A túlnépesedésről és a környezetvédelemről

A környezeti problémák és azok okai közül a túlnépesedéssel viszonylag kevesen és keveset foglalkoznak, ezért éppen ez a témakör lehet az, amivel viszonylag nagy mértékű javulást lehetne elérni a környezetvédelem érdekében. Én magam is foglalkoztam a kérdéssel korábban, és többször megváltoztattam a véleményemet, de általában hű maradtam ahhoz a nézetemhez, hogy a túlnépesedést a születések számának szabályozásával lenne érdemes korlátozni. Egy másik bolygóra való költözés irreális lehetőségnek tűnik a bolygók paraméterei és az utazás hossza és költségei miatt, az elhalálozások számának növelése pl. gyilkosságok, háborúk, párbajok vagy kivégzések által pedig kevésbé lenne etikus és fenntartható, mint a születések számának csökkentése.

Azt a nézetemet is fenntartottam, hogy jelenleg túl keveset tesz az emberiség a túlnépesedés csökkentése érdekében, ez pedig azt jelenti, hogy hibásak lehetnek azok a liberális elméletek, amelyek szerint csupán a fogamzásgátlás eszközeinek ingyenessé tételével, az abortusz legalizálásával, az iskolai oktatás idejének növelésével, a nők egyenjogúságának biztosításával és hasonló, fakultatív lépésekkel elegendő mértékben csökkenthető a túlnépesedés. Inkább Thomas Malthus-hoz hasonló állásponton vagyok, aki a híres "An Essay on the Principle of Population" című művében kifejtette, hogy a túlnépesedést csak az élelmiszer (a gabona) növekvő ára korlátozza, ez pedig nyomorhoz vezethet. Thomas Malthus-nak ezen nézeteit később megcáfolta az a tény, hogy a fejlett országokban viszonylag alacsony az élelmiszerek ára, mégis inkább a fejletlen és fejlődő országokban növekszik jelentős mértékben a népesség. Ezért napjainkban úgy gondolkodnak a túlnépesedésről, hogy a fejlődő országokat fel kellene zárkóztatni a fejlett országokhoz, hogy a fejlődő országok népessége lassabban növekedjen. Ebben lehet is némi ráció, ha pl. az iskolai oktatás idejének növelésére vagy a nők egyenjogúságának biztosítására gondolunk, de ne hagyjuk figyelmen kívül a következőt: A túlnépesedést még mindig csak az anyagi lehetőségek korlátozzák, ahogyan Malthus meglátta, azzal a különbséggel, hogy az anyagi lehetőségekhez nem csak a gabona árát, hanem a lakások és a rezsi árát is odaszámoljuk. A fejlett országokban pedig viszonylag magas a lakások és a rezsi ára, és tulajdonképpen csak ez lehet az oka annak, hogy nem növekszik ezeken a helyeken a népesség jelentős mértékben. Tehát, a fejlődő országok felzárkóztatása csak abban az esetben vezetne a népességük korlátozásához, ha a felzárkóztatásuk az ottani lakások és rezsi árának növekedését is jelentené egyben. De véleményem szerint talán már túl késő lesz, mire ezt elérik, és mint már írtam, talán nem is elegendő mértékben csökkentené a túlnépesedést (idővel az igénytelenebb emberek szaporodnának el, akiknek a szaporodás az első). Tehát, inkább más módokon gondolkodtam, amikkel a népesség mérete korlátozható lenne.

• Először a túlnépesedés korlátozásának ideális módjáról elmélkedtem, ami hosszú távon lenne csak elképzelhető. Eszerint a szaporodásról való önkéntes lemondás hosszú távon talán a rosszabb emberek elszaporodását jelentené. Tehát, a túlnépesedés korlátozását inkább ahhoz hasonlóan kellene megoldani, mint ahogyan a darwini evolúció tenné azt: tehát, a természetes kiválasztódás szerinti "megfelelő" túlél vagy szaporodik, az "alkalmatlan" pedig kihal. Ez a gyakorlatban valami olyasmit jelentene, mint az eugenika (nem annyira a "faj" feljavítására, hanem inkább az elkerülhetetlen, véletlenszerű, egészségtelen mutációk terjedésének korlátozására). Például, egy lehetőség az, hogy a több pénzt keresőknek több gyermeke lehet, mint másoknak, ennek pedig még az az előnye is meglenne, hogy a gyermekek megkapnák azokat az anyagi erőforrásokat, amikre a boldog gyermekkorhoz és a normális fejlődéshez szükségük van (a nagy vagyon pedig öröklés esetén is részekre osztódna). Természetesen ezt csak akkor lenne reális és igazságos megvalósítani, ha a több pénzt keresők csak igazságos módon kereshetnének többet, azaz a társadalom már előbb megvalósította volna az esélyegyenlőség valamilyen formáját (azaz nem igazán lehetne nagy vagyonokat örökölni egyébként sem). Ezt az eredeti ötletemet a túlnépesedés korlátozására annyival egészítettem még ki, hogy előfordulhatna, hogy azok, akiknek csak egy gyermek nemzése engedélyezett, ikreket vagy hármasikreket (stb.) nemzenének, és ezáltal "evolúciós idő alatt" elszaporodnának azok, akik hajlamosak ikreket vagy hármasikreket (stb.) nemzeni. Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk (de az ikrek egyik tagját se öljük meg), valószínűleg csak a két végletet szabadna engedélyezni: az "alkalmatlanok" ne vállalhassanak egy gyermeket sem, a "megfelelőek" pedig annyi gyermeket vállalhassanak, amennyit csak szeretnének. Természetesen ez az ötletem a túlnépesedés korlátozására szinte senkinek sem tetszett, tehát nem jelent reális, demokratikusan elérhető lehetőséget. Így hát tovább gondolkodtam a dolgon.
• Ezután arra gondoltam, hogy a Kínában régebben alkalmazott egy gyermekes politika ("one-child-policy") nem is olyan rossz. Tehát, a túlnépesedés korlátozásának kényszerítő módjáról elmélkedtem. Az egy gyermekes politika szerint mindenkinek engedélyezett egy gyermek nemzése, de több gyermeket csak bizonyos feltételek mellett vállalhatnának, amelyeket az állam határoz meg. Például, ezt akár valamilyen versennyel is el lehetne dönteni. Itt azonnal felmerül az a probléma, amit már az előbb leírtam, hogy mi van akkor, ha ikrek vagy hármasikrek (stb.) születnek. Illetve, mi van akkor, ha valaki engedély nélkül esik teherbe és/vagy szül. Ezekben az esetekben valószínűleg sterilizálni kellene a nem kívánt gyermekeket (a sterilizálás a Római Katolikus Egyház szerint például elfogadhatóbb, mint az abortusz). Engedély nélküli szülés esetén a szülő(ke)t is sterilizálni lehetne. De az embereknek ez az ötlet sem tetszett eléggé a túlnépesedés korlátozására... talán túl nagy lenne a verseny a második gyermek nemzésének jogáért, ami nem demokratikus... így hát tovább gondolkodtam ezen a kérdésen.
• Az emberek számára természetes lenne, ha egy nő általában, átlagosan két gyermeket szülhetne (általában egy férfitől), hiszen ez fenntarthatná a népesség méretét (megakadályozhatná a népesség elöregedését és a nyugdíjakból eredő gazdasági problémákat). Miért ne valósítanánk meg ezt? Talán csak azért, mert ezzel lenne néhány technikai probléma. Itt újra szóba kerülhet az ikrek és hármasikrek (stb.) valamint az engedély nélküli terhességek kérdése, amit ugyancsak sterilizálással lehetne megoldani. Újra szóba kerülhet az a probléma, hogy a természetes kiválasztódáshoz hasonló mechanizmus nélkül az emberek genetikai állománya valószínűleg romlana (jó kérdés, hogy a két gyermekes politika és az ettől való szükségszerű eltérések elegendők lennének-e az emberiség genetikai állományának megfelelő szinten tartására). Szóba kerülhet még az a kérdés, hogy hogyan osszák szét azokat a szülési jogokat, amelyeket életük végéig nem vettek igénybe a nulla vagy egy gyermeket nemzők (végrendelettel, versennyel, vagy egyéb módon)? Szóba kerülhet az a probléma, hogy ezzel a törvénnyel egyes vallások (pl. a Római Katolikus Egyház, Buddhizmus) populációja csökkenhet más vallások (pl. a hinduizmus, iszlám) populációjához képest, hiszen sok hívő cölibátust vállaló papnak vagy szerzetesnek áll (ennek megakadályozására valószínűleg szükséges lenne az, hogy ezek a papok és szerzetesek a végrendeletükben átruházhassák a gyermeknemzési jogukat a saját vallásuk egyes hívőire). Ha viszont nem lenne elég szülési jog, amiket életük végéig nem vettek igénybe a nulla vagy egy gyermeket nemzők, akkor szóba kerülhet még az a kérdés is, hogy vajon hozzájuthatna-e egy tehetséges és minden tekintetben jó tulajdonságokkal rendelkező ember ahhoz a joghoz, hogy három gyermeket vállalhasson (ha nem, akkor vajon mennyire liberális ez a rendszer - elméletben és gyakorlatban)? Sok egyéb speciális eseten is lehet gondolkodni (pl. poligámia, elhagyott és talált csecsemő), mielőtt egy erről szóló törvényt megalkotnak. Mindenesetre úgy gondolom, hogy egy ilyen törvény is jobb lenne, mint a semmi, és mivel a korunkban sürgős lenne csökkenteni a túlnépesedést, az emberek pedig leginkább a két gyermekes politikát fogadnák el, ennek megvalósítására kellene koncentrálnunk...
• A két gyermekes politikát globális szinten lenne érdemes megvalósítani, hiszen az országok népességének változásaihoz nagyban hozzájárul a migráció is, illetve nem kívánatos dolog az, hogy valamilyen ország népessége elszaporodik, míg a többi ország szigorúan tartja magát a túlnépesedés elleni törvényekhez, ezáltal pedig hátrányba kerül az adott törvényszegő országhoz képest. Tehát, be kellene látnunk és láttatnunk, hogy a túlnépesedés elleni törvények szükségszerűek a nagyobb válságok elkerülése érdekében, és ennek tudatában meg kellene alkotnunk a lehető legliberálisabb, két gyermekes politikáról szóló meta-törvényt, amely kompatibilis a lehető legtöbb országban uralkodó körülményekkel (pl. poligámia, szerzetesek, stb)... Ennek a meta-törvénynek pedig olyan magas rangot kellene adnunk, mint az alapvető emberi jogoknak. A meta-törvényt pedig minden ország konkrétabb formában is megvalósíthatná. Amelyik pedig nem valósítja meg azt, abból az országból érkező migránsokat nem szabadna engedni belépni a meta-törvényt megvalósító országokba, valamint gondoskodni kellene arról is, hogy a túlnépesedő ország gazdasága ne növekedhessen túlságosan. Sajnos elég valószínűtlennek tűnik azonban, hogy ez valóban így is lesz még a nagy válságok előtt. Így hát félek, hogy ez az ötlet itt marad ezen a nem túl sok ember által látogatott blogon, de nagyobb sikert nem fog elérni...

Mit tehetünk addig? Véleményem szerint, önkéntes alapon is vállalhatjuk, hogy nem nemzünk gyermeket, abban az esetben, ha úgy látjuk, hogy úgysem támogat bennünket a természetes kiválasztódás (pl. akkor, ha szegények vagy betegek vagyunk), és szeretnénk elkerülni az élet (beleértve a gyermeknevelés) további szenvedéseit (ahhoz hasonlóan, mint ahogy a buddhista szerzetesek teszik). Így mi lehetünk a "környezetvédelem szerzetesei". Vállalhatunk kb. olyan életmódot, mint a buddhista szerzetesek, emellett pedig foglalkozhatunk még többet is a környezetvédelemmel. Persze nem kell szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogadalmat sem tenni. Csak azért élnénk így, mert így a legkényelmesebb, de a reményt természetesen nem adnánk fel. Ezt a filozófiát azonban nem könnyű továbbörökíteni, ha nincs utódunk. Tehát, talán érdemes lenne szervezetbe tömörülnünk, mint ahogy a buddhista szerzetesek teszik. Akit ez érdekel, felveheti velem a kapcsolatot a blog kapcsolatfelvételi űrlapján...

Elég sok időt eltöltöttem ennek a blogbejegyzésnek az írásával. Nem tudom, érdemes volt-e. Ezután talán újabb környezetvédelmi vagy üzleti ötletekkel jelentkezek majd, de az is lehet, hogy nem fog eszembe jutni semmi érdekes. Most csak az a környezetbarát ötletem támadt még, hogy elég sok festéket használ az emberiség: befestik a házakat, szobákat, bútorokat, ruhákat, ételeket, papírokat, stb. és arra gondoltam, hogy ezeknek a festékeknek egy része talán nem elég környezetbarát, tehát idővel környezetvédelmi problémákat okozhat mint vegyi anyag. Jó lenne, ha foglalkozna ezzel a problémával néhány kutató.