A hiányzó láncszem Gödel bizonyításában

Leírom, miért gyanakodtam arra, hogy Gödel első nemteljességi tételének bizonyítása hibás lehet. Tehát, ennek bizonyítását Martin Hirzel fordításában néztem, amit belinkeltek a WikiPedia-ba egy archive.org-os linkkel. Ennek elején vázolják a bizonyítás tervét, és én mindjárt itt egy hiányzó láncszemmel szembesültem, ami akár hibássá is tehette volna a bizonyítást. Tehát, bevezették a "class-sign" fogalmát, ami olyan formulát jelent, aminek egy argumentuma van, egy természetes szám. Azután azt állították, hogy ezek a "class-sign"-ok sorba vannak rendezve, és az n-ediket úgy jelölhetjük, hogy R_n. Ezen kívül azt is állítják, hogy a "provable" függvényt lehetséges formulaként előállítani (ezt később bizonyítják). Ezek után veszik a következő halmazt:

K={n ∈ N | not provable(R_n(n))}

Majd azt állítják, hogy a K halmazhoz hozzárendelhető egy "class-sign", R_q aminek értéke akkor igaz, ha egy természetes szám eleme a K halmaznak... Itt jött egy olyan gondolatom, hogy ez nem feltétlenül igaz. A K halmaz ugyanis egy végtelen halmaz, és a K komplementere is végtelen. A K-hoz hasonló végtelen halmazok halmazának számossága pedig nem alef-null, hanem kontinuum. Így nem garantált, hogy egy K-hoz hasonló halmaznak egy véges formula feleltethető meg, hiszen a véges formulák halmazának számossága csak alef-null, nem kontinuum. Emiatt ástam tehát bele magam a témába. De később rájöttem, hogy ezt a K halmazt talán csak a szemléltetés végett hozták létre, a háttérben viszont az van, hogy a K helyett is formulákkal dolgozunk. Azt hiszem, az "Open Logic Text"-ben valami olyasmit írtak, hogy az n ismeretében először ki kell számítani R_n-t, majd ezt behelyettesíteni a formulába, így a végeredmény egy formula lesz, ami akkor igaz, ha a paramétere a K halmazba tartozik. Ezek után pedig folytatható a bizonyítás a belinkelt dokumentum alapján. Igen ám, de vajon n ismeretében valóban ki tudjuk számítani R_n-t? Ezen még elég sokat kellett gondolkodnom... végül is arra jutottam, hogy ha n olyan szám, ami egy "class-sign" Gödel-száma (a Gödel-számokról is olvashatunk a belinkelt bizonyításban), akkor vegyük ezt a "class-sign"-t, ha pedig n nem ilyen szám, akkor jelentse R_n azt, hogy "hamis" (vagy akár azt, hogy "igaz"). Úgy gondolom, hogy ez a művelet egy formulával kifejezhető, és azután ez a formula behelyettesíthető a "not provable" paraméterébe. Tehát, most úgy tűnik nekem, hogy Gödel első nemteljességi tétele valószínűleg igaz, hiszen nagyon sok matematikus foglalkozott már vele. De nincs kedvem ezt még tüzetesebben leellenőrizni, inkább a matematika más területeivel szeretnék foglalkozni, amikhez nem kell ennyi újfajta jelölést fejben tartani.

Jézus elszólhatta magát + megint nincs ott a Google keresőben a blogom

Sajnos megint nincs ott a Google keresési eredményei között a blogom, ha a nevemre keresek ("Fekete Árpád"). Ezért valószínűleg megint csak nagyon ritkán fogok posztolni. De most eszembe jutott valami, amit szeretnék még megosztani.

A Bibliában a Mk:3:31-35 rész jutott az eszembe, ezt a Károli Bibliából idézem:

És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.

Ha elsőre halljuk ezt a részt, akkor úgy tűnhet, hogy Jézusnak szimpatikusabbak a tanításait hallgatók, mint a vér szerinti rokonai. Persze ha katolikusok vagyunk, akkor ezt inkább így fogalmazhatjuk meg: mind a vér szerinti rokonait, mind a tanításait hallgatókat rokonainak tekinti. De nekem eszembe jutott egy újabb értelmezési lehetőség is, miszerint itt Jézus elszólhatta magát. Nézzük csak meg az utolsó mondatot tüzetesebben:

Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.

Mivel a Biblia szerint Jézus elsőszülött fiú volt, így a fitestvére, nőtestvére és anyja között nincs ott az apja! Tehát aki Isten akaratát cselekszi, az nem Jézus apja! Ez azt jelenti, hogy Jézus atyja nem cselekszi Isten akaratát, és ha így van, akkor nem is Isten. Ezzel Jézus beismerhette, hogy ő nem Isten Fia, ahogy sokan hiszik, hanem valamilyen más spirituális hatalom (vagy akár valamilyen még jelentéktelenebb ős) leszármazottja. (Azt feltehetjük, hogy volt valamilyen atyja, hiszen erről sokat beszélt.) Sőt, ha Jézus fitestvére nem jelentheti Jézust önmagát, akkor ezek szerint Jézus azt is beismerhette, hogy ő maga sem teszi Isten akaratát (hanem ahelyett feltehetőleg inkább az atyja akaratát tette), illetve ha lett gyermeke (nem az anyjától), az sem teszi azt. Így pedig az egész bibliai rész is más értelmezést kaphat, és inkább úgy tűnhet, hogy a jelenlevők közül csak a vér szerinti fitestvére, nőtestvére és anyja teszi Isten akaratát, Jézus maga és az őt hallgatók viszont nem. Ezzel ez a bibliai rész kétértelművé válik. A keresztények persze lerendezhetik ezt azzal, hogy Jézus költői módon szólt, amikor ezt mondta, és nem kell szigorúan matematikai értelemben venni a Bibliát. De ha Jézusra azt mondják, hogy ő az "Ige", akkor véleményem szerint mégiscsak elvárhatnánk tőle azt, hogy matematikai értelemben is igazat szóljon. De most arra jutottunk, hogy vagy nem szólt igazat, vagy nem tette az Isten akaratát (tehát gonosz volt). (Blogbejegyzés szerkesztve 2023-09-10: Esetleg úgy lehetne még megoldani a dolgot, hogy Szűz Máriát tekintjük Jézus apjának... de akkor a keresztényeknek azt is el kellene fogadniuk, hogy Szűz Mária nem más, mint az Atyaisten, ez pedig az előzőekhez hasonlóan eltér a mainstream-től.)

