2021. május 5., szerda

Mivel folytathatnám ezt a blogomat? Német. Művelődés.

A vallást őrlángra állítottam, a politikát passzoltam... illetve kiírtam magamból néhány személyes dolgot... de akkor mivel folytassam ezt a blogot? Érdemes-e folytatni egyáltalán, ha szinte nincs is látogatója? Talán érdemes, ha találok egy témát, amiről rendszeresen írhatok, és ami másokat is érdekel... Én arra gondoltam, hogy ezt a blogot leginkább a környezetvédelem és az üzlet témájában lenne érdemes folytatnom (például üzleti ötletekkel). Az is lehet, hogy legközelebb írok majd a túlnépesedésről is. De még előtte írni szeretnék néhány egyéb dologról...

Az egyik az, hogy Kiskunfélegyháza központjában három kis szekrényke is van, amikben könyveket lehet cserélgetni. Az a nevük, hogy "Olvas-LAK" illetve "Tégy egyet, végy egyet". A Petőfi Sándor Városi Könyvtár is támogatta ezeket a kis szekrénykéket. Egy időben én is sok könyvemet otthagytam ezekben a szekrénykékben (főleg angol nyelvű könyveket). Most már inkább hasznot szeretnék húzni ezekből, tehát amikor arra járok, rendszeresen megnézem, milyen könyvek vannak bennük. Általában van a táskámban cserélésre szánt könyv, szóval ha érdekes könyvet találok, akkor otthagyok helyette egy másik könyvet (amit cserélésre szántam), és az érdekes könyvet elviszem. Számomra általában az angol vagy a német nyelvű könyvek érdekesek, hiszen igyekszek nyelveket tanulni, de találtam már ott a parapszichológiáról vagy a mágiáról szóló magyar nyelvű könyvet is, amit szintén érdekesnek találtam. Viszont általában nem kellenek azok a könyvek, amikbe bele van írva, hogy "Minden jog fenntartva", "All rights reserved", vagy "Alle Rechte vorbehalten", illetve egyéb kétértelmű vagy szigorú jogi kikötések, mint pl. az, ha nem szabad a könyvet kölcsönadni, árusítani, vagy egyéb módon terjeszteni, vagy az, ha nem szabad továbbítani/sugározni (angolul: "transmitted", pedig a szemünk is ezt csinálja)! A lényeg, hogy az utóbbi időben rengeteg német nyelvű könyvet találtam ezekben a szekrénykékben, tehát el vagyok látva a nyelvtanuláshoz anyaggal, és akár a számítógép/laptop használata nélkül is tudok németül tanulni, amit lehet, hogy gyakrabban meg is fogok tenni. Íme egy kép, amit azokról a német nyelv tanulásához használható könyveimről készítettem, amikhez biztosan az "Olvas-LAK-on" keresztül jutottam hozzá (sajnos Marie Louise Fischer - "Wildes Blut" című regénye nincs a képen, mert a fénykép készítésekor nem jutott eszembe, hogy azt a táskámban hagytam, de az is ide tartozna):

Német könyveim
Kattints a képre az eredeti mérethez!

A képen látható könyvekben nem találtam szigorú jogi kikötéseket az 1922-ben kiadott "Selbstbefreiung aus nervösen Leiden" című német könyv "Alle Rechte vorbehalten" kikötésén kívül, de ez a könyv olyan régi, hogy talán már közkincs. Újabban az angol könyvekben láttam sok jogi kikötést, a német könyvek úgy tűnik, újabban jobb feltételekkel rendelkeznek... na mindegy. Egyébként a kép arról is tanúskodik, hogy németül hajlandó vagyok fikciót, regényeket is olvasni, amit magyarul valószínűleg nem tennék. Korábban az volt az elvem, hogy nem olvasok (és TV-ben sem nézek) fikciót, de mégis megteszem azt, ha hozzájárulhat a jövőbeli sikereimhez, pl. nyelvtanulás, vagy az írói mesterség elsajátítása által. A képen látható könyveken kívül egyébként még van néhány egyéb, német tanuláshoz használható könyvem, amikhez máshogyan jutottam hozzá, vagy már nem emlékszem, hogyan szereztem. Jó lenne egy éven belül letenni a középfokú német nyelvvizsgát, ezért valószínűleg "rágyúrok" a németre a közeljövőben. (Felsőfokú angol nyelvvizsgára is készülhetnék, de ezt így is, úgy is megteszem, csak szép lassan.) Amíg nincs elég jó állásom, addig ez racionális döntésnek tűnik.

Ha viszont már lenne egy elég jó állásom, akkor valószínűleg nem töltenék sok időt a nyelvtanulással (hacsak a munkahelyem ezt meg nem követeli), hanem inkább olyan dolgokról tanulnék a szabadidőmben, amik értelmet adnak az életemnek (bár, valószínűleg ezzel mégis tanulnék nyelveket, hiszen általában angolul szoktam művelődni). A parapszichológia és a vele kapcsolatos lelkiségi mozgalmak és tudományágak mellett növekedett az érdeklődésem a tudomány egyéb ágai iránt is, és kezdem úgy felfogni az életet, mint egy tudományos kutatást, amelynek sikerei az életkörülményeimen is javíthatnak ("a tudás hatalom"). Az élet értelme tehát a tanulás lehet, illetve a hatalom megszerzése és a hatalom gyakorlása. "Az élet szabadságharc."

Több olyan Internetes keresőt is találtam, amelyik állítólag jótékony célra fordítja a kereséskor megjelenített reklámokból befolyó pénz egy részét. Ilyen pl. az EcoSia nevű kereső... Ezután úgy gondoltam, érdemes lenne néhány dologra rákeresni a neten, ezáltal növelni a látókörünket. Így találtam többek között a következő lehetőséget (tanfolyamok Creative Commons licenccel):

www.saylor.org

Ha lesz rá időm, valószínűleg használni fogom az oldalt... bár nem is tudom, melyikkel járnék jobban: a "Skeptiko" podcast további hallgatásával, a "Rune Soup" podcast további hallgatásával, vagy ezzel (esetleg egyéb egyetemi szintű előadásokkal). Egyébként nem tudom, hogy megbízhatok-e az oldalban annyira, hogy regisztráljak is (a regisztráltak igazolást kaphatnak a tanfolyamok elvégzéséről, viszont a felhasználási feltételek között ott volt, hogy bármikor egyoldalúan változtathatnak a felhasználási feltételeken).

2021. április 18., vasárnap

Terveim, hogy hogy lehetnék sikeresebb

Ma töröltem néhány régebbi blogbejegyzésemet ebből a blogból, mert a tartalmuk már nem aktuális. Ezen kívül értesítést kaptam arról, hogy a blogbejegyzéseket 2021 júliusától nem lehet majd emailben "követni" a FeedBurner segítségével (így hát a blog címéből is kitöröltem azt a részt, hogy "vagy hírlevele"). Úgy döntöttem, hogy ezen változások miatt írok most egy blogbejegyzést. Az utóbbi időben (is) azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetnék sikeresebb... és a terveim az idő folyamán sokat változtak. Röviden a következőképpen lehet összefoglalni azoknak a jelenlegi állapotát:

  • programozás (ha van kedvem)
  • sakk (naponta egy parti a neten)
  • írás (pályázatokra vagy regényt)
  • művelődés (pl. podcastok hallgatása)
  • nyelvtanulás (német, angol)

Ezeken kívül a szerencsében is reménykedek, a parapszichológiai tudásom felhasználásával. Rájöttem, hogy a jelenlegi terveim eléggé hasonlítanak a tinédzserkori szabadidős tevékenységeimhez: akkor különösen szerettem számítógépezni (játszani), olvasni (ifjúsági regényeket) és tévét (filmeket) nézni (szóval már akkor is eléggé otthonülő típus voltam). Most a számítógépes játékokat leváltja a programozás és a sakk, az olvasást pedig leváltja az írás, művelődés és nyelvtanulás. Azonban tinédzserkoromban nem hallgattam sok zenét, és most sem tervezek zenét szerezni az LMMS nevű szoftverrel (pedig ez is egy csábító lehetőség lenne). Ennek fő oka egyébként az, hogy nem akarok, és talán nem is tudnék fellépni és a zenét előadni. A terveim egyes pontjai között átfedések lehetnek, például sakkozás közben lehet német rádiót hallgatni, illetve művelődni elsősorban angol nyelvű hangoskönyvek, podcastok vagy előadások hallgatásával tervezek. Most nézzük meg a terveim egyes pontjait részletesebben:

1. Programozás: ezt elsősorban a munkaerőpiaci helyzetem javítása érdekében tervezem gyakorolni. Sajnos az én végzettségem (Programtervező Matematikus) esetében olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy inkább az számít, amit autodidakta módon tanul az ember, az iskolai végzettség nem elég. Sajnos ebbe nem gondoltam bele, amikor pályát választottam. Másrészt ezt a szakmát különféle szakterületekre lehet osztani (pl. frontend webfejlesztő), és szinte lehetetlen minden szakterületen naprakésznek maradni, ha nem abban dolgozik az ember. Annak a valószínűsége pedig elég csekély, hogy pontosan olyan állást hirdetnek meg az én megyémben, amihez olyan technológiák ismerete szükséges, mint amikre én szakosodok. Így el is mehet a kedvem a programozás gyakorlásától, hiszen nem akarom minden szabadidőmet erre szánni hiába. Mindenesetre egy kis gyakorlás is jobb lehet, mint a semmi, ezért még mindig a terveim között szerepel, hogy csinálok egy GitHub prodzsektet referenciának, esetleg indulok jövőre a Google Kickstart-on. Az eddigi legjobb ötletem programozási prodzsektre egy "Audio Visualizer" megvalósítása volt, ami bármilyen zenéhez annak a ritmusára mozgó látványt tudna generálni. Ebben az ötletben az a jó, hogy még ha meg is valósították már, én valószínűleg más módon is meg tudnám valósítani. Tehát, sok lehetőség van benne, mint a számítógépes játékokban is (az utóbbiak pedig a B-tervet jelenthetik). Ennyit a programozásról. Lehet, hogy még mielőtt elkezdeném a programozást gyakorolni, inkább a középfokú német nyelvvizsgára való felkészülésre koncentrálok, hiszen ez is javíthatja a munkaerőpiaci helyzetemet.

2. Sakk: Valószínűleg nem sok esélyem van arra, hogy ilyen idősen (38 évesen) olyan jól megtanuljak sakkozni, hogy abból meg tudjak élni. Viszont arra még lehet esélyem, hogy a sakkban helyi sikereket érjek el (pl. jól szerepeljek városi sakkversenyeken), és ezáltal új embereket ismerjek meg, új kapcsolatokra tegyek szert. Esetleg a lelki egészségemnek is jót tehet, ha sakkozok, illetve szellemileg fitten tarthat. Szerintem napi egy sakkparti akár még a változatosság kedvéért is beleférhet az életembe. Tudok sakkozni regisztráció nélkül a LiChess.org honlapon, tudok sakkozni a www.freechess.org honlapon való regisztráció után a FICS szerveren az EBoard nevű sakk-klienssel (Linuxban), illetve tudok sakkozni Linuxban pl. a Gnome-Chess nevű sakk-klienssel különféle szintű mesterséges intelligenciák ellen (a "GNU Chess" túl nehéz, de a "Stockfish" normál fokozaton legyőzhető). A "GNU Chess" elleni játék el tudja venni az ember kedvét a sakkozástól, és egyébként is más stílusú játékra szoktatja az embert, mint egy ember elleni játék (pl. ne is gondoljunk arra, hogy a gép elnézte)... ezért jó, hogy lehet a neten emberek ellen is sakkozni.

3. Írás: "A kereszténység kritikája" című művemnek eddig eléggé korlátozott a sikere. Arra gondoltam, hogy az engem érdeklő egyéb non-fiction témák esetén is hasonló lehetne a helyzet. Tehát, ha a könyvírásból meg szeretnék gazdagodni, akkor valószínűleg regényt kellene írnom, ami az olvasók szórakoztatására szolgál. Ezt pedig valószínűleg magyarul lenne érdemes megtennem, hiszen az angolban még ejthetek nyelvi hibákat, és a művem angolul kevésbé lenne "szépirodalmi" jellegű (ettől függetlenül mégis megpróbálhatom az írást angolul is, csak ez mindenképpen motivációt jelent arra, hogy az angol nyelv ismeretét profi szinten elsajátítsam). Sajnos úgy érzem, hogy a kreativitásom fikció (pl. regények) esetén kisebb, mint non-fiction témákban, és nem tudok akármilyen témában jó történetet írni. Ettől függetlenül figyelem az irodalmi pályázatokat is a pafi.hu, a dystopianstories.com és az intercompetition.com honlapokon. Hátha lesz valami jól fizető, ingyenes pályázat, amire lesz ihletem is. Ha már a pályázatoknál tartunk, az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy gyakran voltak jól fizető drámapályázatok, ezért emiatt érdemes lehet néhány drámát elolvasni.

4. Művelődés: Mostanában főleg a Skeptiko podcastot szoktam hallgatni (talán javíthatja a parapszichológiai képességeimet), egyébként még mindig áll az, amit a "Hangoskönyvek, podcastok, előadások" című blogbejegyzésemben leírtam. Egy keveset olvastam a suttacentral.net webhelyről letöltött buddhista EPUB-o(ka)t is. Ezeken kívül olcsón hozzájutottam néhány német nyelvű könyvhöz (vannak köztük regények is), és ezeket szoktam olvasni, hogy jobban megtanuljak németül.

5. Nyelvtanulás (német, angol): a munkaerőpiaci helyzetem javítása érdekében középfokú német nyelvvizsgára, valamint felsőfokú (vagy akár proficiency szintű) angol nyelvvizsgára készülök folyamatosan. Az angol nyelv proficiency (C2) szintű elsajátítása akár az írói ambícióim teljesítése érdekében is hasznos lehet. A nyelvtanulás esetén erős átfedés van azzal, amit már a "művelődés" részben leírtam. Még van a YouTube-on egy "Heidi", illetve "Heidi language learning" nevű felhasználó, ahol németül lehet tanulni. Sok más (pl. angoloknak szóló) ingyenes német tanulási lehetőségen már túl vagyok (pl. amiket a DW - "Deutsche Welle" készített, vagy amit az FSI - "Foreign Service Institute" készített, vagy pl. a Slow German kezdeti epizódjai Annik Rubens-től). Ha nyelvet tanul az ember, egy kicsit érdemes lehet játszania a FreeRice.com honlap kvízével is.

2021. február 23., kedd

Érdekes egybeesés: B és V betűk

Amikor Szevasztopolról olvastam angolul (pl. a WikiPediában), észrevettem, hogy annak régebbi neve Sebastopol, B-vel írva (erre egyébként úgy emlékszem, úgy jöttem rá, hogy Kaliforniában is találtam egy Sebastopol nevű települést). Ezen kívül még egy esetet találtam, amikor egy település régebbi (vagy más nyelven írt) nevében B-t használtak V helyett, ezt pedig Havanna, Kuba fővárosa nevében: ennek spanyolul írt neve tehát "La Habana". Felmerült bennem a kérdés, hogy ennek az asszociációnak van-e valamilyen történelmi oka? Különösen azután kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés, miután egyéb szavakat is találtam, amelyekben a B betű V-re cserélődött, vagy fordítva. Ezeket az eseteket a következőképpen csoportosítanám:

  1. Sok angol nyelvű szónak van német nyelvű megfelelője, ahol az angol szóban a V betű, míg a németben a B betű található meg. Ilyen párok például (angol-német): to love-lieben, to live-leben, silver-das Silber, to have-haben, to give-geben, evening-der Abend, even-eben, stb. Ezeken kívül egyéb ilyen szópárokat is lehet találni az angol Wiktionary-nak direkt erről a jelenségről is szóló cikkében, aminek címe: Appendix:List of German cognates with English. Egyébként "fiebre" (spanyol) = "fever" (angol), gondolom tehát, hogy a spanyol és az angol között is lehetnek hasonló párok. William beceneve Bill (angolul).
  2. Kaszparov és Kramnyik sakkvilágbajnokok közötti sakkpartiról készült, a WikiPediában talált kép tanúsága szerint ezeknek a sakkozóknak az orosz nyelven (cirill ábécével) írt nevében a cirill B betű a latin ábécé V betűjét jelenti. Talán ez lehet az oka a B betűnek Sebastopol nevében is.
  3. A spanyolban is érdekes kapcsolat van a B és a V betűk között: elég csak az előbb említett "La Habana" városnévre, vagy az István (avagy Steven) név spanyol nyelvű változatára gondolni, ami "Esteban". YouTube videók és a Google Translate szerint úgy tűnik, hogy a spanyolban mind a B, mind a V betűket B-nek kell kiejteni.
  4. A magyar "Bálint" név külföldi megfelelője "Valentin", itt is a V betűből lett B vagy pedig fordítva. A Bence és Vince név is egymással rokonok. Egy közismert magyar káromkodásnak is ismert B betűvel és V betűvel kezdődő változata is (+).
  5. Róma folyója latinul/olaszul Tiberis vagy Tevere.
  6. Az ógörög BETA újgörögül úgy hangzik, hogy "vita".

Az itt a kérdés, hogy ezen esetek között lehet-e valamilyen történelmi vagy spirituális kapcsolat? Azért is lehet ennek a kérdésnek létjogosultsága, mert a B betű inkább a P-hez vagy az M-hez tűnik hasonlónak, mint a V-hez, és a V betű is inkább az F-hez hangzik hasonlóan, mint a B-hez, tehát a B és V felcserélésének nemzetközileg megtapasztalt gyakorisága nem igazán magyarázható a két betű közötti hasonlósággal. Ha bárki bármilyen plusz információt (pl. további példákat, vagy magyarázatot) tud ezzel kapcsolatban, elküldhetné nekem egy üzenetben.

A vallást őrlángra állítom

A vallási ismereteim a közelmúltban elég sokat fejlődtek. Elsősorban azért írom ezt a blogbejegyzést, mert valaki rávilágított nekem arra, hogy nem csak Márk Evangéliumának a vége ítéli kárhozatra a hitetleneket (Mk:16:16), hanem János Evangéliuma is (Jn:3:18, Jn:3:36). Ezt az információt helyesbítés céljából bele kell majd írnom "A kereszténység kritikája" című könyvem következő kiadásába, mivel előzőleg azt írtam benne, hogy tudomásom szerint csak Mk:16:16 ítéli kárhozatra a hitetleneket, ez a rész (Mk:16:16) pedig nincs benne a Biblia néhány eredeti forrásában (Codex Sinaiticus, Codex Vaticanus). Megjegyzés: János Evangéliumának említett részei viszont már benne vannak ezekben a kódexekben. Szóval, ha majd ajánlom a könyvemet kiadóknak, akkor ezt a helyesbítést valószínűleg hozzá fogom tenni, miként annak a magyarázatát is, hogy miért lett az egyik fejezet mottója "Nem vagyok szőlővessző, ti pedig nem vagytok halak". Ezeken kívül jelenleg nem látok más fontos javítanivalót a könyvemen, persze a terjedelmét lehetne még növelni, ahogy többet tanulok a vallásról. De a terjedelem növelésének úgy gondolom, nem sok haszna lenne (a valláskritikáról írtak már sokan mások is, így nekem nem kell a teljességre törekednem). Azt tapasztaltam különböző eszmecserék során, hogy a keresztényeket a kisebb súlyú érvek nem tudják letéríteni az útjukról, csak az olyan ütős érvek számítanak, mint pl. Noé történetének ellentmondása a tudománnyal és ezen belül pl. Darwin evolúcióelméletével, vagy nálam a "Nem vagyok szőlővessző" mottóval bevezetett okfejtés, amit az előbb belinkeltem. Ami igaz az igaz, ami hamis az pedig hamis (még akkor is, ha Isten Jónás könyve szerint hazudhatott is a jövőről). Tehát, valószínűleg ezt a blogot nem a vallás irányában fogom folytatni, hanem inkább a sikerrel kapcsolatos blogbejegyzések következnek.

Úgy gondolom, azért sem lenne jó, ha a kereszténység körül forogna az elmém, mert így nehezebb lenne meghaladnom azt. A keresztényekkel vagy eretnekekkel folytatott eszmecseréim nem igazán bizonyultak gyümölcsözőnek a számomra (kivéve az előbb említett helyesbítést), nekem úgy tűnik, hogy senkit sem sikerült meggyőznöm az én igazságomról. Így hát a világnézetem abba az irányba fejlődött, hogy az embereket nehéz megváltoztatni, inkább azon az úton járnak, amit ők választanak ki a saját lelki fejlődésük folyamán. Ez igaz lehet a vallásra, de egyéb hobbikra is. Az emberek csak egy kis részének hasonlók a vallási nézetei és a hobbijai az enyéimmel (pl. otthonülő, non-fiction podcastokat hallgató), ilyen módon kialakulhat bennem egyfajta "elitizmus" érzés. (Még akkor is, ha nem túl magas az EQ-m, sőt!) Ez az elitizmus pedig nem jósol könnyű sikert az emberek meggyőzése terén, sem a vallásban, sem a politikában. Tehát, ha ezeken a területeken meg szeretném változtatni a világot, akkor először hatalmat kell gyűjtenem, ami lehet gazdasági hatalom (pénz) vagy spirituális hatalom (pszi-képességek). Ha sok pénzem lenne, az áruházláncok reklámkiadványaihoz hasonlóan eljuttathatnám az emberekhez a filozófiámat... Szóval, a vallást őrlángra állítom, és inkább a sikerre koncentrálok (a sikerben pedig segíthet akár a parapszichológia is).

De ha már írom ezt a blogbejegyzést, megemlítek néhány érdekességet a vallás témakörében, ami a közelmúltban felmerült:

  • Máté Evangéliuma szerint a gyermek Jézus családja Egyiptomba menekült, ezt pedig nem könnyű összeegyeztetni azzal, amit Lukács Evangéliuma ír Jézus gyermekkoráról (Lk:2:21-22, Lk:2:39-41). A keresztények persze megtalálják a módját, hogy mindkettőben higgyenek (pl. Jézusék csak rövid ideig lehettek Egyiptomban).
  • Vannak magukat "eretnekeknek" tartó keresztények, akik nem hiszik el, hogy "Pál apostol" Jézus tanításait közvetítette, tehát a Biblia ezen részeit elvetik. Ezt eléggé jól meg is tudják indokolni (rá lehet keresni: "eretnekplatform", "Jézus vagy Pál?"), úgy, hogy számomra is hihető volt, hogy Pál egy másfajta teológiát tanított, mint Jézus, és a szeretet helyett inkább a megfélemlítésre és a magát a hatalmaknak alávető Egyház építésére koncentrált. De egy keresztény szerint "Pál apostol" elvetése valószínűleg tévút (2Pt:3:15-16).
  • Közben újabb hasonlóságokat találtam a buddhizmus és a kereszténység között. A suttacentral.net-ről letöltött közkincs EPUB-ok közül a "Long Discourses" cíművel kezdtem (dn_en_sujato.epub), és a buddhizmus is ismeri a pszi-képességek között például a vízen járást, miként Jézus is a vízen járt a Biblia szerint, illetve a szilárd anyagokon való áthatolást is, miként Jézus is áthatolhatott a falon a feltámadása után (bár, az is igaz, hogy a Nap és a Hold megérintését is számon tartja a lehetséges pszi-képességek között, ezeket pedig túl nehéz elhinni). Egy másik helyen azt olvastam, hogy "ha a bemerítkezést áthatja az etika" ("when immersion is imbued with ethics"), illetve "ha a bölcsességet áthatja a bemerítkezés" ("when wisdom is imbued with immersion"), akkor azok gyümölcsöző és jótékony dolgok, szóval akár innen is eredhetett Keresztelő János tevékenysége. Lehet, hogy nagyon erőltetett az analógia, de az említett EPUB "DN 16: The Great Discourse on the Buddha’s Extinguishment" részének elején a Buddha a "Vulture’s Peak Mountain" helyen tartózkodott... a "vulture" azt jelenti: keselyű, ez pedig hasonló lehet a Bibliában a Mt:24:28 vagy a Lk:17:37 részhez. ("És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.") Még lehet, hogy eszemben volt más hasonlóság is a kereszténység és a buddhizmus között, de elfelejtettem. Ha még találok ilyet, azt már nem biztos, hogy megírom, hiszen "a vallást őrlángra állítom".

2021. február 7., vasárnap

A politikát passzolom (szocialista ötletek)

Érdekel a politikai filozófia, volt is néhány ötletem ezen belül. Véleményem szerint túl nehéz lenne a jelenlegi rendszerek helyett valami teljesen újat alkotni úgy, hogy az ne okozzon válságot (főleg a külgazdaság és a külügyek miatt), szóval úgy gondolom, hogy a gyökeres változásoknak az utópisztikus vagy a disztópikus sci-fi regényekben van a helye, nem az aktuálpolitikában. Ezért úgy gondolom, hogy főleg kisebb ötletekre lenne szükség, amelyek fokozatosan, békésen és demokratikusan alakítják át a rendszert valami szocialistábbá, fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá. Tehát arra gondoltam, hogy kitalálhatnánk ilyen ötleteket, mint egy "think tank" vagy "policy institute", majd ezeket az ötleteket eljuttathatnánk olyan politikusokhoz és gondolkodókhoz, akik megfontolnák azokat. Ezeket az ötleteket nem csak egy ország politikusai kaphatnák meg, hanem bármelyik országéi. Nekem jelenleg a következő négy a legjobb régebbi ötleteim a demokratikus szocializmus témakörében:

  1. A kapitalista munkaszerződések és licencek (stb.) jogi szövegeinek publikusnak kellene lennie, és lehetőleg a demokratikus államnak kellene elkészítenie azokat a gazdagok helyett, tehát a gazdagok csak néhány etikus lehetőség közül választhatnának, és a jogilag kötelező érvényű szövegek helyett csak a pénzzel és a dolgokkal szabadna törődniük.
  2. Meg kellene engedni bárkinek bármikor azt, hogy vállalkozás-jellegű munkát (pl. szolgáltatásokat, kézműves mesterségeket vagy őstermelői tevékenységet) végezzen, és értékesítse azt: csak a végterméket kellene megadóztatni, de a munkavégzéshez való jogot nem (minden adó és könyvelési költség, stb. valódi dolgokhoz kellene, hogy tartozzon, ami bevételt is jelent). Ez megkönnyítené azt, hogy valaki egy független részmunkaidős vállalkozást indítson, mint jövedelemkiegészítést, vagy hogy fejlessze azt lépésről lépésre ahelyett, hogy kölcsönt kelljen felvennie a startup számára (mivel a kölcsönök sohasem etikusak). Egyébként itt az adócsalás lehetősége jelenthet problémát, de ezt valószínűleg el lehetne kerülni, ha az értékesítés ilyen vállalkozások számára csak "értékesítési pontokon" történne.
  3. A nagy értékű ingatlanokat és az egyéb regisztrált tulajdont (mint a részvényeket, kötvényeket, stb.) nem szabadna, hogy a gyermekek örököljék a szüleiktől (azért, hogy az újszülötteknek egy kicsit nagyobb esélyegyenlősége legyen). A kisebb értékű ingatlanok viszont jó lenne, ha még mindig örökölhetők maradnának, mivel ezek lehetnek a szegények egyedüli értékei. A pénznek is örökölhetőnek kell lennie, mivel ez olyan, mint az ajándék. A filozófia, ami emögött áll, azt mondja, hogy a természetben közös (volt) az ingatlan (a föld). Ahogyan az indián mondás mondja: "A Földet nem a nagyapáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön"... ezt viszont úgy is lehet mondani, hogy: "A régi indiánok nem az őseiktől örökölték az ingatlanjaikat, hanem az utódaiktól kapták kölcsön azokat."
  4. Meg kellene engedni azt, hogy az állami cégek állásokat biztosítsanak a szerencsétleneknek (még akkor is, ha ez kisebb minimálbért jelent, akárcsak a közmunka), tehát a kommunizmust akár egy kapitalista demokrácia is felhasználhatná, mint egy minisztériumot, és a három gazdasági út: a részvényesek (shareholders) kapitalizmusa, a résztvevők (stakeholders) kommunizmusa és a kisgazdák (smallholders) függetlensége egy rendszerben kellene, hogy együtt éljen, miként a termékek is együtt élnek a szupermarketek polcain.

Végül is nem vagyok biztos benne, hogy mindegyik említett ötletem a jelenlegi formájában tökéletes, tehát még érdemes lenne gondolkodni rajtuk, és beszélgetni róluk, illetve részletesebben kigondolni és megfogalmazni azokat, akár mint egy-egy konkrét törvényjavaslatot. Ettől függetlenül nemrég elküldtem ezeket angolul (kicsit másként) 4 angol nyelven beszélő politikusnak vagy gondolkodónak, bár nem biztos, hogy mindannyian meg is kapták azokat különféle okok miatt (régi email cím, "contact form" ahova végül is nem regisztráltam, vagy olyan email cím, amit talán csak a munkatársak olvasnak). Még régebben valamelyiknek a régebbi (bár, talán jobb) változatát magyar politikusnak is elküldtem. Jó kérdés, hogy érdemes-e ezeket még másoknak is elküldeni (pl. egyetemi tanároknak), de félek, hogy ez inkább spammelésnek tűnne... legyen tehát elég ez a blogbejegyzés a témában... A lényeg, hogy én magam nem akarok, és talán nem is tudnék politikus lenni, viszont lehetnek jó ötleteim a politikai filozófia területén, amiket érdemes megosztani. A jövőben inkább a környezetvédelem területén lenne még érdemes ötletelni, úgy gondolom. Az ötletek megosztására vonatkozik a blogbejegyzésem címének első jelentése: "A politikát passzolom".

Ugyanennek a kifejezésnek a másik jelentése azt mondja, hogy nem akarok a politikával foglalkozni a jövőben. Erre több okom is van, ezek egy részéről írtam már "A kereszténység kritikája" c. művemben is. Nemrég találtam még egy újabb okot is arra, hogy miért ne foglalkozzak a politikával: ez pedig az, hogy a politikában semmi sem tökéletes. Találtam ugyanis egy levelezőtársat, akivel arról a politikai filozófiai problémáról kezdtünk el üzeneteket váltani, hogy a demokrácia hogyan viszonyul a kisebbségek ügyeihez. A demokrácia, definíció szerint a többség uralmát jelenti, tehát valószínűleg nem támogatja a kisebbségeket. Valószínűleg akkor támogathatja mégiscsak őket, ha a különböző kisebbségek szövetséget kötnek egymással (általában ők a liberálisok). Ekkor viszont, könnyen előfordulhat az, hogy valamelyik kisebbség ügyét nem szeretnénk támogatni, de mégis támogatnunk kell azt, hogy megkapjuk a szavazataikat. Szóval, valamelyik kisebbség szempontjából valószínűleg nincs tökéletes út. Valaki mással is beszélgettünk a politikáról, szerinte a szó szerint vett demokrácia (népuralom) valószínűleg nem lenne környezetbarát és fenntartható (pl. kölcsön felvétele miatt), hiszen a csőcselék uralkodna... ebben nem vagyok biztos, de ez is elgondolkodtató (nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni).

2021. január 11., hétfő

Lesz idő, mikor "az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak" (2Tim:4:4)

Eszembe jutott egy bibliai rész, ami napjainkban eléggé aktuálisnak tűnik (2Tim:4:3-4):

Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

Úgy gondolom, hogy a "mesék" itt mítoszokat is jelenthetnek, vagy bármilyen fikciót. Akkorjában valószínűleg még nem voltak regények, csak eposzok és drámák. Tehát, ez az igevers akár vonatkozhat arra is, hogy napjainkban nagyon sokan kedvelik a regényeket és a filmeket, viszont a non-fiction témák kevesebb embert érdekelnek. (Ez egyébként engem is bánt, például amikor levelezőtársakat keresek.) Emiatt arra is gondolhatnánk, hogy teljesült a Biblia egyik jóslata. De vizsgáljuk csak meg, hogyan történhetett ez...

Először is, valamilyen szinten az ókorban is kedvelték a fikciót: a mítoszokat, eposzokat, drámákat és fabulákat. Tehát, amit az igevers jósol, az valószínűleg mindig is úgy volt. Így nem volt nehéz megjósolni, hogy "lesz idő", amikor ez ugyancsak így lesz.

Másodszor, lehet ez az igevers akár egy "önbeteljesítő jóslat" is. Mivel sok "igaz ember" elhitte a jóslatot, és bekerült a "Szentírásba", talán valóra kellett, hogy váljon...

Harmadszor, tegyük fel, hogy a Biblia egy része hamis vagy gonosz, de később mégis híres és népszerű lesz, és sokan azt hiszik róla, hogy igaz. Mit tehet ekkor az emberi szellem? Például azt, hogy elkezdi hozzászoktatni az embereket a hazugságokhoz (például megírja a Don Quijote című regényt, vagy azt állítja, hogy a Mikulás hozta az ajándékot), ahhoz hasonlóan, ahogy egy vírus elleni védekezésképpen védőoltást adnak be az embereknek. Ilyen környezetben talán könnyebben felismerhetjük a Biblia hamisságait is (vagy védettebbek lehetünk akár a csaló bűnözők ellen is). Akit pedig megszégyenített az, hogy hitt a Bibliában, az talán csökkentheti a szégyenét azzal, hogy más hamisságokat emel fel. (Inkább legyek hazug, mint Jézus Krisztus szolgája.)

Én egyébként rosszul jegyeztem meg ezt a bibliai részt, és kevertem a következővel (1Tim:4:1-3):

A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot.

Az "utolsó időre" vonatkozó jóslatot szintén lehet úgy értelmezni, hogy ez mindig is így volt ("némelyek" esetében), vagy legalábbis akkor, amikor "Pál apostol" írta a levelét.

Nem ide tartozik, de találtam egy webhelyet, ahonnan alapvető buddhista írások közkincs angol fordításait lehet letölteni EPUB formában (a jobb oldali legördülő menüben a Downloads résznél, fordította: Bhikkhu Sujato), vagy akár online is lehet olvasni azokat (a bal oldal legördülő menüben kiválasztva az olvasnivalót):

suttacentral.net

Néhány dolog azt sugallja nekem, hogy a buddhizmus sem teljesen igaz, de attól, hogy nem teljesen igaz, még segíthet...

2020. december 19., szombat

A kereszténység és a buddhizmus hasonlóságáról

Aki közelebbről megismeri a kereszténységet és a buddhizmust is, annak feltűnhet néhány hasonlóság a két vallás között. Ilyen például az, hogy mindkét vallásban vannak szerzetesek, akik nem élnek nemi életet. Ez egyébként akár logikusan is megokolható, ha arra gondolunk, hogy a túlnépesedés árt a környezetünknek, és nincs arra garancia, hogy akik nemi életet élnek, nem nemzenek ikreket vagy akár hármasikreket is az evolúciós fejlődés folyamán. Buddhista szerzetesek valószínűleg olyanokból lesznek, akik szeretnék elkerülni az élet szenvedéseit, vagyis akik hajlamosabbak többet szenvedni az életben, ez pedig úgy tűnik, jól is van így, hiszen így azok szaporodnak inkább, akiknek az élet nem okoz annyi szenvedést, vagyis akiket valószínűleg a Darwinizmus is támogat. A keresztény szerzetesekkel kicsit más a helyzet. Ők inkább a fanatikus hitük miatt lesznek szerzetesek, és így a Darwinizmus alapján valószínűsíthetjük, hogy miattuk inkább azok fognak elszaporodni a világban, akik kevésbé hajlamosak a fanatikus hitre... és talán ez is jól van így, már ha elvetjük a kereszténységet. A protestáns keresztények szerint azonban ez nem jól van így, és a katolikusokkal ellentétben náluk nincsenek is szerzetesek (vagy legalábbis szerzetesrendek). Ezt azzal indokolhatják meg, hogy az első keresztény szerzetesrend sokkal később alakult meg, mint maga a kereszténység (ellentétben a buddhizmussal, ahol a vallás a szerzetesekkel indult el). Ebben pedig valószínűleg igazuk is van, ha a katolikus szerzetesek által vállalt háromféle fogadalomra gondolunk: a szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalomra. Az utóbbi, a(z) (szerzetesrend elöljárójának tett) engedelmességi fogadalom valószínűleg nem is kompatibilis az eredeti kereszténységgel. Persze van néhány bibliai rész, ami a szüzességet látszik támogatni (1Kor:7:1-40, Mát:19:12), és a szerzetesség akár innen is eredhet, tehát korábban keletkezhetett, mint a szerzetesek rendekbe tömörülése (pl. remete aszkéták formájában). Na de térjünk vissza a tárgyhoz.

A buddhizmusban a másik legszembetűnőbb dolog, ami a kereszténységre emlékeztet, az a "három drágakő", amiben a buddhisták menedéket keresnek: Gautama Buddha (személye), a dharma (a Buddhától eredő tanítások), és a szangha (a buddhista közösség). Ez a három teljesen hasonló a kereszténységben lévő "Szentháromsághoz": az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromságához, akiket a "három isteni személynek" tartanak. Talán jobban látszik ez a hasonlóság, ha a Szentháromság tagjainak másfajta elnevezéseire gondolunk: az Atyát hívhatjuk Teremtőnek is (és a buddhizmus szerint van olyan világ, amit valamelyik Buddha teremtett), a Fiút gyakran nevezik Igének (Ján:1:14: "az Ige testté lett", 1Ján:5:7: "Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy."), az "ige" vagy "igevers" pedig jelentheti a Biblia egyes részeit is, tehát a dharmával analóg, a Szentlélek pedig azt az "isteni személyt" jelentheti, aki az "Egyházban" lakozik (ellentétben az Atyával és a Fiúval, akik Jézus földi pályafutása után a Mennyben laknak a Credo szerint), az "Egyház" pedig, mint keresztények közössége, a szanghával analóg. Ha tehát a Szentháromságot úgy fogalmazzuk meg, mint "Teremtő, Ige és Egyház", akkor valami nagyon hasonlót kapunk a buddhista "Buddha, dharma és szangha" három menedékéhez. Jó kérdés viszont, hogy a Buddha valóban analóg lehet-e a Teremtővel. A kérdést meg is fordíthatjuk: vajon a Jézus által említett "Mennyei Atya" jelentheti-e a Buddhát a zsidóság Istene helyett? Gondoljunk csak a Bibliában említett "napkeleti bölcsekre" (Mt:2:1-16), akiktől a csecsemő Jézus ajándékokat kapott. Ezek a kérdések már túlságosan mélyen vezetnének bennünket a spekulációba, ezért inkább most ne foglalkozzunk velük! Viszont később a buddhizmus kritikai vizsgálatával is tölthetjük majd az időnket.

Térjünk most vissza röviden arra, hogy milyen más hasonlóságokat lehet találni a kereszténység és a buddhizmus között. Természetesen mindkét vallásnak vannak olyan etikai parancsai vagy javaslatai, amelyek párhuzamba hozhatók (pl. ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen, és ne kívánd, ami a felebarátodé). Ezeken kívül Jézus Krisztus egyik tanácsa azt mondja, hogy (Mt:7:13-14):

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

A "széles út" és a "keskeny út" pedig utalhatnak akár a Buddhizmus irányzataira is: a Buddhizmus "mahájána" ágának jelentése "nagy jármű" vagy "széles út", míg a "hínajána" ágának jelentése "kis szekér" vagy "szűk ösvény"... ez utóbbi ágba tartozik a théraváda buddhizmus. A théraváda buddhizmus etikai tanácsai pedig valóban szigorúbbnak és nehezebbnek tűnnek a mahájána buddhizmus etikai javaslatainál (illetve főleg a szerzeteseknek szólnak), ez tehát analógiát jelenthet Jézusnak az előbb említett mondásával. Egyéb párhuzamok, amelyeket a kereszténység és a buddhizmus között találhatunk:

  • Mindkét vallásban lehetségesnek tűnik a továbbfejlődés valamilyen transzcendens lénnyé: a kereszténységben "Isten gyermeke" lehet valaki (Ján:1:12), a buddhizmusban pedig "arhat" vagy "bodhiszattva".
  • Mindkét vallás várja, hogy eljöjjön valaki, aki a vallásalapítóhoz hasonló: a kereszténység várja Jézus Krisztus második eljövetelét (hogy ítélkezzen élők és holtak felett a Credo szerint), a buddhizmus pedig várja egy jövőbeli Buddha, név szerint Maitréja eljövetelét.
  • Mindkét vallás állítólag egy nagy bölcsességgel és különleges képességekkel rendelkező vallásalapítótól ered, aki egy korábbi vallást fejlesztett tovább (a hinduizmusban jelent meg Buddha, a zsidóság között jelent meg Jézus).
  • Mindkét vallásnak van egy-egy nagy tekintéllyel rendelkező képviselője (a kereszténységnek van pápája, a buddhizmusnak pedig dalai lámája).
  • Mindkét vallás elismeri a teremtett világot érő szenvedéseket, és megoldást kínál rájuk. Erről szól a Buddhizmus "Négy Nemes Igazsága", valamint Pál apostol is említést tesz a dologról (Róm:8:19-23):

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

Kiegészítés (2020-12-21):

Eszembe jutott még valami: úgy tűnik, hogy nem csak a buddhizmus, hanem a kereszténység is hisz a reinkarnációban, legalábbis Jézus Krisztus szerint Keresztelő János az Illés próféta reinkarnációja lehet (Mt:11:7-15):

Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
A kinek van füle a hallásra, hallja.