A környezetvédő politikusoknak többet kellene tennie annál, hogy elektromos autókat vesznek a minisztérium(ok) számára, vagy hogy napelemeket szereltetnek a saját hivatali épületeik tetejére. A politikának több lehetősége is lenne a környezetvédelemre, mint egy magánembernek vagy magáncégnek. Ilyen lehetőségek például a nemzetközi környezetvédő megállapodások kidolgozása, a környezetbarát szabványok kidolgozása, egyes környezetkárosító dolgok betiltása, más környezetkárosító dolgok megadóztatása. Ebben a blogbejegyzésben (és valószínűleg néhány következőben) ez utóbbit, tehát a környezetkárosítás megadóztatását szeretném kifejteni jobban, mert talán itt lehetne a legegyszerűbben és leghatékonyabban pozitív változást elérni. Ezt angolul "ecotax", németül "Umweltsteuer" címszó alatt találjuk meg a WikiPedia-ban, és az onnan nyíló linkek még sok kapcsolódó fogalmat is megismertethetnek az olvasóval. Innen kiderülhet, hogy vannak már pl. folyóiratok is a környezetvédelem és a közgazdaság kapcsolatáról. Magyarországon, sok más országhoz hasonlóan már meg is vannak adóztatva egyes környezetkárosító dolgok, ezt "környezetvédelmi termékdíjnak" nevezik, és a netes jogtárban utána lehet nézni pl. a következő törvénynek: "2011. évi LXXXV. törvény a környezetvédelmi termékdíjról". Sőt, az Internet azt is elárulhatja, hogy már OKJ-s képzés is volt a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyintézésről. Tehát, felmerülhet a kérdés, hogy tudunk-e segíteni a politikusoknak a környezetvédő adók megalkotásában, ha ennyire le vagyunk maradva a szakértőktől a témában? Szerintem igen, hiszen így mi éppen azt a hidat építhetjük, amely a "Fridays for Future"-höz hasonló, általános célokat kitűző mozgalmak felől elvezet a reális, mind rövid, mind hosszú távon fenntartható konkrét politikai lépésekig, amelyeket a környezetvédelem érdekében hozhatnak. Szóval, kezdjünk is hozzá...
Először is, érdemes átolvasni az előbb említett és a hozzájuk kapcsolódó WikiPedia oldalakat a témában. Innen kiderülhet, hogy az öko-adóknak több lehetséges fajtája van, és a "környezetvédelmi termékdíj" ezeknek csak egy részét fedi le. Más-más országok más-más környezetkárosító dolgokat adóztatnak meg, és ebből adódik, hogy a legegyszerűbben úgy érhetünk el változást, ha olyan öko-adót vezetünk be, ami külföldön valamelyik országban már létezik, de Magyarországon még nem. Másrészt a téma összetettségét úgy egyszerűsíthetjük le, ha egyszerre csak egy fajta öko-adóval foglalkozunk. Ennek megfelelően, ez a blogbejegyzés a továbbiakban csak a repülőgépek üzemanyag-fogyasztása ellen hozott öko-adó(k)ról szól, mert ilyen(ek) (a szerző tudtával) még nincs(enek) Magyarországon. A repülőgépek viszonylag sok üzemanyagot használnak, ezért az üzemanyag elégetésével sok szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, ami hozzájárul a globális klímaváltozáshoz. Ennek korlátozása érdekében azt találták ki, hogy megadóztatják, és ezáltal drágábbá teszik a légi utazásokat, és a közgazdaság törvényszerűségei szerint ez valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy kevesebben választják a légi utakat, vagyis kevesebb repülőgép-járatot indítanak majd, tehát kevesebb üzemanyag fogy (másrészt az adóból befolyt pénzekből támogatni tudják a környezetvédelmet). Erről a témáról elég részletesen kidolgozott cikkeket találhatunk a WikiPedia-ban: Aviation taxation and subsidies, illetve Luftverkehrabgabe. (Hozzáfűzés az érthetőség kedvéért: 2022-04-12: külföldön tehát néhány helyen a repülőjegyek áraiba építik be a repülési adót, aminek a mértéke függ a megtett távolságtól.) A magyar politikusokhoz intézett petíciónk tehát egyszerű lehet: a belinkelt WikiPedia-cikkek alapján vezessék be Magyarországon is a "repülési adót"... de jobban tesszük, ha ezt a kérésünket még jobban kidolgozzuk és megindokoljuk... Néhány érv és a törvényjavaslat pontosítása következik:
- Talán a legnagyobb hátrány, ami a dráguló repülőjegyekből származhat, az az, ha emiatt kevesebb külföldi turista érkezne Magyarországra. Ezt viszont elkerülhetnénk azzal, ha a "repülési adót" csak a magyar állampolgároknak kellene megfizetnie, a külföldieknek nem. Ennek még talán meglenne az az áldásos hatása is, hogy a magyarok talán inkább belföldre utaznának nyaralni, nem pedig külföldre, tehát erősödhetne a belföldi turizmus. Hasonlóképpen, talán valamivel kevesebb magyar menne külföldre munkát vállalni, mint egyébként.
- A 21. században várható gazdasági válságokat vetítik/vetítették elő a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború által okozott válságok. Ezekben kiderült, hogy a nemzetközi kapcsolatokra túl nagy hangsúlyt fektető gazdaság törékeny, amin úgy lehetne segíteni, ha ösztönöznénk a lokalizmust, ezt pedig nyilvánvalóan elősegíti, ha drágul a légi közlekedés.
- Mivel repülőutakon inkább a gazdagabb emberek vesznek részt, a "repülési adónak" jó hatása lehet a szocializmus szempontjából is, hiszen főleg a gazdagabb embereknek kellene fizetniük azt, tehát csökkenhetnének általa az emberek közötti vagyoni különbségek. Éppen ezért, talán a politikai akarat is meglenne a döntéshez, hiszen egy demokráciában a többség általában szegényebb.
- Természetesen felmerül a kérdés, hogy valóban kevesebb repülőjáratot indítanának-e, ha kevesebb utas lenne, vagy pedig a repülőgépek félig üresen indulnának-e el... illetve, ha a "repülési adó" miatt nem lenne közvetlen járat két város között, akkor vajon az utasok ehelyett több repülőgép-járattal, átszállással jutnának-e el a céljukhoz, és ez vajon kevésbé lenne-e környezetbarát, mint az eredeti megoldás. Erre azt válaszolhatjuk, hogy a légitársaságok valószínűleg úgyis optimalizálják a járataikra szóló jegyárakat, tehát ha vannak még üres helyek egy repülőgépre, akkor az utasok úgyis olcsóbban kaphatnak rá jegyet, természetesen a "repülési adó" megfizetése mellett. Hasonló aggályokra az lehet még a válasz, hogy a WikiPedia cikkek alapján a "repülési adó" bevált, és itt is működik az Adam Smith-féle "láthatatlan kéz".
- Viszont lehetséges, hogy a WikiPedia-ban leírt, különböző országokban megvalósított "repülési adó" megoldásoknál lenne környezetbarátabb megvalósítás is... például olyan, amelyik az adó mértékének megállapításánál nem csak a megtett távolságot, hanem a repülőgép fogyasztását és kapacitását is figyelembe venné: tehát, annál nagyobb lenne a repülőjegy árába épített "repülési adó", minél nagyobb a "fogyasztás/utas", ez pedig nem csak az utazási szokásokat befolyásolhatná, hanem ösztönözhetné a technikai innovációkat is a repülés terén (pl. léghajó és repülőgép keresztezése).
- Jó kérdés, hogy mire kellene fordítani az adóból bejövő pénzt... hiszen aki ebből a pénzből részesül, az érdekeltté válik abban, hogy minél több pénz jöjjön be az adóból: tehát, emiatt akár érdekében állhat az is, hogy több légi utazás történjen. (Talán hasonló okok miatt döntöttek az ókorban az "áldozat" mellett.) Másrészt az adóból bejövő pénz az adó mértékének növelése esetén is nőhet, ez viszont inkább csökkenti a légi utazások számát. Tehát, kialakulhat egy egyensúlyi állapot, ahol az adó mértéke optimális azoknak az embereknek a szempontjából, akik részesülnek belőle. Az adóból befolyt pénzt tehát szét lehetne osztani az emberek között, vagy növelni vele az állam költségvetését (ezáltal pedig más adókat csökkenteni lehetne), vagy akár környezetvédő célokra is lehetne fordítani az összeget. Mindegyik esetben a demokrácia dönthet a dologról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése