogyan viszonyul a kisebbségek ügyeihez. A demokrácia, definíció szerint a többség uralmát jelenti, tehát valószínűleg nem támogatja a kisebbségeket. Valószínűleg akkor támogathatja mégiscsak őket, ha a különböző kisebbségek szövetséget kötnek egymással (általában ők a liberálisok). Ekkor viszont, könnyen előfordulhat az, hogy valamelyik kisebbség ügyét nem szeretnénk támogatni, de mégis támogatnunk kell azt, hogy megkapjuk a szavazataikat. Szóval, valamelyik kisebbség szempontjából valószínűleg nincs tökéletes út. Valaki mással is beszélgettünk a politikáról, szerinte a szó szerint vett demokrácia (népuralom) valószínűleg nem lenne környezetbarát és fenntartható (pl. kölcsön felvétele miatt), hiszen a csőcselék uralkodna... ebben nem vagyok biztos, de ez is elgondolkodtató (nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni).