Úgy döntöttem, nem foglalkozok tovább a kereszténység kritikájáról szóló újabb könyvem írásával. Elment a kedvem ettől a témától. A blogom olvasóival azonban mégis megosztom azt, ami eddig elkészült belőle. A könyv címe ez lett volna: "Igaz-e a Biblia? A kereszténység alapos kritikája". Ebben a blogbejegyzésben az ötödik fejezetet közlöm, ami nem készült el teljesen. Ennek az lett volna a címe, hogy "5. Az Újszövetség kritikája".
5.1.
Az Újszövetség könyvei a kereszténység legfontosabb írásai. Ezeket a keresztények általában sokkal gyakrabban olvassák, mint az Ószövetség könyveit. A zsidók viszont általában nem fogadják el ezeket a könyveket. Az iszlám vallás hívei pedig inkább a Koránt olvassák, és a hitük szerint az Ószövetség és az Újszövetség írásaiba, illetve azok fordításaiba és értelmezésébe az idő múlásával hibák csúszhattak. Ha tehát a kereszténységet kritizálni akarjuk, akkor annak legalkalmasabb módja az Újszövetség kritikája. Néhány keresztény nem hisz az ószövetségi Teremtés Könyvében, a Biblia újszövetségi részét mégis úgy tűnik, hogy szó szerint elhiszi. Elképzelhető, hogy más keresztények nem hisznek az Újszövetség egyes részeiben sem, csak a Biblia azon részeiben, amelyeket maga Isten jelentett ki, nem pedig valamelyik prófétája vagy közvetítője. Tehát valószínűleg még mindig elfogadják a Tíz Parancsolatot szigorúan Isten szavának (lásd: Márk:10:19), valamint ezen kívül Jézus Krisztus beszédeit is, amik az evangéliumokban találhatók (a Bibliában négy evangélium található, ezek alkotják az Újszövetség első négy könyvét). De az evangéliumokban való hittel is van egy kis probléma: Máté Evangéliuma szerint Jézus utal Noéra (Mát:24:38), Jónásra és Salamonra (Mát:12:40-42), János Evangéliuma szerint pedig Jézus utal Ábrahámra is (Ján:8:56-58), stb. Tehát, ha hamisnak bizonyul az Ószövetség, legalábbis annak bizonyos részei, azzal borulhat a Biblia újszövetségi része is, mert Jézus nem marad tévedhetetlen. Egyébként így szól Jézusnak az előbb említett utalása Ábrahámra:
"Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Ján:8:56-58)
Ezt a bibliai részt esetleg máshogy is lehetne értelmezni, nem csak úgy, hogy Jézus elhitte Ábrahám történetét (illetve ahogyan az egyik hitvallásban áll, „az Atyától született az idő kezdete előtt”). Lehet, hogy a „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” kijelentés éppen annak a cinikus kifejezése, hogy Ábrahám (még) nem létezett. Ha tehát a Teremtés Könyve igaz, akkor az lehet, hogy nem a múltról, hanem a jövőről szól. Erre utalhat még egy XV. Lajos francia királynak tulajdonított szállóige is: „Utánam az özönvíz”. Mégsem tűnik túl valószínűnek ez az értelmezési lehetőség, hiszen a Biblia szerint Jézus múlt időben is beszélt Ábrahámról („Ábrahám a ti atyátok ...”) és Noéról is, tehát valószínűbbnek tűnik, hogy Jézus elhitte Noénak és Ábrahámnak a Teremtés Könyvében leírt történetét, esetleg hihetett a reinkarnációban (a halottak új testben való újjászületésében, avagy a lélekvándorlásban) is. A Teremtés Könyvének kritikája pedig az előző fejezetekben (3., 4.1., 4.2., 4.3.) már szerepelt. Az is lehet, hogy Jézus nem hitte el a Teremtés Könyvében leírtakat, de az emberek hitét felhasználta a saját céljaira, tehát hazudhatott is az említett idézetekben.
5.2.
Ha Jézus (illetve az Újszövetség) kijelentéseit vizsgáljuk a Bibliában, akkor elég sok képletes értelemben vett kijelentést találhatunk közöttük, ezek pedig szigorú, matematikai értelemben már nem igazak, tehát nem tekinthetők a tökéletes Isten (illetve az ő Fia) szavának. Ilyenek például a következő idézetek:
"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek." (Ján:15:1-6)
"Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál." (Ján:10:9)
"Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" (Ján:1:29)
"Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni. És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem." (Luk:13:31-32)
Esetleg elgondolkodhatunk azon, hogy ezek az idézetek mégis lehetnek-e igazak. Jó kérdés, hogy a „szőlőtő”, „szőlővessző”, „ajtó”, „bárány” és „róka” szavaknak hogyan definiáljuk a szigorú, matematikai értelemben vett jelentését? Lehetséges-e egyáltalán matematikai pontossággal definiálni ezeket a szavakat? Mivel az evolúció elmélete szerint az élőlények (valószínűleg) egy közös őstől származnak, ezért valóban nehéz lehet meghúzni a határt, ami a szőlőt elválasztja attól, ami nem szőlő. Viszont a szőlőt mégis meg tudjuk különböztetni az embertől, hiszen a szőlőnek, mint növénynek, zöld színtestjei vannak, az embernek viszont ilyenjei nincsenek. A szőlő egyes részeinek, mint a szőlőtőnek és a szőlővesszőknek zöld színtestjei talán nincsenek, de mégis vannak olyan jellemzőik, amelyek csak a növények részeire érvényesek, az emberekre pedig nem. A bárány és a róka négy lábon közlekednek, Jézus és Heródes viszont általában nem így tettek, tehát nem tekinthetők báránynak és rókának. Az ajtó pedig élettelen dolog, és nem képes magától mozogni, viszont minden egészséges ember képes az önálló mozgásra. Tehát a fenti idézetek valóban csak képletes értelemben lehetnek igazak, matematikai értelemben nem. Ezekhez hasonló a következő idézet:
"És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok." (Mát:4:19)
Érdekesség, hogy az előbbiekkel ellentétben ezt esetleg lehetne szó szerint is érteni, mégpedig kétféleképpen is. Az egyik értelmezési lehetőség szerint Jézus gladiátorokat akart csinálni az apostolokból, ahol a RETIARIUS gladiátorok hálóval és háromágú (halászáshoz is használatos) szigonnyal voltak felszerelve. Egy másik értelmezési lehetőség szerint az apostolok emberi tetemeket halászhattak ki egy tóból, mivel Flavius Josephus „A zsidó háború” (The Wars of the Jews) című művében megemlíti, hogy bizonyos harcok után hullákkal volt tele egy tó. De még ha ezt az idézetet szó szerint értve is el lehetne fogadni, attól még az előbb említett többi idézet akkor is hamis maradna, ha szó szerint vesszük azokat.
5.3.
A Bibliában Jézus gyakran kezdte a mondatait azzal, hogy "bizony mondom" (illetve "ámennel mondom", ahol az ámen azt jelenthette, hogy bizony). Például:
"Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik." (Mát:5:18)
Ha Jézus ezt a mondatot valóban kimondta, akkor ezt a mondatot annak második részének az igazságértékétől függetlenül is igaznak lehetne tekinteni, mert csak annyit állít, hogy a mondat második részében leírtakat kimondta, nem pedig azt, hogy a mondat második részében leírtak valóban igazak is. Ez ahhoz hasonló, mintha azt mondanám: "Bizony mondom, hogy egy meg egy az három". Ha ezt kimondanám, akkor valamilyen logika szerint igazat mondanék. Jézus ezzel a trükkel sok hamisságot el tudott hitetni az emberekkel. Viszont úgy tűnik, hogy ő maga leplezte le magát a Biblia tanúsága szerint:
"Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon." (Mát:5:33-37)
A "bizony mondom" pedig valóban ezeken felül van, de ha nem így lenne, van még egy másik Bibliai rész is, ami elítélni látszik a "bizony mondom" betoldását:
"De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján." (Mát:12:36)
Más Biblia-fordításokban itt a "hivalkodó beszédért" helyett "haszontalan beszédért" szerepel, és a "bizony mondom" haszontalan beszédnek is tekinthető, ha nem a fent említett trükk érdekében lett betoldva. (Egyébként vegyük észre, hogy itt is a "bizony mondomhoz" hasonló "mondom néktek" trükkjét használja.)
Az 5.4 fejezetbe pedig nem kezdtem bele. A könyv írása lassan haladt, sokszor nem volt kedvem hozzá. 2025. húsvétkor pedig eldöntöttem, nem szánok rá több energiát. De még ebben a blogbejegyzésben megosztok egy szövegtöredéket, amit valamilyen formában szerepeltetni szerettem volna a könyvben:
Igen ám, de ha hamis vagy gonosz a kereszténység, akkor miért támogatta azt az Isten természetfeletti hatalma? Ez valóban jó kérdés. Ennek megválaszolása szükséges a kereszténység tökéletes kritikájához. Lehet, hogy Isten azért támogatta a kereszténységet, mert az akkori vallásokhoz viszonyítva viszonylag jó volt ez a vallás, szóval ha Isten nem támogatta volna, akkor valami annál rosszabb, illetve annál rosszabbak foglalták volna el a helyét. Ezen elmélet szerint tehát Isten egyszerűen a kisebb rossz elve alapján választotta ki, hogy melyik vallást támogatja, és ha Isten ezután is így tesz, akkor megvan rá az esély, hogy egy új vallás legyőzze a kereszténységet, amennyiben valóban igazabb és etikusabb annál. Másrészt ehhez el kellene hinnünk azt, hogy a kereszténység nem túlságosan gonosz, hiszen kétezer éve jobb lehetett, mint bármi más. De nem ez az egyetlen lehetséges magyarázat arra, hogy miért kaphatta meg a kereszténység Isten támogatását. Az is lehet, hogy valóban léteznek az embernél nagyobb intelligenciával és/vagy hatalommal rendelkező lények, akiknek szabad akarata van, és ugyanúgy tudnak uralkodni az embereken, mint az emberek a háziállatokon. Miként az emberek sem bánnak mindig etikusan a háziállataikkal, előfordulhat, hogy ezek az intelligens lények sem bántak mindig etikusan az emberiséggel, és erre egy példát jelenthetett a kereszténység létrehozása. Ezen magyarázat szerint tehát a kereszténységet nem közvetlenül Isten támogatta, hanem valamilyen lények, akik szabad akaratot kaptak Istentől. Ezek a lények lehettek akár földönkívüliek is, de én úgy gondolom, hogy valószínűbb az, hogy ők a földtörténet valamilyen korábbi korszakából származtak, és talán nem is rendelkeztek megfogható, fizikai testtel. Az emberekhez való hozzáállásukat pedig Arany Jánosnak "A walesi bárdok" című verséből vett idézettel lehetne szemléltetni, ahol a walesi tartományról van szó:
"S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?"
Ezek szerint tehát az emberiség csak olyan urakat kaphatott, amilyeneket érdemelt, és a jobb uralkodókat ki kellett volna érdemelni, például azzal, hogy etikusabban bánunk az állatokkal. Ez a magyarázat rávilágíthat arra is, hogy miért lehetséges az, hogy a Sátán (illetve a gonosz) is hatalommal rendelkezzék. Illetve, ezek szerint is nyitva állhat az út egy jobb vallás felé, csak ne várjuk, hogy ez a jobb vallás elnyeri a természetfölötti hatalmak támogatását a kereszténységhez hasonlóan. De eszembe jutott még egy harmadik lehetséges magyarázat is arra, hogy miért kaphatott a keresztény vallás természetfölötti támogatást. Egész egyszerűen abból az okból, amiért a hinduizmus, a buddhizmus, a taoizmus, az iszlám, a sámánizmus, a boszorkányság, az okkultizmus és egyéb vallások és spirituális irányzatok is megkaphatták Isten támogatását, mert a maguk módján igyekeztek Isten felé fordulni. Tehát lehetséges, hogy Isten támogat minden hozzá közeledőt, bárhonnan is indultak és bármilyen úton is haladnak. Nyilvánvalóan a harmadik magyarázat szerint is lehet létjogosultsága egy újabb vallásnak.