A legtöbb Biblia-kritikus (például az ateisták) szerint egyszerűen az lehet a megoldás, hogy nem szólt igazat, és nem volt tökéletes (sőt talán ő maga sem létezett). De én találtam néhány arra utaló jelet is, hogy bár elképzelhető, hogy létezett, és leggyakrabban igazat mondott, mégis gonosz lehetett. Erre utalhat pl. az a tény, hogy a Hajnalcsillagot (ez a Vénusz bolygó) Lucifer vagy a Sátán jelképének is tekintik, de utalhat Jézus Krisztusra is. Ehhez érdemes elolvasni még "A kereszténység kritikája" c. könyvem utolsó rövid fejezetét (nem az utószót), illetve lehetőleg az egész művet, ami nem hosszú.

Tehát ennyit akartam még írni ide, ha már ennek a blognak néhány bejegyzése a könyvem folytatásának is tekinthető. Ezen kívül még annyi személyeset osztanék meg, hogy amíg nem javul az egészségügyi és pénzügyi helyzetem, addig valószínűleg a szabadidőmben visszavonulok a világ dolgaitól, és főleg a matematikával foglalkozok, tehát a korábbi tervemet, miszerint könyvet írok a környezetvédő ötletekből, egyenlőre nem tartom be. Az még előfordulhat, hogy angol nyelvű e-könyveket olvasok, hogy "A kereszténység kritikája" c. könyvemnek elég jó angol fordítására legyek képes, és a jövőben akár más műveket is írhassak angolul, de ez most nem aktuális. Most inkább a matematikával kapcsolatos művekre koncentrálok (bár ezek is főleg angolul vannak), és az előző blogbejegyzésemmel ellentétben előfordulhat, hogy ilyenekből nem csak közkincs jogállású műveket választok. Itt is, nem a betű, hanem a szellem számít, és a lényeg, hogy a nagy mennyiségű podcast hallgatást abbahagytam, mert nem közkincs hanganyagokról van szó.

Egy új erény kifejlesztése

A hit hiánya általában eltéríti az embereket a vallásoktól (hinni pedig azért nehéz, mert valószínűleg hamisak is ezek a vallások, legalábbis fontos részeik azok). Viszont a vallások etikai gyakorlatai inkább vonzónak mondhatóak (legalábbis akkor, ha hiszünk legalább abban, hogy ezekkel az etikai gyakorlatokkal megnyerhetjük valamilyen természetfeletti hatalom szimpátiáját). Persze ezek között az etikai gyakorlatok között is válogathatunk: én például úgy gondolom, hogy az ima inkább öngólnak számít, minthogy segítene. De a lényeg, hogy ha vallásos közösséget akarunk alapítani, akkor szerintem inkább ezekre az etikai gyakorlatokra kellene koncentrálnunk, nem pedig a hitre. Például, nekem úgy tűnik, hogy a Krisna-tudatúak nem az imájuk miatt lettek sikeresek, hanem azért, mert a vegán étkezést szorgalmazzák. Szóval, megpróbálok én is etikusabban élni, és meglátjuk, elég lesz-e ez arra, hogy vallásos közösség szülessen ennek nyomán (illetve, természetesen "A kereszténység kritikája" című művem alapján). De nem is ezért csinálom ezt, hanem inkább azért, hogy javuljanak az életkörülményeim. Tehát újra, véleményem szerint a hitből "egy mustármagnyi" elegendő: éppen annyi, ami ahhoz kell, hogy etikusabban éljünk... a hit többi része nem szükséges, sőt inkább ártalmas lehet, ahogy "A kereszténység kritikája" című művemben leírtam.

Azt is leírtam már korábban, hogy véleményem szerint az etikában különösen fontos a környezetvédelem és a szociális igazságosság. Tehát az olyan etikai gyakorlatok, amelyek ezekre jó hatással vannak, mint például a vegán étkezés (kivéve esetleg naponta egy étkezést), valószínűleg segítenek rajtunk is. Ezzel kapcsolatban, a bibliai "Ha bűnre csábít a jobb kezed, vágd azt le" tanács azt is jelentheti, hogy ha húst szeretnénk enni, akkor (mint a zsidók) csak bizonyos állatok húsát együk, ne pedig mindenféle húst. De a végcél az lenne, hogy semmilyen húst ne együnk. (Hasonlóképpen, az lenne a végcél, hogy egyáltalán ne paráználkodjunk, de ha ez nem megy, akkor legalább pornót ne nézzünk.) Ezen kívül én valószínűleg még a gépmentes (és munkamentes) szombatot igyekszek majd a leginkább betartani. De eszembe jutott valami új is: csökkenteni kellene a szerzői joggal védett művek olvasását, nézését és hallgatását. Ez egy új erény kifejlesztését jelenti.

