Meg akarod menteni az élővilágot? Tanulj!

Nemrég azon gondolkodtam, hogy a 21. századi környezetvédelmi problémák megoldásához nem biztos, hogy csak a politikai akarat hiányzik. Még ha minden ember is a környezetvédelem mellett tenné le a voksát, nem biztos hogy könnyű lenne áttérni a tökéletesen környezetbarát életmódra. Például, jó kérdés, hogy használhatnánk-e akkor elektromosságot... (Úgy tudom, pl. az amishok nem használnak elektromosságot.) Ha használhatnánk elektromosságot, akkor még mindig nyitott kérdés marad, hogy használhatnánk-e néhány elektromossággal kapcsolatos technológiát, mint pl. az atomerőműveket, az akkumulátorokat és elemeket, stb. Úgy tűnik, hogy ezek nem környezetbarát technológiák, tehát valószínűleg nem. De még ha a környezetbarátabbnak mondott, elektromossággal működő technológiákat (pl. vízerőművek, szélturbinák, napelemek, megfelelően szigetelt vezetékek, LED-lámpák, hűtőszekrények, mosógépek, televíziók, számítógépek, stb.) tekintjük is, ezeknek az élettartama sem tart örökké... ha pedig elromlanak vagy elavulnak, akkor könnyen lehet, hogy elektronikai hulladékká válnak, és ilyen módon környezetvédelmi problémákat okozhatnak (másrészt az előállításuk is újabb alapanyagok bányászását igényelheti). Tehát, úgy gondolom, hogy nem könnyű elképzelni, hogy milyen életmódra kellene áttérnie az emberiségnek akkor, ha annak minden tagja a tökéletes környezetvédelem mellett tenné le a voksát. Véleményem szerint ezért is érdemes a környezetvédőknek állandóan tanulnia, különösen arról, hogy hogyan működik a gazdaság. De még az is lehet, hogy valamilyen technológiai találmányban rejlik a megoldás egy része (például arra a kérdésre, hogy mi a legkörnyezetbarátabb megoldás a járműveink működtetésére, valószínűleg a hidrogén a válasz, hacsak fel nem találnak valamilyen környezetbarát akkumulátort, vagy ki nem fejlesztenek valamilyen fotoszintézishez hasonló technológiát).

Még ha az egyik ország át is térne egy radikálisan környezetbarát életmódra (mint az amishok), könnyen elképzelhető, hogy más, kevésbé környezetbarát országok előnyre tehetnének szert vele szemben a (nem igazán környezetbarát) technológiának köszönhetően, így a környezetbarát életmód rövid távon nem lenne fenntartható (a fenntarthatósághoz pedig mind rövid távú, mind hosszú távú fenntarthatóság szükséges). Szóval lehetséges, hogy a problémákat csak globális összefogással (pl. környezetvédelmi egyezményekkel és békés együttműködéssel) tudjuk megoldani... a globális összefogáshoz pedig globális kommunikáció szükséges, ami valószínűleg az Internetet és a számítógépek használatát jelenti. Ehhez viszont szükséges az Internet és a számítógépek fenntarthatóságának (környezetbarát voltának) biztosítása (vagy valami hasonló, biztonságosabb kommunikációs rendszer elterjedése, ami a lényegen valószínűleg nem változtat). Valószínűleg rövid távon úgysem tudunk tökéletes megoldást találni, szóval a számítógépek használata megengedhető, csak gondoskodnunk kell azok környezetbarát újrahasznosításáról (illetve hosszabb távra szóló megfelelőségéről). Az viszont nem biztos, hogy jó, hogy ilyen nagy a számítógépek és okostelefonok mennyisége, mint manapság.

A lényeg, hogy arra szerettem volna célozni, hogy valamelyik környezetvédő (akár én) megpróbálhatná elképzelni, hogy mit kellene tennünk, ha az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett tenné le a voksát. Tehát, meg kellene értenünk a világ működését úgy, mint a világ vezetői (vagy még jobban), és elméletben egy jobb rendszert is tudnunk kellene építeni. Ez sok tanulást igényelhet... de miért ne kezdenénk el tanulni ilyen érdekes és fontos probléma láttán? Persze ez most csak elméleti problémának tűnik, hiszen valószínűleg nem fogja az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett letenni a voksát, szóval a valós helyzet még ennél is sokkal bonyolultabb. Addig is, úgy tűnik, hogy a környezetvédő mozgalom jó úton jár, például valószínűleg be fogják tiltani a műanyag zacskókat (bár jobb lett volna ezt már korábban megtenni). Már elég sokan dolgoznak a környezetvédelem ügyén, tehát nehéz olyan jó környezetvédő ötletet találni, amire még nem gondoltak, és nem valósítottak meg. Csak sajnos úgy tűnik, hogy ez nem elég... és éppen ezért gondolkodtam el azon, hogy vajon csak a politikai akarat hiányzik-e a nagyobb mértékű környezetvédelemhez, vagy pedig a politikai akarat birtokában is tehetetlenek vagyunk. Azért még ötletelni lehet, hogy megpróbálok mégis...

Addig is, még meg szeretném jegyezni, hogy ha az emberiség kevésbé élne pazarló életmódot, akkor lehet, hogy több energiája maradna a szaporodásra... a szaporodás pedig túlnépesedéshez vezet, ami talán még nagyobb probléma, mint a pazarlás. Mivel a túlnépesedés minden környezeti probléma súlyát növeli, egyértelműnek tűnik, hogy csökkenteni kellene azt. Minél több embert kell etetni, annál károsabb technológiák használatát igényelheti a mezőgazdaság (tehát a mennyiségi változás minőségi változást hozhat magával). Tehát, az biztosnak tűnik, hogy ha az emberiség minden tagja a környezetvédelem mellett tenné le a voksát, akkor szabályozni (korlátozni) kellene a népesség méretét. Ennek tudatában sajnálom, hogy pl. a kínaiak nemrég engedélyt adtak az állampolgáraik számára 3 gyermek vállalására. Sajnálom azt is, hogy a túlnépesedés korlátozása nincs ott az ENSZ "Fenntartható fejlődési céljai" között. Szóval jól gondoltam korábban, hogy a környezetvédelem melletti politikai akarat kívánnivalót hagy maga után, csak most kiegészítettem ezt annyival, hogy talán még ez sem lenne elég. Emiatt talán el is távolodhatok a környezetvédelemtől, és helyette inkább a spiritualitással foglalkozhatok. Viszont a túlnépesedésről valószínűleg írok még, ez a környezetvédelmi problémák egyik oka és gyökere, és a népesség méretének korlátozása lehet a megoldás egyik kulcsa (gondoljunk csak a mennyiségi változás okozta minőségi változásra), legalábbis időt nyerhetnénk vele a környezetvédelem számára.

Iratok környezetbarát előállítása, tárolása, megsemmisítése

Amikor korábban az áruházláncok által terjesztett ingyenes, de kéretlen reklámkiadványok papírpazarlásának csökkentését tűztem ki célul, arra gondoltam, hogy a reklámkiadványok mennyiségének, illetve terjedelmének csökkentéséből az következhet, hogy kevesebb fát vágnak ki (mivel a papír részben fából készül), ez pedig jót tenne a környezetünknek. Később elbizonytalanodtam ebben, hiszen ha kevesebb fát vágnak ki, az azt is jelentheti, hogy kevesebb fára van szükség, és ha kevesebb fára lenne szükség, akkor lehet, hogy nem is ültetnének annyi fát (mivel pénzügyileg kevésbé érné meg). Persze a helyzet ennél is sokkal bonyolultabb: nem mindegy, hogy milyen fajta erdő fáit használják a papír előállítására (természetes vagy mesterséges erdőét, illetve ahol minden fa egykorú és négyzetrácsos elrendezésű), illetve nem mindegy, hogy a fákon kívül milyen anyagokat használnak még a papír előállítására, illetve a papírra történő nyomtatásra (talán inkább ezen kémiai vegyületek okoznak környezetszennyezést). Azt olvastam valahol, hogy a papír előállításakor rengeteg vizet is elpazarolnak... szóval nem tudom, hogy a korunkban használt sok papír végül is káros-e a környezetünkre, de mindenesetre azt látom, hogy nagymértékű pazarlás folyik. A pazarlás nem csak a reklámkiadványok esetében figyelhető meg, hanem a bürokrácia által használt nagy mennyiségű irat esetében is. Ezért szerintem meg kellene vizsgálnunk, hogy mennyire környezetkímélőek azok a festékanyagok, amelyeket a reklámkiadványokra és az iratokra nyomtatnak. Nem is olyan egyszerű utánajárni ezeknek a dolgoknak. Elképzelhető, hogy találunk olyan festékanyagot, ami környezetszennyezőbb, de olcsóbb mint más hasonló festékanyagok... tehát úgy tudnánk elkerülni ennek használatát, ha betiltjuk, megadóztatjuk, vagy valamilyen egyéb politikai vagy médiai döntést hozunk a háttérbe szorítása érdekében. (Korábban írtam még pl. a tintát spóroló számítógépes betűtípusokról is...) Ennyit az iratok előállításáról.

Ami az iratok tárolását illeti, sajnos már egy magánszemélynek is olyan sok hivatalos irata gyűlhet össze (beleértve pl. a munkaügyi, banki, biztosítási, orvosi papírokat, az adóbevallásokat, az internet- vagy mobiltelefon-szolgáltatással kapcsolatos papírokat, a csekkek feladóvevényeit és az ajánlott küldemények postai papírjait, nem is beszélve az iskolai bizonyítványokról), ami nem fér el egy számzáras aktatáskában. Ez komoly veszélyt jelent arra az esetre, ha leégne a ház, vagy betörők rabolnák ki azt. De a hosszú távon megőrzendő hivatalos iratoknak csak egy részére van időnként szükség. Egy másik részüket talán csak nyugdíjazás előtt kell újra elővennünk. Arra gondoltam, hogy ezeket az utóbbi iratokat be lehetne dobni egy valami olyasmibe, mint a malacpersely. Tehát, olyan irattárolóra gondoltam, amiből nem lehet kivenni az iratokat, csak akkor, ha összetörjük azt. Ez egy alternatíva lehet a számzáras aktatáskára. Akár DIY (csináld magad) módszerrel agyagból is lehetne készíteni ilyesmit, bár valószínűleg nem lenne tökéletes. Sajnos fennáll a veszély, hogy egy ilyen irattárolóból valamilyen módszerrel mégis ki tudnák horgászni az iratokat azok, akiknek ez fontos... tehát nem biztos, hogy jó az ötletem... de a semminél talán mégis jobb. Ennyit az iratok tárolásáról.

Ami az iratok megsemmisítését illeti, talán ez a legérdekesebb téma ebben a blogbejegyzésben. Az iratokat leggyakrabban úgy szokták megsemmisíteni, hogy kis darabokra vágják azokat egy iratmegsemmisítőnek nevezett készülékkel. Azonban félek, hogy akiknek ez fontos, azok a kis papírdarabokból mégis rekonstruálni tudnák az iratok tartalmát, miként a tudósok is rekonstruálhatták az ősállatok testi felépítését azok apró csontjaiból. Talán éppen ezért, mások el szokták égetni a megsemmisítésre szánt iratokat. Ez viszont nem a legkörnyezetkímélőbb megoldás. Arra gondoltam, van még egy megoldási lehetőség: ez pedig a "solution" (angolul a "solution" jelenthet "megoldás"-t, de "oldat"-ot is)! Tehát, a megsemmisítésre szánt iratokból újrahasznosított papírt lehetne készíteni úgy, hogy közben feloldjuk azokat egy folyadékban valamilyen oldószerrel. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehet, hogy nem feloldani kellene a papírt, csak pépesíteni...) Jó kérdés, hogy ez megoldható-e valamilyen viszonylag kis méretű készülékkel, vagy a papírt vagy az oldatot inkább el kellene szállítani egy olyan helyre, ahol folytatják annak újrahasznosítását. Olyan szolgáltatást már láttam a neten, miszerint elszállítják a megsemmisítésre szánt papírt, hogy újrahasznosítsák azt... de ki bízna meg bennük? Véleményem szerint csak a helyszíni elégetés vagy feloldás (Helyesbítés: 2021-06-12: vagy pépesítés) elég megbízható... de ennek még utána lehetne nézni. (Helyesbítés: 2021-06-12: lehetne még kísérletezni a papír áztatásával és ennek ledarálásával, amiből valószínűleg már kevésbé lehetne visszanyerni az iratok tartalmát, mint a hagyományos iratmegsemmisítők esetén.) Ennyit az iratok megsemmisítéséről.

Ebben a blogbejegyzésben néhány korábbi ötletemet írtam le újra. Nem tudom, lesznek-e újabb ötleteim a környezetvédelem és az üzlet témakörében... nem tudom, van-e olyan, még nem közismert innováció, amivel jelentős mértékben környezetbarátabbá tehető az emberiség... hiszen rengetegen dolgoznak már ezeken a problémákon... szóval nem tudom, még sokáig tudom-e folytatni a blogomat. De a túlnépesedésről még írhatok többet, talán ez lehet a környezetvédelem egyik kulcsa.

Érdekes egybeesés: B és V betűk

Amikor Szevasztopolról olvastam angolul (pl. a WikiPediában), észrevettem, hogy annak régebbi neve Sebastopol, B-vel írva (erre egyébként úgy emlékszem, úgy jöttem rá, hogy Kaliforniában is találtam egy Sebastopol nevű települést). Ezen kívül még egy esetet találtam, amikor egy település régebbi (vagy más nyelven írt) nevében B-t használtak V helyett, ezt pedig Havanna, Kuba fővárosa nevében: ennek spanyolul írt neve tehát "La Habana". Felmerült bennem a kérdés, hogy ennek az asszociációnak van-e valamilyen történelmi oka? Különösen azután kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés, miután egyéb szavakat is találtam, amelyekben a B betű V-re cserélődött, vagy fordítva. Ezeket az eseteket a következőképpen csoportosítanám:

1. Sok angol nyelvű szónak van német nyelvű megfelelője, ahol az angol szóban a V betű, míg a németben a B betű található meg. Ilyen párok például (angol-német): to love-lieben, to live-leben, silver-das Silber, to have-haben, to give-geben, evening-der Abend, even-eben, stb. Ezeken kívül egyéb ilyen szópárokat is lehet találni az angol Wiktionary-nak direkt erről a jelenségről is szóló cikkében, aminek címe: Appendix:List of German cognates with English. Egyébként "fiebre" (spanyol) = "fever" (angol), gondolom tehát, hogy a spanyol és az angol között is lehetnek hasonló párok. William beceneve Bill (angolul).
2. Kaszparov és Kramnyik sakkvilágbajnokok közötti sakkpartiról készült, a WikiPediában talált kép tanúsága szerint ezeknek a sakkozóknak az orosz nyelven (cirill ábécével) írt nevében a cirill B betű a latin ábécé V betűjét jelenti. Talán ez lehet az oka a B betűnek Sebastopol nevében is.
3. A spanyolban is érdekes kapcsolat van a B és a V betűk között: elég csak az előbb említett "La Habana" városnévre, vagy az István (avagy Steven) név spanyol nyelvű változatára gondolni, ami "Esteban". YouTube videók és a Google Translate szerint úgy tűnik, hogy a spanyolban mind a B, mind a V betűket B-nek kell kiejteni.
   
4. A magyar "Bálint" név külföldi megfelelője "Valentin", itt is a V betűből lett B vagy pedig fordítva. A Bence és Vince név is egymással rokonok. Egy közismert magyar káromkodásnak is ismert B betűvel és V betűvel kezdődő változata is (+).
   
5. Róma folyója latinul/olaszul Tiberis vagy Tevere.
6. Az ógörög BETA újgörögül úgy hangzik, hogy "vita".

Az itt a kérdés, hogy ezen esetek között lehet-e valamilyen történelmi vagy spirituális kapcsolat? Azért is lehet ennek a kérdésnek létjogosultsága, mert a B betű inkább a P-hez vagy az M-hez tűnik hasonlónak, mint a V-hez, és a V betű is inkább az F-hez hangzik hasonlóan, mint a B-hez, tehát a B és V felcserélésének nemzetközileg megtapasztalt gyakorisága nem igazán magyarázható a két betű közötti hasonlósággal. Ha bárki bármilyen plusz információt (pl. további példákat, vagy magyarázatot) tud ezzel kapcsolatban, elküldhetné nekem egy üzenetben.

A vallást őrlángra állítom

A vallási ismereteim a közelmúltban elég sokat fejlődtek. Elsősorban azért írom ezt a blogbejegyzést, mert valaki rávilágított nekem arra, hogy nem csak Márk Evangéliumának a vége ítéli kárhozatra a hitetleneket (Mk:16:16), hanem János Evangéliuma is (Jn:3:18, Jn:3:36). Ezt az információt helyesbítés céljából bele kell majd írnom "A kereszténység kritikája" című könyvem következő kiadásába, mivel előzőleg azt írtam benne, hogy tudomásom szerint csak Mk:16:16 ítéli kárhozatra a hitetleneket, ez a rész (Mk:16:16) pedig nincs benne a Biblia néhány eredeti forrásában (Codex Sinaiticus, Codex Vaticanus). Megjegyzés: János Evangéliumának említett részei viszont már benne vannak ezekben a kódexekben. Szóval, ha majd ajánlom a könyvemet kiadóknak, akkor ezt a helyesbítést valószínűleg hozzá fogom tenni, miként annak a magyarázatát is, hogy miért lett az egyik fejezet mottója "Nem vagyok szőlővessző, ti pedig nem vagytok halak". Ezeken kívül jelenleg nem látok más fontos javítanivalót a könyvemen, persze a terjedelmét lehetne még növelni, ahogy többet tanulok a vallásról. De a terjedelem növelésének úgy gondolom, nem sok haszna lenne (a valláskritikáról írtak már sokan mások is, így nekem nem kell a teljességre törekednem). Azt tapasztaltam különböző eszmecserék során, hogy a keresztényeket a kisebb súlyú érvek nem tudják letéríteni az útjukról, csak az olyan ütős érvek számítanak, mint pl. Noé történetének ellentmondása a tudománnyal és ezen belül pl. Darwin evolúcióelméletével, vagy nálam a "Nem vagyok szőlővessző" mottóval bevezetett okfejtés, amit az előbb belinkeltem. Ami igaz az igaz, ami hamis az pedig hamis (még akkor is, ha Isten Jónás könyve szerint hazudhatott is a jövőről). Tehát, valószínűleg ezt a blogot nem a vallás irányában fogom folytatni, hanem inkább a sikerrel kapcsolatos blogbejegyzések következnek.

Úgy gondolom, azért sem lenne jó, ha a kereszténység körül forogna az elmém, mert így nehezebb lenne meghaladnom azt. A keresztényekkel vagy eretnekekkel folytatott eszmecseréim nem igazán bizonyultak gyümölcsözőnek a számomra (kivéve az előbb említett helyesbítést), nekem úgy tűnik, hogy senkit sem sikerült meggyőznöm az én igazságomról. Így hát a világnézetem abba az irányba fejlődött, hogy az embereket nehéz megváltoztatni, inkább azon az úton járnak, amit ők választanak ki a saját lelki fejlődésük folyamán. Ez igaz lehet a vallásra, de egyéb hobbikra is. Az emberek csak egy kis részének hasonlók a vallási nézetei és a hobbijai az enyéimmel (pl. otthonülő, non-fiction podcastokat hallgató), ilyen módon kialakulhat bennem egyfajta "elitizmus" érzés. (Még akkor is, ha nem túl magas az EQ-m, sőt!) Ez az elitizmus pedig nem jósol könnyű sikert az emberek meggyőzése terén, sem a vallásban, sem a politikában. Tehát, ha ezeken a területeken meg szeretném változtatni a világot, akkor először hatalmat kell gyűjtenem, ami lehet gazdasági hatalom (pénz) vagy spirituális hatalom (pszi-képességek). Ha sok pénzem lenne, az áruházláncok reklámkiadványaihoz hasonlóan eljuttathatnám az emberekhez a filozófiámat... Szóval, a vallást őrlángra állítom, és inkább a sikerre koncentrálok (a sikerben pedig segíthet akár a parapszichológia is).

De ha már írom ezt a blogbejegyzést, megemlítek néhány érdekességet a vallás témakörében, ami a közelmúltban felmerült:

• Máté Evangéliuma szerint a gyermek Jézus családja Egyiptomba menekült, ezt pedig nem könnyű összeegyeztetni azzal, amit Lukács Evangéliuma ír Jézus gyermekkoráról (Lk:2:21-22, Lk:2:39-41). A keresztények persze megtalálják a módját, hogy mindkettőben higgyenek (pl. Jézusék csak rövid ideig lehettek Egyiptomban).
• Vannak magukat "eretnekeknek" tartó keresztények, akik nem hiszik el, hogy "Pál apostol" Jézus tanításait közvetítette, tehát a Biblia ezen részeit elvetik. Ezt eléggé jól meg is tudják indokolni (rá lehet keresni: "eretnekplatform", "Jézus vagy Pál?"), úgy, hogy számomra is hihető volt, hogy Pál egy másfajta teológiát tanított, mint Jézus, és a szeretet helyett inkább a megfélemlítésre és a magát a hatalmaknak alávető Egyház építésére koncentrált. De egy keresztény szerint "Pál apostol" elvetése valószínűleg tévút (2Pt:3:15-16).
• Közben újabb hasonlóságokat találtam a buddhizmus és a kereszténység között. A suttacentral.net-ről letöltött közkincs EPUB-ok közül a "Long Discourses" cíművel kezdtem (dn_en_sujato.epub), és a buddhizmus is ismeri a pszi-képességek között például a vízen járást, miként Jézus is a vízen járt a Biblia szerint, illetve a szilárd anyagokon való áthatolást is, miként Jézus is áthatolhatott a falon a feltámadása után (bár, az is igaz, hogy a Nap és a Hold megérintését is számon tartja a lehetséges pszi-képességek között, ezeket pedig túl nehéz elhinni). Egy másik helyen azt olvastam, hogy "ha a bemerítkezést áthatja az etika" ("when immersion is imbued with ethics"), illetve "ha a bölcsességet áthatja a bemerítkezés" ("when wisdom is imbued with immersion"), akkor azok gyümölcsöző és jótékony dolgok, szóval akár innen is eredhetett Keresztelő János tevékenysége. Lehet, hogy nagyon erőltetett az analógia, de az említett EPUB "DN 16: The Great Discourse on the Buddha’s Extinguishment" részének elején a Buddha a "Vulture’s Peak Mountain" helyen tartózkodott... a "vulture" azt jelenti: keselyű, ez pedig hasonló lehet a Bibliában a Mt:24:28 vagy a Lk:17:37 részhez. ("És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.") Még lehet, hogy eszemben volt más hasonlóság is a kereszténység és a buddhizmus között, de elfelejtettem. Ha még találok ilyet, azt már nem biztos, hogy megírom, hiszen "a vallást őrlángra állítom".
  

A politikát passzolom (szocialista ötletek)

Érdekel a politikai filozófia, volt is néhány ötletem ezen belül. Véleményem szerint túl nehéz lenne a jelenlegi rendszerek helyett valami teljesen újat alkotni úgy, hogy az ne okozzon válságot (főleg a külgazdaság és a külügyek miatt), szóval úgy gondolom, hogy a gyökeres változásoknak az utópisztikus vagy a disztópikus sci-fi regényekben van a helye, nem az aktuálpolitikában. Ezért úgy gondolom, hogy főleg kisebb ötletekre lenne szükség, amelyek fokozatosan, békésen és demokratikusan alakítják át a rendszert valami szocialistábbá, fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá. Tehát arra gondoltam, hogy kitalálhatnánk ilyen ötleteket, mint egy "think tank" vagy "policy institute", majd ezeket az ötleteket eljuttathatnánk olyan politikusokhoz és gondolkodókhoz, akik megfontolnák azokat. Ezeket az ötleteket nem csak egy ország politikusai kaphatnák meg, hanem bármelyik országéi. Nekem jelenleg a következő négy a legjobb régebbi ötleteim a demokratikus szocializmus témakörében:

1. A kapitalista munkaszerződések és licencek (stb.) jogi szövegeinek publikusnak kellene lennie, és lehetőleg a demokratikus államnak kellene elkészítenie azokat a gazdagok helyett, tehát a gazdagok csak néhány etikus lehetőség közül választhatnának, és a jogilag kötelező érvényű szövegek helyett csak a pénzzel és a dolgokkal szabadna törődniük.
2. Meg kellene engedni bárkinek bármikor azt, hogy vállalkozás-jellegű munkát (pl. szolgáltatásokat, kézműves mesterségeket vagy őstermelői tevékenységet) végezzen, és értékesítse azt: csak a végterméket kellene megadóztatni, de a munkavégzéshez való jogot nem (minden adó és könyvelési költség, stb. valódi dolgokhoz kellene, hogy tartozzon, ami bevételt is jelent). Ez megkönnyítené azt, hogy valaki egy független részmunkaidős vállalkozást indítson, mint jövedelemkiegészítést, vagy hogy fejlessze azt lépésről lépésre ahelyett, hogy kölcsönt kelljen felvennie a startup számára (mivel a kölcsönök sohasem etikusak). Egyébként itt az adócsalás lehetősége jelenthet problémát, de ezt valószínűleg el lehetne kerülni, ha az értékesítés ilyen vállalkozások számára csak "értékesítési pontokon" történne.
3. A nagy értékű ingatlanokat és az egyéb regisztrált tulajdont (mint a részvényeket, kötvényeket, stb.) nem szabadna, hogy a gyermekek örököljék a szüleiktől (azért, hogy az újszülötteknek egy kicsit nagyobb esélyegyenlősége legyen). A kisebb értékű ingatlanok viszont jó lenne, ha még mindig örökölhetők maradnának, mivel ezek lehetnek a szegények egyedüli értékei. A pénznek is örökölhetőnek kell lennie, mivel ez olyan, mint az ajándék. A filozófia, ami emögött áll, azt mondja, hogy a természetben közös (volt) az ingatlan (a föld). Ahogyan az indián mondás mondja: "A Földet nem a nagyapáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön"... ezt viszont úgy is lehet mondani, hogy: "A régi indiánok nem az őseiktől örökölték az ingatlanjaikat, hanem az utódaiktól kapták kölcsön azokat."
4. Meg kellene engedni azt, hogy az állami cégek állásokat biztosítsanak a szerencsétleneknek (még akkor is, ha ez kisebb minimálbért jelent, akárcsak a közmunka), tehát a kommunizmust akár egy kapitalista demokrácia is felhasználhatná, mint egy minisztériumot, és a három gazdasági út: a részvényesek (shareholders) kapitalizmusa, a résztvevők (stakeholders) kommunizmusa és a kisgazdák (smallholders) függetlensége egy rendszerben kellene, hogy együtt éljen, miként a termékek is együtt élnek a szupermarketek polcain.

Végül is nem vagyok biztos benne, hogy mindegyik említett ötletem a jelenlegi formájában tökéletes, tehát még érdemes lenne gondolkodni rajtuk, és beszélgetni róluk, illetve részletesebben kigondolni és megfogalmazni azokat, akár mint egy-egy konkrét törvényjavaslatot. Ettől függetlenül nemrég elküldtem ezeket angolul (kicsit másként) 4 angol nyelven beszélő politikusnak vagy gondolkodónak, bár nem biztos, hogy mindannyian meg is kapták azokat különféle okok miatt (régi email cím, "contact form" ahova végül is nem regisztráltam, vagy olyan email cím, amit talán csak a munkatársak olvasnak). Még régebben valamelyiknek a régebbi (bár, talán jobb) változatát magyar politikusnak is elküldtem. Jó kérdés, hogy érdemes-e ezeket még másoknak is elküldeni (pl. egyetemi tanároknak), de félek, hogy ez inkább spammelésnek tűnne... legyen tehát elég ez a blogbejegyzés a témában... A lényeg, hogy én magam nem akarok, és talán nem is tudnék politikus lenni, viszont lehetnek jó ötleteim a politikai filozófia területén, amiket érdemes megosztani. A jövőben inkább a környezetvédelem területén lenne még érdemes ötletelni, úgy gondolom. Az ötletek megosztására vonatkozik a blogbejegyzésem címének első jelentése: "A politikát passzolom".

Ugyanennek a kifejezésnek a másik jelentése azt mondja, hogy nem akarok a politikával foglalkozni a jövőben. Erre több okom is van, ezek egy részéről írtam már "A kereszténység kritikája" c. művemben is. Nemrég találtam még egy újabb okot is arra, hogy miért ne foglalkozzak a politikával: ez pedig az, hogy a politikában semmi sem tökéletes. Találtam ugyanis egy levelezőtársat, akivel arról a politikai filozófiai problémáról kezdtünk el üzeneteket váltani, hogy a demokrácia hogyan viszonyul a kisebbségek ügyeihez. A demokrácia, definíció szerint a többség uralmát jelenti, tehát valószínűleg nem támogatja a kisebbségeket. Valószínűleg akkor támogathatja mégiscsak őket, ha a különböző kisebbségek szövetséget kötnek egymással (általában ők a liberálisok). Ekkor viszont, könnyen előfordulhat az, hogy valamelyik kisebbség ügyét nem szeretnénk támogatni, de mégis támogatnunk kell azt, hogy megkapjuk a szavazataikat. Szóval, valamelyik kisebbség szempontjából valószínűleg nincs tökéletes út. Valaki mással is beszélgettünk a politikáról, szerinte a szó szerint vett demokrácia (népuralom) valószínűleg nem lenne környezetbarát és fenntartható (pl. kölcsön felvétele miatt), hiszen a csőcselék uralkodna... ebben nem vagyok biztos, de ez is elgondolkodtató (nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni).

A kereszténység és a buddhizmus hasonlóságáról

Aki közelebbről megismeri a kereszténységet és a buddhizmust is, annak feltűnhet néhány hasonlóság a két vallás között. Ilyen például az, hogy mindkét vallásban vannak szerzetesek, akik nem élnek nemi életet. Ez egyébként akár logikusan is megokolható, ha arra gondolunk, hogy a túlnépesedés árt a környezetünknek, és nincs arra garancia, hogy akik nemi életet élnek, nem nemzenek ikreket vagy akár hármasikreket is az evolúciós fejlődés folyamán. Buddhista szerzetesek valószínűleg olyanokból lesznek, akik szeretnék elkerülni az élet szenvedéseit, vagyis akik hajlamosabbak többet szenvedni az életben, ez pedig úgy tűnik, jól is van így, hiszen így azok szaporodnak inkább, akiknek az élet nem okoz annyi szenvedést, vagyis akiket valószínűleg a Darwinizmus is támogat. A keresztény szerzetesekkel kicsit más a helyzet. Ők inkább a fanatikus hitük miatt lesznek szerzetesek, és így a Darwinizmus alapján valószínűsíthetjük, hogy miattuk inkább azok fognak elszaporodni a világban, akik kevésbé hajlamosak a fanatikus hitre... és talán ez is jól van így, már ha elvetjük a kereszténységet. A protestáns keresztények szerint azonban ez nem jól van így, és a katolikusokkal ellentétben náluk nincsenek is szerzetesek (vagy legalábbis szerzetesrendek). Ezt azzal indokolhatják meg, hogy az első keresztény szerzetesrend sokkal később alakult meg, mint maga a kereszténység (ellentétben a buddhizmussal, ahol a vallás a szerzetesekkel indult el). Ebben pedig valószínűleg igazuk is van, ha a katolikus szerzetesek által vállalt háromféle fogadalomra gondolunk: a szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalomra. Az utóbbi, a(z) (szerzetesrend elöljárójának tett) engedelmességi fogadalom valószínűleg nem is kompatibilis az eredeti kereszténységgel. Persze van néhány bibliai rész, ami a szüzességet látszik támogatni (1Kor:7:1-40, Mát:19:12), és a szerzetesség akár innen is eredhet, tehát korábban keletkezhetett, mint a szerzetesek rendekbe tömörülése (pl. remete aszkéták formájában). Na de térjünk vissza a tárgyhoz.

A buddhizmusban a másik legszembetűnőbb dolog, ami a kereszténységre emlékeztet, az a "három drágakő", amiben a buddhisták menedéket keresnek: Gautama Buddha (személye), a dharma (a Buddhától eredő tanítások), és a szangha (a buddhista közösség). Ez a három teljesen hasonló a kereszténységben lévő "Szentháromsághoz": az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromságához, akiket a "három isteni személynek" tartanak. Talán jobban látszik ez a hasonlóság, ha a Szentháromság tagjainak másfajta elnevezéseire gondolunk: az Atyát hívhatjuk Teremtőnek is (és a buddhizmus szerint van olyan világ, amit valamelyik Buddha teremtett), a Fiút gyakran nevezik Igének (Ján:1:14: "az Ige testté lett", 1Ján:5:7: "Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy."), az "ige" vagy "igevers" pedig jelentheti a Biblia egyes részeit is, tehát a dharmával analóg, a Szentlélek pedig azt az "isteni személyt" jelentheti, aki az "Egyházban" lakozik (ellentétben az Atyával és a Fiúval, akik Jézus földi pályafutása után a Mennyben laknak a Credo szerint), az "Egyház" pedig, mint keresztények közössége, a szanghával analóg. Ha tehát a Szentháromságot úgy fogalmazzuk meg, mint "Teremtő, Ige és Egyház", akkor valami nagyon hasonlót kapunk a buddhista "Buddha, dharma és szangha" három menedékéhez. Jó kérdés viszont, hogy a Buddha valóban analóg lehet-e a Teremtővel. A kérdést meg is fordíthatjuk: vajon a Jézus által említett "Mennyei Atya" jelentheti-e a Buddhát a zsidóság Istene helyett? Gondoljunk csak a Bibliában említett "napkeleti bölcsekre" (Mt:2:1-16), akiktől a csecsemő Jézus ajándékokat kapott. Ezek a kérdések már túlságosan mélyen vezetnének bennünket a spekulációba, ezért inkább most ne foglalkozzunk velük! Viszont később a buddhizmus kritikai vizsgálatával is tölthetjük majd az időnket.

Térjünk most vissza röviden arra, hogy milyen más hasonlóságokat lehet találni a kereszténység és a buddhizmus között. Természetesen mindkét vallásnak vannak olyan etikai parancsai vagy javaslatai, amelyek párhuzamba hozhatók (pl. ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen, és ne kívánd, ami a felebarátodé). Ezeken kívül Jézus Krisztus egyik tanácsa azt mondja, hogy (Mt:7:13-14):

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

A "széles út" és a "keskeny út" pedig utalhatnak akár a Buddhizmus irányzataira is: a Buddhizmus "mahájána" ágának jelentése "nagy jármű" vagy "széles út", míg a "hínajána" ágának jelentése "kis szekér" vagy "szűk ösvény"... ez utóbbi ágba tartozik a théraváda buddhizmus. A théraváda buddhizmus etikai tanácsai pedig valóban szigorúbbnak és nehezebbnek tűnnek a mahájána buddhizmus etikai javaslatainál (illetve főleg a szerzeteseknek szólnak), ez tehát analógiát jelenthet Jézusnak az előbb említett mondásával. Egyéb párhuzamok, amelyeket a kereszténység és a buddhizmus között találhatunk:

• Mindkét vallásban lehetségesnek tűnik a továbbfejlődés valamilyen transzcendens lénnyé: a kereszténységben "Isten gyermeke" lehet valaki (Ján:1:12), a buddhizmusban pedig "arhat" vagy "bodhiszattva".
• Mindkét vallás várja, hogy eljöjjön valaki, aki a vallásalapítóhoz hasonló: a kereszténység várja Jézus Krisztus második eljövetelét (hogy ítélkezzen élők és holtak felett a Credo szerint), a buddhizmus pedig várja egy jövőbeli Buddha, név szerint Maitréja eljövetelét.
• Mindkét vallás állítólag egy nagy bölcsességgel és különleges képességekkel rendelkező vallásalapítótól ered, aki egy korábbi vallást fejlesztett tovább (a hinduizmusban jelent meg Buddha, a zsidóság között jelent meg Jézus).
  
• Mindkét vallásnak van egy-egy nagy tekintéllyel rendelkező képviselője (a kereszténységnek van pápája, a buddhizmusnak pedig dalai lámája).
• Mindkét vallás elismeri a teremtett világot érő szenvedéseket, és megoldást kínál rájuk. Erről szól a Buddhizmus "Négy Nemes Igazsága", valamint Pál apostol is említést tesz a dologról (Róm:8:19-23):
  

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

Kiegészítés (2020-12-21):

Eszembe jutott még valami: úgy tűnik, hogy nem csak a buddhizmus, hanem a kereszténység is hisz a reinkarnációban, legalábbis Jézus Krisztus szerint Keresztelő János az Illés próféta reinkarnációja lehet (Mt:11:7-15):

Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
A kinek van füle a hallásra, hallja.

Bárányok (juhok) és kecskék

Egy régi parapszichológiáról szóló könyvben olvastam, hogy vannak, akik az embereket két nagyobb csoportba (illetve a kettő közötti részbe) sorolják: az egyik csoport a "bárányok", a másik a "kecskék" csoportja. A "bárányok" inkább hisznek a paranormális képességekben (pl. ESP: extrasensory perception, érzékeken túli észlelés), a "kecskék" pedig inkább szkeptikusan állnak hozzá a témához. Ennek megfelelően, a "bárányok" között gyakrabban lehet találni átlagon felüli parapszichológiai képességeket, mint a "kecskék" között. (A könyv szerint emellett még állítólag jobb eredményekkel rendelkeznek az extrovertált emberek is, mint az introvertáltak.) Ezt az információt (a "bárányokról" és a "kecskékről") megtaláltam az Interneten is, pl. az angol WikiPedia-ban jelenleg a "Psi hit" címszó alatt tűztek be egy kis információt a témáról, illetve találtam még "Sheep-goat effect" címszóval egy úgynevezett "PSI Encyclopedia" nevű webhelyen (és máshol) is többet. Gertrude Schmeidlertől, egy New Yorki egyetem pszichológia professzorától származik az elnevezés, aki az 1940-es és 1950-es években publikált erről tudományos cikkeket. Szerintem azonban nem szerencsés ez az elnevezés, mivel az emberek csoportosítása "bárányok" és "kecskék" csoportjaiba eredetileg a Bibliából származik, de némileg más jelentéssel, és eszerint az utolsó ítéletkor Mennyországra vagy Pokolra való ítélést is jelenthet (idézek a Károli-Bibliából: Mt:25:31-46):

Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy a kétféle csoportosítás (a Biblia szerinti, illetve a Gertrude Schmeidler szerinti) "bárányok" és "kecskék" csoportjaiba ugyanazt az eredményt adná (a Biblia inkább "jótékonyságra" utal, ez pedig valószínűleg nem egyezik meg az érzékeken túli észlelésben való hittel). Másrészt felvetődhet bennünk az a kérdés, hogy vajon a Biblia helyesen teszi-e, hogy a kecskéket az örök szenvedéssel hozza összefüggésbe? Nézzük a dolgot tudományosan: mitől bűnösebb egy kecske, mint egy juh? (Talán a "Fiú" nem iszik kecsketejet?)

Korábban talán azt a választ adtam volna erre a kérdésre, hogy a kecskék csúnyábbak, büdösebbek, magányosabbak, vagy ilyesmi (a WikiPedia cikke szerint is, a juhok gyapja és húsa is jobb, mint a kecskéké). Azonban a LibriVox-os hangoskönyvek hallgatása közben érdekes dolgokat hallottam a kecskékről: ezek szerint a kecskék a juhokkal ellentétben szeretik a kisebb fák, cserjék, bokrok leveleit enni, és sokszor fel is másznak azokra, amiről olykor hihetetlen képek készülnek (keressenek csak rá a Google képkeresőjében, hogy "goat on tree")... a lényeg, hogy a kecskék megakadályozhatják, hogy egy területen erdő alakuljon ki, ezzel pedig valószínűleg ártanak a környezetvédelemnek! Ezen írásom azonban nem jelenti azt, hogy jómagam is állást foglalnék a kecskék bűnösségét illetően, csak fel szerettem volna tárni, hogy mi rejlik a kérdés mögött...