A kereszténység és a buddhizmus hasonlóságáról

Aki közelebbről megismeri a kereszténységet és a buddhizmust is, annak feltűnhet néhány hasonlóság a két vallás között. Ilyen például az, hogy mindkét vallásban vannak szerzetesek, akik nem élnek nemi életet. Ez egyébként akár logikusan is megokolható, ha arra gondolunk, hogy a túlnépesedés árt a környezetünknek, és nincs arra garancia, hogy akik nemi életet élnek, nem nemzenek ikreket vagy akár hármasikreket is az evolúciós fejlődés folyamán. Buddhista szerzetesek valószínűleg olyanokból lesznek, akik szeretnék elkerülni az élet szenvedéseit, vagyis akik hajlamosabbak többet szenvedni az életben, ez pedig úgy tűnik, jól is van így, hiszen így azok szaporodnak inkább, akiknek az élet nem okoz annyi szenvedést, vagyis akiket valószínűleg a Darwinizmus is támogat. A keresztény szerzetesekkel kicsit más a helyzet. Ők inkább a fanatikus hitük miatt lesznek szerzetesek, és így a Darwinizmus alapján valószínűsíthetjük, hogy miattuk inkább azok fognak elszaporodni a világban, akik kevésbé hajlamosak a fanatikus hitre... és talán ez is jól van így, már ha elvetjük a kereszténységet. A protestáns keresztények szerint azonban ez nem jól van így, és a katolikusokkal ellentétben náluk nincsenek is szerzetesek (vagy legalábbis szerzetesrendek). Ezt azzal indokolhatják meg, hogy az első keresztény szerzetesrend sokkal később alakult meg, mint maga a kereszténység (ellentétben a buddhizmussal, ahol a vallás a szerzetesekkel indult el). Ebben pedig valószínűleg igazuk is van, ha a katolikus szerzetesek által vállalt háromféle fogadalomra gondolunk: a szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalomra. Az utóbbi, a(z) (szerzetesrend elöljárójának tett) engedelmességi fogadalom valószínűleg nem is kompatibilis az eredeti kereszténységgel. Persze van néhány bibliai rész, ami a szüzességet látszik támogatni (1Kor:7:1-40, Mát:19:12), és a szerzetesség akár innen is eredhet, tehát korábban keletkezhetett, mint a szerzetesek rendekbe tömörülése (pl. remete aszkéták formájában). Na de térjünk vissza a tárgyhoz.

A buddhizmusban a másik legszembetűnőbb dolog, ami a kereszténységre emlékeztet, az a "három drágakő", amiben a buddhisták menedéket keresnek: Gautama Buddha (személye), a dharma (a Buddhától eredő tanítások), és a szangha (a buddhista közösség). Ez a három teljesen hasonló a kereszténységben lévő "Szentháromsághoz": az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromságához, akiket a "három isteni személynek" tartanak. Talán jobban látszik ez a hasonlóság, ha a Szentháromság tagjainak másfajta elnevezéseire gondolunk: az Atyát hívhatjuk Teremtőnek is (és a buddhizmus szerint van olyan világ, amit valamelyik Buddha teremtett), a Fiút gyakran nevezik Igének (Ján:1:14: "az Ige testté lett", 1Ján:5:7: "Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy."), az "ige" vagy "igevers" pedig jelentheti a Biblia egyes részeit is, tehát a dharmával analóg, a Szentlélek pedig azt az "isteni személyt" jelentheti, aki az "Egyházban" lakozik (ellentétben az Atyával és a Fiúval, akik Jézus földi pályafutása után a Mennyben laknak a Credo szerint), az "Egyház" pedig, mint keresztények közössége, a szanghával analóg. Ha tehát a Szentháromságot úgy fogalmazzuk meg, mint "Teremtő, Ige és Egyház", akkor valami nagyon hasonlót kapunk a buddhista "Buddha, dharma és szangha" három menedékéhez. Jó kérdés viszont, hogy a Buddha valóban analóg lehet-e a Teremtővel. A kérdést meg is fordíthatjuk: vajon a Jézus által említett "Mennyei Atya" jelentheti-e a Buddhát a zsidóság Istene helyett? Gondoljunk csak a Bibliában említett "napkeleti bölcsekre" (Mt:2:1-16), akiktől a csecsemő Jézus ajándékokat kapott. Ezek a kérdések már túlságosan mélyen vezetnének bennünket a spekulációba, ezért inkább most ne foglalkozzunk velük! Viszont később a buddhizmus kritikai vizsgálatával is tölthetjük majd az időnket.

Térjünk most vissza röviden arra, hogy milyen más hasonlóságokat lehet találni a kereszténység és a buddhizmus között. Természetesen mindkét vallásnak vannak olyan etikai parancsai vagy javaslatai, amelyek párhuzamba hozhatók (pl. ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen, és ne kívánd, ami a felebarátodé). Ezeken kívül Jézus Krisztus egyik tanácsa azt mondja, hogy (Mt:7:13-14):

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

A "széles út" és a "keskeny út" pedig utalhatnak akár a Buddhizmus irányzataira is: a Buddhizmus "mahájána" ágának jelentése "nagy jármű" vagy "széles út", míg a "hínajána" ágának jelentése "kis szekér" vagy "szűk ösvény"... ez utóbbi ágba tartozik a théraváda buddhizmus. A théraváda buddhizmus etikai tanácsai pedig valóban szigorúbbnak és nehezebbnek tűnnek a mahájána buddhizmus etikai javaslatainál (illetve főleg a szerzeteseknek szólnak), ez tehát analógiát jelenthet Jézusnak az előbb említett mondásával. Egyéb párhuzamok, amelyeket a kereszténység és a buddhizmus között találhatunk:

• Mindkét vallásban lehetségesnek tűnik a továbbfejlődés valamilyen transzcendens lénnyé: a kereszténységben "Isten gyermeke" lehet valaki (Ján:1:12), a buddhizmusban pedig "arhat" vagy "bodhiszattva".
• Mindkét vallás várja, hogy eljöjjön valaki, aki a vallásalapítóhoz hasonló: a kereszténység várja Jézus Krisztus második eljövetelét (hogy ítélkezzen élők és holtak felett a Credo szerint), a buddhizmus pedig várja egy jövőbeli Buddha, név szerint Maitréja eljövetelét.
• Mindkét vallás állítólag egy nagy bölcsességgel és különleges képességekkel rendelkező vallásalapítótól ered, aki egy korábbi vallást fejlesztett tovább (a hinduizmusban jelent meg Buddha, a zsidóság között jelent meg Jézus).
  
• Mindkét vallásnak van egy-egy nagy tekintéllyel rendelkező képviselője (a kereszténységnek van pápája, a buddhizmusnak pedig dalai lámája).
• Mindkét vallás elismeri a teremtett világot érő szenvedéseket, és megoldást kínál rájuk. Erről szól a Buddhizmus "Négy Nemes Igazsága", valamint Pál apostol is említést tesz a dologról (Róm:8:19-23):
  

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

Kiegészítés (2020-12-21):

Eszembe jutott még valami: úgy tűnik, hogy nem csak a buddhizmus, hanem a kereszténység is hisz a reinkarnációban, legalábbis Jézus Krisztus szerint Keresztelő János az Illés próféta reinkarnációja lehet (Mt:11:7-15):

Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
A kinek van füle a hallásra, hallja.