Igaz-e a Biblia? 3. fejezet: A kreacionizmus kritikája

Úgy döntöttem, nem foglalkozok tovább a kereszténység kritikájáról szóló újabb könyvem írásával. Elment a kedvem ettől a témától. A blogom olvasóival azonban mégis megosztom azt, ami eddig elkészült belőle. A könyv címe ez lett volna: "Igaz-e a Biblia? A kereszténység alapos kritikája". Ebben a blogbejegyzésben a harmadik fejezetet közlöm, aminek az lett volna a címe, hogy "3. A kreacionizmus kritikája".

3.1.

A Bibliában bőven vannak nehezen hihető dolgok, amelyek miatt sok ember hitetlen. Ilyenek például a csodák. Azt azonban túl nehéz lenne bebizonyítani, hogy nincsenek csodák. Mint a matematikában, egyetlen példa sem bizonyít, de egyetlen ellenpélda már cáfol. A mi esetünkben tehát egyetlen csoda már megcáfolhatja azt, hogy nincsenek csodák. Sok ember pedig úgy véli, tapasztalt már kisebb vagy nagyobb csodákat az életében. Nem csak keresztények, hanem más vallások és lelkiségi mozgalmak követői is gondolhatják így. Még olyan tudományág is van, ami a természetfeletti jelenségekkel foglalkozik, és ezt úgy hívják, hogy parapszichológia. Amikor csodákról van szó, akkor általában azok egy ember különleges képességeivel hozhatók összefüggésbe, ahol ezt az embert parafenoménnak hívhatjuk, és elég sok parafenomén élt már a Földön. A katolikusok pedig szenteknek tartják azokat a katolikusokat, akik csodákat tettek, és a Római Katolikus Egyháznak elég sok szentről van tudomása. Mivel vélt vagy valós csodákra rengeteg példát találhatunk a világtörténelemben, nem igazán tudjuk megcáfolni azokat a csodákat sem, amelyek a Bibliában vannak leírva. Ha pedig egyértelműen a csodák mellett foglalnánk állást, akkor ezt a könyvet talán nem élvezhetnék és népszerűsíthetnék azok, akik nem hisznek a csodákban. Ha viszont elvetnénk a csodák lehetőségét, akkor pedig azokhoz juthatna el nehezebben ezen könyv tartalma, akik hisznek bennük. Viszont éppen azoknak lehet a legnagyobb szükségük erre a könyvre, akik valamiért hinni tudnak a természetfelettiben, és azt akarják eldönteni, hogy ennek alapján higgyenek-e a Bibliában is. Tehát, ez a könyv a továbbiakban inkább nem foglalkozik a csodák lehetőségével, és az ezzel kapcsolatos tudományos vitákkal. Akit ez a téma érdekel, valószínűleg talál magának olvasnivalót máshol.
Lenne azonban egy-két óriási csoda, mégpedig akkor, ha a bibliai Teremtés Könyve igaz lenne: ha a Föld nem lenne idősebb 10000 évesnél, illetve még egy globális, minden hegyet beborító Özönvíz is megesett volna a világtörténelemben. Az egyes prófétákkal (illetve Jézus Krisztussal) összefüggésbe hozható csodák mellett talán ezek a legfontosabb dolgok, amelyek miatt sok ember nem hisz a Bibliában. A tudományos világképünk ugyanis egyértelműen tagadja ezeket a dolgokat. A tudomány szerint a Föld több, mint 4 milliárd éves, és nem lehetséges (illetve nagyon-nagyon valószínűtlen) az, hogy az utóbbi 10000 évben egy minden hegyet beborító globális Özönvíz történt a Földön.

3.2.

A tudomány szerint az állatok és a növények fajai hosszú és lassú fejlődés által nyerték el a jelenlegi formájukat, és valószínűleg közös őstől vagy ősöktől származnak. Erről szól a Charles Darwin által felfedezett és kidolgozott evolúcióelmélet, amelyet „A fajok eredete” („On the Origin of Species”) című könyvében írt le a 19. században. Aki tehát ki szeretné deríteni, hogy igaz-e a Biblia, annak érdemes lehet ezt a könyvet is elolvasnia, hiszen nagyon logikusan fel van építve. Természetesen az evolúcióelméletet később továbbfejlesztették, és a későbbi változatai valószínűleg közelebb vannak az igazsághoz, mint a korábbiak, de a lényeg, hogy az idő során rengeteg további érvet és bizonyítékot találtak ezen elmélet lényegi megállapításai mellett, és nagyon egységes képünk van arról, hogy hogyan fejlődött ki az emberiség az állatvilágból, az emlősök és a madarak a hüllőkből, a hüllők a kétéltűekből, a kétéltűek a halakból, a többsejtűek az egysejtűekből, stb. (Ezt nem úgy kell érteni, hogy pl. a kétéltűek a mai halakból fejlődtek ki, hanem úgy, hogy a mai kétéltűeknek és a mai halaknak közös ősei voltak a múltban, amelyek inkább a halakra hasonlítottak, és a vízben éltek.) A Bibliában található hat napos teremtés leírása tehát ellentmond az evolúcióelméletnek, és ez már elég lehet ahhoz, hogy azt higgyük, hogy a Biblia nem igaz.
De lehetnek, akik azt mondják, hogy a Biblia szerzője nem is földi napra gondolt, amikor a napot is jelentő héber szót használta a hat napos teremtés leírására, hanem ez a szó hosszabb, határozatlan időszakot is jelenthet, vagy pedig csak az Isten elméjében történő idő múlására utalhat. Csakhogy még ebben az esetben is van eltérés a tudomány és a bibliai teremtéstörténet között: A Biblia szerint Isten a madarakat a vízben élő állatokkal együtt, a szárazföldi állatok megteremtése előtt teremtette meg (1Móz:1:19-25), a tudomány mai állása szerint viszont a madarak a szárazföldön élő állatokból fejlődtek ki az evolúció során. Sőt, a Biblia szerint Isten a növényeket az égitestek előtt teremtette (1Móz:1:11-19), amire azt is mondhatjuk, hogy nonszensz… bár, Isten talán képes lehet úgy is teremteni valamit, hogy előbb megteremti a kezdetét és a végét, majd ezután dolgozza ki a közepét, mint talán valamelyik író is teszi, szóval Isten ideje más lehet, mint a világ ideje. Ez utóbbi összeegyeztetési lehetőség viszont eléggé valószínűtlen, és sokkal egyszerűbb magyarázat is lehet arra, hogy miért tűnik számunkra hamisnak a bibliai teremtéstörténet: azért, mert valóban hamis, hiszen az ókori népeknek, akiknek a tudásából ez keletkezett, nem voltak tökéletes ismereteik a világról (1Móz:1:5-8), és más ókori népek teremtéstörténeteiben más hibákat is találhatunk. Ha pedig még mindig nem lennénk meggyőződve a bibliai teremtéstörténet hamisságáról, abban az esetben könnyebb lehet meggyőződnünk a bibliai Özönvíz történetének hamisságáról. De ne haladjunk ilyen gyorsan, vizsgáljuk csak meg előbb még jobban, hogy a tudomány hogyan igazolja az evolúcióelméletet.

3.3.

Aki egy földgömbre vagy egy világtérképre tekint, észreveheti, hogy Afrika nyugati partvonala elég jól passzol Dél-Amerika keleti partvonalához. Ennek az lehet a tudományos magyarázata, hogy egykor Afrika és Dél-Amerika egyetlen kontinens részei voltak, és hosszú idő alatt távolodtak el egymástól annyira, mint ahogyan most helyezkednek el. Akik a kontinenseket és a kőzetlemezeket, illetve a közöttük elhelyezkedő gyűrthegységeket, hátságokat és törésvonalakat tanulmányozták, tehát akik a lemeztektonikával foglalkoztak, arra jutottak, hogy valaha a legtöbb szárazföld egy szuperkontinens, a Pangea része lehetett. Ezek szerint nem csak Afrika és Dél-Amerika tartozott össze, hanem hozzájuk tartozott még Észak-Amerika, Eurázsia, Ausztrália és az Antarktisz is, India pedig eredetileg nem Eurázsia része volt, hanem Afrika és Madagaszkár mellől vándorolhatott a mostani helyére. Ezt az elméletet alátámasztja az is, hogy Ausztrália eredeti, vagyis az emberiség felemelkedése előtti élővilága jelentősen eltér a nagyobb kontinensek eredeti élővilágától, tehát az ausztráliai emlősállatok nagy része erszényes emlős volt, nem pedig méhlepényes emlős; bár a méhlepényes emlősök néhány fajának, mint például az embernek, a dingónak, illetve néhány denevérnek és fókának mégis sikerült eljutnia a kontinensre (a dingónak valószínűleg emberi segítséggel). A ma élő erszényes emlősök nagy része tehát Ausztráliából származik, bár néhány fajuk előfordult Dél-Amerikában vagy Indonéziában is. Mindez kiválóan magyarázható azzal, hogy az evolúció során a méhlepényes emlősök az erszényes emlősökből fejlődtek ki, és Ausztrália ennél korábban szakadt el Pangeától. Hasonló lehet az oka például az óvilági (mint például az afrikai) és az újvilági (dél-amerikai) majmok közötti általános különbségeknek is. Összefoglalva, a különböző kontinensek és szigetek eredeti, vagyis az emberiség felemelkedése előtti élővilága különbözik egymástól, és ezeknek a különbségeknek történeti okai vannak, ami szinte minden esetben az evolúció elméletének és a kontinensvándorlás elméletének helyességéről tanúskodik, ez pedig az egész flórát (növényvilágot) és faunát (állatvilágot) tekintve (nem is beszélve a gombákról, egysejtűekről, stb.) elég sok bizonyítékot jelent.
Lehetséges, hogy a keresztények ezzel kapcsolatban azt fogják gondolni, hogy a kontinensvándorlás valóban megtörtént, de csak az utóbbi 10000 évben, mivel a Föld élővilágának a teremtése a Biblia szerint, ha szó szerint vesszük, nem történhetett ennél régebben. Erre talán még bibliai idézeteket is fel tudnak hozni, például a következőket:

"Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének neve pedig Joktán." (1Móz:10:25)

"Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét." (Zsolt:104:30)

Ezeken kívül felhozhatják még azt az érvet is, hogy a kontinensvándorlás előtt nem voltak olyan magasak a hegyek, mint napjainkban, és éppen ezért tudta azokat belepni a víz a Bibliában leírt Özönvíz idején. A tudomány szerint viszont a kontinensek sokkal lassabban távolodnak egymástól, mint ami ezen feltételezések helyességéhez szükséges lenne. Felmerülhet a kérdés, hogy esetleg régebben gyorsabb lehetett-e a kontinensek vándorlása? Erre az lehet a gyors válasz, hogy ez nem férne bele a tudományos világképünkbe, ha a tudomány összes ágát tekintjük. De talán még egyedül a lemeztektonika tudománya is ellentmond annak, hogy a bibliai időkben gyors kontinensvándorlás történt volna: ezen tudomány szerint ugyanis a kontinensek szétválása nem a Pangeával kezdődött, hanem előtte is szétváltak és egyesültek kontinensek, ami egy érvet jelent amellett, hogy a Pélegről szóló bibliai idézet (1Móz:10:25) nem a kontinensek szétválására utal, hanem a földek tulajdonjogának megjelenéséről szólhat, mint ahogy sokáig értelmezhették is. Mindenesetre a tudomány szerint a Pangea kb. 200-300 millió évvel ezelőtt létezett, maga a Föld viszont több, mint 4 milliárd éves, szóval ez idő alatt elég sok kontinensvándorlás történhetett még, ez viszont már tényleg nem fér bele a Biblia szövegéből levonható maximum 10000 éves (de ennél is rövidebb) keretbe.

3.4.

A geológia (földtan) tudománya szintén azt mutatja, hogy a Föld sokkal több, mint 10000 éves. A geológusok megvizsgálták és összehasonlították a Föld felső rétegeinek összetételét a bolygó több pontján, és ennek alapján meghatározták a földtörténeti korokat. Később technológiai módszerekkel megállapították azt is, hogy melyik földtörténeti kor hány millió éve volt. De még ha hiba csúszott is volna ezen módszerekbe, akkor is az evolúció elmélete mellett tanúskodnak a fosszíliák (például az ősállatok csontjai), amelyeket a földben találtak. A föld alatt található kőszén, kőolaj, földgáz és talán még a mészkő is ősi élőlényekből (a kőszén például főleg növényekből) származik. A fosszíliák között főleg olyan állatok és növények maradványait találták meg, amelyek azóta kihaltak vagy továbbfejlődtek. Ezekkel az állati, illetve növényi maradványokkal foglalkozik a paleontológia tudománya. A paleontológusok azt találták, hogy minél régebbre megyünk vissza az időben, azaz minél mélyebben található kőzetrétegeket vizsgálunk, annál primitívebb életformák maradványait találhatjuk ott. A múlt egy bizonyos pontjánál régebben már nem találhatóak meg az emlősök és a madarak maradványai, csak a hüllőké vagy az állatok egyéb osztályaié. Hasonlóképpen, a növények között a zárvatermők már nem találhatóak meg egy bizonyos korszaknál régebben. Ez egy bizonyítékot is jelenthet a makroevolúcióra, tehát arra, hogy a fajok tőlük jelentősen különböző más fajokból alakultak ki, és nem csak mikroevolúció történt. A „csak mikroevolúció” egyébként azt jelentené, hogy csak egy-egy fajon belüli változások történtek, mint például a kutyák esetében. Sok keresztény elfogadja a mikroevolúciót, de a makroevolúciót a Biblia szövege miatt nem.
Tekintsük most a paleontológiában az evolúció legszemléletesebb bizonyítékait, a kihalt gerinces állatok csontjait és csontvázait. Ezek közül a leghíresebbek a dinoszauruszok és egyéb őshüllők csontvázai, mivel ezek között a ma élő szárazföldi állatoknál jóval nagyobbakat (akár 30 métereset) is találni lehetett. Ezeknek a létét nehéz lenne összeegyeztetni a Bibliában leírt Özönvíz történetével. De talán nem is ezek a csontvázak az evolúció legfontosabb bizonyítékai, hanem inkább azok a csontok azok, amelyek átmenetet jelentenek a ma élő állatok nagyobb csoportjai között. Ilyen például az Archaeopteryx nevű lény csontváza, ami az őshüllők és a madarak közötti átmenetet jelenti, vagy az Ambulocetus nevű lényé, ami a szárazföldi emlősök és a cetek közötti átmenet útján lehetett. Még nagyon sok mai emlősnek (pl. elefántoknak, lovaknak) lehet találni ősibb formáját a fosszíliák között. Ez alól az ember sem kivétel. Az emberiség minden bizonnyal az emberszabású majmokból fejlődött ki az evolúció során. Ezt az emberi koponyánál kisebb, de a majmok koponyájánál nagyobb koponyák ősmaradványai is bizonyítják. A mi fajunk latin neve „Homo Sapiens”, és a mi koponyánknál kisebb volt a „Homo Erectus” nevű fajba tartozó előemberek koponyája, ennél is kisebb volt a „Homo Habilis” nevű fajba tartozó előembereké, az emberszabású majmok koponyája pedig ezeknél is kisebb. Az átmenet pedig fokozatos.

3.5.

Az emberek és a majmok rokonságát nem csak a paleontológia bizonyítja, hanem a genetika is. A genetika a testünket felépítő programról szól, és azt mutatja, hogy az emberek génállománya nagyon hasonló a majmok génállományához. Ezen kívül a rendszertanban egymáshoz közel álló fajok génállománya is általában közel áll egymáshoz. Ebből arra következtethetünk, hogy először a baktériumok és az egysejtűek fejlődtek ki a ma ismert életformák ősei közül, majd ezekből fejlődtek ki a többsejtűek: a növények, az állatok és a gombák. Ami az állatokat illeti, először a vízben élő állatok egyszerűbb törzsei jelentek meg, mint például a szivacsok és a csalánozók. Később jelenhettek meg az élet magasabb rendűnek tartott, korunkban nagyon elterjedt formái: az ízeltlábúak, a puhatestűek és a gerincesek. Ami a gerinceseket illeti, ezek is kezdetben a vízben éltek, mint halak. A halakból fejlődött ki a következő osztályuk, a kétéltűeké. Ha a kétéltűeket, mint például a békákat tanulmányozzuk, az elég jól szemlélteti az evolúciót: ezek a lények nagy része már a szárazföldön él, mégis szükségük van vízre a szaporodáshoz, tehát a szaporodásuk, illetve néhány egyéb jellemzőjük a halakéra emlékeztet. A hüllők minden bizonnyal a kétéltűekből fejlődtek ki, és egykor ezek lehettek a legfejlettebb állatok, amíg meg nem jelentek az emlősök és a madarak. A biológia tanulmányozásával beláthatjuk, hogy fokozatos az átmenet a halakból a kétéltűeken és a hüllőkön keresztül az emlősökig vagy a madarakig.
Jelentős bizonyítékot jelent még az evolúció mellett az is, hogy a fejlettebb fajok embriói a rendszertanban hozzájuk közel álló, kevésbé fejlett fajok embrióira emlékeztetnek, még akkor is, ha a kifejlett állatokban már nincs meg ez a hasonlóság. Ezzel a jelenséggel rokon jelenség az, hogy az állatokban létezhetnek úgynevezett csökevényes szervek, amelyeknek jelentős szerepe lehetett az adott állatok ősei életében, de az adott állatok életében ezeknek a szerepe már elhanyagolható, és a jelenlétüknek elsősorban történeti okai lehetnek. Ilyen csökevényes szervek lehetnek például a röpképtelen madarak szárnyai vagy az emberek farokcsontjai.
Az evolúcióelmélet mellett szóló érvekről, valamint annak bizonyítékairól, hogy a Föld több, mint 4 milliárd éves, teljes könyveket lehetne írni, és aki keres, az találhat is a témáról szóló anyagot. A keresztények is próbálkoztak az ő álláspontjukat, a kreacionizmust támogató művek létrehozásával, és az Interneten is sokat vitatkoztak az emberek erről a témáról. Itt csak egy rövid összefoglalás szerepelhetett, elsősorban azért, hogy láthassuk, sok ember mi alapján döntötte el, hogy nem lesz keresztény. Ez a könyv viszont korábban ritkábban szóba kerülő érveket is fel szeretne sorakoztatni a Biblia és a keresztény vallás ellen.

3.6.

Térjünk vissza most a Bibliában leírt Özönvíz történetére. Röviden, ez a következőt meséli el: (1) Az emberek túl erőszakosak voltak a Földön, ezért Isten úgy döntött, hogy elpusztítja őket Noé és a családja (Noé és felesége, a 3 fia és a fiainak 3 felesége) kivételével. (2) Noénak építenie kellett egy bárkát, amibe be kellett vinnie a családját, valamint egy-egy párt minden szárazföldi állatfajból (vagy nemből), illetve be kellett még vinnie oda élelmet az állatok és az emberek számára. (3) Ezután Isten hosszan tartó esőt bocsátott a Földre, valamint növelte még a víz szintjét a „mélység forrásaiból” is. (4) Így a víz belepte a legmagasabb hegyeket is a Földön, és minden szárazföldi állat és ember elpusztult azokon kívül, akik a bárkában voltak. (5) Ezután a víz újra apadni kezdett, és visszahúzódott, a bárkából kijövő emberek és állatok pedig újra benépesítették a Földet.
Ebben a történetben az az érdekes, hogy globális özönvízről szóló elbeszélést nem csak a Bibliában, hanem több más nép mítoszaiban is meg lehetett találni. Jó kérdés, hogy ha nem volt globális Özönvíz, akkor mi lehetett ennek az oka. Gondolhatunk például arra, hogy valóban lehetett az özönvízhez hasonló, de nem globális katasztrófa az emberiség őstörténetében (például a jégkorszak határán), és ez lehetett a mítoszok alapja. Valószínűbb azonban, hogy az özönvíz történetét az ókori népek eredetileg azért találták ki, hogy magyarázatot adjanak arra, hogy miért vannak tengeri állatok fosszíliái a hegyekben. Az is lehetséges, hogy álmodtak is erről, és ezért hitték is, amit hirdettek. Az Özönvíz elmélete tehát olyan lehetett náluk, mint nálunk egy korszerű tudományos elmélet. De mint láthattuk, a korunkban a tudomány már jobb magyarázatot tud adni a hegyekben található fosszíliákra: tehát egyes hegyek sok millió év alatt keletkezhettek a Föld olyan részeiből, amelyeket korábban víz borított. Sok keresztény szerint azonban a különböző népek özönvízről szóló mítoszai a bibliai Özönvíz történetének igazsága mellett jelentenek erős érveket. A bibliai Özönvíz történetében azonban sok hihetetlen dolog található.
Először is azt kell megállapítanunk, hogy a ma élő összes szárazföldi állatfaj nem férhetett volna be a bárkába, nem is beszélve például a dinoszauruszokról, amelyek már kihaltak. Ezért a keresztények amellett érvelhetnek, hogy az Özönvíz után új állatfajok keletkezhettek (Zsolt:104:30), ami bár többet jelent, mint a mikroevolúció, de kevesebbet, mint a makroevolúció. Ez azonban nem ad magyarázatot például arra, hogy miért Ausztrália az erszényesek hazája, vagy hogy miért különböznek annyira az óvilági és az újvilági majmok, illetve miért emlősök a bálnák.
Másodszor, feltehetjük a kérdést, hogy ha valóban globális Özönvíz történt, akkor honnan jött, és hova tűnt az a sok víz, ami a legmagasabb hegyek beborításához szükséges lenne? A „honnan jött” kérdésre talán még válaszolhatnánk úgy, hogy „az űrből”. A „hova tűnt” kérdésre viszont sokkal nehezebbnek tűnik válaszolni. Még ha az Özönvíz idején nem is voltak olyan magasak a hegyek, mint napjainkban, mégis feltehetjük, hogy az „Ararát hegye”, ahol a bárka a Biblia szerint megfeneklett, legalább 500 méter magas lehetett (1Móz:8:4-5). A tengerszint 500 méteres emelkedése pedig nagyon nagy vízmennyiséget jelent, többet, mint amit az összes földi jég elolvadása okozna. Ennyi víznek csak a föld alatt lenne helye, és bár volt is olyan tudományos hír, miszerint a föld mélyén sok víz rejtőzik, akkor is túl nehéz lenne az Özönvíz folyamatát úgy elképzelni, hogy az a fizikai tudásunkkal kompatibilis legyen. Hasonlóképpen, a bibliai Özönvíz-történet egyszerűen nem passzol a tudományos világképünkbe, tehát nem alkot egységes elméletet a tudomány többi ágával.