2022. augusztus 1., hétfő

Nem nyertem a PesText irodalmi pályázatán ("forrás" témakörében)

Volt egy irodalmi pályázat PesText néven, ahova a "forrás" szóval kapcsolatos verseket vagy novellákat lehetett írni. Éppen írós kedvemben voltam, ezért kivételesen nem törődtem a weboldaluk felhasználási feltételeivel, hanem indultam a pályázaton. Mára azonban kiderült, hogy nem én nyertem sem a zsűri díját, sem a közönségdíjat (tehát a művem nincs azon válogatott művek között, amelyekre szavazni lehet). Így hát úgy gondoltam, legalább a blogomon publikálhatnám a művemet... de nem fogom az eredeti művet publikálni, mert beláttam, hogy lehetne tökéletesebb is. Az elejéről és a végéről kitöröltem egy-egy részt (lehet, hogy ezek miatt nem nyerhetett az írásom). Tehát, következzen a rövidke novella... FIGYELEM! A következő írás fikció, tehát kitalált történet, nem valóságos, nem igaz.... ettől függetlenül elgondolkodtató részeket tartalmaz.

Követője voltam

Gyalogoltam az utcán, és megelőzött valaki. Hátrafordult, és azt mondta nekem: „Gyere utánam!” - majd ment tovább azon az úton, amelyen korábban én is akartam haladni. Egy kicsit megtorpantam. Nem igazán volt kedvem követni őt, de hát mit tehettem volna? Csak nem akarok kerülő úton menni! Szóval, úgy gondoltam, talán majd lemaradok tőle, és így elszakadhatunk egymástól. Ekkor viszont ő is kicsit lassabban haladt előttem, sőt, újra hátraszólt, és azt mondta: „Kövess engem!” Talán menjek gyorsabban nála? Tekintve a viselkedését, az lehet, hogy nehéz lenne. Fussak? Nem. Megálltam, és megkérdeztem: „Mit akarsz tőlem?” Erre ő visszakérdezett: „Érdekelnek-e a szoftverszabadalmak?” Azt válaszoltam: „Nem” - pedig tulajdonképpen kicsit érdekeltek is ezek a dolgok. „Na gyere!” - szólított fel újra, és megtett még néhány lépést az általam is tervezett útirányban. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem törődök vele, és járom szépen a magam útját, bármit is csinál közben ez a valaki. Ő pedig körülbelül három-négy méterrel előttem haladt, és beszélt, a járókelők meg néztek bennünket.

„A szellemi tulajdonjog olyan, mint a tűz” - kezdte. „Ennek segítségével ízletesebb lelki táplálékok készülnek. A vadak meg nem mennek a közelébe. Ez a tűz támogatja az írókat, feltalálókat és más alkotókat, akik hatalmat adnak a népnek, miként a fizikai tűz fényt és meleget ad. Vannak, akik képesek ebből meggazdagodni, enélkül viszont nehéz dolguk lenne. De a tűzre vigyázni kell, hogy ki ne aludjon: előfordulhat ugyanis, hogy nincs mivel etetni. Ha pedig már nem lehet elég sok áldásos szellemi tulajdont létrehozni, akkor az országok vezetői akár úgy is dönthetnek, hogy eltörlik a szellemi tulajdonjogot, és ezáltal kialszik a tűz.” Itt tartott egy kis hatásszünetet, majd így folytatta: „A mi célunk az, hogy sok okos, de boldogtalan szegény ember, mint te is, felemelkedhessen a kreatív munkája által. Nem támogathatjuk a kalóz pártokat. Biztosítanunk kell, hogy nagy legyen a kereslet az újdonságok iránt, mert a tűznek is mindig újabb és újabb éghető anyagokra van szüksége. Ezért nem bánjuk, ha a régebbi művek már csak nehezen érhetők el, vagy ha csökken az érdeklődés a történelmünk legkatolikusabb forrása, a Biblia iránt, vagy ha változnak a nyelvek. De ez csak akkor jó, ha az új dolgok valóban áldást jelentenek a népre… ezt kellene elérnünk. Tulajdonképpen ezért kértem, hogy kövess.” Ezzel zárta a prédikációját a titokzatos idegen.

Miután elhallgatott, megkérdeztem tőle:
- Honnan tudtad, hogy okos, de boldogtalan és szegény vagyok?
- Egy jó ügynök először tájékozódik a klienseiről, és csak azután keresi meg őket - válaszolta.
- Tehát már régebb óta figyeltél engem?
- Igen – mondta, miközben hátranézett és mosolygott.
- Miért?
- Mert olyan embereket szeretnénk toborozni, mint te.
- Toborozni?
- Igen. Mint már mondtam, a világnak szüksége van olyan emberekre, akik megújítják és jobbá teszik a kultúrát. A szellemi tulajdonjog pedig lehetővé teszi, hogy megjutalmazzuk ezeket az embereket. A Világ és a Teremtő úgy vágynak egymásra, mint a férfi és a nő. Én csak egy kicsit több tüzet szeretnék vinni ebbe a kapcsolatba.
- De miért kell ehhez követnem téged?
- Mert én tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezenkívül az én szakmám a reklám… és tudom, hogy reklám nélkül nem biztos, hogy sikerül elérnünk a célunkat. A reklám olyan, mint az oxigén, ami az égéshez kell: ha nincs oxigén, nincs tűz, ha sok az oxigén, nagyobb lehet a tűz.
Ezután egy kis csend következett. Néztem az előttem ballagó reklámügynököt, és azon gondolkodtam, hogy vajon őrült-e vagy zseni. Ezután eszembe jutott egy kérdés:
- És mi az, ami áldásos és jó?
- Írjál non-fiction-t, az általában jobb, mint a fikció. A témakört a lelkiismeretedre bízom, de le szeretném ellenőrizni, mielőtt reklámoznánk. A reklámhoz be kell lépned az „Új Magyar Forrás” csoportba, aminek én vagyok a vezetője. Bármit is írsz, fűszerezd meg szépirodalmi eszközökkel.

Újabb csend következett. A tűzre gondoltam, és arra, hogy az veszélyes is lehet, és pusztítani is tud… valamint Prométheusz történetére és a Pokol tüzére is. Arra gondoltam, hogy a tűz ellentéte a víz, a szellemi tulajdonjog ellentéte pedig a közkincs… a víz pedig valamilyen forrásból ered, mi pedig azt szeretjük a legjobban, ha az általunk felhasznált forrás közkincs. Arra is gondoltam, hogy talán nem csak a szellemi tulajdonjog intézményével lehetne megjutalmazni az alkotókat, hanem más módokon is, mint pl. egyetemi oktatók kutatásai, pályázatok, adó 1%, közösségi finanszírozás, reklámbevételek, vagy koncertekre vagy előadásokra szóló jegyek, stb. esetén. Az állam akár meg is vásárolhatna egy szabadalmat vagy egy kötelező olvasmányt, amit ezután közkinccsé tehetne. Ezek után elbizonytalanodtam abban, hogy mi a jó és mi a rossz.

- Nem szeretem a szoftverszabadalmakat – mondtam végül – mert az embernek vigyáznia kell, nehogy véletlenül megsértse azokat, és igazságtalanul korlátozzák az alkotói szabadságát. Nem szeretek idegeneket követni sem. Egyébként mi a neved? - kérdeztem tőle.
- Jézus – válaszolta az idegen.

2022. július 2., szombat

Parapszichológia offline, nyelvtanulás online (személyes blogbejegyzés)

Arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem használ nekem a "Skeptiko", a "Rune Soup", a "Down at the Crossroads" és a "New Thinking Allowed" podcast hallgatása, illetve bármilyen más (pl. német) input sem a parapszichológia vagy a boszorkányság témakörében. Tehát lehet, hogy itt nem több tudásra van szükség, hanem inkább több hitre, gyakorlatra, illetve etikai előrelépésre. Az említett podcastok epizódjai szerzői joggal védett tudást pumpálnának a fejembe, ami nem biztos, hogy előnyös. Másrészt ennek a kultúrának egyes részeiben (pl. tarot, horoszkóp, random istenségek) eddig sem tudtam hinni, és lehet, hogy igazából Isten sem támogatja azokat. Szóval, úgy érzem, túl sok hiba lehet az említett podcastokban rejlő esetleges hasznos tudás közé keverve, és valószínűleg nem éri meg az árát. De azért még nem vetettem el ezeket teljesen, inkább csak elhalasztom azokat nyugdíjas koromig, amennyiben nem történik addig kielégítő előrelépés a lelki életemben. Belső forrásból, saját filozófia alapján, illetve a gyakorlatban még mindig érdekel a parapszichológia... például nemrég kipróbáltam az "associative remote viewing" nevű módszert (vagy valami hasonlót), de ez nem lett sikeres (erről itt talán nem írhatok többet). Érdeklődéssel fogadtam azokat az információkat is, amiket külföldi levelezőtársak (pen pals) írtak a témában (valaki pl. Alan Moore-t és Grant Morrison-t ajánlotta a YouTube-on, valaki más pedig David Blaine-t és Daniel Tammet-et, bár ez utóbbit nem kifejezetten ehhez a témakörhöz). David Blaine-el kapcsolatban elgondolkodhatunk azon, hogy vajon ő is olyan-e, mint Uri Geller, tehát érthet-e a bűvészkedéshez és az igazi "varázsláshoz" is. Láttam még más bűvészeket is a neten, akik ilyenek lehetnek. Hogy lehet az, hogy ezek az emberek mindkettő tevékenységet űzik (ha űzik)? Úgy gondolom, ennek két oka lehet: (1) nincs jobb ötletük arra, hogy hogyan váltsák a különleges képességeiket sikerre (és pénzre), vagy (2) a bűvészkedés esetleg elősegítheti az igazi varázslást is (pl. kihasználják a bűvészetben hívő emberek hitét, vagy elhomályosítják a róluk alkotott képet, mert Isten talán nem engedi meg a varázslást másképp). Ki tudja?

Szóval, a parapszichológia helyett inkább a tervezhetőbb, saját erőmből elérhető sikerre kezdtem el koncentrálni... tehát, (1) séta közben rövid, angol nyelvű, matematikáról szóló podcast epizódokat hallgatok a mobilomról, (2) hétvégén ha több időm van, hosszabb, német nyelvű, ugyancsak a matematikáról szóló egyetemi előadásokat (Darmstadt Openlearnware) nézek és hallgatok a laptopomról, (3) hétköznap munka után (pl. vacsora közben, és/vagy ha már fáradt vagyok a matematikához) pedig szintén német nyelven hallgatok valamit a laptopról. Tehát, a két idegen nyelv, amiket jelenleg a legjobban ismerek, az angol és a német, és ez valószínűleg jól is van így. Az angol nyelv korunkban a legnagyobb világnyelv, szinte mindenhez ez kell, és véleményem szerint a műveltséghez hozzátartozik. A német nyelv pedig a magyar történelem része, és Magyarországon az álláskeresés során fontos lehet. Viszont eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha tanulnék egy harmadik idegen nyelvet is (a német podcastok mellett vagy helyett)? Mi lenne az? Ehhez kizárásos alapon juthatunk el:

  • Bár csábítóak a kínai, japán, koreai, és egyéb távol-keleti nyelvek (a nyelvtani nemek hiánya és az érdekes írásjelek miatt), valószínűleg nem érdemes olyan nemzetek nyelvét tanulni, ahol az emberek megjelenése nem olyan, mint a mienk (azaz esetemben nem az europid nagyrasszba tartoznak), hiszen itt nem tudnánk az emberek között elvegyülni a tömegben, és nem is tudnánk rájuk olyan hatással lenni, mint a hozzánk hasonló megjelenésű emberekre.
  • Valószínűleg magyarként nem érdemes a Magyarországgal szomszédos nemzetek nyelveit tanulni, mert vannak külföldön élő (Trianon miatt az adott országban született) magyarok, akik ezeket a nyelveket jobban ismerik, és egy álláspályázaton valószínűleg inkább őket részesítenék előnyben.
  • Hasonló okokból, valószínűleg nem érdemes az angol és a német után a főbb nyugati nyelveket (francia, spanyol, olasz) sem tanulni, mert sokan mások is tanulják ezeket (pl. egyetemen, vagy akár középiskolában), tehát egy álláspályázaton valószínűleg inkább őket részesítenék előnyben. Ha már ismerjük az angolt és a németet, akkor inkább egy kevésbé ismert nyelvet kellene választanunk harmadiknak, ami azért mégis fontos lehet valahova.
  • Korábban úgy gondoltam, hogy a nyelvtani nemek hiánya miatt, valamint a magyar nyelvvel való rokonság miatt leginkább a finn vagy a török nyelvet lenne érdemes megtanulni. Azonban ezek a nemzetek politikailag veszélyes zónában helyezkednek el, és Finnországban pl. túl hideg van télen, Törökországban pedig iszlám vallás és úgy tűnik, politikai elnyomás van.
  • Bár az orosz nyelv tanulása az orosz-ukrán háború előtt okos döntésnek tűnhetett, a háború kitörése után már nem tűnik jó ötletnek. Egyébként olyat is hallottam, hogy az oroszok eléggé vadak, szóval rossz lehet ott a közbiztonság is. Politikai elnyomás is van ott, és veszélyes zóna.
  • Ókori nyelvek (latin, ógörög, héber) tanulása a keresztény valláshoz lett volna fontos, de ebben már csalódtam. Az arab nyelv tanulása pedig az iszlám valláshoz lenne fontos, de ebben sohasem hittem. Akik ilyen vallásúak, azok között viszont sokan vannak, akik ezeket a nyelveket ismerik, tehát egy álláspályázaton valószínűleg inkább őket részesítenék előnyben.
  • Mi maradt? Pl. érdekes lehet a lengyel, svéd, holland, (új)görög, stb. de ezeknél a nyelveknél többen beszélik a portugált! Nem csak Portugáliában és Brazíliában beszélik, hanem egy-két afrikai országban is! Mégsem tanítják sokan a portugált Magyarországon és talán máshol sem! Jelenleg sem a Katedra Nyelviskola Ingyenes Szókincsfejlesztőjében nincs portugál, sem a FreeRice.com-on. Tehát, úgy gondolom, hogy a portugál nyelv tanulása akkor is hasznos lehet, ha Magyarországon maradok, és olyan munkalehetőséget találok, amihez portugál nyelvismeret kell, de akkor is hasznos lehet, ha el kell hagynom Magyarországot.

A portugál nyelvet azonban nem lenne könnyű Magyarországon elsajátítani. Nem biztos, hogy van róla megfelelő mennyiségű és minőségű (és árú) nyelvoktató anyag, illetve azt sem tudom, lehet-e Magyarországon portugál nyelvvizsgát tenni. Az Internet (és az angol nyelv) segítségével azonban valószínűleg meg tudnék tanulni portugálul, ha akarnék... de nem tudom, megérné-e a fáradtságot... talán csak elvenné az időt azoktól a tevékenységektől, amelyek sikeressé tehetnének (pl. matematika, programozás, írás, sakk, zeneszerzés). Tehát, lehet, hogy még egy darabig angolul és németül tanulok, és ha ezekből a nyelvekből meglesznek a kívánt nyelvvizsgáim, akkor váltok portugálra, hiszen a podcast-ok (és egyéb idegen nyelvű hanganyagok) hallgatása már úgyis az életmódom része.

2022. június 17., péntek

LibriVox - (Flavius) Josephus - The Wars of the Jews - mit gondolok erről?

Egy korábbi blogbejegyzésben említettem egy felkapott összeesküvés-elméletet, miszerint a kereszténységet a rómaiak érdekében találták ki, a Bibliában leírt "Emberfia" nem más, mint Titusz császár, és ehhez köze volt rómaiakhoz átállt zsidó (Flavius) Josephusnak is, aki "A zsidó háború" (angolul: "The Wars of the Jews") című művet írta. Ezt az összeesküvés-elméletet egyébként Joseph Atwill találta ki, aki figyelmesen olvasta ezt a művet, és összehasonlította a Biblia Újszövetségi részével, és állítólag rengeteg párhuzamot talált a kettő között. Erről, mint a korábbi blogbejegyzésemben már említettem, Joseph Atwill a "Caesar's Messiah" című könyvében számol be (amit én magam még nem olvastam), de dokumentumfilmet is készítettek már a témáról (pl. YouTube-on). Én a "Skeptiko" podcastnak is, és a "Rune Soup" podcastnak is valamelyik epizódjában hallottam már erről az összeesküvés-elméletről... így hát egyre jobban elkezdett érdekelni a téma, már csak azért is, mert én is írtam már egy e-könyvet hasonló témában, aminek a címe "A kereszténység kritikája".

Tehát, úgy döntöttem, én magam is összehasonlítom Josephus-nak a "The Wars of the Jews" című művét azzal, amire fejből emlékszem az Újszövetségből... viszont annyi fáradtságot mégsem vettem, hogy elolvassam az írást, hanem inkább LibriVox hangoskönyvként hallgattam meg, amit lehet, hogy rosszul tettem... hiszen én így nem találtam olyan sok párhuzamot ez a mű és a Biblia között, mint Joseph Atwill. Most azt szeretném leírni, hogy ezek után én mit gondolok a témáról...

Tehát, valóban vannak olyan részek a műben, amikből gyaníthatjuk, hogy a kereszténységnek is köze lehetett hozzá. Például, nekem az tűnt fel, hogy miért írja le Josephus a zsidók (körülbelül Jézus korában létező) három fő szektáját, a farizeusokat, a szadduceusokat és az esszénusokat, ezek közül is az esszénusokat rendkívül részletesen. Ezeknek nem sok közük van a háborúkhoz, vagy mégis? Másrészt amikor Josephus körülbelül azt az időszakot írja le, amikor Jézusnak kellett tevékenykednie, abból a részből két dolog tűnt fel nekem. Az egyik, hogy a rómaiak azt parancsolták a zsidóknak, hogy köszöntsék (valószínűleg "Ave" jókívánsággal) az érkező római katonákat, viszont egyúttal úgy provokálták a zsidókat, hogy ezt a köszöntést (vagy akár jókívánságot) a római katonák nem viszonozták, és így akarták (sikerrel) kiprovokálni az ellenségeskedést, ami az ő malmukra hajthatta a vizet. Nekem ezzel kapcsolatban a következő bibliai rész jutott az eszembe: Károli Biblia - Mt:5:46-47:

Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?

Ez a bibliai rész tehát valószínűleg ezzel a Josephus által dokumentált eseménnyel lehetett összefüggésben. Másik dolog, amiről Josephus ír ebből a korból, hogy a zsidók a rómaiak elől szűk utakon (ezt nem teljesen értettem) menekültek, és többször is megemlíti a szűk utak szerepét. Ezzel áll párhuzamban a következő bibliai rész: Károli Biblia - Mt:7:13-14:

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

Viszont érdekes, hogy Josephus a Jézus korából nem említi meg a Názáreti Jézust, csak max. "egy egyiptomit", aki hasonló kaliberű lehetett (illetve sok embert hívtak Jézusnak és Júdásnak is akkoriban, akiket máshol megemlít). Josephus művének a nagy része nem Jézus korában játszódik, hanem előbb vagy később, és én nem igazán találtam olyan párhuzamokat, amelyek azt indokolnák, hogy a Biblia Titusz pártján állna (bár lehet, hogy csak nem tudtam hallgatni olyan figyelmesen, mint ahogyan Joseph Atwill olvasta azt). Esetleg kapcsolódási pont lehet a kereszténységhez még az Emmausz nevű település megemlítése egy későbbi korból. Most a konkrét párhuzamokról térjünk át a teljes kép tárgyalására...

Josephus, mielőtt kényszerből átállt a rómaiakhoz, elég tehetséges zsidó hadvezér volt. Például, úgy foglalt el egy várost, hogy sok hajót rendelt a város látótávolságának határához, de csak kb. 4 ember volt minden hajóban, vagyis nem volt elég harcosa a város elfoglalásához. De a városban a hajók láttán azt hitték, hogy egy egész sereg jött ellenük, ezért leálltak tárgyalni. Josephus pedig túszokat kért a városból, először kevesebbet, azután egyre többet. Ezeket a túszokat pedig jó messzire elvitték biztos helyre, és ezáltal annyira legyengítették a város védelmét, hogy végül is ők győztek. Egy másik esetben pedig egy erődítményt nagyon sokáig tudott védeni a rómaiak ellen (ezután esett fogságba). Arra gondoltam, hogy ennek alapján Josephusnak valóban lehetett esze a kereszténység kitalálásához, ami talán hasonló (pszichológiai) elveken hódíthat (és mint a bibliai Jákob és Ézsau esetén, "a nagyobbik szolgál a kisebbnek").

Hasonló okokból, már-már arra gondoltam, hogy esetleg vissza kellene vonnom egy mondatrészt, amit "A kereszténység kritikája" című e-könyvemben írtam (IV/15): "Jézus feltehetőleg a Római Birodalom elnyomása ellen küzdött". Ha ugyanis Joseph Atwill elmélete igaz, és a kereszténységet azért találták ki, hogy féken tartsák a zsidókat, akkor Jézus tulajdonképpen nem küzdött a Római Birodalom elnyomása ellen, hanem inkább támogatta azt. Vajon támogatta-e Jézus a Római Birodalmat? Véleményem szerint nem... hiszen a keresztényeknek és a rómaiaknak sok konfliktusuk támadt egymással a hit miatt, főleg akkor, amikor egy kereszténynek egy császár előtt kellett (volna) letérdelnie, illetve hitet tennie. Jézus (mint Isten Fia) alakja a római császárok (akiket szintén isteneknek tartottak) vetélytársaként jelent meg ebben a tekintetben ("országának nem lesz vége"), és ezáltal a hatalom megosztására lehetett jó. (Éppen a régebbi írásaim között találtam erről valamit, amit talán nem írtam le az e-könyvembe, miszerint a kereszténység haszna a hatalom megosztása, hogy a császárok hatalma ne legyen korlátlan.) Tehát, úgy vélem, hogy az Újszövetség mégiscsak a zsidók támogatásáért született, hogy ők is szabadon gyakorolhassák a vallásukat. Másrészt szükségszerű is volt, hogy létrejöjjön valami új a zsidók jeruzsálemi templomának pusztulása után, ami megmagyarázza, hogy miért nem védte meg azt az Isten. Számomra ezek után még mindig jó kérdés marad, hogy Jézus Krisztus valóban élő személy lehetett-e (különleges képességekkel), vagy csak egy összeesküvés-elmélet keretében találták ki... szerencsére nekem nem kötelező hinnem egyik válaszlehetőségben sem. Azt sem zárnám ki, hogy a kereszténység tanai nem voltak szilárdak annak keletkezésekor, és talán másról szólt a kereszténység (pl. Chrestian VS. Christian), mielőtt Josephus megírta volna a műveit, illetve Konstantinusz császár államvallássá tette volna a kereszténységet.

Ha pedig már a vallások változékonyságáról esik szó, eszembe jutott még valami a "The Wars of the Jews" hallgatása közben: ez a rész tűnt fel nekem benne ugyanis, amikor Jeruzsálemről írt:

But he who first built it was a potent man among the Canaanites, and is in our own tongue called [Melchisedek], the Righteous King, for such he really was; on which account he was [there] the first priest of God, and first built a temple [there], and called the city Jerusalem, which was formerly called Salem. However, David, the king of the Jews, ejected the Canaanites, and settled his own people therein.

Érdekesnek találtam, hogy ebből a részből Josephus kihagyta a zsidók előtörténetét, és csak annyit írt le, hogy a kánaániaktól Dávid király foglalta el a várost. Ekkor eszembe jutott egy újabb összeesküvés-elmélet lehetősége: vajon lehetséges, hogy valóban Dávid király foglalta el először Jeruzsálemet a zsidók javára, és a zsidók előtörténetét utólag találták ki (talán maga Dávid király)? Azért is írom ezt le, mert talán egy-két bibliai rész is támogatni látszik ezt az elméletet... bár ahogyan most megnéztem, talán mégsem. Talán rosszul emlékeztem, de mintha valami olyasmit olvastam volna a Bibliában, hogy Dávid azt kívánja, bárcsak Salamon megtartaná a parancsolatait (nem kifejezetten Isten parancsolatait, hanem Dávidéit). Ezt viszont most nem tudom alátámasztani bibliai idézettel... másrészt elég érdekes még (Flavius) Josephus egy újabb kapcsolódása a Bibliához: hiszen ő nem csak a "The Wars of the Jews" című mű szerzője, hanem a "The Antiquities of the Jews" című műé is, ami pedig az Ószövetség történetét igyekszik bemutatni, párhuzamokkal és különbségekkel. Mi szükség lehetett erre a műre, ha ott van a Septaguinta? Talán egyszer majd azt is meghallgatom vagy elolvasom.

2022. június 6., hétfő

Gazdaságilag is fenntartható öko-adó ötletek adása (pl. "háromautó-adó")

Már elküldtem az előző három, öko-adókról szóló blogbejegyzésemet (egy, kettő, három) az országgyűlési képviselőmnek, Lezsák Sándornak (és mellette másoknak is). Erre Lezsák Sándortól választ is kaptam, miszerint megvizsgálták a javaslataimat, és úgy találták, hogy azok szakpolitikai jellegűek, ezért azt javasolják, hogy új kormány megalakulását követően keressem meg ezzel a Palkovics László vezette Technológiai és Ipari Minisztérium illetékes államtitkárságát, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. Ezt azonban nem tudtam azonnal megkeresni, mert a honlapjukon egyenlőre még nincsenek fenn az elérhetőségeik (amikor ezt írom). Ezután úgy döntöttem, hogy erre a kommunikációra jobban felkészülök, mint az előzőre, és ezért írom most ezt a blogbejegyzést...

Tehát, a jelenlegi (és egyben előző) kormány tevékenységéből ítélve ők a hosszú távú, környezeti fenntarthatóságnál valószínűleg fontosabbnak tartják a rövid távú, gazdasági fenntarthatóságot (ami a hosszabb távú fenntarthatóságnak is feltétele lehet), ezért úgy gondolom, valószínűleg nem értenének egyet a második öko-adós blogbejegyzésemmel, tehát ezzel nem is fogom terhelni őket. Viszont a többi öko-adós ötletet újult erővel szeretném prezentálni, és támadt még egy újabb ötletem is azóta. Egy jó kormány valószínűleg meg fog valósítani egy jó ötletet, ha az gazdaságilag fenntartható és emellett tetszik a népnek is (utóbbiba érthetjük pl. az életszínvonalat, a szabadságot, a szociális igazságosságot és a fenntarthatóságot). Én a következő öko-adó ötletek jósága mellett szeretnék érvelni:

1/A. Magyar állampolgárok repülőjegyeinek megadóztatása:

A repülőjegyek megadóztatása külföldön már bizonyított. Ez azért környezetbarát, mert a repülők üzemanyag-fogyasztása és szén-dioxid kibocsátása rendkívül magas, és az adó hozzájárul a járatok számának csökkentéséhez, illetve az adóból bejövő pénz nemes célokra fordítható. De ez az ötlet talán negatív hatással lenne az idegenforgalomra, ami fájhatna a gazdaságnak is. A következő megoldást találtam ki erre: csak a magyar állampolgárok (olyan nem kettős állampolgárok, akik csak magyar okmányokat tudnak felmutatni) repülőjegyeit lenne biztosan érdemes megadóztatni, ezt viszont erősen ajánlom! Ilyen módon a külföldi turisták továbbra is Magyarországra jöhetnének, a magyar turisták pedig gyakrabban választanák a belföldi turizmust, és nem külföldön költenék el a pénzüket. Ez tehát még egy újabb nyomós érvet jelent a környezetvédelmen kívül az ötletem megvalósítására. Persze egyéb, kisebb érvek is vannak a repülőjáratok számának öko-adó útján való csökkentése mellett:

  • a világjárványok talán lassabban terjedhetnének
  • a gazdaság kevésbé lenne függő a külső tényezőktől (lokalizmus)
  • a gazdagok és a szegények közötti vagyoni különbségek csökkennének
  • az öko-adónak az egy főre jutó fogyasztással arányos mértéke esetén elősegítené a kisebb fogyasztású légi közlekedési technológia kifejlesztését
  • talán kevesebb fiatal magyar (pl. orvos) menne külföldre munkát vállalni

1/B. A külföldre irányuló turizmus egyéb jellegű megadóztatása:

A belföldi turizmus ösztönzése érdekében akár egyéb módokon is érdemes lenne megadóztatni a magyar állampolgárok külföldre (kivéve a történelmi Magyarország területeire) történő utazását (pl. a buszjegyek árában). Mivel a közlekedés szinte mindig energiát használ fel, ennek közvetett módon a környezetvédelem szempontjából is kedvező hatása lenne. A külföldre történő utazás olyan luxus, ami nem feltétlenül szükséges a megélhetéshez, és ilyen dolgokat tudunk feláldozni a fenntarthatóság oltárán. Az adó még mindig jobb lenne, mint a tiltás, ami a kommunista rendszerben volt. Viszont az is igaz, hogy biztosítani kellene azt, hogy a repülőutak helyett legyen olcsóbb alternatíva a külföldre történő utazásra, és ezért ez az 1/B pont talán nem is olyan fontos.

1/C. Egyéb, pl. teherszállító, sport- vagy magánrepülők:

Akár ezeknek az üzemanyag-fogyasztását is meg lehetne adóztatni, hogy ne tűnjön igazságtalannak a nép szemében, hogy csak az utasok fizetnek öko-adót. Az érvek emellett hasonlóak, mint az 1/A esetén. Másrészt az EU-ban vámunió van, de a vámon kívül más módok is lehetnek a külföldről származó áruk behozatalának korlátozására, mint pl. ez az ötlet is. Mondjuk talán ez nem is olyan fontos, mivel a teherszállítás zöme úgysem légi úton történik. A sport- vagy magánrepülők üzemanyag-fogyasztását öko-adóval sújtani viszont érdemesebb lenne. (Akár ebből lehetne finanszírozni a katonai repülés üzemanyag-felhasználását is.)

2. Magánszemélyek harmadik autójának megadóztatása:

Ez az ötlet nem szerepel a korábbi blogbejegyzéseimben, mert csak ma jutott az eszembe. Arra gondoltam, mi az, ami szükséges a megélhetéshez, és mi az, ami nem. Ami nem szükséges, azt öko-adóval lehet sújtani. Ilyen dolog lehet a már említett külföldre történő utazás, de ilyen lehet az is, ha egy magánszemélynek (nem a cégének) kettőnél több autója van (gazdagoknál előfordulhat az ilyesmi). Az autókat könnyebb lenne így megadóztatni, mint más ingóságokat, hiszen az autókat regisztrálni kell a hatóságoknál, pl. rendszámmal kell ellátni azokat. Tehát, ha egy magánszemély kettő autónál (illetve annál nagyobb gépjárműnél) többet birtokol, akkor azért öko-adót kellene fizetnie. Az autók gyártási folyamata ugyanis káros a környezetünkre, akár benzines, akár gázolajos, akár hidrogénes vagy elektromos autóról legyen is szó. De hogy a családok se kerüljenek hátrányba, náluk a férj is és a feleség is birtokolhatna két-két autót, csak a harmadikért (vagyis ötödikért) kellene adót fizetniük, ez a két-két autó tehát elég kellene, hogy legyen egy család számára. Az adó mértékének meghatározása jó kérdés, ezt a szakértőkre bíznám, de ha már csináljuk, akkor csináljuk "rendesen". Egy nagy mértékű adó még mindig liberálisabb lehet, mint a betiltás. De jóval kisebb mértékű adóval lehetne akár a második autót is terhelni. (Szerkesztve: 2022-06-07: Természetesen háromnál is több autó esetén mindegyik autót adóval lehetne sújtani, amelyik nem az első kettő egyike...)

3. A környezetvédelmi termékdíj mértékének növelése:

A környezetvédelmi termékdíj egy már létező öko-adó, és csak dicsérni tudom. Viszont arra gondoltam, hogy ennek a blogbejegyzésnek a szellemében (hogy azt érdemes megadóztatni, ami nem szükséges a megélhetéshez és akkor, ha az adó nem károsítja a gazdaságot), érdemes lenne a környezetvédelmi termékdíj mértékét bizonyos esetekben növelni. Arra gondoltam például, hogy a dezodorok, hajlakkok, hajfestékek, parfümök és hasonlók, tehát a nem feltétlenül szükséges kozmetikai árucikkek esetén érdemes lenne jócskán növelni a környezetvédelmi termékdíjat. Mivel magas az infláció, a környezetvédelmi termékdíjat egyéb esetekben is növelni kellene, talán még az inflációnál nagyobb mértékben is, hiszen beléptünk a környezetvédelmi problémák időszakába.

2022. május 5., csütörtök

Linkek az offline kezdőlapomról (Math:Max)

Mivel tudok HTML-ben programozni, praktikus dolognak tartom azt, hogy saját offline kezdőlapot használjak, amin elhelyeztem a kedvenc linkjeimet, amiket gyakran használok. Persze ezen kívül még használom a böngészőm "könyvjelzőit" is, az aktuálisabb linkekhez. Miután új programozó állást kaptam (2022. április 11-től) ez a kezdőlap elég sokat változott. Lekerült róla pl. az összes álláskereséssel kapcsolatos link. Ezenkívül változott az a honlap is, amin naponta a híreket szoktam olvasni. Ez korábban a hirstart.hu volt, de rájöttem, hogy ez olyan weboldalakra mutató linkeket is közöl, amelyeknek nem szívesen fogadom el a felhasználási feltételeit. Tehát, most inkább több különböző weboldalon szoktam híreket olvasni. Elsősorban ezeken:

demokrata.hu

nepszava.hu

Úgy tűnik, hogy egy jobboldali (kormányközeli) és egy baloldali (ellenzéki) újságról van szó, ezek tehát jól kiegészítik egymást. Esetleg még a hirado.hu-t is megnézem néha. Persze jó lenne híreket olvasni idegen nyelven is, mert ezzel a nyelvtudásom is fejlődne. De sajnos szinte mindegyik általam megismert angol hírportálnak vannak gondok a felhasználási feltételeivel. Ezeknél jobbnak tűnnek a német hírportálok, amiket talán megnézek néha, pl. a következők úgy tűnik, hogy nem kérnek fizetséget a teljes hírek elolvasásáért (sajnos mások viszont kérnek):

zeit.de

tagesspiegel.de

Sajnos még nem vagyok benne annyira a német kultúrában, hogy ezen újságok politikai hovatartozását meg tudjam állapítani. Mondjuk nem szívesen olvasom ezeket az újságokat sem, mert minden alkalommal (valószínűleg) a GDPR miatt el kellett fogadnom a böngészős cookie-jaikat és/vagy egyéb jogi szövegeiket. Ezeken kívül még néha olvasom a World Economic Forum Twitter-feedjét. Milyen linkek vannak még a böngésző kezdőlapomon? A "Ha unatkozok" részen immár három link:

lichess.org

www.penpalworld.com

freerice.com

A "Pályázatok" részen négy link (hátha jön valami nagy lehetőség):

pafi.hu

intercompetition.com (Writing link)

dystopianstories.com (Resources for Writers link)

webnyeremeny.hu

A "Rádiók, TV" részen négy link... mivel a "deep linking" nem biztos, hogy legális a blogomon, ezeknek csak a neveit említem meg: "NDR Info" (német news/talk rádió), "NPR" (amerikai news/talk rádió), "BBC World Service" (brit news/talk rádió), "DW TV" (német nyelvű online TV). Természetesen a linkek között van még a Gmail és a Blogspot, amiket naponta meg szoktam nézni.

A kezdőlapom másik oldalán találhatók a kedvenc podcastjaim, amiket valószínűleg laptopról fogok hallgatni (más, főleg matematikai vagy német podcastokat ugyanis a rövidebb terjedelmük miatt inkább a mobiltelefonomról hallgatom séta közben). A laptopról való hallgatásra szánt podcastok a következők:

pi-ist-genau-3.de

runesoup.libsyn.com

skeptiko.com (Past Shows linken)

De még a podcastoknál is érdekesebbek lehetnek a német nyelvű egyetemi matematikai előadások (bár ezeket inkább a böngésző könyvjelzőinek segítségével választom ki):

openlearnware.tu-darmstadt.de

Deep linking miatt talán nem oszthatom meg a linkjét, de találtam ezen kívül az Oxfordi egyetem oktatóinak különálló (tehát nem egyetemi kurzusok keretei közé tartozó) angol nyelvű matematikáról szóló előadásokat is, "The Secrets of Mathematics" címmel az uk-podcasts.co.uk portálon (ezek tehát videóval).

Ennyit a linkekről, egyébként a kezdőlapom közepén motiváló szövegként össze vannak foglalva a jövőre vonatkozó terveim. Erről most csak annyit árulok el, hogy a MATEK címszó alá azt írtam: Math:Max. Ez azt jelenti, hogy mivel már van jól fizető programozó állásom, nem tartom olyan fontosnak az álláskeresési kompetenciáimat (pl. nyelvtanulás, programozás) intenzíven fejleszteni, illetve a siker felé vezető egyéb lehetséges utakat (pl. írás, sakk) is hanyagolom, és igyekszek a matematikára (illetve a parapszichológiára) koncentrálni a szabadidőmben. Tehát egy ideje már nem játszottam naponta egy sakkpartit sem, amit régebben tettem, bár ezen még gondolkodok, hogy talán mégis érdemes lenne. Ha még eszembe jutna valami, amit a blogomba írhatnék, és ami Istennek jó szolgálatot tenne, azt valószínűleg beleírnám, a "jó tett helyébe jót várj" elv miatt. A blogomat tehát valószínűleg folytatni fogom még, bármilyen kevesen is látogatják most.

2022. április 23., szombat

Egyéb öko-adó (és etikus adó) ötletek

Elbizonytalanodtam abban, hogy ezen magyar nyelvű blogom "mini think-tank" funkciója helyes út, mert ugyanennek a blognak a másik funkciója "A kereszténység kritikája", és Magyarországon a jelenlegi (keresztény) kormányt tekintve a kettő talán üti egymást, azaz kontraproduktív lehet. De ha már ezeket a "mini think-tank" blogbejegyzéseket megírtam, lehet, hogy mégis megpróbálom majd ezek kommunikálását, csak kevesebb reménnyel (illetve megírom még ezt a blogbejegyzést is). Másrészt nem is igazán sok eredeti "öko-adó" lehetőség jutott az eszembe, csak pl. arra gondoltam, hogy meg lehetne adóztatni a dezodorokat, hajlakkokat, hajfestékeket és hasonlókat, tehát a nem feltétlenül szükséges kozmetikai árucikkeket, de úgy láttam, hogy a környezetvédelmi termékdíj már ezekre is kiterjed (még a szappanok is meg vannak adóztatva). Más kérdés, hogy érdemes lenne-e jelentősen növelni a környezetvédelmi termékdíjat ezekre a termékekre (illetve egyebekre, amelyek nem feltétlenül szükségesek egy ember számára)... hiszen ezeknek a csomagolása gondolom még környezetkárosítóbb lehet, mint a műanyag, nem is beszélve a vegyi anyagokról. Úgy gondolom, hogy ezen termékek többsége úgyis külföldről származik, tehát a környezetvédelmi termékdíj növelése ezen termékekre valószínűleg gazdaságilag is fenntartható lenne.

Eszembe jutott néhány olyan adó-ötlet, ami ugyan nem környezetvédelmi megfontolásból született, de legalább etikus lenne és talán kihatással lenne a környezetvédelemre is. Ezeket a saját életemből vett problémák ihlették, tehát ideálisak lehetnek egy képviselőmmel való megosztásra. Lássuk csak ezeket:

  • "All rights reserved" adó: a "Minden jog fenntartva" ("All rights reserved", "Alle Rechte vorbehalten") vagy a "Minden jogot fenntartunk, amit kifejezetten nem engedtünk át Önnek", vagy hasonló jogi kikötések félreértelmezhetőek, és szigorúan vett értelemben nem elfogadhatók, ami ellehetetlenítheti az ilyen jogi feltételeket szigorúan értelmező ember életét. Ezért ha egy könyvkiadó, egy folyóirat vagy egy Internetes website / honlap / portál vagy közösségi oldal (pl. FaceBook, Instagram) ezeket a jogi kikötéseket alkalmazza, akkor plusz adót kellene ezért fizetnie, a termékének vagy szolgáltatásának bevételével arányosan, de legalább egy meghatározott összeget (hogy elkerüljük ezeket a jogi kikötéseket pl. az ingyenes társkeresők vagy az önkormányzatok honlapjai esetén is).
  • "Changes to the terms" adó: Ha egy Internetes website / honlap / portál (pl. társkereső) felhasználási feltételei vagy általános szerződési feltételei (stb.) magukban foglalják, hogy ezeket a feltételeket bármikor, egyoldalúan módosíthatják, a felhasználók tudtával vagy akár tudta nélkül is (ezért javasolják, hogy gyakran olvassák ezeket a feltételeket újra és újra), és a módosítások a honlapnak a változásokat követő első használatba vételekor életbe lépnek, akkor az ilyen jogi feltételek miatt adót kellene fizetnie a honlap gazdáinak, sőt, ennél akár enyhébb feltételek miatt is! Csak akkor mentesülhetnének az adófizetés alól, ha a módosított feltételek csak legalább 30 nappal a kihirdetés után lépnének életbe, és a honlap gazdái a módosításokról értesítést is küldenének, és ezek a változások nem lennének túl gyakoriak (mint pl. a T-mobilos szerződések esetén), VAGY ha csak akkor kezdhetné meg a felhasználó a holnap használatát, ha kifejezetten elfogadja az új feltételeket ugyanolyan módon, mint amikor az első alkalommal megtette azt (pl. checkbox bejelölésével), VAGY ha a módosításokat a törvények vagy rendeletek változásai miatt, vagy hasonló okból kell alkalmaznia a honlap működtetőinek.
  • Egyéb adók lehetősége a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatban: sajnos vannak egyéb gondok a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatban, amiket nehezebb lenne adókkal korlátozni. Ilyen pl. az, ha valamit ingyen hozzáférhetővé tesznek, de csak "nem-kereskedelmi célokra". Itt nincs pontosan definiálva, hogy a "nem-kereskedelmi célok" csak a közvetlen haszonszerzést tiltják, vagy azt is, hogy valaki akár sokkal később "a tudás hatalom" elve alapján közvetett módon érjen el hasznot az adott dolog segítségével, vagy pl. a nem-kereskedelmi célokra használt szolgáltatással hírnévre vagy népszerűségre tegyen szert... így ugyanis akár minden "kereskedelmi célnak" minősülhet. Itt is lehetne adókkal próbálkozni (pl. csak akkor kellene adót fizetni, ha nem teszik hozzá, hogy csak "közvetlen haszonszerzés" számít kereskedelmi célnak), de talán nem érdemes. Másik gond lehet azokkal a jogi kikötésekkel kapcsolatban, amiket egyes könyvek elejébe szoktak írni, különösen az angol nyelvű könyvek esetén. Itt is lehet szigorúan és kevésbé szigorúan értelmezni ezeket a feltételeket (pl. mit jelent a "transmitted", "stored in a retrieval system", stb. az agyunkra vonatkozóan). Ennek rendbe tételéről is valószínűleg csak túl furcsán hangzó törvény születhetne.

Összefoglalva, sajnos eddig az ötleteléssel (brainstorming) nem sok előrelépést tettem abban, hogy hogyan lehetne környezetvédőbbé tenni a politikát, tehát elbizonytalanodtam abban is, hogy a politikában van a megoldás kulcsa. Persze a politika hozhatna törvényeket a túlnépesedés ellen is, illetve azonnal megvalósíthatna minden más környezetvédő politikai ötletet is, de úgy gondolom, hogy a politikához nem csak politikai ötletek kellenek, hanem politikai akarat is azok végrehajtására, valamint a környezetvédelmi fenntarthatóság mellett a gazdasági fenntarthatóság biztosítása is. Amíg ez nincs meg, addig valószínűleg tartom magam a korábbi stratégiámhoz, és a politikát passzolom... viszont továbbra is érdekelnek azok az elméletek és ötletek, amik arról szólnak, hogy milyen lehet az ideális közgazdasági rendszer (pl. miben van igaza Adam Smith-nek, és miben Karl Marx-nak).

2022. április 15., péntek

Öko-adó ötlet #2: szén-dioxid-adó (carbon tax, CO2-Steuer)

Ha már megígértem, megírom az öko-adókról szóló újabb blogbejegyzése(i)met, habár kicsit mintha imposztor-szindrómám lenne a témáról szóló folyóiratok láttán: pl. Environmental law journals, illetve Environmental economics journals, amiket általában nem olvasok. Mondjuk jó kérdés, hogy vajon általában a politikusok közül sokan olvasnak-e ilyeneket, amikor a 21. században nagy válságok várhatóak a környezetvédelmi problémák (illetve a fosszilis energiahordozók elfogyása) miatt. Másrészt nemrég volt Magyarországon az országgyűlési képviselők választása, és ott általában (vidéken) nem azok a képviselőjelöltek nyertek, akik aláírásukkal támogatták a GreenPeace Zöld Nyilatkozatát... tehát nem az ellenzék nyert, hanem a kormánypárt. Jó kérdés, hogy ez azt is jelentheti-e, hogy a kormánypárti képviselő(k)nek küldött esetleges petíció(i)m az öko-adók témájában sikertelen lesz(nek), vagy inkább csak a GreenPeace Zöld Nyilatkozata lehetett rosszul megfogalmazva vagy prezentálva. Tehát, még elképzelhetőnek tartom, hogy a mini think-tank-om (vagyis személyem) által tett öko-adó javaslat(ok) meghallgatásra talál(nak) a kormánynál, annál is inkább, mivel az ő pártjukban is van(nak) a környezetvédelmet fontosnak tartó ember(ek), például az előző köztársasági elnök (Áder János), aki tudtommal az elobolygonk.hu honlapot is kezdeményezte. Ennyi bevezetés (illetve az előző blogbejegyzésem) után térjünk rá a következő öko-adó-fajtára, amiről talán a legtöbb WikiPedia cikk szól, és ami az egyik legismertebb környezetvédelmi problémát, a globális klímaváltozást hivatott megoldani.

A szén-dioxid-adóról van szó, ezt az angol WikiPedia-ban "carbon tax", a német WikiPedia-ban "CO2-Steuer" címszó alatt találhatunk meg (a magyar WikiPedia-ban szénadó néven szerepel, ahol egyébként található még egy hasznos link a carbontax.org honlapra is). Ez az adó a szervezetek szén-dioxid kibocsátását (illetve esetleg egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását) adóztatja meg, azzal a céllal, hogy ez a közteher hozzájárul majd az ilyen gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Néhány országban már megfelelően működik... de más országok - köztük Magyarország is - más megoldási lehetőséget találtak a problémára, amit úgy neveznek, hogy kibocsátáskereskedelem, angolul "emissions trading", vagy "carbon emission trading", röviden "cap and trade", németül pedig úgy nevezik, hogy "Emissionsrechtehandel". Az utóbbi esetén meghatározzák, hogy egy ország összesen mennyi szén-dioxidot (illetve káros anyagot) bocsáthat ki (pl. nemzetközi egyezmények alapján), és ezeket a jogokat szétosztják az ország szervezetei között (jobb esetben árveréssel / "auctioning", rosszabb esetben a kormány döntése alapján / "grandfathering"). Ezután az említett szervezetek egymás között akár kereskedhetnek is ezekkel a jogokkal, sőt, talán nemzetközileg is. Így biztosítható, hogy a lehető leghatékonyabban és legigazságosabban osszák el ezeket a jogokat, de mégis előre meghatározható, és ezáltal korlátozható legyen a szén-dioxid kibocsátás, a nemzetközi egyezményeknek megfelelően. Ez így rendben is van, hiszen a cégek fizetnek is azért a szén-dioxidért, amit kibocsátanak, pl. a jogok árverésen történő kiosztása vagy az egymás között történő adásvétele során. Tehát a kibocsátáskereskedelem valóban szükséges lehet ahhoz, hogy biztosan tarthatóak legyenek a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott klímacélok. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy a kibocsátáskereskedelem mellett ne lenne érdemes bevezetni még a szén-dioxid-adót is, miként a fenti linkeken elérhető térképek alapján néhány ország teszi, vagy tervezi megtenni.

A kibocsátáskereskedelemmel tehát elérhető valamilyen minimális klímacél, de a kibocsátáskereskedelem nem igazán segít ennek a minimális klímacélnak a túlteljesítésében. Pedig ha rosszul tervezték meg az adott klímacélt, akkor ennek a klímacélnak a túlteljesítésére lehet szükség. Ebben segíthet a szén-dioxid-adó, ami ugyan nem biztos, hogy garantálja egy minimális klímacél teljesítését, de hozzájárulhat ahhoz, hogy mindenki megtegye a klímaválság elkerülése érdekében, amit tud. Például, elképzelhető, hogy egy ország egyébként sem lépné túl a rá szabott szén-dioxid-kibocsátást, ezért a kibocsátáskereskedelemben nagyon alacsony lenne ott a szén-dioxid kibocsátás jogának az ára (hacsak valami spekuláns fel nem vásárolná ezeket a jogokat a jogokat kiosztó árverésen, hogy később monopól helyzetbe kerülve drágábban adhassa el őket), így ez nem lenne kellően ösztönző hatású. A szén-dioxid adót viszont ki lehet szabni úgy, hogy az a gazdaság szempontjából optimálisabb legyen.

Végül is, a szén-dioxidot kibocsátó módon előállított termékek és szolgáltatások végfelhasználója a magánember, a fogyasztó, ezért ő fizeti meg az ezekre kivetett adók árát... ezért (illetve a demokrácia miatt) találták ki azt, hogy a magánemberek számára vonzóbbá kellene tenni a szén-dioxid adót... amit például úgy tehetnek meg, hogy az államkasszába befolyó szén-dioxid adót kizárólag arra használják fel, hogy csökkentsék vele a magánemberek adóit... így jobban járnak azok a magánemberek, akiknek az életmódja kevesebb szén-dioxid kibocsátással jár, tehát a szén-dioxid adó a kedvező irányba mozgatja az evolúciót. Másrészt vannak olyan ötletek is, amelyek szerint a magánembereknek közvetlenül járna pénz a szén-dioxid adókból, ezt úgy nevezik angolul, hogy "Carbon fee and dividend", és németül, hogy "CO2-Preis mit Klimaprämie". Talán csak így lehet valóban nyilvánvaló, hogy a szén-dioxid adóból profitálnak a környezettudatos emberek, ez pedig megteremtheti a politikai akaratot is a szén-dioxid adó bevezetéséhez. Másrészt felmerülhet a kérdés, hogy vajon hátrányos lenne-e a szén-dioxid adó az azt bevezető ország versenyképességére más országokkal szemben? Mert ha így van, akkor az viszont csökkentené ezt a politikai akaratot...

Nézzünk egy példát. Pl. Magyarországon a szén-dioxid adó bevezetése előtt (vagy nélkül) egy termék X forintba kerülne, a szén-dioxid adó bevezetése után X+Y forintba. Pl. Kínából behozott hasonló termék Z forintba kerülne, és X<Z, de Z<X+Y. Tehát, a szén-dioxid adó bevezetése miatt a magyar termék már nem lenne versenyképes a kínaival szemben, és egy "subsidy" (szubvenció) a magyar terméken csak visszafordítaná vagy semlegesítené a szén-dioxid adó hatását. Tehát, a szén-dioxid adónak nem lenne teljesen jó hatása a gazdaságra, hacsak nem növelnénk a kínai termék behozatalának az árát. Ha viszont a kínai termékre a szén-dioxid adónak megfelelő vámot kellene fizetni, akkor a kínai termék ára Z+Y lenne, és X+Y<Z+Y miatt a magyar termék versenyképes maradna. Tehát, lehetséges, hogy a szén-dioxid adóval együtt érdemes lenne növelni bizonyos áruk behozatalára vonatkozó vámokat. Ez a trükk viszont nem működik olyan magyar árukra, amelyeket exportra szánunk. Mindez pedig azt jelenti, hogy a szén-dioxid adó ösztönzést jelenthet a lokalizmusra is (a lokalizmus egyébként nemzetbiztonsági érdek is lehet a 21. században várható válságokban). De ha mégis nagyon exportálni akarunk, esetleg megtehetjük azt is, hogy a Magyarországról exportált árukra nem kérünk szén-dioxid adót, illetve visszaigényelhetővé tesszük azt. Még mindig marad nekünk az a szén-dioxid adó, ami az itthon igényelt termékek és szolgáltatások előállításakor keletkezik. Az itt említett módosításokkal a véleményem szerint nem sok veszteséget okozna a szén-dioxid adó, ha bevezetnék egy olyan országban, amelyik szabadon dönthet a vámjairól. Jó kérdés viszont, hogy hogyan valósíthatnánk meg az előbb említett politikát az Európai Unióban, amin belül nincsenek vámok, a külső vámok pedig közösek. Lehetséges tehát, hogy ebben az ügyben nem is magyar politikusokat kellene megkeresni, hanem inkább az Európai Unió vezetőit. De természetesen a magyar politikusok is megkereshetik a külföldi kollégáikat ezzel. Vajon a vámuniók károsak a környezetünkre?

Ettől függetlenül még mindig elképzelhető, hogy a szén-dioxid adó a mai Magyarországon is jót tenne. Ösztönözné az áttérést egy olyan gazdálkodási formára, amire a 21. században és azután szükség lesz, hiszen a fosszilis energiahordozók úgyis elfogynak majd. Ha gyorsabban tudunk alkalmazkodni a helyzethez (illetve korábban elkezdünk dolgozni az ügyön), talán kevésbé lesznek károsak számunkra az eljövendő válságok.

Egyébként, ami Magyarországot illeti, a jövedéki adóban is megadóztatják pl. a benzint, illetve állítólag volt olyan is, hogy "energiaadó" (a földgázra, villamos energiára és szénre), amiről nem sok információt találtam az Interneten, csak pl. a "2003. évi LXXXVIII. törvény az energiaadóról" részt a netes jogtárban, aminek viszont a mai napon hatályos állapota üres! 2017.01.01-én viszont még biztos hatályos volt a törvény. Lehet, hogy itt is egy olyan problémával állunk szemben, mint amit fentebb leírtam, és amit csak vámokkal lehetne orvosolni? Egyébként hasonló adó lehet az Egyesült Királyságban is.