Ez pedig véget vet a podcast-ok hallgatásának, ami elég sokáig a fő szabadidős tevékenységem volt! A podcast-ok helyett hallgathatnék újra LibriVox-os közkincs hangoskönyveket, de sajnos ezeket csak az archive.org-ról lehet letölteni, az archive.org viszont csak nem kereskedelmi célokra engedi meg a szolgáltatás használatát, én viszont a kereskedelmi célokat úgy értelmezem, mint bármit, ami inkább elősegíti a meggazdagodásunkat, minthogy hátráltatná azt. Tehát, hiába közkincs a LibriVox-os hangoskönyvek jogállása, ha csak nem-kereskedelmi feltételekkel lehet azokhoz hozzájutni. Esetleg kiskaput jelenthetne, ha ezeket a hangoskönyveket nem tölteném le, hanem a www.loyalbooks.com weboldal segítségével hallgatnám meg. Ezt még fontolgatom, hogy megteszem-e (egyébként évekkel ezelőtt a LibriVox javát már meghallgattam). Azt is fontolgatom, hogy letöröljem-e a gépemről az eddig letöltött podcast epizódokat, vagy majd valamikor a jövőben mégis meghallgatom azokat, például akkor, ha sokat romlik a látásom. Jó kérdés egyébként, hogy a podcast-ok hallgatása vagy az e-könyvek olvasása van-e jobb hatással a látásunkra. A természettudományos világnézet szerint valószínűleg az e-könyvek olvasása a rosszabb, mert a képernyő rontja a szemünket. De spirituálisan lehet érvelni amellett is, hogy a podcast-ok hallgatása a rosszabb: vagy azért, mert ezek szerzői joggal védettek, vagy azért, mert sok vak és gyengénlátó is podcast-okat hallgat, és spirituálisan ezekkel az emberekkel "egyesülünk" a podcast-ok hallgatása közben. Szóval, a lényeg, hogy a podcast-ok hallgatása helyett ingyenes e-könyveket tervezek olvasni a jövőben, elsősorban (szinte) közkincs e-könyveket a Gutenberg prodzsektből, de vannak még más közkincs anyagaim is (buddhista írások, illetve matematikai statisztika jegyzet). Azt is fontolgatom, hogy olvassak-e olyan műveket, amelyek szerzői joggal védettek ugyan, de valamilyen ingyenes licenccel vannak megosztva (ilyen pl. a WikiPedia és sok matematikai e-könyv). Persze valószínűleg lesznek kivételek is, mint pl. nyomtatott könyvek a matematikáról, vagy a munkához szükséges írások (beleértve pl. a német nyelvvizsgára való készülést elősegítő műveket is). Itt is, mint a vegán étkezés esetén is, a törvény szelleme és nem a betűje a fontos: a lényeg, hogy befejezem a szerzői joggal védett művek nagy mennyiségű fogyasztását, ami nálam elsősorban a podcast-okat jelentette, de jelentheti pl. azt is, hogy kevesebbet olvasok híreket és Twitter-t, nem is beszélve arról, amit már régóta nem nagyon csinálok (pl. filmnézés, zenehallgatás, regények olvasása).

Miért lehet erény a szerzői joggal védett művek kerülése? Lehetségesnek tartom, hogy azzal, hogy mások szerzői jogaival védett műveket olvasunk, nézünk vagy hallgatunk, azzal egy kis mértékben spirituálisan ezen emberek befolyása alá kerülünk, ami rosszabb hatással lehet a mi spirituális képességeinkre, mintha semmit sem olvasnánk, néznénk, vagy hallgatnánk. (Nem is beszélve a "Minden jog fenntartva" kikötéssel megosztott művekről.) Másrészt úgy képzeljük, hogy egy ideális világban semmi sem lenne szerzői joggal védve, és ha kerüljük a szerzői joggal védett műveket, azzal közelebb kerülünk ehhez az utópiához. Kialakulhat egy közösség, egy piac, ami csak közkincs műveket fogyaszt, és ezzel a szerzői joggal védett művek mennyisége és aránya csökkenhet. Miután erősödik az igény a közkincs művekre, ez politikai változásokat is okozhat, pl. azt, hogy nem csak a szerző halála utáni 70 évvel válna közkinccsé egy mű, hanem akár már a publikáció óta eltelt 50. évben is, és akkor nem kellene a szerző halálának dátumát pontosan tudni (nem is beszélve a cégek által birtokolt szerzői jogról). Tehát ha a közkincs művek előnyben részesítése Istennek tetsző dolog, akkor lehet, hogy támogatni fogja azt, hogy ez az erény jobban elterjedjen, ugyanúgy, ahogyan a múltban más erényeket támogatott. Így ennek az erénynek az első gyakorlói akár nagyobb isteni támogatást is élvezhetnek, mint amennyit ez az erény valójában ér, szóval érdemes lehet kipróbálni. Ezek után a Gutenberg prodzsekt-et is jobban értékeljük, mint korábban, és nekiállhatunk letölteni onnan sok e-könyvet. Mivel a Gutenberg prodzsekt főleg angol nyelvű könyveket tartalmaz, ez egy érv lehet amellett is, hogy elsősorban az angolt válasszuk általunk leginkább elsajátítandó idegen nyelvnek (más nyelveket inkább akkor érdemes megtanulni, ha oda is akarunk költözni, vagy ha a munkához kell).

Lassú haladás Gödellel, a blogom újra a keresési eredmények között

Jó hír, hogy a blogomat újra meg lehet találni a Google keresési eredményei között a nevemre keresve (ma pl. a 4. oldalon volt megtalálható). Sajnos azonban még legalább 38 itteni blogbejegyzésem nincs indexelve a Google Search Console szerint (az 50-ből), amiből úgy érzem, hiába is írnék több blogbejegyzést, nem igazán növekedne a blogom látogatottsága, mert a kereső úgysem ad találatot a nem indexelt oldalakra. Írtam is erről egy visszajelzést a Google-nek, de az is lehet, hogy ez természetes, hogy sok weboldalt nem indexelnek, amint valahol írják is, hogy ne várjuk, hogy minden oldalunkat indexelik. A lényeg, hogy valószínűleg csak ritkábban, rendszertelenül blogolok ezután itt.

Egyébként az előző blogbejegyzésemben leírtaknak megfelelően, nyitottam is egy új blogot, a kornyezetpolitika.blogspot.com címen (a címét tehát mégis elárulom itt, mert sokat nem veszthetek vele), és néhány ott leírt ötletet megpróbáltam kommunikálni is emailben, illetve a Twitter segítségével. Tehát újra regisztráltam a Twitter-re is, de nem tudom, ennek mi lesz a jövője (eddig 4 "követőt" sikerült összeszednem). Az előbb belinkelt "kornyezetpolitika" blogom bejegyzéseit két nyelven, először magyarul és másodszor angolul írtam, és a webcíme, valamint a főcíme is jelenleg magyarul van (angol alcímmel), viszont a bejegyzéseket főleg angol nyelvűekkel osztottam meg, akik először a magyar webcímet, a magyar főcímet, és a blogbejegyzések magyar nyelvű kezdetét láthatták, ez pedig nem ideális. Mivel rossz a koncepció, lehet, hogy abba is hagyom a "kornyezetpolitika" blogom írását, és vagy lesz helyette valami más, vagy nem. Lehet, hogy célszerűbb lenne offline gyűjteni a környezetvédő ötleteimet, amíg könyv nem lesz belőle.

Sajnos az előbb leírtakból is látszik, elég sokszor megszegtem már a szavamat, illetve a terveimet. Például, voltak olyan napok, hogy a vegán étkezéstől két étkezés alkalmával is eltértem (pedig az volt a tervem, hogy minden nap vegán módon étkezek, maximum napi 1 kivétellel). Ezenkívül többször megszegtem a gépmentes szombatot (vagy vasárnapot), illetve egyéb etikai elhatározásaimat is. Lehet, hogy ezzel függ össze, hogy nem volt még nagy pénzügyi előnnyel járó szerencsém, viszont voltak egészségügyi problémáim a közelmúltban. Ha jobb telet szeretnék, akkor valószínűleg igyekeznem kell betartani bizonyos etikai elveket.

Gödel első nemteljességi "tételének" igazságát még mindig nem tudtam elfogadni, de nem tudtam még a "tételt" megcáfolni sem, mert a kétségeim nehezen érthető területekre vezettek, amikhez még tanulmányoznom kell a matematikai logikát. Például, olvastam a "Gödel, Escher, Bach" című könyvet (Dougles R. Hofstadtertől), olvastam "A logika fejlődése" című könyvet (William Kneale és Martha Kneale szerzőpárostól), illetve olvastam még egy rövid angol nyelvű előadás-jegyzetet is, de ezek nem sokat segítettek, mert csak röviden érintették a témát. Ezeknél többet segíthet Gödel eredeti cikkének Martin Hirzel-féle 2000-es angol fordítása (a WikiPedia cikk forrásmunkái között az archive.org-ról letölthető), valamint egy online letölthető "Open Logic Text" című dokumentum, ami valószínűleg itt is megtalálható: openlogicproject.org Első nekifutásra ezt sem tudtam elég jól megérteni, de még olvasgatni tervezem... csak lehet, hogy ezen kívül más matematikai témákkal is foglalkoznom kellene, hogy biztos legyen valami sikerélményem (például, lehet, hogy megpróbálok KÖMAL-os feladatokat is megoldani). Egyébként érdekesnek találom, hogy Kurt Gödel és Albert Einstein idős korukban jó barátok voltak, és vannak róluk készült közös fotók is... ha pedig a gyanúm nem csal, Gödeltől származhat a hamisság a matematikában, Einsteintől pedig az atombomba bevetésének ötlete... érdekes kérdés, vajon ez a két dolog összefügghet-e egymással (parapszichológiai módon)? Ennek megválaszolásához is közelebb juthatnék, ha sikerülne leellenőriznem (bizonyítanom vagy megcáfolnom) Gödel első nemteljességi "tételét"...

2023 nyár: kérlek, osszátok meg a blogomat, és egy új blog tervei

Még mindig nincs elég jó helyen a blogom a Google keresőben, ha a nevemre keresek (talán nem is szerepel a találatok között). Arra gondoltam, hogy talán azért lehet ez, mert 2022 vége felé töröltettem a Google keresőből a Twitter-es profilomat, és a Twitter-es profilomon volt egy link erre a blogra. Egy rövid ideig használtam Twitter-t, de éppen azért hagytam abba, mert nem sikerült elég követőt gyűjtenem, és a folytatásnak nem láttam értelmét... és azért akartam a keresőből is töröltetni, mert úgy gondoltam, hátha a Google algoritmusa figyelembe veszi a túl kevés követőt... viszont ez a kérés ily módon visszafelé sülhetett el. Azért is sülhetett el visszafelé, mert a töröltetést talán úgy értelmezhették, hogy az EU-s személyiségi jogaimmal szeretnék élni, miszerint jogom van ahhoz, hogy a keresőkből töröltessem magam. Na mindegy. Lehetett ennek más oka is. A lényeg, hogy bár a Google keresőből nem elérhető a blogom, most már van értelme úgy reklámozni azt, hogy osszátok meg a blogomat, mert nem elérhető a Google keresőből - ez egy tiltott blog!

Viszont ezen kívül arra jutottam, hogy esetleg teszek még egy kísérletet arra, hogy olyan blogger lehessek, akinek az írásait elég sokan olvassák. Azt tervezem, hogy nyitok egy új blogot a környezetvédő, politikai és gazdasági ötleteimnek. Rájöttem ugyanis, hogy "A kereszténység kritikája" című művem önmagában valószínűleg csak olyan korlátozott sikereket érhetne el, mint pl. Thomas Paine "The Age of Reason" című műve, és nem lenne képes legyőzni a kereszténységet. Mindkét műben a kereszténységhez való kritikai hozzáállásé a főszerep, tehát a kereszténység negatívumai (bár azért nekem sikerült belecsempésznem némi pozitívumot is, pl. a természetes teológiát). Az embereket azonban kevésbé érdeklik a negatívumok, mint a pozitívumok, és a figyelmüket és érdeklődésüket a kereszténység pozitívumaira fordítják, még akkor is, ha érzik annak a negatívumait. Ilyen mértékű érdeklődést valószínűleg csak olyan mű csikarhatna ki magának, aminek saját pozitívumai is vannak, és nem csak valami más mű negatívumairól szólnak. Milyen pozitívumokat tudnék én nyújtani, amelyek híressé tennének? Az egyik lehetőség, hogy a matematika vagy a játékok területén érek el valamilyen sikert, és az így nyert hírnév miatt a követőim "A kereszténység kritikája" című művemet is megörökítenék (bár feltehetőleg ezzel sem szárnyalhatná túl "A kereszténység kritikája" című művem a "The Age of Reason" című művet... de legalább azt csinálnám az életben, amit szeretek). A másik lehetőség pedig, hogy a környezetvédelem, a politika vagy a gazdaság témakörében tudnék valami jót alkotni, amiből olyan mozgalom születhetne, ami egy vallásos mozgalomhoz hasonló (lásd pl. Karl Marx követőit). Szóval ilyen magasra teszem a lécet. A parapszichológiában is reménykedhetnék, de amíg betegségek kínoznak és egyébként sem vagyok túl szerencsés, erre nem tartom racionálisnak a tervezést, ez valószínűleg nem tőlem függ. (Illetve, lehetségesnek tartom, hogy jobban járok, ha a parapszichológia segítségét úgy veszem igénybe, hogy nem teszem azt közhírré.)

Ugye az előző blogbejegyzésem javításában (narancssárga és zöld szerkesztésében) leírtam, hogy kevesebb energiát szeretnék a tervezett környezetvédő könyvemre szánni, mint pl. a matematikára. Ebből tehát csak nagyon sokára lehetne könyv, ha előtte még meg akarom hallgatni a témában az összes letöltött podcast-ot és el akarom olvasni az összes letöltött e-könyvet. Addig is, jelenleg jó ötletnek tűnik az, hogy tegyek még egy kísérletet a blogolásra a környezetvédelem témájában, csak olyan ötletekre szorítkozva, amelyek jelenleg is a fejemben vannak. Egyébként a közelmúltban az output helyett sajnos általában inkább az inputot részesítettem előnyben, a környezetvédelemben is és a matematikában is, azaz környezetvédő podcast-okat hallgattam, illetve Gödel első nemteljességi tételének leellenőrzését is a témáról szóló könyvek olvasásával kezdtem. Remélhetőleg azonban hamarosan az inputról át tudok térni az outputra. A tervezett környezetvédő blogomat valószínűleg nem linkelem be ide (valószínűleg amúgy sem nyernék vele sok olvasót), mert kicsit félek attól, hogy a Google keresőben emiatt az is veszítene a népszerűségéből (valószínűleg a nevem megemlítését sem viszem majd túlzásba). De a Blogger profilom kilistázza az általam készített jelen Google fiókomhoz tartozó blogokat, és onnan majd ennek a blognak az olvasói is el tudják azt érni, ha elkészül.

Ami a podcast-ok hallgatását és az e-könyvek olvasását illeti, ezt még mindig hasznosnak tartom, mert ilyen módon fejleszteni tudom az angol nyelvtudásomat, és ha sikeres akarok lenni akár a matematikában, akár a környezetvédelemben, akár valami másban, szükség lehet a gondolataim angol nyelven történő megfogalmazására, ideális esetben valamilyen non-fiction könyvben. Csak egy kicsit elégedetlen vagyok haladással, amit ezidáig a podcastok hallgatásával és az e-könyvek olvasásával elértem. A német nyelvórákon pedig beláttam, hogy nem sok esély van arra, hogy a németet valaha is legalább annyira el tudom sajátítani, mint az angolt... másrészt a németet a nyelvtani nemek miatt nem is annyira szeretem. Tehát ennek megfelelően, abban vagyok érdekelt, hogy az angol nyelv még a 21. században is jó sokáig meghatározó szerepet játsszon a geopolitikában, és a leendő angol nyelven írt könyveimnek legyen majd piaca. Az is lehet, hogy mégis indulok még angol nyelvű irodalmi pályázatokon is, pusztán a nyelv gyakorlása végett, esetleg OpEd-et írok vagy ilyesmit.

Néhány rövidebb hír még rólam:

• Valószínűleg nem megyek ebben az évben sakkversenyre, mert nem játszok elég jól. Valószínűleg csak akkor megyek majd sakkversenyre, ha majd úgy érzem, hogy elég jól játszok. Itthon azonban tudok sakkozni a számítógép ellen (közepes fokozaton, különböző sakkmotorok ellen), vagy pl. a neten emberek ellen (lichess.org). De lehet, hogy az agyamat jobban tudná fejleszteni az, ha inkább ehelyett is különböző egyszemélyes játékokkal játszanék, vagy pedig a fő célommal, a matematikával foglalkoznék (és az utóbbiakhoz több kedvem is van).
• A programozásban megjött a kedvem grafikai ábrák készítéséhez a véletlenszerűség és a matematika felhasználásával, és kevésbé szeretnék játékprogramot alkotni. De valószínűleg még jó sokáig ezt sem fogom megtenni, mert nem vagyok biztos benne, hogy a hobbi-programozás és a GitHub-al létrejövő jogviszony összeegyeztethető a munkaszerződésemmel.
• A podcast-okon és az e-könyveken kívül még az angol WikiPedia-t (en.wikipedia.org) is elég hasznos forrásnak tartom, tudok belőle informálódni a parapszichológia vagy a matematika témakörében is. (Ha lenne rá időm, még a saylor.org-ot is nézegetném.)
  
• Elgondolkodtam rajta, hogy Jézus egy helyen valami olyasmit mond a Bibliában az esküvel kapcsolatban: "Legyen a beszédetek igen - igen, nem - nem... minden ami ennél több, a gonosztól való." Másrészt maga Jézus szokta a következő kifejezést használni: "Bizony mondom nektek, hogy ...", amiről egyébként korábban már beláttam, hogy bevezethet hamis tagmondatot is úgy, hogy a teljes mondat igaz marad. Tehát, Jézus elismeri, hogy gonosz? Ez elgondolkodtató, hogy miért raktak a Bibliába azt meggyengítő részeket, lásd pl. még a Jónás próféta jeléről szóló blogbejegyzésemet, vagy akár a Teremtés Könyvét.
  

Most jelenleg nem jut más dolog eszembe, amit érdemes lenne leírni ebbe a blogbejegyzésbe, tehát ennyit mára.

Változások, illetve javaslat a póker szabályainak módosítására

Az életmódomban az a változás történt, hogy újabban nem tartottam be a hétvégénkénti egy gépmentes napot. Ezeken a napokon ugyanis főleg a matematikával akartam foglalkozni, de a matematika néha nehezebb tevékenység, mint például a podcastok hallgatása. Tehát inkább ezen a napon is podcastokat hallgattam, így tudott ez a nap valóban szabad és pihenőnap lenni. Cserébe viszont az a tervem, hogy némelyik hétköznap is inkább a matematikával foglalkozok majd. Rövidtávon ugye leírtam már, mi a fő tervem a szabadidőmre: Gödel első nemteljességi tételének a leellenőrzése, ehhez igyekszek utánaolvasni a témának (a matematikai logikának) több általam elérhető forrásból is, ami talán megkönnyíti az eredeti cikk megértését. Ez valószínűleg eltart egy darabig...

Középtávon (illetve ha máshoz nincs erőm) az a tervem, hogy meghallgatom az összes podcastot, amit letöltöttem magamnak a "political economy" (kb. azt jelenti: közgazdaság) témakörében, illetve elolvasom az összes e-könyvet, amit letöltöttem magamnak hasonló témában. Szerintem csak ezután fog sor kerülni arra, hogy könyvet írok a környezetvédő ötletekről, szóval ez biztos nem rövid távú célom már. Ha másra nem is jó, az angol nyelv tanulására elég jónak tűnik ez a terv. Ha pedig túl vagyok ezeken a podcastokon, akkor valószínűleg abbahagyom a podcastok hallgatását, és áttérek a rádióhallgatásra, miközben valami mást csinálhatok. Néha egyébként a podcastok hallgatása tűnik a legkönnyebb szabadidős tevékenységnek, és talán ezért az vonz a leginkább, néha viszont már elegem van a világ gondjaiból (ami a podcastok témája), és akkor valami mást lenne kedvem csinálni. Tehát néha úgy érzem, nem nekem kellene élnem a világ jobbá tételéért, hanem a világnak kellene az én életemet jobbá tennie.

Blogbejegyzés szerkesztve (2023-05-10): Közben elbizonytalanodtam abban, hogy akarok-e ilyen sok időt szánni a környezetvédelemre. A következőt írtam erről: "Megbecsültem, kb. 1-2 év kellene, míg az összes letöltött podcastot meghallgatom a környezetvédelem és a közgazdaság témájában, plusz még vannak az e-könyvek, ez még 1 év lehet. Tehát a környezetvédő könyv írásának prodzsektje kb. 3-4 év múlva lehetne kész, és elbizonytalanodtam abban, hogy akarom-e az életem 4 évét rászánni erre... ha a siker garantált lenne, talán. De a siker egyáltalán nem garantált... pl. mivel korlátozni szeretném a túlnépesedést, az Orbán-kormánytól nem sok támogatást várhatnék belföldön. Külföldön meg ugye a Google Keresőben sem áll jól a blogom, aminek lehet, hogy megvan az oka, meg nekem a licencek jogi szövegei miatt amúgy is minden promóció nehezebben megy. Oké, tegyük fel, hogy a környezetvédő könyvem népszerűsítéséhez megkapnám Isten támogatását... ez viszont nem valószínű, mert most is különféle betegségeim vannak, emiatt elég valószínűtlen, hogy Isten éppen mellettem áll. Szóval eléggé valószínű, hogy ha írnék egy környezetvédő könyvet, annak hasonló sorsa lenne, mint "A kereszténység kritikája" című könyvemnek, tehát nem lenne híres, így nem lenne értelme sem.

Másrészt nem is szeretem már annyira a természetet, hogy védjem. A természet része a halál és a ragadozó állatok, amelyek a rendszer szerves részei. Pl. hódokat telepítettek Dél-Amerikába, és mivel nem volt ott olyan ragadozó, amelyik rájuk vadászott volna, elszaporodtak és sok dolgot tönkretettek. Hasonlóképpen, valamelyik USA-beli parkba farkasokat telepítettek, és azok tették helyre az ökoszisztémát. Én viszont nem szeretem azt, hogy a ragadozók megölik a növényevőket. (Másrészt az ízeltlábúakat néha én magam ölöm meg, de ez más.) Nem tetszik nekem ez az egész rendszer. Így hát a természettől eltávolodtam, és még közelebb kerültem a matematikához és a játékokhoz. A matematika és a játékok pedig a számítógép segítségével talán még inkább élvezhetők, szóval már nem is tartom olyan rossz dolognak a számítógépeket. Tehát megjött a kedvem ahhoz is, hogy a szabadidőmben programozzak valamilyen saját ötletet, például egy Sokoban-hoz hasonló játékot..."

Blogbejegyzés szerkesztve (2023-05-28): Végül is arra jutottam, hogy a podcastokat szépen lassan úgyis hallgatni fogom, pl. evés közben, séta közben vagy este, ha már nincs elég természetes fény az olvasáshoz. Azután majd lehet szó könyvírásról mégis, de ez még a jövő zenéje. De a lényeg, hogy környezetvédő könyvet inkább a jó karma miatt írnék, és kevésbé azért, mert személyes célom a világ jobbá tétele.

Éppen ezért is, a hosszú távú szabadidős terveim között csak két dolog szerepel: a matematika és a játékok. Rájöttem ugyanis, hogy a zenehallgatás, a filmnézés és a regények olvasása általában nem hasznos tevékenységek, ezért valószínűleg a zeneszerzés, a filmkészítés és a regényírás (ami korábban a B-tervem volt a sikerre) sem teljesen etikusak. Ezek helyett kell valami jó a kultúrában, ami sok embert érdekel, és ilyenek lehetnek a játékok. Szóval újra közeledni kezdtem a játékokhoz, a gyermekkoromban ugyanis a játékokat nagyon kedveltem (ami talán a matematikai tehetségemhez is hozzájárulhatott). Igaz, gyermekkoromban filmeket is néztem és regényeket is olvastam, de közben rájöttem, hogy a fikció nem etikus. A játékokhoz viszont érdemes lehet visszatérni: játékokkal játszani vagy játékokat készíteni. Jelenleg két Linuxos játék van a figyelmem középpontjában: A "Fish Fillets" és a "Berusky2", ezeket jó lenne végigjátszani, mint ahogyan azt ifjúkoromban a "Sokoban" néhány nehezebb pályacsomagjával tettem. Elsősorban a gondolkodós (logikai, stratégiai) játékok érdekelnek tehát. Egy szó mint száz, a matek és a játékok segítségével kicsit elvonatkoztathatok a világ és az életem gondjaitól.

Ami a játékkészítést illeti, az jutott eszembe, hogy érdemes lenne kifejleszteni egy olyan játékot, amiben a szerencse is szerepet játszik, de jobb, mint a póker. A Linuxos "Texas Hold Em" pókerrel játszottam ugyanis offline a gép ellen, és többször előfordult, hogy két játékos folyamatosan emelte a tétet, amíg mindenki más vagy beadta mindenét, vagy elfogadta a veszteséget. Véleményem szerint ilyen módon csalás is történhet a pókerben, mégpedig akkor, ha két játékos összebeszél, hogy ha az egyiknek nagyon jó lapjai vannak, akkor azt valahogyan jelzi a másiknak, és a két játékos addig emeli a tétet, amíg csak lehet (egy játékos nem emelhet egyedül tétet a végtelenségig, csak ha egy másik játékos is emel). Azt is el tudom képzelni, hogy két algoritmus úgy viselkedjen, mintha két játékos így összebeszélt volna. Mit tehetünk ennek orvoslására? Játsszunk valami mást... esetleg játsszunk valamilyen jobb póker-variánssal. Röviden például azt tudnám javasolni az általam leírt visszaélések elkerülése érdekében, hogy egy játékos egy licitkörben (ami egy leosztásban négyszer történik) csak egyszer emelhessen tétet, illetve legyen minden leosztásban egy limit, aminél nagyobb összeg kockáztatását ne lehessen kikényszeríteni (nehogy valaki egy leosztásban elvessze mindenét, még úgy is, ha a játék többi részében kiválóan játszott).

Kb. ennyit akartam leírni ebbe a blogbejegyzésbe, egyébként természetesen más terveim is vannak a szabadidős terveimen kívül, pl. a német nyelvvizsgára készülés, amit a munkahelyem támogat ingyenes nyelvórákkal, és ami javíthatja a helyzetemet az álláspiacon (és ezáltal az anyagi biztonságomhoz járulhat hozzá).

2023 tavasz, hírek rólam, Gödel

Sajnos még mindig nem találom ezt a blogot a Google keresési eredményei között, ha a nevemre keresek, talán nincs is közöttük. Pedig a Google Search Console-tól már kaptam egy üzenetet, miszerint valamilyen kisebb hibát sikerült kijavítani, de sajnos úgy tűnik, hogy a fontosabb probléma (ami miatt egy csomó blogbejegyzés nincs indexelve) megoldása még várat magára, pedig már majdnem eltelt 3 hónap! Gondolom, ha ezért valamilyen ember(ek) a felelős(ek), és szándékosan soroltá(k) hátra a blogomat, akkor megérdemli(k) a rossz karmát.

Egyébként számomra felcsillant a remény, hogy a jövőben talán híresebb lehetek, mivel úgy érzem, hogy Gödel első nemteljességi tételének a bizonyítása (ahogyan azt Martin Hirzel 2000-ben publikált, a WikiPedia-ban belinkelt angol fordításában olvastam) hibás lehet (talán valamilyen kontinuum számosságú halmazt megszámlálhatónak tekint, és/vagy önmagára hivatkozó állítás van benne). Erről itt nem írhatok többet (a későbbi publikáció reményében), de még nekem is gondolkodnom kell a dolgon, és teljesen átolvasnom a "bizonyítást". Ez tehát most fontosabb lett számomra, mint a Goldbach-sejtés bizonyításának megkísérlése, és szombatonként valószínűleg ezzel (is) foglalkozok.

Ami a többi szabadidőmet illeti, 2023 elején sakkversenyen voltam, de ezen elég rosszul szerepeltem, ami el is vette a kedvemet a sakkozástól. Tehát lehetséges, hogy a korábbi blogbejegyzésemben említett hat tevékenység közül a sakkot abbahagyom, bár az is lehet, hogy mégis megjön hozzá a kedvem. A tervezett új, környezetvédő könyvem írásához még mindig nem volt kedvem és/vagy lelki erőm, úgyhogy még mindig főleg angol vagy német nyelvű podcast-ok hallgatásával vagy e-könyvek olvasásával telt a szabadidőm januárban és februárban (a szombatok kivételével).

Ami az e-könyveket illeti, eleinte a boszorkánysággal vagy a mágiával kapcsolatos, Gutenberg prodzsekt-es e-könyveket olvastam, de azután elbizonytalanodtam abban, hogy ezek segíthetnek(-e) rajtam. Úgy tűnik számomra, hogy ezen spirituális hagyományokban a tudás az ókori emberek sokszor téves hiedelmeiből fejlődött ki (ilyen pl. az asztrológia), tehát nem tud sokat segíteni. Ennél érdekesebb lehet a tudományos kutatás a parapszichológia területén, de ilyen témában valószínűleg nincs Gutenberg-es e-könyv. Ezen kívül, pl. a Buddhizmus esetében feltehető, hogy az etikusabb életmód adhatott spirituális hatalmat a buddhistáknak, vagy pl. a kereszténység esetében az emberek közös hite adhatott spirituális hatalmat a keresztényeknek. Mivel úgy gondolom, hogy matematikailag nem állíthatom, hogy természetfeletti hatalommal rendelkezem, ezt a hatalmat Istennek tulajdonítom, és ennek támogatását pl. úgy nyerhetem el, ha valamilyen szolgálatot teszek Istennek, aki cserébe természetfeletti hatalmat ruházhat rám, vagy ilyennel támogat (pl. az egészség vagy a pénz=szabadidő tekintetében lenne erre szükségem). Így hát arra jutottam, hogy a mágiával kapcsolatos vagy a buddhista e-könyveknél érdemesebb lehet a (köz)gazdaságról olvasni, mert ha ezt jól megértem, akkor tudok is írni valamit a témában, ami szolgálatot tehet Istennek. Az tehát a tervem, hogy legközelebb ilyeneket olvasok.

Ami a podcast-okat illeti, hasonló elhatározásra jutottam, tehát szintén a (köz)gazdaság (political economy) témakörében hallgatok podcast-okat. Ilyen pl. az a német nyelvű podcast is, amit már régebb óta hallgatok: "Wohlstand für alle" (ennek nemsokára a végére érek), de ilyen pl. egy angol nyelvű podcast is, aminek a címe: "David Harvey's Anticapitalist Chronicles", és ami eléggé megtetszett. Ezek a (köz)gazdasággal kapcsolatos podcastok egyébként kapcsolatosak a környezetvédelemmel is, tehát segíthetnek ötleteket adni a tervezett környezetvédő könyvem megírásához.