2021. február 23., kedd

Érdekes egybeesés: B és V betűk

Amikor Szevasztopolról olvastam angolul (pl. a WikiPediában), észrevettem, hogy annak régebbi neve Sebastopol, B-vel írva (erre egyébként úgy emlékszem, úgy jöttem rá, hogy Kaliforniában is találtam egy Sebastopol nevű települést). Ezen kívül még egy esetet találtam, amikor egy település régebbi (vagy más nyelven írt) nevében B-t használtak V helyett, ezt pedig Havanna, Kuba fővárosa nevében: ennek spanyolul írt neve tehát "La Habana". Felmerült bennem a kérdés, hogy ennek az asszociációnak van-e valamilyen történelmi oka? Különösen azután kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés, miután egyéb szavakat is találtam, amelyekben a B betű V-re cserélődött, vagy fordítva. Ezeket az eseteket a következőképpen csoportosítanám:

  1. Sok angol nyelvű szónak van német nyelvű megfelelője, ahol az angol szóban a V betű, míg a németben a B betű található meg. Ilyen párok például (angol-német): to love-lieben, to live-leben, silver-das Silber, to have-haben, to give-geben, evening-der Abend, even-eben, stb. Ezeken kívül egyéb ilyen szópárokat is lehet találni az angol Wiktionary-nak direkt erről a jelenségről is szóló cikkében, aminek címe: Appendix:List of German cognates with English. Egyébként "fiebre" (spanyol) = "fever" (angol), gondolom tehát, hogy a spanyol és az angol között is lehetnek hasonló párok. William beceneve Bill (angolul).
  2. Kaszparov és Kramnyik sakkvilágbajnokok közötti sakkpartiról készült, a WikiPediában talált kép tanúsága szerint ezeknek a sakkozóknak az orosz nyelven (cirill ábécével) írt nevében a cirill B betű a latin ábécé V betűjét jelenti. Talán ez lehet az oka a B betűnek Sebastopol nevében is.
  3. A spanyolban is érdekes kapcsolat van a B és a V betűk között: elég csak az előbb említett "La Habana" városnévre, vagy az István (avagy Steven) név spanyol nyelvű változatára gondolni, ami "Esteban". YouTube videók és a Google Translate szerint úgy tűnik, hogy a spanyolban mind a B, mind a V betűket B-nek kell kiejteni.
  4. A magyar "Bálint" név külföldi megfelelője "Valentin", itt is a V betűből lett B vagy pedig fordítva. A Bence és Vince név is egymással rokonok. Egy közismert magyar káromkodásnak is ismert B betűvel és V betűvel kezdődő változata is (+).
  5. Róma folyója latinul/olaszul Tiberis vagy Tevere.
  6. Az ógörög BETA újgörögül úgy hangzik, hogy "vita".

Az itt a kérdés, hogy ezen esetek között lehet-e valamilyen történelmi vagy spirituális kapcsolat? Azért is lehet ennek a kérdésnek létjogosultsága, mert a B betű inkább a P-hez vagy az M-hez tűnik hasonlónak, mint a V-hez, és a V betű is inkább az F-hez hangzik hasonlóan, mint a B-hez, tehát a B és V felcserélésének nemzetközileg megtapasztalt gyakorisága nem igazán magyarázható a két betű közötti hasonlósággal. Ha bárki bármilyen plusz információt (pl. további példákat, vagy magyarázatot) tud ezzel kapcsolatban, elküldhetné nekem egy üzenetben.

A vallást őrlángra állítom

A vallási ismereteim a közelmúltban elég sokat fejlődtek. Elsősorban azért írom ezt a blogbejegyzést, mert valaki rávilágított nekem arra, hogy nem csak Márk Evangéliumának a vége ítéli kárhozatra a hitetleneket (Mk:16:16), hanem János Evangéliuma is (Jn:3:18, Jn:3:36). Ezt az információt helyesbítés céljából bele kell majd írnom "A kereszténység kritikája" című könyvem következő kiadásába, mivel előzőleg azt írtam benne, hogy tudomásom szerint csak Mk:16:16 ítéli kárhozatra a hitetleneket, ez a rész (Mk:16:16) pedig nincs benne a Biblia néhány eredeti forrásában (Codex Sinaiticus, Codex Vaticanus). Megjegyzés: János Evangéliumának említett részei viszont már benne vannak ezekben a kódexekben. Szóval, ha majd ajánlom a könyvemet kiadóknak, akkor ezt a helyesbítést valószínűleg hozzá fogom tenni, miként annak a magyarázatát is, hogy miért lett az egyik fejezet mottója "Nem vagyok szőlővessző, ti pedig nem vagytok halak". Ezeken kívül jelenleg nem látok más fontos javítanivalót a könyvemen, persze a terjedelmét lehetne még növelni, ahogy többet tanulok a vallásról. De a terjedelem növelésének úgy gondolom, nem sok haszna lenne (a valláskritikáról írtak már sokan mások is, így nekem nem kell a teljességre törekednem). Azt tapasztaltam különböző eszmecserék során, hogy a keresztényeket a kisebb súlyú érvek nem tudják letéríteni az útjukról, csak az olyan ütős érvek számítanak, mint pl. Noé történetének ellentmondása a tudománnyal és ezen belül pl. Darwin evolúcióelméletével, vagy nálam a "Nem vagyok szőlővessző" mottóval bevezetett okfejtés, amit az előbb belinkeltem. Ami igaz az igaz, ami hamis az pedig hamis (még akkor is, ha Isten Jónás könyve szerint hazudhatott is a jövőről). Tehát, valószínűleg ezt a blogot nem a vallás irányában fogom folytatni, hanem inkább a sikerrel kapcsolatos blogbejegyzések következnek.

Úgy gondolom, azért sem lenne jó, ha a kereszténység körül forogna az elmém, mert így nehezebb lenne meghaladnom azt. A keresztényekkel vagy eretnekekkel folytatott eszmecseréim nem igazán bizonyultak gyümölcsözőnek a számomra (kivéve az előbb említett helyesbítést), nekem úgy tűnik, hogy senkit sem sikerült meggyőznöm az én igazságomról. Így hát a világnézetem abba az irányba fejlődött, hogy az embereket nehéz megváltoztatni, inkább azon az úton járnak, amit ők választanak ki a saját lelki fejlődésük folyamán. Ez igaz lehet a vallásra, de egyéb hobbikra is. Az emberek csak egy kis részének hasonlók a vallási nézetei és a hobbijai az enyéimmel (pl. otthonülő, non-fiction podcastokat hallgató), ilyen módon kialakulhat bennem egyfajta "elitizmus" érzés. (Még akkor is, ha nem túl magas az EQ-m, sőt!) Ez az elitizmus pedig nem jósol könnyű sikert az emberek meggyőzése terén, sem a vallásban, sem a politikában. Tehát, ha ezeken a területeken meg szeretném változtatni a világot, akkor először hatalmat kell gyűjtenem, ami lehet gazdasági hatalom (pénz) vagy spirituális hatalom (pszi-képességek). Ha sok pénzem lenne, az áruházláncok reklámkiadványaihoz hasonlóan eljuttathatnám az emberekhez a filozófiámat... Szóval, a vallást őrlángra állítom, és inkább a sikerre koncentrálok (a sikerben pedig segíthet akár a parapszichológia is).

De ha már írom ezt a blogbejegyzést, megemlítek néhány érdekességet a vallás témakörében, ami a közelmúltban felmerült:

  • Máté Evangéliuma szerint a gyermek Jézus családja Egyiptomba menekült, ezt pedig nem könnyű összeegyeztetni azzal, amit Lukács Evangéliuma ír Jézus gyermekkoráról (Lk:2:21-22, Lk:2:39-41). A keresztények persze megtalálják a módját, hogy mindkettőben higgyenek (pl. Jézusék csak rövid ideig lehettek Egyiptomban).
  • Vannak magukat "eretnekeknek" tartó keresztények, akik nem hiszik el, hogy "Pál apostol" Jézus tanításait közvetítette, tehát a Biblia ezen részeit elvetik. Ezt eléggé jól meg is tudják indokolni (rá lehet keresni: "eretnekplatform", "Jézus vagy Pál?"), úgy, hogy számomra is hihető volt, hogy Pál egy másfajta teológiát tanított, mint Jézus, és a szeretet helyett inkább a megfélemlítésre és a magát a hatalmaknak alávető Egyház építésére koncentrált. De egy keresztény szerint "Pál apostol" elvetése valószínűleg tévút (2Pt:3:15-16).
  • Közben újabb hasonlóságokat találtam a buddhizmus és a kereszténység között. A suttacentral.net-ről letöltött közkincs EPUB-ok közül a "Long Discourses" cíművel kezdtem (dn_en_sujato.epub), és a buddhizmus is ismeri a pszi-képességek között például a vízen járást, miként Jézus is a vízen járt a Biblia szerint, illetve a szilárd anyagokon való áthatolást is, miként Jézus is áthatolhatott a falon a feltámadása után (bár, az is igaz, hogy a Nap és a Hold megérintését is számon tartja a lehetséges pszi-képességek között, ezeket pedig túl nehéz elhinni). Egy másik helyen azt olvastam, hogy "ha a bemerítkezést áthatja az etika" ("when immersion is imbued with ethics"), illetve "ha a bölcsességet áthatja a bemerítkezés" ("when wisdom is imbued with immersion"), akkor azok gyümölcsöző és jótékony dolgok, szóval akár innen is eredhetett Keresztelő János tevékenysége. Lehet, hogy nagyon erőltetett az analógia, de az említett EPUB "DN 16: The Great Discourse on the Buddha’s Extinguishment" részének elején a Buddha a "Vulture’s Peak Mountain" helyen tartózkodott... a "vulture" azt jelenti: keselyű, ez pedig hasonló lehet a Bibliában a Mt:24:28 vagy a Lk:17:37 részhez. ("És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.") Még lehet, hogy eszemben volt más hasonlóság is a kereszténység és a buddhizmus között, de elfelejtettem. Ha még találok ilyet, azt már nem biztos, hogy megírom, hiszen "a vallást őrlángra állítom".

2021. február 7., vasárnap

A politikát passzolom (szocialista ötletek)

Érdekel a politikai filozófia, volt is néhány ötletem ezen belül. Véleményem szerint túl nehéz lenne a jelenlegi rendszerek helyett valami teljesen újat alkotni úgy, hogy az ne okozzon válságot (főleg a külgazdaság és a külügyek miatt), szóval úgy gondolom, hogy a gyökeres változásoknak az utópisztikus vagy a disztópikus sci-fi regényekben van a helye, nem az aktuálpolitikában. Ezért úgy gondolom, hogy főleg kisebb ötletekre lenne szükség, amelyek fokozatosan, békésen és demokratikusan alakítják át a rendszert valami szocialistábbá, fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá. Tehát arra gondoltam, hogy kitalálhatnánk ilyen ötleteket, mint egy "think tank" vagy "policy institute", majd ezeket az ötleteket eljuttathatnánk olyan politikusokhoz és gondolkodókhoz, akik megfontolnák azokat. Ezeket az ötleteket nem csak egy ország politikusai kaphatnák meg, hanem bármelyik országéi. Nekem jelenleg a következő négy a legjobb régebbi ötleteim a demokratikus szocializmus témakörében:

  1. A kapitalista munkaszerződések és licencek (stb.) jogi szövegeinek publikusnak kellene lennie, és lehetőleg a demokratikus államnak kellene elkészítenie azokat a gazdagok helyett, tehát a gazdagok csak néhány etikus lehetőség közül választhatnának, és a jogilag kötelező érvényű szövegek helyett csak a pénzzel és a dolgokkal szabadna törődniük.
  2. Meg kellene engedni bárkinek bármikor azt, hogy vállalkozás-jellegű munkát (pl. szolgáltatásokat, kézműves mesterségeket vagy őstermelői tevékenységet) végezzen, és értékesítse azt: csak a végterméket kellene megadóztatni, de a munkavégzéshez való jogot nem (minden adó és könyvelési költség, stb. valódi dolgokhoz kellene, hogy tartozzon, ami bevételt is jelent). Ez megkönnyítené azt, hogy valaki egy független részmunkaidős vállalkozást indítson, mint jövedelemkiegészítést, vagy hogy fejlessze azt lépésről lépésre ahelyett, hogy kölcsönt kelljen felvennie a startup számára (mivel a kölcsönök sohasem etikusak). Egyébként itt az adócsalás lehetősége jelenthet problémát, de ezt valószínűleg el lehetne kerülni, ha az értékesítés ilyen vállalkozások számára csak "értékesítési pontokon" történne.
  3. A nagy értékű ingatlanokat és az egyéb regisztrált tulajdont (mint a részvényeket, kötvényeket, stb.) nem szabadna, hogy a gyermekek örököljék a szüleiktől (azért, hogy az újszülötteknek egy kicsit nagyobb esélyegyenlősége legyen). A kisebb értékű ingatlanok viszont jó lenne, ha még mindig örökölhetők maradnának, mivel ezek lehetnek a szegények egyedüli értékei. A pénznek is örökölhetőnek kell lennie, mivel ez olyan, mint az ajándék. A filozófia, ami emögött áll, azt mondja, hogy a természetben közös (volt) az ingatlan (a föld). Ahogyan az indián mondás mondja: "A Földet nem a nagyapáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön"... ezt viszont úgy is lehet mondani, hogy: "A régi indiánok nem az őseiktől örökölték az ingatlanjaikat, hanem az utódaiktól kapták kölcsön azokat."
  4. Meg kellene engedni azt, hogy az állami cégek állásokat biztosítsanak a szerencsétleneknek (még akkor is, ha ez kisebb minimálbért jelent, akárcsak a közmunka), tehát a kommunizmust akár egy kapitalista demokrácia is felhasználhatná, mint egy minisztériumot, és a három gazdasági út: a részvényesek (shareholders) kapitalizmusa, a résztvevők (stakeholders) kommunizmusa és a kisgazdák (smallholders) függetlensége egy rendszerben kellene, hogy együtt éljen, miként a termékek is együtt élnek a szupermarketek polcain.

Végül is nem vagyok biztos benne, hogy mindegyik említett ötletem a jelenlegi formájában tökéletes, tehát még érdemes lenne gondolkodni rajtuk, és beszélgetni róluk, illetve részletesebben kigondolni és megfogalmazni azokat, akár mint egy-egy konkrét törvényjavaslatot. Ettől függetlenül nemrég elküldtem ezeket angolul (kicsit másként) 4 angol nyelven beszélő politikusnak vagy gondolkodónak, bár nem biztos, hogy mindannyian meg is kapták azokat különféle okok miatt (régi email cím, "contact form" ahova végül is nem regisztráltam, vagy olyan email cím, amit talán csak a munkatársak olvasnak). Még régebben valamelyiknek a régebbi (bár, talán jobb) változatát magyar politikusnak is elküldtem. Jó kérdés, hogy érdemes-e ezeket még másoknak is elküldeni (pl. egyetemi tanároknak), de félek, hogy ez inkább spammelésnek tűnne... legyen tehát elég ez a blogbejegyzés a témában... A lényeg, hogy én magam nem akarok, és talán nem is tudnék politikus lenni, viszont lehetnek jó ötleteim a politikai filozófia területén, amiket érdemes megosztani. A jövőben inkább a környezetvédelem területén lenne még érdemes ötletelni, úgy gondolom. Az ötletek megosztására vonatkozik a blogbejegyzésem címének első jelentése: "A politikát passzolom".

Ugyanennek a kifejezésnek a másik jelentése azt mondja, hogy nem akarok a politikával foglalkozni a jövőben. Erre több okom is van, ezek egy részéről írtam már "A kereszténység kritikája" c. művemben is. Nemrég találtam még egy újabb okot is arra, hogy miért ne foglalkozzak a politikával: ez pedig az, hogy a politikában semmi sem tökéletes. Találtam ugyanis egy levelezőtársat, akivel arról a politikai filozófiai problémáról kezdtünk el üzeneteket váltani, hogy a demokrácia hogyan viszonyul a kisebbségek ügyeihez. A demokrácia, definíció szerint a többség uralmát jelenti, tehát valószínűleg nem támogatja a kisebbségeket. Valószínűleg akkor támogathatja mégiscsak őket, ha a különböző kisebbségek szövetséget kötnek egymással (általában ők a liberálisok). Ekkor viszont, könnyen előfordulhat az, hogy valamelyik kisebbség ügyét nem szeretnénk támogatni, de mégis támogatnunk kell azt, hogy megkapjuk a szavazataikat. Szóval, valamelyik kisebbség szempontjából valószínűleg nincs tökéletes út. Valaki mással is beszélgettünk a politikáról, szerinte a szó szerint vett demokrácia (népuralom) valószínűleg nem lenne környezetbarát és fenntartható (pl. kölcsön felvétele miatt), hiszen a csőcselék uralkodna... ebben nem vagyok biztos, de ez is elgondolkodtató (nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni).

2021. január 27., szerda

Levelezőtársakat keresek (és egyéb időtöltéseim mostanában)

A podcastok hallgatásán kívül sajnos még nem igazán sikerült követnem azokat a szabadidőmre vonatkozó terveimet, amiket a "Mit programozzak? (ötletek keresése 1.) és háttér" című blogbejegyzésemben említettem... mit csináltam tehát a podcastok hallgatásán kívül? Például, levelezőtársakat kerestem (angol nyelven) a következő levelezőtárs-kereső webhelyen:

www.penpalworld.com

Ezen kívül magyar nyelven is kerestem levelezőtársakat máshol... sőt, ezúton, ezen blogbejegyzés keretében meg szeretném hirdetni, hogy jelenleg is keresek levelezőtársakat. Nem igazán barátokat keresek, mert nem szeretnék ilyen nagy felelősséget bevállalni, és nem is bízok meg az emberekben az Interneten. Csak levelezőtársat, "pen pal"-t keresek, akivel emaileket válthatunk. Sajnos olyan embert még nem találtam, akivel annyi közös témánk lenne, hogy hosszú ideig folytathatnánk a levelezést, ezért általában csak újabb és újabb emberekkel váltok néhány emailt, amíg eléggé meg nem ismerjük egymást és a gondolatainkat. De levelezni talán már ezért is érdemes lehet. (Én egyébként a való életben is eléggé introvertált voltam, nem tudtam sokat beszélgetni az emberekkel, mondjuk ez gyakorlat során talán változhat.) Szóval, én Kiskunfélegyházán lakok, 1982-ben születtem, és íme egy rólam készült (friss) fotó:

Talán nincs is szükség rá, hogy többet írjak magamról, hiszen ez a blog sokat elárul rólam. Aki levelezni szeretne velem, az írjon először egy üzenetet ennek a blognak a kapcsolatfelvételi űrlapján, ami a jobb oldalon található (sajnos mobilról nézve talán nem jelenik meg ez a kapcsolatfelvételi űrlap, tehát szükséges lehet hozzá laptop vagy PC). Ennyit a levelezőtárs-keresésről... de mivel töltöttem még a szabadidőmet?

  • Találtam egy angol nyelvű irodalmi pályázatot, amin talán érdemes lenne indulni. El is kezdtem írni rá valamit, de közben elakadtam. Tehát, lehet, hogy még befejezem, és beküldök valamit a pályázatra, de lehet, hogy nem. Ez is eltérést jelenthet az eredeti terveimtől.
  • Elkezdtem még olvasni azokat a buddhista írásokat, amiket a korábban már említett suttacentral.net című webhelyről töltöttem le EPUB formátumban. Abból ítélve, amit eddig olvastam, úgy gondolom, hogy a buddhizmus valószínűleg hamis, de ettől még néhány része igaz lehet, és a buddhizmus valóban olyan dolgokkal foglalkozik, amik felkeltik az érdeklődésemet (pl. a szenvedésektől való megszabadulás útja, vagy a PSZI-képességek).
  • Különféle témákban kommunikáltam még az Interneten, pl. felvettem a kapcsolatot a www.eretnekplatform.hu gazdáival (a könyvem népszerűsítése érdekében), írtam az Igazságügyi Minisztérium Digitális Szabadság Bizottságának "Várjuk véleményét" űrlapjába (miután Varga Juditról olvastam egy hírt), és kitöltöttem a GreenPeace egy kérdőívét is... szeretem az ilyen változatos tevékenységeket az Interneten.
  • Még az is időbe telt, hogy újra átgondoltam egy matematikai logikai problémát, de sajnos eredménytelenül...

Mi is ez a matematikai logikai probléma? Az, hogy a "materiális implikációval" kapcsolatban sokszor paradoxnak tűnő dolgokat tapasztalok. Például, először akkor találtam ilyen paradoxnak tűnő dolgot, amikor az egyetemen a matematikai logikáról tanultunk. Volt egy feladat, amiben két állítást kellett egyszerre igaznak elfogadni, és ezzel kapcsolatban volt egy kérdés... de én nem tudtam elfogadni a két állítást egyszerre igaznak! A két állításhoz hasonló felépítésűek a következők (mivel a konkrét állításokat talán nem közölhetném szó szerint):

1. Mária csak akkor dolgozik, ha Márta és Mariann is dolgozik.

2. Ha Márta nem dolgozik, akkor Mária dolgozik.

Az emberi logikám szerint ez a két állítás nem lehet egyszerre igaz. A matematikai logika (materiális) implikáció relációja szerint viszont mindkét mondat igaz lehet, ha Márta dolgozik (és Mária nem), hiszen "hamis állításból bármi következik".

Ezek után többször is gondolkodtam a materiális implikáción. Így egy másik paradoxnak tűnő dolgot is találtam, ezt pedig a következő példával világíthatom meg:

1. Ádám látja, hogy nincs elektromos áram. Így azt a következtetést vonja le, hogy a következő állítás hamis: "Ha fel van kapcsolva a kapcsoló, világít a villany."

2. András látja, hogy a kapcsoló le van kapcsolva. Így azt a következtetést vonja le, hogy a következő állítás igaz: "Ha fel van kapcsolva a kapcsoló, világít a villany."

Melyiküknek lehet igaza?

Amikor egy angol nyelvű matematikával foglalkozó blogom volt, már írtam erről egy blogbejegyzést, és abban levezettem, hogy a materiális implikáció igazságtáblázata miért nem lehet más (pl. 5 vagy 6 soros), mint amiről tanultunk. De ugyanezt gyorsabban is le lehet vezetni, ha megmutatjuk, hogy a "Ha A, akkor B" állítás ekvivalens azzal, hogy "(Nem A) vagy B". Ha viszont így van, akkor még mindig nem értem, mi okozza azt, hogy az emberi logikám néha mást mond, mint a matematikai logika és a materiális implikáció... pl. az utóbbi példában azt is mondhatnánk, hogy "Ha fel lenne kapcsolva a kapcsoló, világítana a villany." Ez Ádám szerint hamis, a matematikai logika szerint mégis Andrásnak van igaza, aki azt mondja, hogy igaz! Ezeken a dolgokon lehet, hogy gondolkodok még.

2021. január 11., hétfő

Lesz idő, mikor "az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak" (2Tim:4:4)

Eszembe jutott egy bibliai rész, ami napjainkban eléggé aktuálisnak tűnik (2Tim:4:3-4):

Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

Úgy gondolom, hogy a "mesék" itt mítoszokat is jelenthetnek, vagy bármilyen fikciót. Akkorjában valószínűleg még nem voltak regények, csak eposzok és drámák. Tehát, ez az igevers akár vonatkozhat arra is, hogy napjainkban nagyon sokan kedvelik a regényeket és a filmeket, viszont a non-fiction témák kevesebb embert érdekelnek. (Ez egyébként engem is bánt, például amikor levelezőtársakat keresek.) Emiatt arra is gondolhatnánk, hogy teljesült a Biblia egyik jóslata. De vizsgáljuk csak meg, hogyan történhetett ez...

Először is, valamilyen szinten az ókorban is kedvelték a fikciót: a mítoszokat, eposzokat, drámákat és fabulákat. Tehát, amit az igevers jósol, az valószínűleg mindig is úgy volt. Így nem volt nehéz megjósolni, hogy "lesz idő", amikor ez ugyancsak így lesz.

Másodszor, lehet ez az igevers akár egy "önbeteljesítő jóslat" is. Mivel sok "igaz ember" elhitte a jóslatot, és bekerült a "Szentírásba", talán valóra kellett, hogy váljon...

Harmadszor, tegyük fel, hogy a Biblia egy része hamis vagy gonosz, de később mégis híres és népszerű lesz, és sokan azt hiszik róla, hogy igaz. Mit tehet ekkor az emberi szellem? Például azt, hogy elkezdi hozzászoktatni az embereket a hazugságokhoz (például megírja a Don Quijote című regényt, vagy azt állítja, hogy a Mikulás hozta az ajándékot), ahhoz hasonlóan, ahogy egy vírus elleni védekezésképpen védőoltást adnak be az embereknek. Ilyen környezetben talán könnyebben felismerhetjük a Biblia hamisságait is (vagy védettebbek lehetünk akár a csaló bűnözők ellen is). Akit pedig megszégyenített az, hogy hitt a Bibliában, az talán csökkentheti a szégyenét azzal, hogy más hamisságokat emel fel. (Inkább legyek hazug, mint Jézus Krisztus szolgája.)

Én egyébként rosszul jegyeztem meg ezt a bibliai részt, és kevertem a következővel (1Tim:4:1-3):

A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot.

Az "utolsó időre" vonatkozó jóslatot szintén lehet úgy értelmezni, hogy ez mindig is így volt ("némelyek" esetében), vagy legalábbis akkor, amikor "Pál apostol" írta a levelét.

Nem ide tartozik, de találtam egy webhelyet, ahonnan alapvető buddhista írások közkincs angol fordításait lehet letölteni EPUB formában (a jobb oldali legördülő menüben a Downloads résznél, fordította: Bhikkhu Sujato), vagy akár online is lehet olvasni azokat (a bal oldal legördülő menüben kiválasztva az olvasnivalót):

suttacentral.net

Néhány dolog azt sugallja nekem, hogy a buddhizmus sem teljesen igaz, de attól, hogy nem teljesen igaz, még segíthet...

2020. december 29., kedd

Mit programozzak? (ötletek keresése 1.) és háttér

Korábban az volt a tervem, hogy lesz egy állásom, amiből megélünk, de emellett inkább a hobbim lesz az, amiben nagy sikereket akarok elérni. Ez a terv elég jónak is tűnt mindaddig, amíg a sikernek jó esélyét láttam valamilyen hobbiként végezhető tevékenységben, az állásommal pedig nem voltak gondok. Tehát, hobbi szinten igyekeztem elsajátítani a zeneszerzés tudományát, például az LMMS nevű szoftverrel, vagy például a Dave Conservatoire nevű webhelyen történő gyakorlással (ehhez hasonló gyakorlatokat tartalmaznak a "GNU Solfege" és a "KDE Minuet" nevű szoftverek is). Ezeken kívül a zene elméletéről szóló vagy a zeneszerzéssel kapcsolatos podcastokat hallgattam, és YouTube videókat néztem. De közben rájöttem arra, hogy a zenében eléggé le vagyok maradva azoktól, akik már gyermekkorukban elkezdték a zene tanulását, akik tudnak játszani valamilyen hangszeren, és akiknek a személyisége jobban passzol a zene előadásához, mint az enyém (hiszen a zenéből főleg azoknak van pénze, akik elő is adják azt), illetve rendelkeznek a megfelelő eszközökkel és technikai know-how-al is (ezeket mentor nélkül elég nehéz lenne elsajátítani). Tehát, a zeneszerzés mellett, illetve helyett más hobbikban is próbálkoztam, például a sakkban (amiben az első próbálkozásaim nem voltak túl sikeresek, bár még nem adtam fel), vagy az írásban (amiben meg is írtam "A kereszténység kritikája" című művemet, amit ingyen adok, és amire linkelek is ezen a blogon, de úgy gondolom, sok pénzt inkább regényírással lehetne keresni, erre viszont magyar nyelven kicsi az esély, és a fikcióhoz jelenleg nem is érzem elég kreatívnak magam). De még ha sikerülne is valami nagyon jót alkotnom a zeneszerzés vagy a regényírás területén, az is elbukhatna azon, hogy nem tudom megfelelően reklámozni a művemet, mivel sokféle jogi feltételt nem fogadok el pl. a FaceBook-on vagy könyvkiadóknál. Szóval, egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy a hobbiként végzett tevékenységeimben nem könnyű a siker, sőt, gyakran még kedvem sem volt ezeket csinálni, és még az állásommal is gondjaim adódtak.

Jelenleg, amikor ezt írom (2020-12-29), udvarosként dolgozok egy kiskunfélegyházi középiskolánál, mert nem kaptam jobb állást. Még ehhez az álláshoz is nagy szerencse kellett, hogy megkapjam, és szükség is van otthon arra a pénzre, amit itt keresek, tehát meg kell becsülnöm ezt, így nehezen kockáztatnék meg állást váltani, különösen a koronavírus okozta gazdasági válságban. Viszont ennek az állásnak is megvannak a maga kellemetlenségei és stressze (illetve az abból adódó létbizonytalanság, hogy mi lesz, ha elvesztem az állásomat), ezért hosszabb távon mégis azt tervezem, hogy olyan állást keresek, ami megfelel az iskolai végzettségemnek, ami programtervező matematikus (illetve van egy kereskedő OKJ végzettségem is). Valószínűleg azért nem kaptam állást a saját szakmámban (az informatikában), mert kisvárosban lakok, és a programozó állások zöme Budapesten van, oda pedig nem akartam megkockáztatni az elköltözést a magas albérlet árak és kaució miatt. Illetve, az informatikában többet számít a (naprakész) szakmai gyakorlat, mint az iskolai végzettség (ami elavulhat), és nekem a legtöbb álláshoz nem volt elegendő a szakmai tapasztalatom (a különböző speciális szakágakban). Így ha állást akarok kapni a programozásban (webfejlesztésben vagy szoftverfejlesztésben), akkor önálló referenciamunká(ka)t kell tudnom felmutatni az adott területen. Így az aktuális (2020-12-29) terveim szerint a szabadidőmben (az email-ek és a hírek olvasásától eltekintve) főleg a következő négy dologgal fogok foglalkozni:

Ezek közül valószínűleg mindig azt fogom csinálni, amihez éppen nagyobb kedvem van... általában a legkönnyebben a sakkra vagy a hangoskönyvek / podcastok / stb. hallgatására tudom rászánni magam, de ezzel is javíthatom az esélyeimet az álláspiacon, hiszen angolul vagy németül tanulok közben. Ezt a blogot ritkán tervezem frissíteni, és főleg ("A kereszténység kritikája" című) könyvem folytatására is alkalmas blogbejegyzéseket írok bele, vagy néhány egyéb érdekességet, például ötleteket a környezetvédelem vagy a programozás területén. Így el is érkeztünk oda, ami ezen blogbejegyzés lényege kellett volna, hogy legyen: ez pedig az a kérdés, hogy "Mit programozzak?"

Ha nem lesz jobb ötletem, akkor valószínűleg a "Google Kickstart" felületén fogok gyakorolni, mert ha nem is tartok lépést a technológia fejlődésével a programozás minden területén, azért az algoritmusok írását illik tudni, és itt rám is férne a gyakorlás. Viszont talán még jobb lenne, ha a programozás gyakorlása közben egy önálló referenciamunkának számító open-source prodzsektet tudnék összehozni a GitHub-on, ami akár a portfolióm részévé is válhatna (és akár híres is lehetne, vagyis a hobbim sikerét jelenthetné, ahogy a blogbejegyzésem elején említettem). Ehhez pedig legalább egy olyan ötletre van szükségem, amelyik megmondja, hogy mit érdemes programozni a sikerhez. Ötletekből persze nincs hiány: néhányat leírtam például az informatikáról szóló e-könyvembe. De a sok ötlet közül keveset látok most is jónak. Korábban érdemesnek láttam megpróbálni egy új tömörítő program írását, amit akár a Hutter Prize-ra is benevezhettem volna. Azonban később úgy döntöttem, hogy ezt mégsem próbálom meg, mert lehet, hogy nem sikerül, és akkor hiába dolgoztam (illetve, már nem is biztos, hogy a laptopom elég erős a feladathoz). 2020-ban már korábban is a szabadidőmre vonatkozó terveim között szerepelt a programozás, és írtam például egy olyan JavaScript programot, amely képes labirintusokat generálni egy PDF-be, amit ki lehet nyomtatni és odaadni kisgyermekeknek. Ez azonban nem nagyon érdekelte a rokonaimat, amúgy meg a neten sok hasonló programot lehetett találni... a GitHub-ra pedig azért nem töltöttem fel, mert külső webhelyen lévő erőforrásra linkelt (JsPdf), és a link szerzői joga nem volt az enyém (esetleg csatolhattam volna a JsPdf-et a prodzsekthez, de ehhez meg nem volt kedvem). Inkább írtam még egy olyan JavaScript programot, ami képes volt érdekes képek (de nem fraktálok) létrehozására matematikai számítások alapján. Itt viszont megakadtam, és nem tudtam továbbfejleszteni a programot (tehát nem volt jó az alapötlet), ezért el kellett vetnem azt. Azért néhány képet tudok mutatni:



Akkor most térjünk rá arra, hogy mik a legjobb ötleteim a programozásra jelenleg? Arra gondoltam, hogy lehet, hogy valami olyat kellene programozni, amit akkor is érdemesnek látnék elkészíteni, ha gazdag lennék (így akkor sem dolgoznék hiába, ha később nyernék a lottón). Arra is gondoltam, hogy elég nehéz valami teljesen újat kitalálni (bár játékok esetén erre is van esély), viszont az már könnyebben elképzelhető, hogy valamilyen létező szoftverhez hasonlót alkotunk, de annak rossz tulajdonságai nélkül, esetleg további funkciókkal kibővítve. Azaz, kell, hogy legyen a programnak valami erőssége a vetélytársaihoz viszonyítva. Nézzük csak a programozási ötleteimet ezeknek a fényében:

  • Közösségi oldal (social networking site) motor, amely társkereső vagy levelezőtárs-kereső portál készítésére is felhasználható... mert nem sok ilyen motorról tudtam, ellenben a blogoknak már van motorja (Wordpress), a fórumoknak már van motorja (phpBB), a webáruházaknak már van motorja (WooCommerce), az egyszerűbb honlapoknak van motorja (Drupal, Joomla), a wiki oldalaknak is van már többféle motorja (pl. MediaWiki), stb. Úgy tűnik, hogy aki eddig közösségi oldalt vagy társkeresőt készített, az általában nem tette nyílt forráskódúvá annak motorját, hanem megpróbált úgy húzni hasznot abból, hogy feltelepítette azt valamilyen webhelyre... vagy mégsem? Most rákerestem közösségi oldal motorra, és találtam (pl. ELGG)! De mitől lesz jobb a mi közösségi oldalunk (illetve társkeresőnk, vagy levelezőtárs-keresőnk), mint a többi? Például attól, hogy új ötleteket viszünk bele (ezeket nem árulnám el), vagy attól, hogy a portál felhasználási feltételei (illetve ÁSZF-je) elfogadhatóbb(ak). Például, ha változnak a felhasználási feltételek, akkor a felhasználó nem is jelentkezhet be addig, amíg el nem fogadja az új feltételeket, így elkerülhető az, hogy a felhasználó tudtán kívül változtak meg ezek a feltételek. Egy olyan kis dolog is számíthat, hogy nem írjuk oda, hogy "All rights reserved" (ez ugyanis félreérthető)... na de ha már létezik nyílt forráskódú közösségi oldal motor, akkor lehet, hogy mégsem a legjobb ötlet ilyet programozni, hiszen elég sok munka lenne.
  • Kvíz motor... ez az ötletem már elég régi, hiszen régen a FreeRice.com-hoz hasonló honlapra gondoltam. A kvízek persze okostelefonokon is jól működnének. Mivel nincs pénzem szerverre, kezdetben a kvíz kérdései statikusan letöltésre kerülnének az okostelefonokra a mobil alkalmazással (a kvíz motorral) együtt. Mitől lenne ez a kvíz jobb, mint mások? Szerintem a kvíz csak olyan kérdéseket tartalmazzon, amelyek a hasznos tudásra vonatkoznak (tehát, nem attól lesz valaki okos ember, hogy tudja, hogy mikor ki nyert az olimpián, vagy melyik filmben ki szerepelt). Másrészt, ha mégis lenne szerverünk, akkor a kvíz kérdéseinek nehézségét a kvíz motor automatikusan is mérhetné, és nem kellene előre megadni azt (mint ahogyan meg volt adva az régen a FreeRice.com-on). Illetve, persze itt is lehetséges az ÁSZF-et (Általános Szerződési Feltételeket) etikusabban megadni. Persze kvíz motorból is létezik már néhány, úgy látom, de talán még le lehetne ezeket előzni. De még mindig úgy érzem, ennél jobb ötletre lenne szükség.
  • Fotókat "torzító" mobil App... rengeteg olyan mobil App-ot (alkalmazást) lehet találni a neten, amelyek a fotók szerkesztését teszik lehetővé (így pl. a selfie-ket nem kell rámásolni egy laptopra vagy PC-re, hogy átszerkesszük azokat a közösségi oldalakon való megosztás előtt), ezért elsőre nem is tűnik olyan jó ötletnek az, hogy készítsünk még egyet. De ha lenne valamilyen jó ötletünk olyan effektus(ok)ra, amit az említett programok nem tudnak, akkor akár csinálhatnánk csak ezért is egy mobil alkalmazást (Desktop alkalmazás helyett viszont talán GIMP plugin-t lenne érdemes készíteni). Például, ha valaki szeretne a selfie-jéhez valamilyen stílusú keretet adni, vagy valamilyen formátumú szöveget adni (akár szövegbuborékban, vagy mém-szerűen), akkor azt a mi alkalmazásunkkal tehetné meg a legegyszerűbben (és az App megjegyezné, hogy a felhasználó milyen keretet szokott adni a képeihez, és milyen formátumban szokott szöveget írni hozzájuk). Esetleg a mi App-unk tudna fotókat "torzítani" úgy, ahogy más App nem (és ehhez semmilyen további inputra nem lenne szüksége magán a képen kívül). Általánosságban, a könnyen kezelhetőség érdekében minél kevesebb inputra kellene törekedni, és a lehetséges opciókat használati esetek (Use Case) alapján ajánlaná fel az alkalmazás. Persze még nem tudom, hogy mit tudnak a jelenlegi mobil alkalmazások, amelyek fotók szerkesztésére valók, de úgy gondolom, sok lehetőség elképzelhető valami olyan létrehozására, ami még nincs. Azt sem tudom még, hogy egy mobil alkalmazás fejlesztése hogyan zajlik, de el tudom képzelni, hogy jobb lenne, mint a webfejlesztés, ahol általában szükség van egy webszerverre (ez pedig pénzbe kerül). Persze néhány mobil alkalmazásnak is szüksége lehet szerverre, de a fotókat szerkesztőhöz pl. nem kell. Na mindegy, ennél az ötletnél sem látom nagy valószínűségét a sikernek, de gyakorlásnak jó lehet.
  • Mobiltelefonok szenzorjainak kihasználása... a mobiltelefonokban olyan szenzorok is vannak, amik egy laptopban vagy PC-ben nem... lehetne mobil alkalmazásokat írni ezeknek a szenzoroknak a kihasználására, illetve azért is, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mire képesek ezek a szerkentyűk (már csak a számítógépes biztonság érdekében is). Ennek még utána lehet nézni, és annak alapján konkrétabb ötleteket megfogalmazni.
  • BASH szkript podcastok RSS Feed-ről való letöltésére... már eddig is a netről nézett BASH parancsokkal oldottam meg ezt, de néhány részlettel kiegészíthetném ezt, például: ha a podcast epizód hosszabb, mint fél órás, akkor darabolja azt fel több, max. fél órás fájlba (ez azért lenne jó, mert a sétám munkába menet kicsit több, mint fél óráig tart, és a mobilom nem tudja megjegyezni, hogy hol tartottam az MP3 hallgatása közben, sőt, nem tud előre vagy vissza csévélni sem), és hogy tudjam, mikor van vége, illesszen a hanganyagok elejére és végére egy-egy szignált, amelyet akár a fájlok nevéből is vehet, robothangon felolvasva... illetve, ilyen szignált LibriVox-os hangoskönyvek fejezeteinek feldarabolása esetén is alkalmazhatnék. Még elő szokott fordulni egy hiba, hogy a fájlok neve rossz, pl. így végződik: abc.mp3?id=1234 ezt is javítsa ki automatikusan a fájlok átnevezésével. Még elő szokott fordulni az a hiba is, hogy a mobilomon sorrendben előbb jönnek a podcast újabb epizódjai (tehát fordított sorrendben vannak), esetleg a sorrendjük teljesen össze van keveredve (pl. hangoskönyvek esetén)... rendezhetné tehát a szkript a fájlokat név szerint ABC rendben, vagy létrehozási idő szerint fordított sorrendben is (mivel a szkript vsz. az újabbakat tölti le előbb)... közben rájöttem, hogy a fájlok rossz sorrendjét a mobilomon mélyebb okok okozzák: a Linux ext4 fájlrendszerében a "directory order" nem a fájlok létrehozási idejétől függ (hanem hash-code-on), a mobilom vfat fájlrendszerében viszont a "directory order" alapján rendezi az MP3-akat. Ez a vfat fájlrendszerben kiadott néhány Linuxos paranccsal kijavítható (cd unzipBook; mkdir ../sBook; mv `ls` ../sBook/). Amúgy teljes BASH szkriptnél kényelmesebb csak saját célra használható szkript-töredékeket írni.
  • Kártyajátékok... szívesen megvalósítottam volna a kedvenc, magyar kártyával játszható játékaimat (birge, svindli, trómfos bornyú) számítógépes játékként, de rá kellett jönnöm, hogy nincsenek fenn az Interneten a magyar kártyának olyan képei, amelyek közkincsek lennének (ez azt jelenti, hogy valószínűleg az sem közkincs, amit beszkennelhetnénk). Így max. azt tehetném meg, hogy a magyar kártyával játszható játékokat átültetem francia kártyára úgy, hogy a francia kártyának nem használom a lapjait a kettestől a hatosig. De még mindig valami jobb ötletet szeretnék.
  • Sakk-variánsok... érdekesnek találnám a sakkot nagyobb táblán, pl. 10x10-es dáma táblán vagy 18x18-as gó táblán (ez utóbbit dupla annyi bábuval). Persze a hozzá szükséges mesterséges intelligenciát át kellene írni, hiszen a tábla méretének változásával a bábuk értéke is változna. Ez pedig nem nyilvánvaló, tehát valószínűleg önmagától tanuló AI-ra lenne szükségem. Az utóbbit viszont valahogyan le kellene butítani, hogy a humán játékosoknak is legyen ellene esélye. Nem könnyű feladat. Illetve, gondoltam arra is, hogy újfajta bábukat találjak ki a sakkhoz, és ezeknek az erejét összemérjem a sakk eredeti "csapatával". Nyilván ehhez is önmagától tanuló AI kellene.
  • Létező open-source játékok grafikai elemeinek újrahasznosítása... valamilyen más játék készítéséhez (hiszen ezekben sokszor a grafika elkészítése a legnehezebb). Ennek még utána lehet nézni, és annak alapján konkrétabb ötleteket megfogalmazni.

Felsoroltam tehát az utóbbi időben felmerült főbb ötleteimet arra, hogy mit programozhatnék. De egyik ötletemért sem tudok még igazán lelkesedni. Ezeken kívül felmerült az a lehetőség is, hogy másodállásként szabadúszóként is dolgozhatnék a programozásban, olyan honlapok segítségével, mint az Upwork, a Fiverr, vagy a Guru. Ezekhez valószínűleg másodállásban vállalkozónak kellene lennem, ami csak akkor érné meg, ha elég sokat tudnék így keresni, és nem esne túlságosan nehezemre a munka... de egyik feltételben sem vagyok biztos. Úgy gondolom, a programozás szabadúszóként még nehezebb lehet, mint egy állásban, engem pedig még sok állásba sem vettek fel. Másrészt az sem biztos, hogy ha ezen honlapok általános szerződési feltételeit elolvasnám, akkor el tudnám fogadni azokat. Tehát, továbbra is ötleteket keresek arra, hogy mit programozhatnék...

2020. december 19., szombat

A kereszténység és a buddhizmus hasonlóságáról

Aki közelebbről megismeri a kereszténységet és a buddhizmust is, annak feltűnhet néhány hasonlóság a két vallás között. Ilyen például az, hogy mindkét vallásban vannak szerzetesek, akik nem élnek nemi életet. Ez egyébként akár logikusan is megokolható, ha arra gondolunk, hogy a túlnépesedés árt a környezetünknek, és nincs arra garancia, hogy akik nemi életet élnek, nem nemzenek ikreket vagy akár hármasikreket is az evolúciós fejlődés folyamán. Buddhista szerzetesek valószínűleg olyanokból lesznek, akik szeretnék elkerülni az élet szenvedéseit, vagyis akik hajlamosabbak többet szenvedni az életben, ez pedig úgy tűnik, jól is van így, hiszen így azok szaporodnak inkább, akiknek az élet nem okoz annyi szenvedést, vagyis akiket valószínűleg a Darwinizmus is támogat. A keresztény szerzetesekkel kicsit más a helyzet. Ők inkább a fanatikus hitük miatt lesznek szerzetesek, és így a Darwinizmus alapján valószínűsíthetjük, hogy miattuk inkább azok fognak elszaporodni a világban, akik kevésbé hajlamosak a fanatikus hitre... és talán ez is jól van így, már ha elvetjük a kereszténységet. A protestáns keresztények szerint azonban ez nem jól van így, és a katolikusokkal ellentétben náluk nincsenek is szerzetesek (vagy legalábbis szerzetesrendek). Ezt azzal indokolhatják meg, hogy az első keresztény szerzetesrend sokkal később alakult meg, mint maga a kereszténység (ellentétben a buddhizmussal, ahol a vallás a szerzetesekkel indult el). Ebben pedig valószínűleg igazuk is van, ha a katolikus szerzetesek által vállalt háromféle fogadalomra gondolunk: a szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalomra. Az utóbbi, a(z) (szerzetesrend elöljárójának tett) engedelmességi fogadalom valószínűleg nem is kompatibilis az eredeti kereszténységgel. Persze van néhány bibliai rész, ami a szüzességet látszik támogatni (1Kor:7:1-40, Mát:19:12), és a szerzetesség akár innen is eredhet, tehát korábban keletkezhetett, mint a szerzetesek rendekbe tömörülése (pl. remete aszkéták formájában). Na de térjünk vissza a tárgyhoz.

A buddhizmusban a másik legszembetűnőbb dolog, ami a kereszténységre emlékeztet, az a "három drágakő", amiben a buddhisták menedéket keresnek: Gautama Buddha (személye), a dharma (a Buddhától eredő tanítások), és a szangha (a buddhista közösség). Ez a három teljesen hasonló a kereszténységben lévő "Szentháromsághoz": az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromságához, akiket a "három isteni személynek" tartanak. Talán jobban látszik ez a hasonlóság, ha a Szentháromság tagjainak másfajta elnevezéseire gondolunk: az Atyát hívhatjuk Teremtőnek is (és a buddhizmus szerint van olyan világ, amit valamelyik Buddha teremtett), a Fiút gyakran nevezik Igének (Ján:1:14: "az Ige testté lett", 1Ján:5:7: "Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy."), az "ige" vagy "igevers" pedig jelentheti a Biblia egyes részeit is, tehát a dharmával analóg, a Szentlélek pedig azt az "isteni személyt" jelentheti, aki az "Egyházban" lakozik (ellentétben az Atyával és a Fiúval, akik Jézus földi pályafutása után a Mennyben laknak a Credo szerint), az "Egyház" pedig, mint keresztények közössége, a szanghával analóg. Ha tehát a Szentháromságot úgy fogalmazzuk meg, mint "Teremtő, Ige és Egyház", akkor valami nagyon hasonlót kapunk a buddhista "Buddha, dharma és szangha" három menedékéhez. Jó kérdés viszont, hogy a Buddha valóban analóg lehet-e a Teremtővel. A kérdést meg is fordíthatjuk: vajon a Jézus által említett "Mennyei Atya" jelentheti-e a Buddhát a zsidóság Istene helyett? Gondoljunk csak a Bibliában említett "napkeleti bölcsekre" (Mt:2:1-16), akiktől a csecsemő Jézus ajándékokat kapott. Ezek a kérdések már túlságosan mélyen vezetnének bennünket a spekulációba, ezért inkább most ne foglalkozzunk velük! Viszont később a buddhizmus kritikai vizsgálatával is tölthetjük majd az időnket.

Térjünk most vissza röviden arra, hogy milyen más hasonlóságokat lehet találni a kereszténység és a buddhizmus között. Természetesen mindkét vallásnak vannak olyan etikai parancsai vagy javaslatai, amelyek párhuzamba hozhatók (pl. ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen, és ne kívánd, ami a felebarátodé). Ezeken kívül Jézus Krisztus egyik tanácsa azt mondja, hogy (Mt:7:13-14):

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

A "széles út" és a "keskeny út" pedig utalhatnak akár a Buddhizmus irányzataira is: a Buddhizmus "mahájána" ágának jelentése "nagy jármű" vagy "széles út", míg a "hínajána" ágának jelentése "kis szekér" vagy "szűk ösvény"... ez utóbbi ágba tartozik a théraváda buddhizmus. A théraváda buddhizmus etikai tanácsai pedig valóban szigorúbbnak és nehezebbnek tűnnek a mahájána buddhizmus etikai javaslatainál (illetve főleg a szerzeteseknek szólnak), ez tehát analógiát jelenthet Jézusnak az előbb említett mondásával. Egyéb párhuzamok, amelyeket a kereszténység és a buddhizmus között találhatunk:

  • Mindkét vallásban lehetségesnek tűnik a továbbfejlődés valamilyen transzcendens lénnyé: a kereszténységben "Isten gyermeke" lehet valaki (Ján:1:12), a buddhizmusban pedig "arhat" vagy "bodhiszattva".
  • Mindkét vallás várja, hogy eljöjjön valaki, aki a vallásalapítóhoz hasonló: a kereszténység várja Jézus Krisztus második eljövetelét (hogy ítélkezzen élők és holtak felett a Credo szerint), a buddhizmus pedig várja egy jövőbeli Buddha, név szerint Maitréja eljövetelét.
  • Mindkét vallás állítólag egy nagy bölcsességgel és különleges képességekkel rendelkező vallásalapítótól ered, aki egy korábbi vallást fejlesztett tovább (a hinduizmusban jelent meg Buddha, a zsidóság között jelent meg Jézus).
  • Mindkét vallásnak van egy-egy nagy tekintéllyel rendelkező képviselője (a kereszténységnek van pápája, a buddhizmusnak pedig dalai lámája).
  • Mindkét vallás elismeri a teremtett világot érő szenvedéseket, és megoldást kínál rájuk. Erről szól a Buddhizmus "Négy Nemes Igazsága", valamint Pál apostol is említést tesz a dologról (Róm:8:19-23):

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

Kiegészítés (2020-12-21):

Eszembe jutott még valami: úgy tűnik, hogy nem csak a buddhizmus, hanem a kereszténység is hisz a reinkarnációban, legalábbis Jézus Krisztus szerint Keresztelő János az Illés próféta reinkarnációja lehet (Mt:11:7-15):

Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
A kinek van füle a hallásra, hallja.