Nemrég kaptam egy emailt a GreenPeace-től arról, hogy aláírhatnék egy petíciót a méhek megmentésével kapcsolatban. Még jó, hogy nem írtam alá, mert ugyanezt a petíciót majdnem 1 éve már egyszer aláírtam (erre a régi emailjeim között találtam bizonyítékot), és kétszer nem jogszerű aláírni. Ezután kaptam egy másik emailt az MTVSZ-től (Magyar Természetvédők Szövetségétől), ami tulajdonképpen intézi ezt a petíciót Magyarországon, amiben azt a szomorú hírt olvastam, hogy még mindig nincs meg az 1 millió aláírás (EU-s szinten), de a petíció maximum csak szeptember végéig tart. Ezért lenne fontos, hogy aki még nem írta alá, az aláírja a petíciót a méhek és gazdák megmentéséről. Lehet, hogy most a méhek léte forog kockán, és ha a méhek kihalnak, akkor a mezőgazdaság is összeomlik (nagyon sok általunk fogyasztott növényt a méhek poroznak be), szóval nem nagyon lesz kaja, és káosz lehet. Többet a petíció magyar weboldalán lehet olvasni erről magyarul:
Ha már a környezetvédelemről írok, akkor megemlítem, hogy általában elég sok környezetbarát innovációról (pl. műanyag szemét újrahasznosításáról) lehet olvasni a World Economic Forum nevű szervezet Twitter feedjén (más érdekességek mellett):
Ez a Twitter feed a Twitter-re való regisztráció nélkül is olvasható, mintha egy blog lenne, csak még jobb is lehet, mint egy blogot olvasni (ezért a napi hírek olvasása mellett ezt a közgazdaságról szóló Twitter feedet is meg szoktam nézni)...
és ha már a közgazdaságról írok, akkor megemlítem, hogy éppen a kereskedelmi szakközépiskolák számára készült "Külkereskedelmi ismeretek (német nyelv)" című könyvből is tanulok németül (szerzők: Görgényiné Petrován Antónia és Kovacsicsné Petrován Mária A.), amit a Tankönyvkiadó Budapest 1989-ben adott ki, és emiatt még a szocialista vagy kommunista rendszer szemléletét tükrözi. Ebben a könyvben pedig, ha jól értettem, egy elég jó ötletet találtam arra, hogy a nagy földbirtokok ne legyenek örökölhetőek (amint azon korábban gondolkodtam): ez pedig azt mondja, hogy az NDK-ban (DDR) betiltották a nagy földbirtokok magánkézben való birtoklását.
Korábban ugye arra gondoltam, hogy az ingatlanok szintjén úgy lehetne békésen és demokratikusan megoldani az esélyegyenlőséget, ha a tulajdonosoktól csak a haláluk után vennék el az ingatlanjaikat, azaz az ingatlanok nem lennének örökölhetőek... ezután ki kellett egészítenem ezt a javaslatot különféle technikai részletekkel (pl. az ingatlanokat birtokló cégek részvényei sem lennének örökölhetőek, és a kölcsönök sem, és az ingatlanok adásvételét is korlátozni vagy adóztatni kellene, stb)... ezután rájöttem, hogy az ingatlanok örökölhetőségének megszüntetése akár rosszat is tehetne a szegény emberekkel, hiszen nekik éppen az örökölt ingatlanok jelenthetnek megoldást az anyagi problémáikra... tehát, újabb technikai részletekkel kellett kiegészítenem a javaslatomat (pl. a kis értékű ingatlanokat mégis lehessen örökölni, csak a nagyobb értékűeket ne, és hogyan döntsük el, hogy mi számít kis értékű ingatlannak, stb)... de nem voltam elégedett az aktuális megoldásommal. Szóval, nem tudtam tökéletes és kész javaslatot tenni arra, hogy hogyan oldjuk meg az ingatlanok öröklésének az igazságtalanságának a kérdését. Ezt a kérdést pedig meg kellene oldani valahogyan, hogy természetes törvényt kapjunk, hiszen a természetben is a föld közös, és az állati egyedek esélyegyenlősége nagyobb, mint az embereké. Tehát, talán az lehet a jó megoldás, ha azt tennék, mint amit az említett könyvben olvastam: ha a nagy értékű (vagy méretű) földbirtokok (illetve ingatlanok, pl. intézmények) egyáltalán nem lehetnének magánkézben. Persze itt is akadhat kiskapu: pl. mi van akkor, ha egy gazdag ember sok kisebb értékű ingatlant birtokol, stb. Illetve, itt is akadhatnak kidolgozásra váró technikai részletek (pl. azonnal elvegyék-e a földet a nagybirtokosoktól, vagy inkább várják meg azt, amíg azok meghalnak... utóbbi esetben átmenetileg az eredeti javaslatom egy részének megtartásával).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése