Az életmódomban az a változás történt, hogy újabban nem tartottam be a hétvégénkénti egy gépmentes napot. Ezeken a napokon ugyanis főleg a matematikával akartam foglalkozni, de a matematika néha nehezebb tevékenység, mint például a podcastok hallgatása. Tehát inkább ezen a napon is podcastokat hallgattam, így tudott ez a nap valóban szabad és pihenőnap lenni. Cserébe viszont az a tervem, hogy némelyik hétköznap is inkább a matematikával foglalkozok majd. Rövidtávon ugye leírtam már, mi a fő tervem a szabadidőmre: Gödel első nemteljességi tételének a leellenőrzése, ehhez igyekszek utánaolvasni a témának (a matematikai logikának) több általam elérhető forrásból is, ami talán megkönnyíti az eredeti cikk megértését. Ez valószínűleg eltart egy darabig...
Középtávon (illetve ha máshoz nincs erőm) az a tervem, hogy meghallgatom az összes podcastot, amit letöltöttem magamnak a "political economy" (kb. azt jelenti: közgazdaság) témakörében, illetve elolvasom az összes e-könyvet, amit letöltöttem magamnak hasonló témában. Szerintem csak ezután fog sor kerülni arra, hogy könyvet írok a környezetvédő ötletekről, szóval ez biztos nem rövid távú célom már. Ha másra nem is jó, az angol nyelv tanulására elég jónak tűnik ez a terv. Ha pedig túl vagyok ezeken a podcastokon, akkor valószínűleg abbahagyom a podcastok hallgatását, és áttérek a rádióhallgatásra, miközben valami mást csinálhatok. Néha egyébként a podcastok hallgatása tűnik a legkönnyebb szabadidős tevékenységnek, és talán ezért az vonz a leginkább, néha viszont már elegem van a világ gondjaiból (ami a podcastok témája), és akkor valami mást lenne kedvem csinálni. Tehát néha úgy érzem, nem nekem kellene élnem a világ jobbá tételéért, hanem a világnak kellene az én életemet jobbá tennie.
Blogbejegyzés szerkesztve (2023-05-10): Közben elbizonytalanodtam abban, hogy akarok-e ilyen sok időt szánni a környezetvédelemre. A következőt írtam erről: "Megbecsültem, kb. 1-2 év kellene, míg az összes letöltött podcastot meghallgatom a környezetvédelem és a közgazdaság témájában, plusz még vannak az e-könyvek, ez még 1 év lehet. Tehát a környezetvédő könyv írásának prodzsektje kb. 3-4 év múlva lehetne kész, és elbizonytalanodtam abban, hogy akarom-e az életem 4 évét rászánni erre... ha a siker garantált lenne, talán. De a siker egyáltalán nem garantált... pl. mivel korlátozni szeretném a túlnépesedést, az Orbán-kormánytól nem sok támogatást várhatnék belföldön. Külföldön meg ugye a Google Keresőben sem áll jól a blogom, aminek lehet, hogy megvan az oka, meg nekem a licencek jogi szövegei miatt amúgy is minden promóció nehezebben megy. Oké, tegyük fel, hogy a környezetvédő könyvem népszerűsítéséhez megkapnám Isten támogatását... ez viszont nem valószínű, mert most is különféle betegségeim vannak, emiatt elég valószínűtlen, hogy Isten éppen mellettem áll. Szóval eléggé valószínű, hogy ha írnék egy környezetvédő könyvet, annak hasonló sorsa lenne, mint "A kereszténység kritikája" című könyvemnek, tehát nem lenne híres, így nem lenne értelme sem.
Másrészt nem is szeretem már annyira a természetet, hogy védjem. A természet része a halál és a ragadozó állatok, amelyek a rendszer szerves részei. Pl. hódokat telepítettek Dél-Amerikába, és mivel nem volt ott olyan ragadozó, amelyik rájuk vadászott volna, elszaporodtak és sok dolgot tönkretettek. Hasonlóképpen, valamelyik USA-beli parkba farkasokat telepítettek, és azok tették helyre az ökoszisztémát. Én viszont nem szeretem azt, hogy a ragadozók megölik a növényevőket. (Másrészt az ízeltlábúakat néha én magam ölöm meg, de ez más.) Nem tetszik nekem ez az egész rendszer. Így hát a természettől eltávolodtam, és még közelebb kerültem a matematikához és a játékokhoz. A matematika és a játékok pedig a számítógép segítségével talán még inkább élvezhetők, szóval már nem is tartom olyan rossz dolognak a számítógépeket. Tehát megjött a kedvem ahhoz is, hogy a szabadidőmben programozzak valamilyen saját ötletet, például egy Sokoban-hoz hasonló játékot..."
Blogbejegyzés szerkesztve (2023-05-28): Végül is arra jutottam, hogy a podcastokat szépen lassan úgyis hallgatni fogom, pl. evés közben, séta közben vagy este, ha már nincs elég természetes fény az olvasáshoz. Azután majd lehet szó könyvírásról mégis, de ez még a jövő zenéje. De a lényeg, hogy környezetvédő könyvet inkább a jó karma miatt írnék, és kevésbé azért, mert személyes célom a világ jobbá tétele.
Éppen ezért is, a hosszú távú szabadidős terveim között csak két dolog szerepel: a matematika és a játékok. Rájöttem ugyanis, hogy a zenehallgatás, a filmnézés és a regények olvasása általában nem hasznos tevékenységek, ezért valószínűleg a zeneszerzés, a filmkészítés és a regényírás (ami korábban a B-tervem volt a sikerre) sem teljesen etikusak. Ezek helyett kell valami jó a kultúrában, ami sok embert érdekel, és ilyenek lehetnek a játékok. Szóval újra közeledni kezdtem a játékokhoz, a gyermekkoromban ugyanis a játékokat nagyon kedveltem (ami talán a matematikai tehetségemhez is hozzájárulhatott). Igaz, gyermekkoromban filmeket is néztem és regényeket is olvastam, de közben rájöttem, hogy a fikció nem etikus. A játékokhoz viszont érdemes lehet visszatérni: játékokkal játszani vagy játékokat készíteni. Jelenleg két Linuxos játék van a figyelmem középpontjában: A "Fish Fillets" és a "Berusky2", ezeket jó lenne végigjátszani, mint ahogyan azt ifjúkoromban a "Sokoban" néhány nehezebb pályacsomagjával tettem. Elsősorban a gondolkodós (logikai, stratégiai) játékok érdekelnek tehát. Egy szó mint száz, a matek és a játékok segítségével kicsit elvonatkoztathatok a világ és az életem gondjaitól.
Ami a játékkészítést illeti, az jutott eszembe, hogy érdemes lenne kifejleszteni egy olyan játékot, amiben a szerencse is szerepet játszik, de jobb, mint a póker. A Linuxos "Texas Hold Em" pókerrel játszottam ugyanis offline a gép ellen, és többször előfordult, hogy két játékos folyamatosan emelte a tétet, amíg mindenki más vagy beadta mindenét, vagy elfogadta a veszteséget. Véleményem szerint ilyen módon csalás is történhet a pókerben, mégpedig akkor, ha két játékos összebeszél, hogy ha az egyiknek nagyon jó lapjai vannak, akkor azt valahogyan jelzi a másiknak, és a két játékos addig emeli a tétet, amíg csak lehet (egy játékos nem emelhet egyedül tétet a végtelenségig, csak ha egy másik játékos is emel). Azt is el tudom képzelni, hogy két algoritmus úgy viselkedjen, mintha két játékos így összebeszélt volna. Mit tehetünk ennek orvoslására? Játsszunk valami mást... esetleg játsszunk valamilyen jobb póker-variánssal. Röviden például azt tudnám javasolni az általam leírt visszaélések elkerülése érdekében, hogy egy játékos egy licitkörben (ami egy leosztásban négyszer történik) csak egyszer emelhessen tétet, illetve legyen minden leosztásban egy limit, aminél nagyobb összeg kockáztatását ne lehessen kikényszeríteni (nehogy valaki egy leosztásban elvessze mindenét, még úgy is, ha a játék többi részében kiválóan játszott).
Kb. ennyit akartam leírni ebbe a blogbejegyzésbe, egyébként természetesen más terveim is vannak a szabadidős terveimen kívül, pl. a német nyelvvizsgára készülés, amit a munkahelyem támogat ingyenes nyelvórákkal, és ami javíthatja a helyzetemet az álláspiacon (és ezáltal az anyagi biztonságomhoz járulhat hozzá).
