A "trómfos bornyú" szabályai: A trómfos bornyút általában 4 ember játssza a 32 lapos magyar kártyával. A játékok előtt valahogyan eldöntik, hogy kinek melyik kártyaszín (tök, makk, zöld vagy piros) lesz az trómfja, más szóval aduja. Ezután, vagy ez előtt mind a 4 játékos kap 8 lapot, tehát a teljes kártyapakli kiosztásra kerül. Mi az első parti elején, a 8-8 lap leosztása után döntöttünk az adott partiban és az azt követő partikban használatos trómfokról úgy, hogy sorban felfordítottuk a 8-8 lap közül a legfelsőket, és egy adott játékos legfölső lapjának kártyaszíne lett az adott játékos trómfja / aduja. Persze ha már egy másik játékosnak is olyan aduja volt, akkor felfordítottunk még egy lapot, stb. mert nem lehet két játékosnak ugyanaz a trómfja. Ha tehát négyen játsszák ezt a játékot, akkor mind a négy kártyaszín valamelyik játékosnak a trómfja lesz, és ezért valakinek értékes. A kártyák rangsora növekvő sorrendben: Hetes, Nyolcas, Kilences, Tizes, Alsó, Felső, Király, Ász. A játék menete úgy folyik, hogy valaki, először például az osztótól balra vagy a tőle jobbra ülő játékos hív, tehát letesz egy kártyát középre a kezében lévő lapok közül, és ez választás elé állítja a következő játékost. A következő játékos vagy felveszi a középen lévő összes lapot, beleértve a legfelsőt is, vagy ha van nála olyan lap, amivel ütni tud, akkor leütheti a legfelső lapot egy annál erősebb lappal, azaz a felfelső lap tetejére helyezi az ütő lapot. A középen lévő lapnál akkor erősebb egy lap, ha ugyanolyan kártyaszínű és magasabb rangú, vagy akkor, ha különböző kártyaszínű, de az ütő lap kártyaszíne az az ütő játékos trómfja / aduja. Ha tehát sikerült ütnie és van még lapja, akkor joga van megtennie és meg is kell tennie a következő hívást (egyébként a következő játékos hív), tehát a hívó lapot a előbbi ütő lap tetejére helyezi. Ez lehet akármilyen gyenge lap, amitől meg szeretne szabadulni, de lehet akár a következő játékos trómfja is, hogy a csomag felvételére kényszerítse a következő játékost, illetve természetesen lehet bármilyen más, a kezében lévő kártyalap. Ezután, mint szinte minden kártyajátékban, az lesz a következő játékos, amilyen sorrendben ülnek az asztal körül, körbe-körbe, például az óramutató járásával megegyező, vagy azzal ellenkező irányban. Az nyer, akinek a játék során minden lapjától sikerül megszabadulnia, mert ilyenkor ő már nem játszik. De tulajdonképpen a játéknak nincs nyertese, csak vesztese: az veszt, aki utoljára bennmarad a négy játékos közül, ő lesz a "bornyú". A játék folyamán valószínűleg előfordul, hogy nagyon sok lap lesz középen, ezért rosszul járhat, akinek azokat fel kell vennie, mert nem tudja leütni. Olyan is előfordulhat, hogy valaki tudná ütni a hívott lapot, mégis felveszi a csomagot, mert sok jó lap van közötte, vagy mert nem akar megválni a legjobb ütő lapjától, vagy egyéb stratégiai megfontolásból. Jó lapjaink valószínűleg akkor vannak, ha közülük sok a saját trómfunk, illetve a következő játékos trómfja, és/vagy a lapok rangja magas. A bennünket megelőző játékos trómfja (kettőnél több játékos esetén), illetve a már kiesett játékosok trómfja viszont gyenge lapnak számít. Sajnos előfordulhat, hogy egy "trómfos bornyú" kártyaparti játékideje elhúzódik, például akkor, ha csak ketten maradnak, de mindkét játékosnak sok lapja van és egyik játékos sem sokkal okosabb a másiknál. Ebben a játékban egyébként az a jó, hogy viszonylag egyszerű, de alternatív szabályai vannak, és mégis mély stratégiai megfontolásokra és jó memóriára lehet szükség benne. Nem hallottam ugyanis máshol olyan kártyajátékról, amiben minden játékosnak más lenne az aduja.
