2021. november 27., szombat

Elméleti és spirituális jogi akadályok

Én elvileg értenék az Internet-marketinghez és a SEO-hoz, de sajnos rengeteg ezekhez szükséges webes szolgáltatás általános szerződési feltételei nem elfogadhatóak a számomra. Így pl. nem regisztráltam a lap.hu-ra, és jelenleg a FaceBook-ra, az Instagram-ra és a LinkedIn-re sem vagyok regisztrálva. Néha szerettem volna internetes társkeresőkre is regisztrálni, de a felhasználási feltételeik ezt nem tették lehetővé (tisztelet a kivételnek). Hasonló okokból, a freemail.hu-s regisztrációmat is meg kellett szüntetnem. Talán még a Profession.hu-s regisztrációmat és a mobiltelefon-szolgáltatómmal kötött szerződésemet (aminek a feltételeit olyan gyakran frissítik, hogy lusta vagyok elolvasni) is meg kellene szüntetnem, ha mindent tisztán akarnék, de az utóbbiak használata a megélhetéshez szükséges lehet, ezért a használatuk jogilag és spirituálisan megindokolható... még szerencse, hogy a Gmail és a Blogspot jogi feltételei jelenleg elfogadhatónak tűnnek a számomra. De a YouTube felhasználási feltételei (is) 2022. január 5-én frissülnek, és akkortól valószínűleg a YouTube-ot sem fogom használni... szóval okosan döntöttem, amikor a zeneszerzés helyett inkább a könyvírásban kezdtem el keresni a siker felé vezető utat. De nézzük csak meg, mik azok az elméleti és spirituális jogi akadályok, amik megakadályozzák számomra az Internet maximális igénybevételét (még több esetben is):

1. Gyakori jogi akadályt jelentenek a "Minden jog fenntartva" ("All rights reserved") és hasonlók, ezek nem csak az Interneten, hanem akár nyomtatott könyvek első lapjain is előfordulhatnak. Ezért nem keresek levelezőtársat pl. a penpalsnow.com-on vagy a ppi.searchy.net-en, ezért sem tervezek indulni a winningwriters.com által meghirdetett "Wergle Flomp Humor Poetry Contest" verspályázaton, vagy a balatonfured.hu-n meghirdetett "Salvatore Quasimodo verspályázaton" (bár az utóbbinak küldtem egy erről szóló petíciót, és ha eltávolítják a "Minden jog fenntartva" kikötést, vagy máshol hirdetik meg a költőversenyt, akkor még indulhatok rajta). Sok könyvet is ezért nem olvasok el, és sok kiadót ezért nem keresek meg a könyvem kiadásának ügyében. A FaceBook kereskedelmi feltételei és az Instagram általános szerződési feltételei pedig valami olyasmit mondanak, hogy "Minden jogot fenntartunk, amit kifejezetten nem engedtünk át Önnek", és ezért nem regisztrálok ezekre az Internetes szolgáltatásokra (bár ezeknek is küldtem nemrég egy petíciót, hátha meggondolják magukat). Mi is a bajom a "Minden jog fenntartva" kikötéssel? Ezt a jogi kikötést potenciálisan rosszul is értelmezhetőnek tartom. A "Minden jog fenntartva" az "All rights reserved" angol kifejezés fordítása lehet, erről pedig azt írja a WikiPedia, hogy jogi értelemben ugyanolyan lehet, mint a copyright szimbólum. Felületesen értelmezve tehát ez a kifejezés nem jelent többet, mint a szerzői jogokhoz való ragaszkodást (ami egyébként jelenleg automatikus). Azonban szigorúbban, szó szerint értve a "Minden jog fenntartva" akár többet is jelenthetne a szerzői jognál. Például, "fenntartjuk az Ön légzéshez való jogát", vagy "fenntartjuk az Ön meggazdagodáshoz való jogát", vagy "fenntartjuk azt a jogot, hogy bármit mondjon a családjának a szolgáltatásainkról", stb. Tehát, a "Minden jog fenntartva" szó szerinti jelentése, ha jogi károkat nem is, de spirituális károkat okozhat (ne feledjük pl. azt a spirituális kárt, amit Ézsau szenvedett el a Biblia szerint, amikor eladta az elsőszülöttségi jogát Jákobnak egy tál lencséért).

2. Egy másik rossz jogi feltétel azt mondja, hogy nem használhatják a szolgáltatást vagy annak egy részét (pl. tartalom megtekintését, meghallgatását) személyes és nem kereskedelmi célú felhasználástól eltérő célokra. Sajnos ezt a feltételt tervezik bevezetni a YouTube-on 2022. január 5-től. De szigorúan értelmezve, ha már megtekintenék egy egyetemi előadást a YouTube-on, amiből nyert tudás birtokában később akár pénzt is kereshetnék, akkor ez megsértené ezt a jogi feltételt. Véleményem szerint a pénzkeresés szinte mindennel összefügg, és nem jelenthetjük ki, hogy amit megnézünk, az nem fog hasznunkra válni pénzügyi vagy kereskedelmi szempontból. Pl. ha németül tanulok YouTube videók segítségével, majd a német tudásommal betöltök egy jó, kereskedelmi állást. Rengeteg embernek van YouTube csatornája, amivel pénzt is keresnek, és szigorúan értelmezve már ez is megsérti az említett jogi feltételt, hiszen a saját videóik megtekintése ellenőrzési célból is kereskedelmi célnak minősülhet. Tehát, talán írnom kellene egy petíciót a YouTube-nak is ebben az ügyben, hogy pontosítsák a felhasználási feltételeiket, vagy meg kellene szüntetnem a YouTube regisztrációmat 2022-től. Egyébként a FaceBook-al is ez a bajom: nem definiálja elég pontosan, hogy mi számít kereskedelmi célú felhasználásnak, ezért szigorúan értelmezve az én (nem fizetős) "content marketing" próbálkozásaim is kereskedelmi célú felhasználásnak minősülhetnek (ha pl. el akarom adni majd a könyvem nyomtatott változatát), és a FaceBook kereskedelmi célú felhasználási feltételei között szerepel az a rossz jogi kikötés, amit már említettem (az 1-es pontban). Közben még eszembe jutott az is, hogy talán még a librivox.org-os közkincs hangoskönyvek hallgatását is abba kellene hagynom, mivel ezeket az archive.org-ról szoktam letölteni, de az archive.org nem használható kereskedelmi célból... vagy pedig a librivox.org-os hangoskönyveket ezentúl torrent-el kellene letöltenem.

3. Nagyon gyakran előfordul még a különböző weboldalakon az a rossz jogi feltétel, hogy ezeket a feltételeket bármikor, egyoldalúan és/vagy akár erről szóló külön értesítés nélkül is módosíthatják, és ezek a módosítások azonnal érvényesek lesznek, amint a felhasználó a módosítások után újra elkezdni használni a weboldalt vagy szolgáltatást. Tehát, azt javasolják a felhasználóknak, hogy a felhasználási feltételeiket újra és újra olvassák el, bár valószínűleg tisztában vannak vele, hogy ezt valószínűleg senki sem fogja megtenni. Ezek a rossz jogi feltételek sok kisebb weboldalra jellemzőek. Sok weboldal ennél kicsit jobb feltételeket kínál, de még mindig nem elfogadhatóakat. Sok Internetes lehetőségről le kellett már mondanom hasonló feltételek miatt... nehogy utólag beleírjanak a feltételekbe valami nagyon rosszat.

Persze vannak vagy voltak még ezeken kívül is problémásnak mondható jogi feltételek a különböző webes szolgáltatásoknál, de nem akarom fárasztani ezekkel az olvasóimat, talán nem is fontos már. A lényeg, hogy az elméleti és spirituális jogi akadályok megnehezítik az életemet az Interneten és a könyvek esetében, nagyon sok esetben. Például, meg kell fontolnom azt, hogy a YouTube helyett német rádiókat hallgassak, és inkább ezekből tanuljak németül, bár a YouTube videók között lennének érdekesebb témák is (mint pl. egyetemi előadások vagy buddhista tanítások). Attól is lehet félni, hogy a helyzet a jövőben még rosszabbra fordul, és akkor már nem tudom elkerülni a rossz jogi feltételek elfogadását (mint a Profession.hu, és talán a mobiltelefon-szolgáltató vagy az Internet-szolgáltató esetében)... ez pl. akkor is előfordulhat, ha családom és gyerekeim lesznek. De ha ilyen rossz jogi feltételeket kell elfogadnom, akkor azok szerzőjét vagy tulajdonosát már biztos nem tekintem felebarátomnak, stb. Másrészt lehet akár jó oldala is annak, hogy ilyen rossz jogi feltételei vannak az Internet-használatnak: kevesebbet használom az Internetet, és ezáltal az elektromosságot, így az atomerőművekben kevesebb uránt hasítanak ketté, és kevesebb radioaktív hulladék keletkezik...

(Blogbejegyzés szerkesztve 2021-11-28:) Közben rájöttem, hogy a YouTube felhasználási feltételei már eddig is megtiltották, hogy a szolgáltatást személyes és nem kereskedelmi célú felhasználástól eltérő célból hallgassam vagy tekintsem meg... ezért már ma töröltem a YouTube regisztrációmat. Ezután valószínűleg a DW TV-t fogom nézni (bár még ennek is el kellene olvasnom a feltételeit), vagy német online rádiókat fogok hallgatni a német tanuláshoz.

2021. október 21., csütörtök

Néhány újabb példa a B és V betűk kicserélődésére

Ez a blogbejegyzés a korábbi, hasonló témában írt blogbejegyzéseim (a témaindító, illetve a folytatás) folytatása. Újabb példákat találtam a B és V betűk különböző nyelvekben történt kicserélődésének jelenségére, a penpal-oknak köszönhetően. Először is, úgy láttam egy potenciális levelezőtárs profilján, hogy a magyar "szervusz" köszönést "servus" formában az osztrákok is használják. Innen jutott eszembe az, hogy ezt magyarul "szerbusz" formában is használják, tehát egy újabb példa a B és V betűk kicserélődésére. Ezután egy szerb levelezőtárssal is írtunk egymásnak a dologról, és tőle kaptam két újabb példát:

  1. "Bizánc" (a város) horvátul "Bizant", szerbül "Vizantija" ("Византија").
  2. "Barnabás" (személynév) horvátul "Barnaba", szerbül "Varnava" ("Варнава").

A levelezőtársam szerint ezekre az lehet a magyarázat, hogy a latin B betűt a görög Béta betűnek feleltették meg (talán mert hasonló a betűk alakja, bár ebben kételkedek, hiszen a betűk sorrendje is egymásnak felel meg), de a görög Bétát inkább úgy kell kimondani, hogy "Vita" (erről már írtam a témaindító blogbejegyzésemben is), szóval innen eredhet ezeknek a szavaknak az eltérése, mivel a szerbek inkább a görögöket, a horvátok pedig a rómaiakat követték. Viszont én még hozzátenném, hogy szerbül is B betűnek látszik cirill betűkkel írt V betű, szóval ennek is köze lehet a dologhoz. Másrészt meg kell még jegyeznem azt, hogy a görög, latin és a szláv/cirill betűk és szavak eltérései nem adnak magyarázatot minden B és V kicserélődésre a különböző nyelvekben. Pl. említhetjük itt a Nirvána-Nibbána eltérést, vagy azt a rengeteg példát, amiket az angol és német szavak között találhatunk (pl. az angol "silver" szó és német "das Silber" szó nem latin eredetűek, hiszen latinul ez a szó "argentum")...

Itt pedig egy kellemetlen dolgot találtam! A Wiktionary-s linken (a témaindító blogbejegyzésemben) már nem találhatók meg azok az angol-német példák, amikre utaltam. A tanulság: érdemes lett volna kimenteni onnan ezeket a példákat (úgy emlékszem, csak egy részüket említettem meg).

2021. szeptember 25., szombat

Kisebb dolgok a környezetvédelemért

Nemrég kaptam egy emailt a GreenPeace-től arról, hogy aláírhatnék egy petíciót a méhek megmentésével kapcsolatban. Még jó, hogy nem írtam alá, mert ugyanezt a petíciót majdnem 1 éve már egyszer aláírtam (erre a régi emailjeim között találtam bizonyítékot), és kétszer nem jogszerű aláírni. Ezután kaptam egy másik emailt az MTVSZ-től (Magyar Természetvédők Szövetségétől), ami tulajdonképpen intézi ezt a petíciót Magyarországon, amiben azt a szomorú hírt olvastam, hogy még mindig nincs meg az 1 millió aláírás (EU-s szinten), de a petíció maximum csak szeptember végéig tart. Ezért lenne fontos, hogy aki még nem írta alá, az aláírja a petíciót a méhek és gazdák megmentéséről. Lehet, hogy most a méhek léte forog kockán, és ha a méhek kihalnak, akkor a mezőgazdaság is összeomlik (nagyon sok általunk fogyasztott növényt a méhek poroznak be), szóval nem nagyon lesz kaja, és káosz lehet. Többet a petíció magyar weboldalán lehet olvasni erről magyarul:

mtvsz.hu/mehek

Ha már a környezetvédelemről írok, akkor megemlítem, hogy általában elég sok környezetbarát innovációról (pl. műanyag szemét újrahasznosításáról) lehet olvasni a World Economic Forum nevű szervezet Twitter feedjén (más érdekességek mellett):

twitter.com/wef

Ez a Twitter feed a Twitter-re való regisztráció nélkül is olvasható, mintha egy blog lenne, csak még jobb is lehet, mint egy blogot olvasni (ezért a napi hírek olvasása mellett ezt a közgazdaságról szóló Twitter feedet is meg szoktam nézni)...

és ha már a közgazdaságról írok, akkor megemlítem, hogy éppen a kereskedelmi szakközépiskolák számára készült "Külkereskedelmi ismeretek (német nyelv)" című könyvből is tanulok németül (szerzők: Görgényiné Petrován Antónia és Kovacsicsné Petrován Mária A.), amit a Tankönyvkiadó Budapest 1989-ben adott ki, és emiatt még a szocialista vagy kommunista rendszer szemléletét tükrözi. Ebben a könyvben pedig, ha jól értettem, egy elég jó ötletet találtam arra, hogy a nagy földbirtokok ne legyenek örökölhetőek (amint azon korábban gondolkodtam): ez pedig azt mondja, hogy az NDK-ban (DDR) betiltották a nagy földbirtokok magánkézben való birtoklását.

Korábban ugye arra gondoltam, hogy az ingatlanok szintjén úgy lehetne békésen és demokratikusan megoldani az esélyegyenlőséget, ha a tulajdonosoktól csak a haláluk után vennék el az ingatlanjaikat, azaz az ingatlanok nem lennének örökölhetőek... ezután ki kellett egészítenem ezt a javaslatot különféle technikai részletekkel (pl. az ingatlanokat birtokló cégek részvényei sem lennének örökölhetőek, és a kölcsönök sem, és az ingatlanok adásvételét is korlátozni vagy adóztatni kellene, stb)... ezután rájöttem, hogy az ingatlanok örökölhetőségének megszüntetése akár rosszat is tehetne a szegény emberekkel, hiszen nekik éppen az örökölt ingatlanok jelenthetnek megoldást az anyagi problémáikra... tehát, újabb technikai részletekkel kellett kiegészítenem a javaslatomat (pl. a kis értékű ingatlanokat mégis lehessen örökölni, csak a nagyobb értékűeket ne, és hogyan döntsük el, hogy mi számít kis értékű ingatlannak, stb)... de nem voltam elégedett az aktuális megoldásommal. Szóval, nem tudtam tökéletes és kész javaslatot tenni arra, hogy hogyan oldjuk meg az ingatlanok öröklésének az igazságtalanságának a kérdését. Ezt a kérdést pedig meg kellene oldani valahogyan, hogy természetes törvényt kapjunk, hiszen a természetben is a föld közös, és az állati egyedek esélyegyenlősége nagyobb, mint az embereké. Tehát, talán az lehet a jó megoldás, ha azt tennék, mint amit az említett könyvben olvastam: ha a nagy értékű (vagy méretű) földbirtokok (illetve ingatlanok, pl. intézmények) egyáltalán nem lehetnének magánkézben. Persze itt is akadhat kiskapu: pl. mi van akkor, ha egy gazdag ember sok kisebb értékű ingatlant birtokol, stb. Illetve, itt is akadhatnak kidolgozásra váró technikai részletek (pl. azonnal elvegyék-e a földet a nagybirtokosoktól, vagy inkább várják meg azt, amíg azok meghalnak... utóbbi esetben átmenetileg az eredeti javaslatom egy részének megtartásával).

2021. augusztus 27., péntek

Programozó cégek Kiskunfélegyháza közelében (mit programozzak?)

Arra gondoltam, hogy egy privát offline HTML kezdőlapra összegyűjtöm az általam gyakran (vagy potenciálisan) használt linkek mellett azoknak a cégeknek a honlapjaira vezető linkeket is, amelyek Kiskunfélegyháza közelében (főleg Kecskeméten vagy Szegeden) webfejlesztéssel vagy szoftverfejlesztéssel is foglalkoznak. Ennek többféle értelmét is látom: először is, kíváncsi vagyok arra, hogy milyen üzleti ötletekkel keresik a kenyerüket az informatikai vállalkozások (esetleg én is foglalkozhatnék-e hasonlókkal). Úgy látom, hogy a kisebb cégek és a számítástechnikai üzletek általában honlapokat fejlesztenek, esetleg mobil alkalmazásokat vagy vállalatirányítási rendszereket készítenek. De ezeken a területeken nekem nincs kedvem vállalkozni (nem látok bennük fényes jövőt a konkurenciát tekintetbe véve), inkább egy biztos állást szeretnék. A nagyobb cégeknél már többször előfordulnak érdekes és egyedi üzleti ötletek, de ezeket inkább csak nagyobb cégek tudják megvalósítani... tehát, az üzleti ötletek terén egyenlőre nem lettem sokkal okosabb (bár még lehet, hogy vizsgálgatom majd az összegyűjtött cégek honlapjait), valószínűleg marad az, amit már egy korábbi blogbejegyzésemben említettem...

Másodszor, a potenciális munkáltatók honlapjaira mutató linkeknek az összegyűjtése később segíthet nekem az álláskeresésben (2022-ben tervezek majd komolyan állást keresni). Azt tapasztaltam ugyanis, hogy nem minden cég hirdet mindig teljes erőből állásokat, tehát nem mindig elérhető webes kereséssel vagy az állásportálokról (csak a saját honlapján hirdeti az állást, amit nem talál meg a kereső), ezért lehetséges, hogy olyan cégeket, amelyeket korábban láttam, később már nem találok meg, mert nem emlékszem a nevükre. Most is úgy érzem, hogy van néhány cég, amelyeknél korábban állásokat pályáztam meg, de (még) nem szerepelnek a privát HTML kezdőlapomon. Egyszerűen elfelejtettem, hogy melyek voltak ezek a cégek. Tehát, úgy gondolom, hogy sokkal több programozó cég lehet (legalábbis Szegeden), mint amennyiről én tudok. Tehát, az is lehet, hogy a programozó ismerőseim körében meg fogom kérdezni, hogy ki tudják-e egészíteni az általam összegyűjtött cégek listáját, ezáltal pedig növelhetem annak esélyeit, hogy 2022-ben felvegyenek valahova. Egyébként most úgy látom, hogy Szegeden sokkal több programozó cég van, mint Kiskunfélegyházán és Kecskeméten együttvéve. (Budapesten pedig még sokkal több, mint az előbbi három városban együttvéve.) Tehát, ha programozóként szeretnék dolgozni, valószínűleg Szegeden kellene elképzelnem a jövőmet, szóval a jövő tervezésében is segíthet ez a kezdőlap. (Bár az is lehet, hogy találok majd Kiskunfélegyházán valamilyen állást, amihez kelleni fog az angol és/vagy német nyelvtudás. Ez mondjuk kényelmesebb lenne, mert nem kellene albérletbe mennem.)

A programozó cégek álláshirdetéseihez vezető linkekkel több fogalmam lesz arról is, hogy milyen programozási technológiákat érdemes a leginkább elsajátítanom. Esetleg ha megtetszik egy cég, rákészülhetek egy általa meghirdetett állásra (illetve, ha már úgyis az "Audio Visualizer" ötletemet tervezem megvalósítani, kigyűjtöm azokat a cégeket, amelyek hasonló technológiákat alkalmaznak, mint én, így tervezve a jövőt). Esetleg kommunikálhatok is a cégekkel, hogy engedjék meg, hogy betanuljak a munkába (önkéntesen), hogy később nagyobb eséllyel felvegyenek. (Pl. korábban talán lett volna egy lehetőség, hogy betanuljak a Unity-be játékfejlesztéshez.) De támadt egy ennél is jobb ötletem! Mi lenne, ha elkezdeném ajánlani a Free Software Foundation Europe által szervezett "Public Money, Public Code" nevű kampányt a magyar politikusoknak és "városatyáknak"? Ezzel etikus dolgot cselekednék, és egyúttal talán könnyebben kaphatnék egy jó állást is egy olyan cégnél, amelyik elvégzi a "Public Money, Public Code" kampány által meghatározott feladatot. Egy kis üzletkötés is szóba jöhet, és ehhez is érdemes lehet látni azokat a programozó cégeket, amelyek a munkát el tudják végezni. Egyébként szerintem a közszférában a Linuxot kellene használni (de legalábbis támogatni), nem pedig a Windows-t vagy az Apple-t. Viszont az is érdekes, hogy korábban olvastam egy hírt, miszerint az open-source technológiák használata akár negatív hatással is lehet a számítógépes biztonságra, mivel olyan külső, open-source (nyílt forráskódú) komponensekből (függvénykönyvtárakból) építkezik, amelyeket nem frissítenek (a frissítés ugyanis kompatibilitási problémákat okozhatna), ezért maradhat bennük (a külső komponensekben) valamilyen biztonsági rés, amit a hackerek megismerhetnek és kihasználhatnak. Én viszont egyébként sem szeretek túl sok külső komponenst felhasználni a programozás során, ezért lehet, hogy jó helyem lenne egy olyan csapatban, ami a "Public Money, Public Code" nevű kampány által definiált célokon dolgozik (és hosszú távon is pozitív tapasztalatokat szeretne ébreszteni a kampányt elfogadó döntéshozókban). Ennyit a programozó cégek honlapjaira mutató linkek kigyűjtésének értelméről.

Egyébként nehéz kérdés marad, hogy jól használom-e ki a szabadidőmet a siker érdekében. Mostanában főleg németül tanulok (főleg olyan témákban, amelyek egyébként is érdekelnek), naponta játszok egy sakkpartit (többhöz általában nincs kedvem), néha frissítem ezt a blogot és ennyi (bár a nézettségét látva lehet, hogy ez is ritkább lesz). Ezeken kívül tervezem gyakorolni a programozást (amint az előbb leírtam), esetleg írok is valamit (pl. könyvet, vagy valamit egy drámapályázatra), talán a YouTuba-ra is rakok majd valamit (pl. zenét, a leendő Audio Visualizer kimenetét, vagy vlog-ot). Most még nem látom, hogy ez a 6 tevékenység közül melyik lesz sikeres, és melyik nem, és van-e még valamilyen tevékenység, ami javíthatna a helyzetemen. Egyébként amihez kedvem van, az a tanulás, a filozofálás és a tudományos kutatás (inkább a természettudományok és a társadalomtudományok területén, mint a technológiában)... de PhD nélkül nem lehetek professzionális kutató, a PhD pedig pénzbe is kerül. Bár nem is szívesen publikálnék olyan folyóiratokban, amelyekben a kutatók szoktak (pl. jogi okok miatt)... inkább saját könyvet írnék. Ez is lehet egy hobbi is, de úgy érzem, rövid távon inkább a nyelvtanulásra és a programozásra kell koncentrálnom, hogy legyen majd 2022-től egy jobb állásom.

Az Audio Visualizer (GitHub referenciának) ötletemen és a programozó cégektől elleshető (vagy éppen az általuk megkövetelt) ötleteken kívül még olyan programozási ötletek is szóba jöhetnek, amelyek valamilyen programozási versenyen való részvételről szólnak. Nemrég találkoztam egy ilyennel: js13kgames.com, meg még korábban hallottam a Google Kickstartról is. Jó kérdés, hogy érdemes-e ezekkel töltenem az időt. Talán mindegy is, csak csináljak valamit.

2021. augusztus 10., kedd

Szellemi tulajdonjog mint "game-changer"

A történelemben nem mindig védte a találmányokat szabadalom, és nem mindig védte a publikációkat a másolást tiltó szerzői jog (copyright). A szabadalmak, a szerzői jogok és hasonlók (egy szóval a szellemi tulajdonjogok) game-changer-nek (a játékszabályokat megváltoztatónak) bizonyultak a világban. De ugyanezt a lépést akár visszafelé is meg lehetne lépni, és akkor ez ugyancsak game-changer lenne! Mikor lehet ez indokolt? Például a következő esetekben:

  • Ha el akarjuk hárítani a környezetbarát (vagy egyéb tekintetben etikusnak mondható) találmányok sokszorosítása elől a jogi akadályokat. Például, a leghatékonyabb napelemeket vagy szélturbinákat szeretnénk gyártani lokálisan. Persze ha a szabadalmakat felülíró törvényt hoznának, nem ártana cserébe egy kis kompenzáció a feltalálóknak, hogy ezután is motiváltak legyenek hasznos találmányok létrehozására.
  • A szabadalmak felülírása a hírhedt szoftver-szabadalmak esetén is indokolt lehet. Ezek olyan szabadalmak, amelyek mögött valójában nem áll igazi kreatív munka, csak jogilag korlátozzák a szabadalmakkal nem rendelkező szoftverfejlesztők lehetőségeit ott, ahol a szabadalommal védett megoldás használata majdnem szükségszerű. Ilyen esetekben, a szabadalom felülírása esetén nem kellene kompenzációt biztosítani a szabadalom tulajdonosának.
  • Olyan országok, amelyeknek már úgyis rosszak a kapcsolatai a többi országgal (pl. Észak-Korea), vagy amelyek a "failed state" (kb. kormány nélkül maradt) kategóriába tartoznak (pl. Szomália), talán javíthatnának a gazdasági helyzetükön úgy, hogy felhasználják a más országokból szerzett szabadalmakat és szerzői jogokkal védett műveket. Persze ebben az esetben arra is lehetne számítani, hogy talán még kevesebb ország kereskedne velük, mint korábban, de előfordulhatna akár ennek az ellenkezője is.
  • A tudomány történetében fontos publikációkat (pl. Gödel nemteljességi tételeinek bizonyítását) valószínűleg érdemes lenne közkinccsé tenni, hogy az egyetemeken oktatott tananyag útjába ne álljon jogi buktató. Hasonlóképpen, az iskolában oktatott egyéb fontos műveket, pl. irodalmi alkotásokat is valószínűleg jó lenne mihamarabb közkinccsé tenni.
  • Esetleg az is indokolhatná a szellemi tulajdonjogok eltörlését (pl. valamilyen "kalóz-párt" által), hogy elméletileg nem lehetséges tökéletes törvényeket hozni a szellemi tulajdonjogok védelmére. Erről bővebben...

Jó kérdés, hogy lehet-e tökéletesebb törvényeket alkotni a szellemi tulajdonjogok védelmére, mint amelyek most uralkodnak... Például olyan törvényeket, amelyek matematikai pontossággal definiálnák, hogy mi számít szerzői jog sértésnek, és mi nem. Például, szerzői jog sértés-e egy (maximum 100 betűs) mondat idézése? Ha igen, akkor szerzői jogot sérthetünk akár véletlenül is... Ha nem, akkor viszont idézhetnénk a teljes publikációt (100 betűs) mondatokra osztva. Sok könyvnek az elejébe beleírják, hogy a publikáció semmilyen részét nem lehet reprodukálni, de jó kérdés, hogy mi számít a publikáció részének: akár egy olyan mondat is, ami máshol is gyakran előfordul? Akár egy szó vagy szókapcsolat is, ami addig más publikációban még nem jelent meg? Ezt nem tehetik. (Sajnos a betűtípusok többsége is szerzői joggal védett, de érdekes módon a velük készített dokumentumok elvileg lehetnek közkincsek is. Ez is ellentmond a szerzői jog sértés matematikai pontosságú definíciójának, pl. vegyük a közkincs dokumentumot, és rekonstruáljuk belőle a betűtípust... így a betűtípus közkincs lett-e?) Ha pedig a szerzői jog sértés matematikai pontossággal nem definiálható, akkor a bíróságokon sem mindig hozhatnak jó döntéseket ebben a kérdésben. A mesterséges intelligencia megjelenése még inkább sürgeti azt, hogy felülvizsgáljuk a szellemi tulajdonjogról szóló törvényeket, és megpróbáljuk azokat úgy megalkotni, hogy matematikai pontossággal eldönthető legyen, hogy a gép szellemi tulajdonjogot sért-e vagy nem. Lehet, hogy ez nem fog sikerülni, és rá kell jönnünk, hogy maga a szellemi tulajdonjog nem tartozik az emberiség legjobb ötletei közé.

Arra is gondoltam, hogy a Bibliában leírt "jó és rossz tudásának a fája", ami a "bűnbeesést" okozhatta (a Biblia szerint), akár jelentheti azt is, hogy "szerzői joggal védett tudás fája"... bár talán mégis azt jelentheti inkább, hogy "nem bizonyított tudás fája", vagy "a jóra és rosszra való képesség fája", illetve a "jó és rossz gondolatok fája".

2021. augusztus 6., péntek

Matematikai finitizmus és az önmagára való hivatkozás kizárása

A korábbi blogbejegyzésemmel kapcsolatban azon gondolkodtam, hogy megpróbáljak-e könyvet írni a matematikában (talán) előforduló tévedésekről... főleg két témában tudnám megtámadni a matematika 20. századi kultúráját: az egyik az önmagára való hivatkozás, a másik pedig a végtelen nagyságú matematikai objektumok, különösen a végtelen nagyságú képletek és a végtelen gráfok (a végtelen halmazokhoz már annyira hozzászoktam, hogy furcsább lenne elvetni azokat, mint használni). A következőre jutottam:

1. Az önmagára való hivatkozás valóban hibát jelent a matematikában. Ha megnézzük pl. a fraktálokat, beláthatjuk, hogy ezek leírhatók önmagára való hivatkozás nélkül is. A korábbi blogbejegyzésben említett "Diagonal lemma" vagy "Fixed Point Theorem" sem jelent igazából önmagára való hivatkozást, hiszen itt egy szám jelenthet képletet és paramétert is, és a képlet hivatkozik a paraméterre, nem a szám a számra, tehát szemantikus értelemben nincs szó önmagára való hivatkozásról, maximum a szintaktika tűnik úgy (ha jól emlékszem a korábbi gondolataimra). De nem is ezek a példák miatt vetném el az önmagára való hivatkozást, hanem azért, mert valóban "nincs értelmezve" a fejemben. Egy állítás olyan, mint valaminek a definíciója: ha létezik a definiált objektum, az olyan, mintha az állítás igaz lenne, ha nem létezik, az olyan, mintha az állítás hamis lenne. Azt pedig már ismerjük a matematikából, hogy a definíciók, lemmák és tételek (szerk.: és axiómák) szépen fel vannak építve egymásra, és nincs közöttük önmagára való hivatkozás, sem pedig később definiált dologra való hivatkozás. Ilyennek kell tekintenünk az állítások felépítését is. Sem a definíció, sem más állítás nem hivatkozhat önmagára, mert akkor nem lenne értelmezve. Ahogyan nem fogadjuk el a nullával való osztást (mert "nincs értelmezve"), nem szabad elfogadnunk az önmagára való hivatkozást sem. Még akkor sem, ha egyébként nem merül fel a használata során semmi szembetűnő hiba. Nézzünk erre egy-egy példát!

y=(3x)/(7x)

Az y változóban leírt törtet egyszerűsíthetnénk, így y=3/7 jönne ki eredményül (egyébként elképzelhető, hogy némelyik matematikai szoftver azonnal egyszerűsítene is). De mi van akkor, ha x=0? Ekkor valójában y=0/0, ez pedig nincs értelmezve! Úgy gondolom, ezzel a példával teljesen analóg a következő (szerintem közismert) példa: Egy papírra 5 állítás van írva, ezek a következők:

  1. Ezen öt állítás közül pontosan egy hamis.
  2. Ezen öt állítás közül pontosan kettő hamis.
  3. Ezen öt állítás közül pontosan három hamis.
  4. Ezen öt állítás közül pontosan négy hamis.
  5. Ezen öt állítás közül pontosan öt hamis.

Az a kérdés, hogy melyik igaz, melyik hamis. Úgy emlékszem, a "hivatalos" megoldás szerint a negyedik állítás igaz (arról, hogy négy hamis), a többi pedig hamis. De ha jobban belegondolunk, itt is önmagára való hivatkozásról van szó! Mindegyik állítás hivatkozik önmagára és a többi négyre is. Tehát, valójában az kellene, hogy legyen a megoldás, hogy ezen öt állítás nincs értelmezve, tehát egyik sem igaz, és nem is hamis. Az önmagára való hivatkozásokon kívül persze ki kell zárnunk az egymásra való hivatkozást is, mint a következő példában:

  1. A második állítás hamis.
  2. Az első állítás hamis.

Ennek két "megoldása" lenne, vagy az első állítás igaz (és a második hamis), vagy pedig a második állítás igaz (és az első hamis). (Ha viszont a második állítás az lenne, hogy "Az első állítás igaz", akkor nem lenne "megoldás".) De mivel ezek egymásra hivatkoznak, nincsenek értelmezve! (Vagy talán egy külső, harmadik állítás döntené el, hogy valójában melyik állítás az igaz? Szerintem ennek nincs értelme.) Egyszerűen ki kellene mondani, hogy az állításokat úgy építhetjük fel, mint ahogyan a definíciók, lemmák és tételek (szerk.: és axiómák) egymásra épülnek a matematikában. Önmagára való hivatkozás és egymásra való hivatkozás kizárva. Nem tudom, hogy más matematikusok mennyire vannak hasonló véleményen, mint én, de afelé hajlok, hogy ha írnék is egy könyvet a témában, az nem sokkal lenne sikeresebb, mint ez a blogbejegyzés... ennyit tudtam írni a témáról dióhéjban. Még annyit, hogy úgy tűnik, hogy sok matematikai paradoxont fel lehetne oldani az önmagára való hivatkozás kizárásával. Pl. Russel paradoxona azt mondja, hogy:

  1. Legyen S azon halmazok halmaza, amelyek nem elemei önmaguknak.
  2. Ekkor, ha S nem eleme önmagának, akkor S a definíció szerint eleme önmagának.
  3. Ha S eleme önmagának, akkor S a definíció szerint nem eleme önmagának.

Ezt a paradoxont úgy lehetne feloldani a fentebb leírtak alapján, hogy az "x nem eleme önmagának" önmagára való hivatkozást jelent, még akkor is, ha automatikusan igaznak látszik. Tehát, mint olyan, nincs értelmezve.

2. A végtelen nagyságú matematikai objektumok nem feltétlenül jelentenek hibát a matematikában. A korábbi blogbejegyzésemben azt gondoltam, hogy ha nincs olyan szám, hogy "végtelen" (tehát a végtelen csak határértéket vagy divergenciát jelenthet, de nem számot), ez azt jelenti, hogy nincs olyan képlet sem, amely végtelen nagyságú, mivel a képletek tagjainak száma (valamint a képletek kiértékelése is) egy szám kell, hogy legyen (legalábbis, ha nincs benne 0-val való osztás vagy hasonló). Azonban amikor a könyvíráson gondolkodtam erről a témáról, elbizonytalanodtam a kérdésben. Meglehet ugyanis, hogy "bevezetjük" a végtelen nagyságú képletek fogalmát (amelyeknek akár végtelen tagja is lehet), ettől kezdve tehát létezhetnek végtelen nagyságú képletek... ahhoz hasonlóan, ahogyan korábban bevezettük a negatív számokat vagy a komplex számokat. A végtelen nagyságú képletek kiértékelése esetén (pl. határérték-számítással) elképzelhető, hogy az eredmény nem egy szám lesz, hanem a végtelen... tehát a végtelen nagyságú képletek bevezetésével egyidejűleg még be kellene vezetni a végtelent jelentő számértékeket is, pl. a hyperreal nevű konstrukciókat... de ha pl. "omega" jelenti a végtelent, jó kérdés, hogy hogyan különböztetjük meg "omega"-t és "omega"+1-et? Melyiket írhatjuk le a végtelen sok tagú képlet kiértékelésének eredményeképpen? Ezen még lehet gondolkodni, de valószínűleg az "omega" nagyság elérése után "elhanyagolhatóak" a véges számok (omega=omega+1), ellentétben a WikiPedia-ban látott képpel.

A fentiek után a végtelen nagyságú matematikai objektumokban jelenleg nem látok nyilvánvaló hibát... másrészt a halmazelméletben nagyon gyakran dolgozunk végtelen nagyságú halmazokkal, és ezek eléggé intuitívak ahhoz, hogy inkább ezeket preferáljuk egy olyan matematikai kultúra helyett, amiben nem lennének elfogadottak a végtelen nagyságú matematikai objektumok. Ezt az alternatív matematikai kultúrát egyébként finitizmusnak hívják. Jó kérdés viszont, hogy lehetnek-e olyan matematikai paradoxonok, amelyeket a finitizmussal (és csak a finitizmussal) fel lehetne oldani (pl. találhatunk-e hibát a hyperreal vagy az ahhoz hasonló konstrukciókban). Vajon ilyen lehet például Hilbert Grand Hotel-paradoxonja? Eszerint egy végtelen sok szobát tartalmazó hotelben minden szoba foglalt. Mégis lehetne új vendégeket elszállásolni, ha minden vendéget a dupla akkora számú szobába költöztetnek. Azonban ezt meg lehet magyarázni azzal is, hogy az aleph-null számosságnak (ami a "végtelen sok" szoba számát jelentheti) ilyenek a tulajdonságai, hogy átköltöztetés esetén bijektív leképezés képzelhető el a halmaz és annak egy részhalmaza között. Ehhez tehát nem kell bevezetni a finitizmust.

(Blogbejegyzés szerkesztve 2021-08-08: Azonban jó kérdés, hogy mi lehet két "hyperreal" szám különbsége... pl. mennyi lehet "omega"-"omega"? Hogyan oldjuk meg a "hyperreal" számokat is tartalmazó egyenleteket? Ezen talán mégis elbukhatnak a végtelen nagyságú képletek is. Pl. vegyük a következő képletet:

((1+1)+(1+1/2)+(1+1/4)+(1+1/8)+(1+1/16)+...) - (1+1+1+1+1+...)

Egy módon kiértékelve ezt, azt kapjuk, hogy:

1+1/2+1/4+1/8+1/16+...=2

Más módon kiértékelve pedig azt kapjuk, hogy "omega"-"omega". Akkor vajon itt "omega"-"omega"=2? Nehezen hihető, különösen ha elhagyjuk a sorozatok első néhány tagját, vagy ha az (1+1+1+...) helyett ((1+1)+(1+1)+(1+1)+...)-t írunk. Az utóbbi esetben, "omega"-"omega"="-omega", tehát 2="-omega", ami ellentmondás. Ezen a kérdésen, és a matematikai finitizmuson tehát még lehet gondolkodni.

Eszembe jutott az is, hogy a végtelen nagyságú képletek kiértékelése talán divergenciához vezet, pl. a következő képlet esetén:

(-1)^1+(-1)^2+(-1)^3+(-1)^4+(-1)^5+...=(-1)+1-1+1-1+...

Ennek az eredménye tehát lehetne akár 0, akár (-1). Mivel a végtelen nagyságú képletek bevezetése ilyen divergenciát is szülhet, azokkal nem lehetne úgy számolni, mint a normális képletekkel. Ennél tehát egyszerűbb a matematikai finitizmus. Tehát, lehetőleg használjuk mindig a "lim" jelölést, amikor végtelen nagyságú képletekről lenne szó!)



2021. augusztus 4., szerda

Vegyes gondolatok, német YouTube videók és a kérdés, vajon a demokratikus szocializmus környezetbarátabb lenne-e, mint a kapitalizmus?

Ha valamire kisebb a kereslet, akkor a kapitalizmusban annak ára valószínűleg csökken (erről Adam Smith írt a "Wealth of Nations" című művében, aminek hangoskönyv változatát a LibriVox prodzsektből érhettem el). Viszont egy más fajta rendszerben, pl. a demokratikus szocializmusban nem (csak) a kereslet és a kínálat viszonya, hanem a termelési költségek és a demokratikus szavazatok (is) határoznák meg az árakat, tehát az áru ára akár még növekedhetne is, ha csökken az iránta való kereslet. Jó kérdés, hogy ez a más fajta rendszer életképesebb lenne-e, és jobb lenne-e, illetve környezetbarátabb lenne-e, mint a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom... Persze ezt a gyakorlatban inkább úgy kellene elképzelni, hogy a kapitalizmus működik tovább, csak a ritkább árucikkekre (pl. a luxuscikkekre) szükségszerűen plusz adókat szavazna meg a demokratikus többség, ez pedig beépülne az áraikba... mint ahogyan Magyarországon a szinte minden állampolgár által fizetett rezsi csökkentését szavazta meg a többség. Persze a termelési költségek alá nem érdemes csökkenteni azon áruk árát sem, amelyekre nagy a kereslet... Itt tehát továbbra is érvényben maradhat az, hogy a kereslet növekedésével az áru ára valószínűleg növekedik... Ez egyébként a közgazdaságtanban ismert "law of diminishing returns" miatt van így (erről egyébként Alfred Marshall "Principles of Economics" című művének hangoskönyv változatában hallottam). Hát egyenlőre ennyit erről, ez csak egy olyan kérdés volt tőlem, ami kedvcsináló lehet ahhoz, hogy valaki többet tanuljon például a közgazdaságról.

Ami a közgazdaságot illeti, elkezdtem hallgatni egy német nyelvű YouTube lejátszási listát benne a makroökonómiáról szóló egyetemi előadásokkal, ez a "Makroökonomie I - B.Sc." a "Wirtschaftstheorie Makro" nevű YouTube felhasználótól... de sajnos a lejátszási lista közepe fele már nem tudtam elég jól megérteni, hogy miről beszéltek, mert olyan képleteket használtak, amelyekben nem tudtam, melyik betű mit jelöl. Úgy gondolom, ez nem az én hibám, hanem inkább az előadás minősége volt a rossz. De szerencsére találtam olyan YouTube lejátszási listákat is, amelyekből jó volt tanulni, ezek a következők:

  • "Grundkurs Politische Systeme - 14 Vorlesungen von Prof. Dr. Werner J. Patzelt" a "MOOC PolSys" nevű YouTube felhasználótól
  • "Staatlichkeit und Demokratien im Vergleich - 12 Vorlesungen von Prof. Dr. Werner J. Patzelt" a "MOOC PolSys" nevű YouTube felhasználótól
  • "Philosophie: Politische Philosophie" a "Dietmar Hübner" nevű YouTube felhasználótól
  • "Philosophie: Praktische Philosophie" a "Dietmar Hübner" nevű YouTube felhasználótól
  • "Grundlagen des Marketing" a "Marc Oliver Opresnik" nevű YouTube felhasználótól
  • "Vorlesung Grundlagen der BWL" a "Marc Oliver Opresnik" nevű YouTube felhasználótól (ez utóbbi hallgatása folyamatban van, a többit már mind megnéztem/meghallgattam)

Persze vannak még mások is, amelyek témája jelenleg kevésbé érdekel (pl. a történelemről, vagy a filozófia kevésbé érdekes ágairól). De a felsoroltak mind érdekes, jó minőségű előadások, amelyek növelhetik a bölcsességünket. Arra is gondoltam, hogy lehet, hogy magyar nyelvű YouTube videót csinálnék arról, hogy mit tanultam a felsorolt előadásokból... nem tudom, megérné-e a fáradtságot. Sajnos ezt a blogomat is viszonylag kevesen látogatják, úgyhogy nem is annyira úgy csinálom ezt a blogot, mintha megérné, hanem inkább úgy, mint egy játékot (miként a sakkot is, ahol szintén nincs sok esélyem), aminek az a célja, hogy növeljem a látogatottságát (talán a szociális média és az Instagram-felhasználók is hasonló játékot játszanak). Általában minden nap, amikor belépek a G-Mail fiókomba, megnézem azt is, hogy aznap és az azelőtti nap megnézte-e valaki a blogomat. Talán a szociális médiával könnyebb lenne, de nem szeretném elfogadni a FaceBook (üzleti) és az Instagram felhasználási feltételeit: minden jogot fenntartanak, amelyet kifejezetten nem engedtek át nekünk. Mondjuk szerintem ez nem annyira jogi, mint elvi és spirituális kérdés.

Másrészt felmerülhetnek olyan érvek is, amik a blogolás és a YouTube videó készítés ellen szólnak. Például az, hogy a múltban többször is blogoltam (sőt, YouTube videókat is készítettem), ezeket azonban később leszedtem az Internetről különféle spirituális okok miatt (pl. úgy láttam, hogy a bőrbetegségeim ezekkel lehettek összefüggésben). Nemrég eszembe jutott egy másik érv is a túlzott számítógép-használat ellen: ez pedig az, hogy a számítógépezéshez használt elektromos energia kb. 50%-ban a paksi atomerőműből származik (legalábbis nálunk Magyarországon), és nem tudhatjuk, hogy az atomerőmű mellékterméke, a radioaktív hulladék mennyire káros, és mennyiben jelenthet vétket az Isten ellen. Tehát, készítettem egy háttérképet az Ubuntu Linuxhoz (login screen ÉS desktop background), ami emlékeztethet engem arra, hogy a laptopot csak fontos dolgokra használjam. (Blogbejegyzés szerkesztve 2021-08-05: a képet leszedtem, mert nem vagyok biztos benne, hogy az ionizáló sugárzás jelének megosztása megengedett-e a Blogspot-on.)

Azért csak megengedtem magamnak ezt a blogbejegyzést, mert ma ehhez volt a leginkább kedvem. Az az igazság, hogy a legtöbb kedvem és energiám az idegen nyelven való tanuláshoz van (pl. a fent ajánlott videók nézéséhez, vagy a parapszichológiáról szóló podcastokhoz és videókhoz). A sakkozás (mint sport) így 39 évesen már kissé nehezemre esik, a sikerhez vezető prodzsektjeim végrehajtásához (pl. a programozáshoz vagy a könyvíráshoz) pedig általában még kevesebb kedvem van... de mégis csinálni tervezem ezeket, mert nem élhetek úgy, mint a buddhista szerzetesek, inkább gazdag és sikeres akarok lenni!