2021. május 22., szombat

Iratok környezetbarát előállítása, tárolása, megsemmisítése

Amikor korábban az áruházláncok által terjesztett ingyenes, de kéretlen reklámkiadványok papírpazarlásának csökkentését tűztem ki célul, arra gondoltam, hogy a reklámkiadványok mennyiségének, illetve terjedelmének csökkentéséből az következhet, hogy kevesebb fát vágnak ki (mivel a papír részben fából készül), ez pedig jót tenne a környezetünknek. Később elbizonytalanodtam ebben, hiszen ha kevesebb fát vágnak ki, az azt is jelentheti, hogy kevesebb fára van szükség, és ha kevesebb fára lenne szükség, akkor lehet, hogy nem is ültetnének annyi fát (mivel pénzügyileg kevésbé érné meg). Persze a helyzet ennél is sokkal bonyolultabb: nem mindegy, hogy milyen fajta erdő fáit használják a papír előállítására (természetes vagy mesterséges erdőét, illetve ahol minden fa egykorú és négyzetrácsos elrendezésű), illetve nem mindegy, hogy a fákon kívül milyen anyagokat használnak még a papír előállítására, illetve a papírra történő nyomtatásra (talán inkább ezen kémiai vegyületek okoznak környezetszennyezést). Azt olvastam valahol, hogy a papír előállításakor rengeteg vizet is elpazarolnak... szóval nem tudom, hogy a korunkban használt sok papír végül is káros-e a környezetünkre, de mindenesetre azt látom, hogy nagymértékű pazarlás folyik. A pazarlás nem csak a reklámkiadványok esetében figyelhető meg, hanem a bürokrácia által használt nagy mennyiségű irat esetében is. Ezért szerintem meg kellene vizsgálnunk, hogy mennyire környezetkímélőek azok a festékanyagok, amelyeket a reklámkiadványokra és az iratokra nyomtatnak. Nem is olyan egyszerű utánajárni ezeknek a dolgoknak. Elképzelhető, hogy találunk olyan festékanyagot, ami környezetszennyezőbb, de olcsóbb mint más hasonló festékanyagok... tehát úgy tudnánk elkerülni ennek használatát, ha betiltjuk, megadóztatjuk, vagy valamilyen egyéb politikai vagy médiai döntést hozunk a háttérbe szorítása érdekében. (Korábban írtam még pl. a tintát spóroló számítógépes betűtípusokról is...) Ennyit az iratok előállításáról.

Ami az iratok tárolását illeti, sajnos már egy magánszemélynek is olyan sok hivatalos irata gyűlhet össze (beleértve pl. a munkaügyi, banki, biztosítási, orvosi papírokat, az adóbevallásokat, az internet- vagy mobiltelefon-szolgáltatással kapcsolatos papírokat, a csekkek feladóvevényeit és az ajánlott küldemények postai papírjait, nem is beszélve az iskolai bizonyítványokról), ami nem fér el egy számzáras aktatáskában. Ez komoly veszélyt jelent arra az esetre, ha leégne a ház, vagy betörők rabolnák ki azt. De a hosszú távon megőrzendő hivatalos iratoknak csak egy részére van időnként szükség. Egy másik részüket talán csak nyugdíjazás előtt kell újra elővennünk. Arra gondoltam, hogy ezeket az utóbbi iratokat be lehetne dobni egy valami olyasmibe, mint a malacpersely. Tehát, olyan irattárolóra gondoltam, amiből nem lehet kivenni az iratokat, csak akkor, ha összetörjük azt. Ez egy alternatíva lehet a számzáras aktatáskára. Akár DIY (csináld magad) módszerrel agyagból is lehetne készíteni ilyesmit, bár valószínűleg nem lenne tökéletes. Sajnos fennáll a veszély, hogy egy ilyen irattárolóból valamilyen módszerrel mégis ki tudnák horgászni az iratokat azok, akiknek ez fontos... tehát nem biztos, hogy jó az ötletem... de a semminél talán mégis jobb. Ennyit az iratok tárolásáról.

Ami az iratok megsemmisítését illeti, talán ez a legérdekesebb téma ebben a blogbejegyzésben. Az iratokat leggyakrabban úgy szokták megsemmisíteni, hogy kis darabokra vágják azokat egy iratmegsemmisítőnek nevezett készülékkel. Azonban félek, hogy akiknek ez fontos, azok a kis papírdarabokból mégis rekonstruálni tudnák az iratok tartalmát, miként a tudósok is rekonstruálhatták az ősállatok testi felépítését azok apró csontjaiból. Talán éppen ezért, mások el szokták égetni a megsemmisítésre szánt iratokat. Ez viszont nem a legkörnyezetkímélőbb megoldás. Arra gondoltam, van még egy megoldási lehetőség: ez pedig a "solution" (angolul a "solution" jelenthet "megoldás"-t, de "oldat"-ot is)! Tehát, a megsemmisítésre szánt iratokból újrahasznosított papírt lehetne készíteni úgy, hogy közben feloldjuk azokat egy folyadékban valamilyen oldószerrel. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehet, hogy nem feloldani kellene a papírt, csak pépesíteni...) Jó kérdés, hogy ez megoldható-e valamilyen viszonylag kis méretű készülékkel, vagy a papírt vagy az oldatot inkább el kellene szállítani egy olyan helyre, ahol folytatják annak újrahasznosítását. Olyan szolgáltatást már láttam a neten, miszerint elszállítják a megsemmisítésre szánt papírt, hogy újrahasznosítsák azt... de ki bízna meg bennük? Véleményem szerint csak a helyszíni elégetés vagy feloldás (Helyesbítés: 2021-06-12: vagy pépesítés) elég megbízható... de ennek még utána lehetne nézni. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehetne még kísérletezni a papír áztatásával és ennek ledarálásával, amiből valószínűleg már kevésbé lehetne visszanyerni az iratok tartalmát, mint a hagyományos iratmegsemmisítők esetén.) Ennyit az iratok megsemmisítéséről.

Ebben a blogbejegyzésben néhány korábbi ötletemet írtam le újra. Nem tudom, lesznek-e újabb ötleteim a környezetvédelem és az üzlet témakörében... nem tudom, van-e olyan, még nem közismert innováció, amivel jelentős mértékben környezetbarátabbá tehető az emberiség... hiszen rengetegen dolgoznak már ezeken a problémákon... szóval nem tudom, még sokáig tudom-e folytatni a blogomat. De a túlnépesedésről még írhatok többet, talán ez lehet a környezetvédelem egyik kulcsa.

2021. május 5., szerda

Mivel folytathatnám ezt a blogomat? Német. Művelődés.

A vallást őrlángra állítottam, a politikát passzoltam... illetve kiírtam magamból néhány személyes dolgot... de akkor mivel folytassam ezt a blogot? Érdemes-e folytatni egyáltalán, ha szinte nincs is látogatója? Talán érdemes, ha találok egy témát, amiről rendszeresen írhatok, és ami másokat is érdekel... Én arra gondoltam, hogy ezt a blogot leginkább a környezetvédelem és az üzlet témájában lenne érdemes folytatnom (például üzleti ötletekkel). Az is lehet, hogy legközelebb írok majd a túlnépesedésről is. De még előtte írni szeretnék néhány egyéb dologról...

Az egyik az, hogy Kiskunfélegyháza központjában három kis szekrényke is van, amikben könyveket lehet cserélgetni. Az a nevük, hogy "Olvas-LAK" illetve "Tégy egyet, végy egyet". A Petőfi Sándor Városi Könyvtár is támogatta ezeket a kis szekrénykéket. Egy időben én is sok könyvemet otthagytam ezekben a szekrénykékben (főleg angol nyelvű könyveket). Most már inkább hasznot szeretnék húzni ezekből, tehát amikor arra járok, rendszeresen megnézem, milyen könyvek vannak bennük. Általában van a táskámban cserélésre szánt könyv, szóval ha érdekes könyvet találok, akkor otthagyok helyette egy másik könyvet (amit cserélésre szántam), és az érdekes könyvet elviszem. Számomra általában az angol vagy a német nyelvű könyvek érdekesek, hiszen igyekszek nyelveket tanulni, de találtam már ott a parapszichológiáról vagy a mágiáról szóló magyar nyelvű könyvet is, amit szintén érdekesnek találtam. Viszont általában nem kellenek azok a könyvek, amikbe bele van írva, hogy "Minden jog fenntartva", "All rights reserved", vagy "Alle Rechte vorbehalten", illetve egyéb kétértelmű vagy szigorú jogi kikötések, mint pl. az, ha nem szabad a könyvet kölcsönadni, árusítani, vagy egyéb módon terjeszteni, vagy az, ha nem szabad továbbítani/sugározni (angolul: "transmitted", pedig a szemünk is ezt csinálja)! A lényeg, hogy az utóbbi időben rengeteg német nyelvű könyvet találtam ezekben a szekrénykékben, tehát el vagyok látva a nyelvtanuláshoz anyaggal, és akár a számítógép/laptop használata nélkül is tudok németül tanulni, amit lehet, hogy gyakrabban meg is fogok tenni. Íme egy kép, amit azokról a német nyelv tanulásához használható könyveimről készítettem, amikhez biztosan az "Olvas-LAK-on" keresztül jutottam hozzá (sajnos Marie Louise Fischer - "Wildes Blut" című regénye nincs a képen, mert a fénykép készítésekor nem jutott eszembe, hogy azt a táskámban hagytam, de az is ide tartozna):

Német könyveim
Kattints a képre az eredeti mérethez!

A képen látható könyvekben nem találtam szigorú jogi kikötéseket az 1922-ben kiadott "Selbstbefreiung aus nervösen Leiden" című német könyv "Alle Rechte vorbehalten" kikötésén kívül, de ez a könyv olyan régi, hogy talán már közkincs. Újabban az angol könyvekben láttam sok jogi kikötést, a német könyvek úgy tűnik, újabban jobb feltételekkel rendelkeznek... na mindegy. Egyébként a kép arról is tanúskodik, hogy németül hajlandó vagyok fikciót, regényeket is olvasni, amit magyarul valószínűleg nem tennék. Korábban az volt az elvem, hogy nem olvasok (és TV-ben sem nézek) fikciót, de mégis megteszem azt, ha hozzájárulhat a jövőbeli sikereimhez, pl. nyelvtanulás, vagy az írói mesterség elsajátítása által. A képen látható könyveken kívül egyébként még van néhány egyéb, német tanuláshoz használható könyvem, amikhez máshogyan jutottam hozzá, vagy már nem emlékszem, hogyan szereztem. Jó lenne egy éven belül letenni a középfokú német nyelvvizsgát, ezért valószínűleg "rágyúrok" a németre a közeljövőben. (Felsőfokú angol nyelvvizsgára is készülhetnék, de ezt így is, úgy is megteszem, csak szép lassan.) Amíg nincs elég jó állásom, addig ez racionális döntésnek tűnik.

Ha viszont már lenne egy elég jó állásom, akkor valószínűleg nem töltenék sok időt a nyelvtanulással (hacsak a munkahelyem ezt meg nem követeli), hanem inkább olyan dolgokról tanulnék a szabadidőmben, amik értelmet adnak az életemnek (bár, valószínűleg ezzel mégis tanulnék nyelveket, hiszen általában angolul szoktam művelődni). A parapszichológia és a vele kapcsolatos lelkiségi mozgalmak és tudományágak mellett növekedett az érdeklődésem a tudomány egyéb ágai iránt is, és kezdem úgy felfogni az életet, mint egy tudományos kutatást, amelynek sikerei az életkörülményeimen is javíthatnak ("a tudás hatalom"). Az élet értelme tehát a tanulás lehet, illetve a hatalom megszerzése és a hatalom gyakorlása. "Az élet szabadságharc."

Több olyan Internetes keresőt is találtam, amelyik állítólag jótékony célra fordítja a kereséskor megjelenített reklámokból befolyó pénz egy részét. Ilyen pl. az EcoSia nevű kereső... Ezután úgy gondoltam, érdemes lenne néhány dologra rákeresni a neten, ezáltal növelni a látókörünket. Így találtam többek között a következő lehetőséget (tanfolyamok Creative Commons licenccel):

www.saylor.org

Ha lesz rá időm, valószínűleg használni fogom az oldalt... bár nem is tudom, melyikkel járnék jobban: a "Skeptiko" podcast további hallgatásával, a "Rune Soup" podcast további hallgatásával, vagy ezzel (esetleg egyéb egyetemi szintű előadásokkal). Egyébként nem tudom, hogy megbízhatok-e az oldalban annyira, hogy regisztráljak is (a regisztráltak igazolást kaphatnak a tanfolyamok elvégzéséről, viszont a felhasználási feltételek között ott volt, hogy bármikor egyoldalúan változtathatnak a felhasználási feltételeken).