Ha már megígértem, megírom az öko-adókról szóló újabb blogbejegyzése(i)met, habár kicsit mintha imposztor-szindrómám lenne a témáról szóló folyóiratok láttán: pl. Environmental law journals, illetve Environmental economics journals, amiket általában nem olvasok. Mondjuk jó kérdés, hogy vajon általában a politikusok közül sokan olvasnak-e ilyeneket, amikor a 21. században nagy válságok várhatóak a környezetvédelmi problémák (illetve a fosszilis energiahordozók elfogyása) miatt. Másrészt nemrég volt Magyarországon az országgyűlési képviselők választása, és ott általában (vidéken) nem azok a képviselőjelöltek nyertek, akik aláírásukkal támogatták a GreenPeace Zöld Nyilatkozatát... tehát nem az ellenzék nyert, hanem a kormánypárt. Jó kérdés, hogy ez azt is jelentheti-e, hogy a kormánypárti képviselő(k)nek küldött esetleges petíció(i)m az öko-adók témájában sikertelen lesz(nek), vagy inkább csak a GreenPeace Zöld Nyilatkozata lehetett rosszul megfogalmazva vagy prezentálva. Tehát, még elképzelhetőnek tartom, hogy a mini think-tank-om (vagyis személyem) által tett öko-adó javaslat(ok) meghallgatásra talál(nak) a kormánynál, annál is inkább, mivel az ő pártjukban is van(nak) a környezetvédelmet fontosnak tartó ember(ek), például az előző köztársasági elnök (Áder János), aki tudtommal az elobolygonk.hu honlapot is kezdeményezte. Ennyi bevezetés (illetve az előző blogbejegyzésem) után térjünk rá a következő öko-adó-fajtára, amiről talán a legtöbb WikiPedia cikk szól, és ami az egyik legismertebb környezetvédelmi problémát, a globális klímaváltozást hivatott megoldani.
A szén-dioxid-adóról van szó, ezt az angol WikiPedia-ban "carbon tax", a német WikiPedia-ban "CO2-Steuer" címszó alatt találhatunk meg (a magyar WikiPedia-ban szénadó néven szerepel, ahol egyébként található még egy hasznos link a carbontax.org honlapra is). Ez az adó a szervezetek szén-dioxid kibocsátását (illetve esetleg egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását) adóztatja meg, azzal a céllal, hogy ez a közteher hozzájárul majd az ilyen gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Néhány országban már megfelelően működik... de más országok - köztük Magyarország is - más megoldási lehetőséget találtak a problémára, amit úgy neveznek, hogy kibocsátáskereskedelem, angolul "emissions trading", vagy "carbon emission trading", röviden "cap and trade", németül pedig úgy nevezik, hogy "Emissionsrechtehandel". Az utóbbi esetén meghatározzák, hogy egy ország összesen mennyi szén-dioxidot (illetve káros anyagot) bocsáthat ki (pl. nemzetközi egyezmények alapján), és ezeket a jogokat szétosztják az ország szervezetei között (jobb esetben árveréssel / "auctioning", rosszabb esetben a kormány döntése alapján / "grandfathering"). Ezután az említett szervezetek egymás között akár kereskedhetnek is ezekkel a jogokkal, sőt, talán nemzetközileg is. Így biztosítható, hogy a lehető leghatékonyabban és legigazságosabban osszák el ezeket a jogokat, de mégis előre meghatározható, és ezáltal korlátozható legyen a szén-dioxid kibocsátás, a nemzetközi egyezményeknek megfelelően. Ez így rendben is van, hiszen a cégek fizetnek is azért a szén-dioxidért, amit kibocsátanak, pl. a jogok árverésen történő kiosztása vagy az egymás között történő adásvétele során. Tehát a kibocsátáskereskedelem valóban szükséges lehet ahhoz, hogy biztosan tarthatóak legyenek a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott klímacélok. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy a kibocsátáskereskedelem mellett ne lenne érdemes bevezetni még a szén-dioxid-adót is, miként a fenti linkeken elérhető térképek alapján néhány ország teszi, vagy tervezi megtenni.
A kibocsátáskereskedelemmel tehát elérhető valamilyen minimális klímacél, de a kibocsátáskereskedelem nem igazán segít ennek a minimális klímacélnak a túlteljesítésében. Pedig ha rosszul tervezték meg az adott klímacélt, akkor ennek a klímacélnak a túlteljesítésére lehet szükség. Ebben segíthet a szén-dioxid-adó, ami ugyan nem biztos, hogy garantálja egy minimális klímacél teljesítését, de hozzájárulhat ahhoz, hogy mindenki megtegye a klímaválság elkerülése érdekében, amit tud. Például, elképzelhető, hogy egy ország egyébként sem lépné túl a rá szabott szén-dioxid-kibocsátást, ezért a kibocsátáskereskedelemben nagyon alacsony lenne ott a szén-dioxid kibocsátás jogának az ára (hacsak valami spekuláns fel nem vásárolná ezeket a jogokat a jogokat kiosztó árverésen, hogy később monopól helyzetbe kerülve drágábban adhassa el őket), így ez nem lenne kellően ösztönző hatású. A szén-dioxid adót viszont ki lehet szabni úgy, hogy az a gazdaság szempontjából optimálisabb legyen.
Végül is, a szén-dioxidot kibocsátó módon előállított termékek és szolgáltatások végfelhasználója a magánember, a fogyasztó, ezért ő fizeti meg az ezekre kivetett adók árát... ezért (illetve a demokrácia miatt) találták ki azt, hogy a magánemberek számára vonzóbbá kellene tenni a szén-dioxid adót... amit például úgy tehetnek meg, hogy az államkasszába befolyó szén-dioxid adót kizárólag arra használják fel, hogy csökkentsék vele a magánemberek adóit... így jobban járnak azok a magánemberek, akiknek az életmódja kevesebb szén-dioxid kibocsátással jár, tehát a szén-dioxid adó a kedvező irányba mozgatja az evolúciót. Másrészt vannak olyan ötletek is, amelyek szerint a magánembereknek közvetlenül járna pénz a szén-dioxid adókból, ezt úgy nevezik angolul, hogy "Carbon fee and dividend", és németül, hogy "CO2-Preis mit Klimaprämie". Talán csak így lehet valóban nyilvánvaló, hogy a szén-dioxid adóból profitálnak a környezettudatos emberek, ez pedig megteremtheti a politikai akaratot is a szén-dioxid adó bevezetéséhez. Másrészt felmerülhet a kérdés, hogy vajon hátrányos lenne-e a szén-dioxid adó az azt bevezető ország versenyképességére más országokkal szemben? Mert ha így van, akkor az viszont csökkentené ezt a politikai akaratot...
Nézzünk egy példát. Pl. Magyarországon a szén-dioxid adó bevezetése előtt (vagy nélkül) egy termék X forintba kerülne, a szén-dioxid adó bevezetése után X+Y forintba. Pl. Kínából behozott hasonló termék Z forintba kerülne, és X<Z, de Z<X+Y. Tehát, a szén-dioxid adó bevezetése miatt a magyar termék már nem lenne versenyképes a kínaival szemben, és egy "subsidy" (szubvenció) a magyar terméken csak visszafordítaná vagy semlegesítené a szén-dioxid adó hatását. Tehát, a szén-dioxid adónak nem lenne teljesen jó hatása a gazdaságra, hacsak nem növelnénk a kínai termék behozatalának az árát. Ha viszont a kínai termékre a szén-dioxid adónak megfelelő vámot kellene fizetni, akkor a kínai termék ára Z+Y lenne, és X+Y<Z+Y miatt a magyar termék versenyképes maradna. Tehát, lehetséges, hogy a szén-dioxid adóval együtt érdemes lenne növelni bizonyos áruk behozatalára vonatkozó vámokat. Ez a trükk viszont nem működik olyan magyar árukra, amelyeket exportra szánunk. Mindez pedig azt jelenti, hogy a szén-dioxid adó ösztönzést jelenthet a lokalizmusra is (a lokalizmus egyébként nemzetbiztonsági érdek is lehet a 21. században várható válságokban). De ha mégis nagyon exportálni akarunk, esetleg megtehetjük azt is, hogy a Magyarországról exportált árukra nem kérünk szén-dioxid adót, illetve visszaigényelhetővé tesszük azt. Még mindig marad nekünk az a szén-dioxid adó, ami az itthon igényelt termékek és szolgáltatások előállításakor keletkezik. Az itt említett módosításokkal a véleményem szerint nem sok veszteséget okozna a szén-dioxid adó, ha bevezetnék egy olyan országban, amelyik szabadon dönthet a vámjairól. Jó kérdés viszont, hogy hogyan valósíthatnánk meg az előbb említett politikát az Európai Unióban, amin belül nincsenek vámok, a külső vámok pedig közösek. Lehetséges tehát, hogy ebben az ügyben nem is magyar politikusokat kellene megkeresni, hanem inkább az Európai Unió vezetőit. De természetesen a magyar politikusok is megkereshetik a külföldi kollégáikat ezzel. Vajon a vámuniók károsak a környezetünkre?
Ettől függetlenül még mindig elképzelhető, hogy a szén-dioxid adó a mai Magyarországon is jót tenne. Ösztönözné az áttérést egy olyan gazdálkodási formára, amire a 21. században és azután szükség lesz, hiszen a fosszilis energiahordozók úgyis elfogynak majd. Ha gyorsabban tudunk alkalmazkodni a helyzethez (illetve korábban elkezdünk dolgozni az ügyön), talán kevésbé lesznek károsak számunkra az eljövendő válságok.
Egyébként, ami Magyarországot illeti, a jövedéki adóban is megadóztatják pl. a benzint, illetve állítólag volt olyan is, hogy "energiaadó" (a földgázra, villamos energiára és szénre), amiről nem sok információt találtam az Interneten, csak pl. a "2003. évi LXXXVIII. törvény az energiaadóról" részt a netes jogtárban, aminek viszont a mai napon hatályos állapota üres! 2017.01.01-én viszont még biztos hatályos volt a törvény. Lehet, hogy itt is egy olyan problémával állunk szemben, mint amit fentebb leírtam, és amit csak vámokkal lehetne orvosolni? Egyébként hasonló adó lehet az Egyesült Királyságban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése