Körülbelül fél év eltelt a 2025-ből

Mivel már kb. fél év eltelt a 2025-ből, úgy döntöttem, írok ide egy újabb blogbejegyzést. Amint látható, egyéb blogbejegyzéseket is írtam ide, amik az "Igaz-e a Biblia? (kritika)" című e-könyvem fejezeteit tartalmazzák weben olvasható formátumban. Már jó ideje arra várok, hogy ez az e-könyvem megjelenjen a MEK-ben is, PDF, EPUB és ODT formátumban. Ha majd megjelenik, akkor valószínűleg frissítem majd az erről szóló oldalt a blogomon is. A lényeg, hogy nehezemre esett az írás, ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom azt anélkül, hogy minden kritikai tudásomat megosztottam volna benne az Újszövetségről. De a lényeget már leírtam az előző e-könyvemben, aminek a címe "A kereszténység kritikája" volt. Egyébként még az a tervem, hogy ezt a két művet (hibajavításokkal) egy kötetben (illetve egy fájlban) publikálom majd angolul, de ehhez szükségem van egy-egy hibátlan angol fordításra. Azt az angol fordítást, ami a másik blogomon található, én végeztem, de nem vagyok biztos benne, hogy tökéletes (ezért sem rakattam be a MEK-be, egyenlőre). Ezért a húgomat kértem meg (aki angol-magyar fordítóként dolgozik), hogy fordítsa le ő, fizetnék is érte neki... és most erre is várok. Ennyit a kereszténység kritikájáról.

A könyvírásról még annyit, hogy lennének ötleteim újabb non-fiction könyvek írására, pl. (1) a szerencse, a valószínűségszámítás és a parapszichológia kapcsolatáról (amit főleg a jogdíjakért írnék), (2) olyan matematikai érdekességekről, amelyek középiskolás tudásra épülnek, de nem annyira közismertek, mert kimaradtak az iskolai tananyagból (ebből valószínűleg már kevesebb jogdíj lenne várható), (3) a politikai gazdaságtanról (ehhez sok angol nyelvű közkincs e-könyvet terveztem olvasni "Political Economy" témájában, viszont az etika azt mondja, hogy ezt jobb lenne ingyenesen publikálni, miként a kereszténység kritikájáról írt e-könyveimet). De még a jogdíjak számomra legkedvezőbb megbecslése sem ígér gyors meggazdagodást a könyvírással. Én viszont minél gyorsabban meg szeretnék gazdagodni, hogy elkerülhessem a sorsom és a hangulatom rosszabbra fordulását (szükségem lenne legalább egy saját lakásra olyan helyen, ahol munkahelyet is könnyen találok, de a legjobb talán az lenne, ha olyan sok pénzem lenne, hogy ne kelljen dolgoznom).

Ezért most az a fő tervem, hogy fejlesztem a matematikai képességeimet, hátha sikerül majd később valamilyen híres sejtést bizonyítanom vagy megcáfolnom, aminek anyagi vonzata is lenne. De sajnos 43 évesen már a matematika sem megy olyan könnyen, mint régen, legalábbis most így érzem... ezért azt is fontolgatom, ha már nincs olyan sok szellemi energiám, akkor játszadozok az LMMS nevű szoftverrel is, hátha össze tudnék hozni vele valamilyen jó zenét. Ki tudja, hátha megtetszene az embereknek, mint pl. ahogy az a "Gangnam Style" nevű videoklippel történt.

Most térjünk rá arra, hogy mit csináltam még az előző fél évben... Például kétszer indultam az Érintő folyóirat Héttusa rovatának pályázatán, és ezzel sikerült nyernem egy jó matematikai könyvet (csak lenne rá elég időm elolvasni!):

Ezen kívül a matematikával sajnos nem sokat haladtam, bár olvastam néhány e-könyvet (illetve könyvet) ebben a témában, pl. a matematika történetéről, de a számelmélet témájában (amiben a kedvenc sejtéseim vannak) még nem sokat léptem előre. Közben néhány dolog elterelte a figyelmemet a matematikáról, például az etikában (illetve a jó karmában) is reménykedtem (talán szerencsét hoz), ezért olvastam e-könyvet az etikáról is, a mikroökonómiáról is, a homeopátiáról is (amiben meggyőztek, hogy azzal nem érdemes foglalkozni), a hipnózisról is, illetve a taoizmusról is. A buddhizmusról is elkezdtem olvasni, de abban már csalódtam annak alapján, amit addig olvastam belőle. Közben a terveim is jobban körvonalazódtak, mint korábban, pl. most már úgy látom, hogy sakkoznom valószínűleg nem érdemes (hacsak nagyon meg nem jön hozzá a kedvem). Ezen kívül indultam még néhány ingyenes irodalmi pályázaton is (főleg angolon, de két magyaron is), és éppen azért nem osztottam még meg eddig a matematikai könyvnyereményem képét, mert abban reménykedtem, hátha valami mást is sikerül nyernem, de sajnos ez nem így történt. Tehát a terveim tovább körvonalazódtak még azzal is, hogy valószínűleg irodalmi pályázatokkal sem érdemes foglalkoznom, kivéve talán az olyan flash fiction, rövid vers/haiku, vagy rövid esszé írását, ahol kevés idő befektetésével viszonylag sokat lehetne nyerni (illetve tapasztalatot szerezni az írásban). Az olvasáson és az íráson kívül hallgattam még mises.org-ról származó hangoskönyveket (azoknak kb. 1/3-át), és matematikáról szóló podcast-okat is, illetve megoldottam még néhány könnyebb (K vagy C jelű) KÖMAL feladatot, szóval gyorsan eltelt ez a fél év.

Annyit még érdemesnek látok megosztani, hogy próbáltam még tenni annak érdekében is, hogy népszerűbbek legyenek a blogjaim, tehát elolvastam néhány közösségi média portálnak a felhasználási feltételeit, amelyek közül sajnos csak a Mastodon-t tartottam elfogadhatónak, de oda legalább regisztráltam:

https://mastodon.social/@ArpadLinks

Itt hasznos vagy érdekes linkeket tartok leginkább érdekesnek megosztani, de 20 ilyen link után sajnos még mindig nincs követőm, bár a hashtagek miatt azért jónéhányan olvashatták a posztjaimat. Így talán kicsivel többen látogatták a blogjaimat, mint egyébként történt volna, de nem jósolok ennek nagy jövőt, esetleg SEO-ban segíthet majd, ha fennmarad a neten, a posztolást viszont lehet, hogy abbahagyom, ha elfogy a mondanivalóm.

Igaz-e a Biblia? 5. Az Újszövetség kritikája és még egy gondolat

Úgy döntöttem, nem foglalkozok tovább a kereszténység kritikájáról szóló újabb könyvem írásával. Elment a kedvem ettől a témától. A blogom olvasóival azonban mégis megosztom azt, ami eddig elkészült belőle. A könyv címe ez lett volna: "Igaz-e a Biblia? A kereszténység alapos kritikája". Ebben a blogbejegyzésben az ötödik fejezetet közlöm, ami nem készült el teljesen. Ennek az lett volna a címe, hogy "5. Az Újszövetség kritikája".

5.1.

Az Újszövetség könyvei a kereszténység legfontosabb írásai. Ezeket a keresztények általában sokkal gyakrabban olvassák, mint az Ószövetség könyveit. A zsidók viszont általában nem fogadják el ezeket a könyveket. Az iszlám vallás hívei pedig inkább a Koránt olvassák, és a hitük szerint az Ószövetség és az Újszövetség írásaiba, illetve azok fordításaiba és értelmezésébe az idő múlásával hibák csúszhattak. Ha tehát a kereszténységet kritizálni akarjuk, akkor annak legalkalmasabb módja az Újszövetség kritikája. Néhány keresztény nem hisz az ószövetségi Teremtés Könyvében, a Biblia újszövetségi részét mégis úgy tűnik, hogy szó szerint elhiszi. Elképzelhető, hogy más keresztények nem hisznek az Újszövetség egyes részeiben sem, csak a Biblia azon részeiben, amelyeket maga Isten jelentett ki, nem pedig valamelyik prófétája vagy közvetítője. Tehát valószínűleg még mindig elfogadják a Tíz Parancsolatot szigorúan Isten szavának (lásd: Márk:10:19), valamint ezen kívül Jézus Krisztus beszédeit is, amik az evangéliumokban találhatók (a Bibliában négy evangélium található, ezek alkotják az Újszövetség első négy könyvét). De az evangéliumokban való hittel is van egy kis probléma: Máté Evangéliuma szerint Jézus utal Noéra (Mát:24:38), Jónásra és Salamonra (Mát:12:40-42), János Evangéliuma szerint pedig Jézus utal Ábrahámra is (Ján:8:56-58), stb. Tehát, ha hamisnak bizonyul az Ószövetség, legalábbis annak bizonyos részei, azzal borulhat a Biblia újszövetségi része is, mert Jézus nem marad tévedhetetlen. Egyébként így szól Jézusnak az előbb említett utalása Ábrahámra:

"Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Ján:8:56-58)

Ezt a bibliai részt esetleg máshogy is lehetne értelmezni, nem csak úgy, hogy Jézus elhitte Ábrahám történetét (illetve ahogyan az egyik hitvallásban áll, „az Atyától született az idő kezdete előtt”). Lehet, hogy a „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” kijelentés éppen annak a cinikus kifejezése, hogy Ábrahám (még) nem létezett. Ha tehát a Teremtés Könyve igaz, akkor az lehet, hogy nem a múltról, hanem a jövőről szól. Erre utalhat még egy XV. Lajos francia királynak tulajdonított szállóige is: „Utánam az özönvíz”. Mégsem tűnik túl valószínűnek ez az értelmezési lehetőség, hiszen a Biblia szerint Jézus múlt időben is beszélt Ábrahámról („Ábrahám a ti atyátok ...”) és Noéról is, tehát valószínűbbnek tűnik, hogy Jézus elhitte Noénak és Ábrahámnak a Teremtés Könyvében leírt történetét, esetleg hihetett a reinkarnációban (a halottak új testben való újjászületésében, avagy a lélekvándorlásban) is. A Teremtés Könyvének kritikája pedig az előző fejezetekben (3., 4.1., 4.2., 4.3.) már szerepelt. Az is lehet, hogy Jézus nem hitte el a Teremtés Könyvében leírtakat, de az emberek hitét felhasználta a saját céljaira, tehát hazudhatott is az említett idézetekben.

5.2.

Ha Jézus (illetve az Újszövetség) kijelentéseit vizsgáljuk a Bibliában, akkor elég sok képletes értelemben vett kijelentést találhatunk közöttük, ezek pedig szigorú, matematikai értelemben már nem igazak, tehát nem tekinthetők a tökéletes Isten (illetve az ő Fia) szavának. Ilyenek például a következő idézetek:

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek." (Ján:15:1-6)

"Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál." (Ján:10:9)

"Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" (Ján:1:29)

"Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni. És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem." (Luk:13:31-32)

Esetleg elgondolkodhatunk azon, hogy ezek az idézetek mégis lehetnek-e igazak. Jó kérdés, hogy a „szőlőtő”, „szőlővessző”, „ajtó”, „bárány” és „róka” szavaknak hogyan definiáljuk a szigorú, matematikai értelemben vett jelentését? Lehetséges-e egyáltalán matematikai pontossággal definiálni ezeket a szavakat? Mivel az evolúció elmélete szerint az élőlények (valószínűleg) egy közös őstől származnak, ezért valóban nehéz lehet meghúzni a határt, ami a szőlőt elválasztja attól, ami nem szőlő. Viszont a szőlőt mégis meg tudjuk különböztetni az embertől, hiszen a szőlőnek, mint növénynek, zöld színtestjei vannak, az embernek viszont ilyenjei nincsenek. A szőlő egyes részeinek, mint a szőlőtőnek és a szőlővesszőknek zöld színtestjei talán nincsenek, de mégis vannak olyan jellemzőik, amelyek csak a növények részeire érvényesek, az emberekre pedig nem. A bárány és a róka négy lábon közlekednek, Jézus és Heródes viszont általában nem így tettek, tehát nem tekinthetők báránynak és rókának. Az ajtó pedig élettelen dolog, és nem képes magától mozogni, viszont minden egészséges ember képes az önálló mozgásra. Tehát a fenti idézetek valóban csak képletes értelemben lehetnek igazak, matematikai értelemben nem. Ezekhez hasonló a következő idézet:

"És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok." (Mát:4:19)

Érdekesség, hogy az előbbiekkel ellentétben ezt esetleg lehetne szó szerint is érteni, mégpedig kétféleképpen is. Az egyik értelmezési lehetőség szerint Jézus gladiátorokat akart csinálni az apostolokból, ahol a RETIARIUS gladiátorok hálóval és háromágú (halászáshoz is használatos) szigonnyal voltak felszerelve. Egy másik értelmezési lehetőség szerint az apostolok emberi tetemeket halászhattak ki egy tóból, mivel Flavius Josephus „A zsidó háború” (The Wars of the Jews) című művében megemlíti, hogy bizonyos harcok után hullákkal volt tele egy tó. De még ha ezt az idézetet szó szerint értve is el lehetne fogadni, attól még az előbb említett többi idézet akkor is hamis maradna, ha szó szerint vesszük azokat.

5.3.

A Bibliában Jézus gyakran kezdte a mondatait azzal, hogy "bizony mondom" (illetve "ámennel mondom", ahol az ámen azt jelenthette, hogy bizony). Például:

"Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik." (Mát:5:18)

Ha Jézus ezt a mondatot valóban kimondta, akkor ezt a mondatot annak második részének az igazságértékétől függetlenül is igaznak lehetne tekinteni, mert csak annyit állít, hogy a mondat második részében leírtakat kimondta, nem pedig azt, hogy a mondat második részében leírtak valóban igazak is. Ez ahhoz hasonló, mintha azt mondanám: "Bizony mondom, hogy egy meg egy az három". Ha ezt kimondanám, akkor valamilyen logika szerint igazat mondanék. Jézus ezzel a trükkel sok hamisságot el tudott hitetni az emberekkel. Viszont úgy tűnik, hogy ő maga leplezte le magát a Biblia tanúsága szerint:

"Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon." (Mát:5:33-37)

A "bizony mondom" pedig valóban ezeken felül van, de ha nem így lenne, van még egy másik Bibliai rész is, ami elítélni látszik a "bizony mondom" betoldását:

"De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján." (Mát:12:36)

Más Biblia-fordításokban itt a "hivalkodó beszédért" helyett "haszontalan beszédért" szerepel, és a "bizony mondom" haszontalan beszédnek is tekinthető, ha nem a fent említett trükk érdekében lett betoldva. (Egyébként vegyük észre, hogy itt is a "bizony mondomhoz" hasonló "mondom néktek" trükkjét használja.)

Az 5.4 fejezetbe pedig nem kezdtem bele. A könyv írása lassan haladt, sokszor nem volt kedvem hozzá. 2025. húsvétkor pedig eldöntöttem, nem szánok rá több energiát. De még ebben a blogbejegyzésben megosztok egy szövegtöredéket, amit valamilyen formában szerepeltetni szerettem volna a könyvben:

Igen ám, de ha hamis vagy gonosz a kereszténység, akkor miért támogatta azt az Isten természetfeletti hatalma? Ez valóban jó kérdés. Ennek megválaszolása szükséges a kereszténység tökéletes kritikájához. Lehet, hogy Isten azért támogatta a kereszténységet, mert az akkori vallásokhoz viszonyítva viszonylag jó volt ez a vallás, szóval ha Isten nem támogatta volna, akkor valami annál rosszabb, illetve annál rosszabbak foglalták volna el a helyét. Ezen elmélet szerint tehát Isten egyszerűen a kisebb rossz elve alapján választotta ki, hogy melyik vallást támogatja, és ha Isten ezután is így tesz, akkor megvan rá az esély, hogy egy új vallás legyőzze a kereszténységet, amennyiben valóban igazabb és etikusabb annál. Másrészt ehhez el kellene hinnünk azt, hogy a kereszténység nem túlságosan gonosz, hiszen kétezer éve jobb lehetett, mint bármi más. De nem ez az egyetlen lehetséges magyarázat arra, hogy miért kaphatta meg a kereszténység Isten támogatását. Az is lehet, hogy valóban léteznek az embernél nagyobb intelligenciával és/vagy hatalommal rendelkező lények, akiknek szabad akarata van, és ugyanúgy tudnak uralkodni az embereken, mint az emberek a háziállatokon. Miként az emberek sem bánnak mindig etikusan a háziállataikkal, előfordulhat, hogy ezek az intelligens lények sem bántak mindig etikusan az emberiséggel, és erre egy példát jelenthetett a kereszténység létrehozása. Ezen magyarázat szerint tehát a kereszténységet nem közvetlenül Isten támogatta, hanem valamilyen lények, akik szabad akaratot kaptak Istentől. Ezek a lények lehettek akár földönkívüliek is, de én úgy gondolom, hogy valószínűbb az, hogy ők a földtörténet valamilyen korábbi korszakából származtak, és talán nem is rendelkeztek megfogható, fizikai testtel. Az emberekhez való hozzáállásukat pedig Arany Jánosnak "A walesi bárdok" című verséből vett idézettel lehetne szemléltetni, ahol a walesi tartományról van szó:

"S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?"

Ezek szerint tehát az emberiség csak olyan urakat kaphatott, amilyeneket érdemelt, és a jobb uralkodókat ki kellett volna érdemelni, például azzal, hogy etikusabban bánunk az állatokkal. Ez a magyarázat rávilágíthat arra is, hogy miért lehetséges az, hogy a Sátán (illetve a gonosz) is hatalommal rendelkezzék. Illetve, ezek szerint is nyitva állhat az út egy jobb vallás felé, csak ne várjuk, hogy ez a jobb vallás elnyeri a természetfölötti hatalmak támogatását a kereszténységhez hasonlóan. De eszembe jutott még egy harmadik lehetséges magyarázat is arra, hogy miért kaphatott a keresztény vallás természetfölötti támogatást. Egész egyszerűen abból az okból, amiért a hinduizmus, a buddhizmus, a taoizmus, az iszlám, a sámánizmus, a boszorkányság, az okkultizmus és egyéb vallások és spirituális irányzatok is megkaphatták Isten támogatását, mert a maguk módján igyekeztek Isten felé fordulni. Tehát lehetséges, hogy Isten támogat minden hozzá közeledőt, bárhonnan is indultak és bármilyen úton is haladnak. Nyilvánvalóan a harmadik magyarázat szerint is lehet létjogosultsága egy újabb vallásnak.

Igaz-e a Biblia? 4. fejezet: Az Ószövetség kritikája

Úgy döntöttem, nem foglalkozok tovább a kereszténység kritikájáról szóló újabb könyvem írásával. Elment a kedvem ettől a témától. A blogom olvasóival azonban mégis megosztom azt, ami eddig elkészült belőle. A könyv címe ez lett volna: "Igaz-e a Biblia? A kereszténység alapos kritikája". Ebben a blogbejegyzésben a negyedik fejezetet közlöm, aminek az lett volna a címe, hogy "4. Az Ószövetség kritikája".

4.1.

A Biblia két részből áll, ezek közül az egyik az Ószövetség (ez a zsidó nép állítólagos történetéről szól Jézus Krisztusig), a másik pedig az Újszövetség (ez Jézus Krisztusról és a kereszténység megalapításáról szól). Az Újszövetség 27 könyvből áll, az Ószövetség könyveinek száma viszont felekezetenként eltérő lehet, de annyi bizonyos, hogy legalább 39. Így a minimális Biblia 66 könyvet tesz ki, ennyit fogadnak el a protestánsok, a katolikus Biblia viszont 73 könyvből áll. Vannak olyan, a bibliai korból és kultúrából származó könyvek is, amelyeket sem a protestáns, sem a katolikus Bibliák nem tartalmaznak, ezeket pszeudoepigráf vagy apokrif iratoknak is nevezik. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség korából származnak ilyen iratok. Ezek tehát nem kaptak helyet a legnagyobb keresztény felekezetek Bibliáinak kánonjaiban, ezért a legtöbb kereszténynek nem kötelező hinnie bennük. Keresztény szempontból egyébként elég fontos kérdés lehet, hogy mely könyvek tartoznak a Biblia kánonjába, hiszen a kereszténység szerint az üdvösség a hittől függ, és nem mindegy, mi mindenben kellene hinni. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes, hogy maga a Biblia is utal olyan könyvekre, amelyek (feltehetőleg) nincsenek benne a Bibliában, hanem elvesztek. Itt van néhány bibliai idézet, ami ilyen könyvekről szól:

"Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, a mely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között. Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál, És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl." (4Móz:21:13-15)

"Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, a melyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig." (Józs:10:12-13)

"És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián, És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe): Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!" (2Sám:1:17-19)

"Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben?" (1Kir:11:41)

"Dávid királynak pedig úgy első, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében;" (1Krón:29:29)

"Salamonnak egyéb dolgai, úgy az elsők, mint az utolsók, avagy nem írattak-é meg a Nátán próféta könyvében, és a Silóbeli Ahija prófécziájában, és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen írt látásaiban?" (2Krón:9:29)

"Roboámnak pedig első és utolsó dolgai avagy nincsenek-é megírva a Semája próféta könyvében, és Iddónak, a látnoknak könyvében, a nemzetségi lajstromban? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltökben." (2Krón:12:15)

"Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe." (2Krón:20:34)

Ezekből az idézetekből úgy tűnik, hogy az említett könyveket (ha nem vesztek volna el) a zsidóknak és/vagy a keresztényeknek ugyanúgy el kellene fogadniuk, mint a Biblia többi könyvét. Azért lehetséges ez, mert amikor ezeket írták, akkor a hitnek még valószínűleg nem volt olyan nagy a tétje, mint napjainkban, hanem csak úgy tekintettek ezekre a könyvekre, mint ahogy napjainkban mi tekintünk az úgynevezett non-fiction írásokra. Tehát elfogadhatónak tartjuk, ha ezekbe esetleg valamilyen hiba csúszott, és nem Isten szavaként tekintünk rájuk. A keresztény vallást is valószínűleg csak úgy lehetne megmenteni, ha beismernék, hogy a Biblia nem tökéletes, és nem teljesen igaz. Erre a következtetésre juthatunk például a Biblia és az Ószövetség első könyvének, a Teremtés Könyvének vizsgálata során, amiről már volt szó a „3. A kreacionizmus kritikája” című fejezetben.

4.2.

A zsidók a Biblia Újszövetségi részét nem fogadják el, csak az Ószövetséget vagy annak egy részét, amit „Tanakhnak” neveznek. Ebből is a Biblia első öt könyvét, Mózes Öt Könyvét tartják különösen fontosnak, ezeket összefoglaló néven „Tórának” hívják. Az Újszövetségben még a „Törvény” néven is hivatkozhatnak ezekre, mivel a „Tóra” szó ezt is jelentheti. Mivel ezekkel a könyvekkel kezdődik a Biblia, és mivel sokszor utalnak is rájuk, ezért a kereszténység szempontjából is fontos könyvekről van szó. Kezdjük tehát az Ószövetség kritikáját ezen könyveknek a vizsgálatával. Ezek közül is az első a Teremtés Könyve (Genezis), ami nem csak a kreacionizmus miatt érdekes, hanem azért is, mert tartalmazza az ősatyák (vagy pátriárkák) állítólagos történetét, amire még az iszlám vallásban is sokat utalnak. A Biblia szerint az egész emberiség egy emberpártól, Ádámtól és Évától származik, és a Biblia közli Ádám azon férfi leszármazottainak neveit is, akiket a zsidók őseinek is tartanak, egészen Ábrahámig, Izsákig és Jákobig, akikről részletesebben is ír a Biblia. Egyébként az Özönvíz történetében hívők az ősatyákat Ádámtól Noéig az egész emberiség ősatyáinak is tekintik. A Biblia szerint ezek az ősatyák (és néhányan még azután is) több száz évig éltek. Ebben a kereszténység kritikája szempontjából az az érdekes, hogy a Biblia különböző változataiban és azoknak eredeti forrásaiban más és más számok szerepelhetnek ezen ősatyák életkoraiként. Aki pedig a helytelen számokat elhiszi, hibázik. A kereszténység szerint az is vétkezik, aki nem hisz. Ez elég nehéz helyzetbe hozhatja az olyan embereket, akik hinnének a kereszténységben, és tökéletesek akarnak lenni.
Érdekes dolog még Noéval kapcsolatban az, hogy a zsidók a Noahida vallást javasolják azok számára, akik nem zsidók. A Noahida vallás szerint minden embernek be kellene tartania azt, amit „Noé Hét Törvényének” neveznek, és amit Noétól eredeztetnek. Ez a hét törvény a következő:

(1.) "Ne kövess el bálványimádást."
(2.) "Ne kövess el istenkáromlást."
(3.) "Ne kövess el gyilkosságot" (lásd 1Móz:9:6).
(4.) "Ne kövess el házasságtörést (vagy paráznaságot)."
(5.) "Ne lopj."
(6.) "Ne egyél élő állatból vett húst" (lásd 1Móz:9:4).
(7.) "Legyenek bíróságaitok."

Vitatható, hogy mind a hét törvénynek Bibliai alapjai vannak-e, vagy csak a „Talmudban” (a zsidóság egyéb írásai között) vannak leírva. Mindenesetre ez a hét így együtt nem szerepel a Bibliában, és a kereszténység körülbelül kétezer éves története során sem kapott nagy figyelmet, tehát eléggé valószínűtlen, hogy Isten (illetve a Biblia szerzőinek) szándéka volt konkrétan ezen hét törvény megfogalmazása a nem zsidók számára. Másrészt a Biblia szerint Isten valóban szövetséget kötött Noéval és a leszármazottaival (lásd 1Móz:9:9), és nem tiszta, hogy melyik szövetséget nevezzük Ószövetségnek: amit Isten Noéval kötött, vagy amit Isten Ábrahámmal kötött (a körülmetéléssel), vagy pedig azt, amit Isten Mózes által kötött Izraellel (a Tíz Parancsolat kinyilatkoztatásával). Egyébként a következő bibliai idézet szerint Noénak és a fiainak más parancsot is adott Isten, amely nem található meg a fent idézett hét törvény között:

"Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon." (1Móz:9:1-7)

4.3.

Vizsgáljuk meg most Ábrahám történetét, ebből is a körülmetélés szövetsége és annak következményei érdekesek a Biblia kritikájának szempontjából:

"Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való. Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet." (1Móz:17:1-14)

Ezek után a Biblia leírja, hogy Ábrahám valóban körül is metélkedett a házában élő fiúkkal és férfiakkal együtt, és ezek után kicsit több, mint egy évvel született Izsák, Ábrahám fia, akit szintén körülmetéltek. Mikor Izsák fiúvá cseperedett, a következő történt a Biblia szerint:

"És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám. és látá a helyet messziről. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam! És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés." (1Móz:22:1-14)

Jó kérdés, hogy miért kívánhatta Isten (illetve az, akit istennek tartottak) ezt a két dolgot Ábrahámtól: a körülmetélést és a fia feláldozását? Elképzelhető, hogy azért, mert Isten nem akarta támogatni azt, hogy Ábrahám utódai egészséges férfiakként szaporodjanak el, hiszen akkor talán Isten riválisai válhattak volna belőlük. Illetve, valószínűleg nem lett volna igazságos a Föld többi emberével szemben ingyen támogatni Ábrahám férfi utódainak szaporodását, hacsak azok le nem mondanak a férfiasságuk egy részéről (ez a körülmetélés). Amikor pedig Ábrahám feláldozni készült Izsákot, akkor spirituális értelemben valóban feláldozhatta az ő férfi leszármazottait, amit a körülmetélés is ugyanúgy jelez. Viszont ezzel megmenthette a női leszármazottait. Tehát, elképzelhető, hogy az évszázadok során a zsidó férfiaknak genetikailag is kódolt egészségügyi problémáik lesznek a körülmetélés miatt (pl. fitymaszűkület abban az esetben, ha nem metélkednek körül). Az is lehetséges, hogy Istennek szándékában áll a zsidó nőket egy másik, körülmetéletlen nép férfiaival párosítani, és ezzel fog majd véget érni a körülmetélés története. Természetesen ez csak spekuláció, abból kiindulva, hogy az igaz Isten nem hazudhat, és nem is adhat olyan parancsot, amit még azelőtt visszavon, mielőtt végrehajtották volna azt.
Egyébként lehetséges, hogy az itt idézett, Ábrahámról szóló történetek ihlették Jézus Krisztusnak azon, korábban (az 1.2. és 1.3. részben) már említett kijelentéseit, amelyek a hit által okozott családi viszályokról (Mát:10:34-38, Luk:14:25-27, Luk:12:51-53, Márk:13:12) és az öncsonkításról (Mát:5:27-30, Mát:19:8-12) szólnak, és amelyek problémákat okozhatnak azoknak, akik komolyan hisznek bennük. Sajnos ezen tekintetben az Ószövetség és az Újszövetség hatásai erősíthetik egymást, ez azonban nem jelenti azt, hogy jól tennénk, ha hinnénk bennük.

4.4.

Térjünk most rá az Ószövetség, illetve a Tóra második könyvére, vagyis Mózes második könyvére, amit Exodusnak, illetve a Kivonulás Könyvének is hívnak. Ez a könyv arról szól, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob (más néven Izrael) utódai elszaporodtak Egyiptomban, ezután a fáraó és az egyiptomiak rabszolgákká tették és sanyargatták őket, majd az izraelitáknak Mózes közreműködésével, isteni csodák segítségével sikerült elhagyniuk Egyiptomot, ezután pedig a pusztában éltek és vándoroltak, és Kánaán földjének elfoglalására készültek. Az isteni csodák, amelyek a Biblia szerint Izrael népét támogatták, elég nehezen hihetőek, szóval elképzelhető az is, hogy ennek a népnek egészen más az igaz története, mint ami a Bibliában le van írva, és máshogyan jutottak a pusztába, illetve Kánaán földjére. De azt is nehéz elképzelni, hogy szándékosan vezették be a hazugságot: ez egy olyan összeesküvés-elméletet jelentene, ahol a szülők becsapták a gyermekeiket, és ennek nem maradt semmi nyoma. Történhetett ez akár a pusztában is, mielőtt elfoglalták volna Kánaánt (erre utalhat talán: 2Móz:32:26-28, 4Móz:14:22-23, 5Móz:1:34-35), vagy történhetett ez a történelemhamisítás akár Dávid király parancsára is (erre utalhat talán: 2Móz:15:1-19, 2Móz:30:11-12, 1Krón:21:1). Mi azonban feltesszük, hogy az olyan csodák, amelyek a Bibliában vannak leírva, nincsenek teljesen kizárva, és inkább a Bibliának ennél nyilvánvalóbb hibáit igyekszünk kritizálni, amelyek írásban is rögzítve vannak.
Tekintsünk most két olyan bibliai idézetet, amelyek szerint az Ószövetség isten-fogalma megengedte a többistenhitet:

"Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen." (2Móz:7:1)

"Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan" (Zsolt:82:6)

Ha pedig a Biblia szóhasználata szerint többen is lehetnek istenek, akkor talán a keresztények istene sem olyan tökéletes, mint amilyennek egy matematikus szerint lennie kellene.

4.5.

Mózes könyveinek talán a legfontosabb része a Tíz Parancsolat, ezért szenteljünk ennek is egy szövegrészt. A Tíz Parancsolat két helyen található meg a Bibliában, az egyik a (2Móz:20:1-17), a másik pedig a (5Móz:5:6-21). A Biblia ezen részeiben a parancsolatok nincsenek egyértelműen 1-től 10-ig megszámozva, ezért a különböző zsidó és keresztény felekezetek más-más módokon sorolhatják a parancsolatokat tíz pontba, ez pedig a különböző felekezetek kritikáját is jelenti. Valószínű, hogy a Tíz Parancsolat öt-öt pontba tagolható két kéz ujjaihoz hasonlóan szimmetrikus módon, ahol az első öt parancsolat az Isten, illetve a szüleink tiszteletéről szól, a következő öt parancsolat pedig az embertársainkkal való békesség érdekében született. Tehát valószínűleg a következő módon kell a Tíz Parancsolatot tagolni (2Móz:20:2-17):

"(1.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
(2.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
(3.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
(4.) Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
(5.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

(6.) Ne ölj.
(7.) Ne paráználkodjál.
(8.) Ne lopj.
(9.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
(10.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé."

Napjainkban sok helyen már nem bünteti a törvény a Tíz Parancsolat közül néhánynak a megszegését, ezeknek a jellege tehát a politikaitól a vallásos felé tolódott el. Ennek egyik oka a sikeres valláskritika is lehetett, de egy másik oka lehetett még a keresztény vallásnak a zsidó vallásnál liberálisabb jellege is. De ha jól tudjuk kritizálni a Tíz Parancsolatot, akkor azzal mind a keresztény, mind a zsidó vallást meggyengíthetjük.
Az első parancsolatot valószínűleg az ateisták is be tudják tartani, hiszen nincs istenük a Tíz Parancsolat szerzőjén kívül. Viszont ha valóban létezik Isten, és ez az Isten nem ugyanaz, mint a Tíz Parancsolat szerzője, abban az esetben ez az első parancsolat nem jó dolgot jelent, hiszen megakadályozhatja, hogy az igaz Istent tiszteljük a Biblia szerzői helyett.
A második parancsolat, ha szó szerint vesszük, akkor nem csak a bálványimádást tiltja, hanem a fából (vagy akár kőből) készült szobrok és domborművek készítését is. Sőt, ezzel összefüggésben állhat az iszlám vallásnak az a rendelkezése is, ami megtiltja az emberek festményeken való ábrázolását (sőt, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor akár még a fényképek készítését is elítélhetjük ennek alapján). Az viszont lehetséges, hogy ilyen művek készítését mégis megengedi a Biblia, ha azokat nem „magunknak” készítjük, hanem közkinccsé tesszük azokat.
A harmadik parancsolat nem teljesen világos, hogy azt akarja-e büntetni, ha hiába olvassuk a Bibliát, vagy inkább azt, ha hiába beszélünk arról, illetve Istenről. De az elég bizonyosnak tűnik, hogy az istenkáromlás ezen parancsolat megszegésének számít, és valószínűleg az is, ha meglepődünk, és erre azt mondjuk: Úristen! Egyébként ha a keresztény felekezeteket összehasonlítjuk egymással, akkor úgy tűnik, hogy a szentség légköre nem annyira érzékelhető ott, ahol a Bibliát sokat olvassák, másrészt a Bibliát nem olvassák sokat ott, ahol a Tíz Parancsolatra koncentrálnak, talán éppen ezen parancsolat miatt.
A szombatról szóló negyedik parancsolat a bibliai teremtéstörténetre utal, ez a teremtéstörténet viszont ellentmond a tudományos világképünknek, ahogy azt az előző fejezetben láthattuk. Másrészt előfordulhat, hogy háború esetén vereséget szenvednek azok, akik ezt a parancsolatot szigorúan be akarják tartani.
Az ötödik parancsolat a szüleink tiszteletéről lehet viszonylag könnyű és viszonylag nehéz is, attól függően, hogy a szüleink mennyire tiszteletreméltóak. Mondjuk az is igaz, hogy a hosszú élet elérése is lehet viszonylag könnyű és viszonylag nehéz is.
A hatodik parancsolat nem teljesen világos, hogy háború esetén is tiltja-e az ölést, illetve hogy tiltja-e a hóhér munkáját, vagy hogy tiltja-e azt, hogy állatokat (pl. rovarokat) öljünk. Ezekben az esetekben ugyanis túl nehéz lenne ezt a parancsolatot tökéletesen betartani. Másrészt a zsidók a Tíz Parancsolat megkapása után sokat háborúztak, és ezt egyes esetekben (pl. Kánaán, Izrael földjének elfoglalásakor) Isten parancsolta a Biblia szerint. Jó kérdés lenne tehát, hogy Isten hogyan parancsolhatott két egymásnak ellentmondó dolgot.
A hetedik parancsolat a paráznaságról sem teljesen világos, hogy mennyire szigorú. Ha például olyan szigorúan kell venni, mint ahogyan Jézus tette (Mát:5:28), illetve ha az önkielégítés és a pornó nézése is paráznaságnak számít, akkor egyeseknek ezt a parancsolatot is túl nehéz lehet betartaniuk.
A nyolcadik parancsolat a lopásról viszonylag érthető, de itt is jó kérdés marad az, hogy mi a helyzet a köztulajdont célba vevő, valamint a szellemi tulajdonjogot érintő lopásokkal. Napjainkban ugyanis a szellemi tulajdonjogot is jó sokan megsértik.
A kilencedik parancsolat néhol akár az is lehet, hogy „Ne hazudj”, de talán ennek a nehézségét már a Tíz Parancsolat szerzője is felismerte, és ezért fogalmazhatott árnyaltabban. A „hamis tanúbizonyság” viszont nem biztos, hogy csak a bíróságokon érvényes, hanem elképzelhető, hogy minden olyan hazugságra vonatkozik, ami kárt okozhat a felebarátnak. Egyébként ez a parancsolat megengedi azt, hogy hamisan tanúskodjunk az ellen, aki nem a felebarátunk.
A tizedik parancsolat megtiltja, hogy megkívánjuk azt, ami a felebarátunké. Ezt nem könnyű betartania annak, aki szegény. Ezért felmerülhet az az értelmezési lehetőség, hogy a szegények és a gazdagok nem tekinthetők egymás felebarátainak. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy az előző, kilencedik parancsolat sem érvényes a gazdagok és szegények között.
Összefoglalva, a harmadik ok, amiért a Tíz Parancsolat nem minden pontjának megszegését bünteti már a törvény, az az lehet, hogy a Tíz Parancsolat a gyakorlatban túl nehezen betarthatónak bizonyult.

4.6.

Tekintsünk most kommentár nélkül néhány nehezen elfogadható bibliai idézetet Mózes könyveiből, valamint az azokat követő ószövetségi könyvekből:

"Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai. És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és  vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú." (2Móz:32:26-28)

"Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél minden ti lakhelyeteken: semmi kövért és semmi vért meg ne egyetek!" (3Móz:3:17)

"Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad." (3Móz:19:19)

"Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!" (5Móz:1:10-11)

"Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;" (5Móz:10:16)

"Átkozott, a ki meg nem tartja e törvények ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!" (5Móz:27:26)

"Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden ígéjét, a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsőséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét: Csudálatosakká teszi az Úr a te csapásaidat, és a te magodnak csapásait: nagy és maradandó csapásokká, gonosz és maradandó betegségekké. És reád fordítja Égyiptomnak minden nyavalyáját, a melyektől irtóztál vala, és hozzád ragadnak azok. Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, a melyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz." (5Móz:28:58-61, lásd még: 5Móz:28:15-68)

"Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, a melyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei előtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig. És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért." (Józs:10:12-14)

"És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a rókák farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett minden két rókának farka közé. És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket." (Bír:15:4-5)

"És Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny, és ettek, ittak és vigadtak." (1Kir:4:20)

"Ismét monda: Halljátok meg azért most az Úr szavát: Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen, és elveszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon? És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy." (2Krón:18:18-21)

"A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt." (Préd:1:9)

"Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb." (Ésa:34:4)

4.7.

Az Ószövetség könyvei közül még Jónás Próféta Könyvével érdemes részletesebben foglalkoznunk. Ez egy viszonylag rövid írás, gyorsan végig lehet olvasni. Nagyjából arról szól, hogy az Úr el akarja küldeni Jónást Ninivébe, hogy annak a városnak a leendő pusztulásáról prófétáljon. Jónás azonban nem engedelmeskedik azonnal az Úrnak, hanem egy hajón próbál menekülni előle. Erre vihar kerekedik, és miután a hajósok megtudják, hogy a vihar Jónás miatt van, bedobják őt a tengerbe (erre pedig eláll a vihar). Jónást bekapja egy nagy hal (talán cethal), és Jónás három nap és három éjjel annak a gyomrában tartózkodik (ami elég nehezen hihető):

"Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel." (Jón:2:1)

Miután pedig Jónás a szabadulásért könyörög az Úrhoz, partra veti őt a hal. Ezek után Jónás már hajlandó teljesíteni a küldetését, és Ninive pusztulásáról prófétálni:

"És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének." (Jón:3:4-5)

A Niniveiek viszont a prófétálás hatására „megtérnek”, és ezért Isten meggondolja magát, mégsem pusztítja el a várost negyven napon belül (amit szintén túl nehéz elhinni, hiszen Istentől azt várhatnánk el, hogy mindig igazat mondjon):

"És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre." (Jón:3:10)

Egyébként ezen bibliai könyv vége kísérletet tesz arra, hogy ezt megmagyarázza, amiből annyit talán tanulhatunk, hogy az igazmondásnál fontosabb lehet a gonosz cselekedetektől való tartózkodás. A túl nehezen hihető részeken kívül még azért is lehet érdekes a számunkra Jónás Próféta Könyve, mert az Újszövetségben Jézus Krisztus utal rá:

"Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál." (Mát:12:38-41)

"Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele; Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek." (Luk:11:29-30)

Ha tehát Jézus elhiszi, hogy Jónás három napig tartózkodott a cethal gyomrában, akkor ezt a keresztényeknek is el kell hinniük. Az viszont jó kérdés, hogy Jónás hogyan kaphatott ott levegőt?
Ennél is fontosabb itt megjegyeznünk, hogy Máté és Lukács Evangéliuma szerint Jézus Krisztus jelnek tekintette Jónás prófétát, és ha feltesszük, hogy Jónás történetének a lényege a be nem teljesülő prófécia, akkor Jónás próféta jele egy olyan jel, ami a be nem teljesülő próféciát jelzi. Tehát, Jézus burkoltan elismerhette, hogy a kereszténység, illetve a Biblia nem lesz teljesen igaz.

Igaz-e a Biblia? 3. fejezet: A kreacionizmus kritikája

Úgy döntöttem, nem foglalkozok tovább a kereszténység kritikájáról szóló újabb könyvem írásával. Elment a kedvem ettől a témától. A blogom olvasóival azonban mégis megosztom azt, ami eddig elkészült belőle. A könyv címe ez lett volna: "Igaz-e a Biblia? A kereszténység alapos kritikája". Ebben a blogbejegyzésben a harmadik fejezetet közlöm, aminek az lett volna a címe, hogy "3. A kreacionizmus kritikája".

3.1.

A Bibliában bőven vannak nehezen hihető dolgok, amelyek miatt sok ember hitetlen. Ilyenek például a csodák. Azt azonban túl nehéz lenne bebizonyítani, hogy nincsenek csodák. Mint a matematikában, egyetlen példa sem bizonyít, de egyetlen ellenpélda már cáfol. A mi esetünkben tehát egyetlen csoda már megcáfolhatja azt, hogy nincsenek csodák. Sok ember pedig úgy véli, tapasztalt már kisebb vagy nagyobb csodákat az életében. Nem csak keresztények, hanem más vallások és lelkiségi mozgalmak követői is gondolhatják így. Még olyan tudományág is van, ami a természetfeletti jelenségekkel foglalkozik, és ezt úgy hívják, hogy parapszichológia. Amikor csodákról van szó, akkor általában azok egy ember különleges képességeivel hozhatók összefüggésbe, ahol ezt az embert parafenoménnak hívhatjuk, és elég sok parafenomén élt már a Földön. A katolikusok pedig szenteknek tartják azokat a katolikusokat, akik csodákat tettek, és a Római Katolikus Egyháznak elég sok szentről van tudomása. Mivel vélt vagy valós csodákra rengeteg példát találhatunk a világtörténelemben, nem igazán tudjuk megcáfolni azokat a csodákat sem, amelyek a Bibliában vannak leírva. Ha pedig egyértelműen a csodák mellett foglalnánk állást, akkor ezt a könyvet talán nem élvezhetnék és népszerűsíthetnék azok, akik nem hisznek a csodákban. Ha viszont elvetnénk a csodák lehetőségét, akkor pedig azokhoz juthatna el nehezebben ezen könyv tartalma, akik hisznek bennük. Viszont éppen azoknak lehet a legnagyobb szükségük erre a könyvre, akik valamiért hinni tudnak a természetfelettiben, és azt akarják eldönteni, hogy ennek alapján higgyenek-e a Bibliában is. Tehát, ez a könyv a továbbiakban inkább nem foglalkozik a csodák lehetőségével, és az ezzel kapcsolatos tudományos vitákkal. Akit ez a téma érdekel, valószínűleg talál magának olvasnivalót máshol.
Lenne azonban egy-két óriási csoda, mégpedig akkor, ha a bibliai Teremtés Könyve igaz lenne: ha a Föld nem lenne idősebb 10000 évesnél, illetve még egy globális, minden hegyet beborító Özönvíz is megesett volna a világtörténelemben. Az egyes prófétákkal (illetve Jézus Krisztussal) összefüggésbe hozható csodák mellett talán ezek a legfontosabb dolgok, amelyek miatt sok ember nem hisz a Bibliában. A tudományos világképünk ugyanis egyértelműen tagadja ezeket a dolgokat. A tudomány szerint a Föld több, mint 4 milliárd éves, és nem lehetséges (illetve nagyon-nagyon valószínűtlen) az, hogy az utóbbi 10000 évben egy minden hegyet beborító globális Özönvíz történt a Földön.

3.2.

A tudomány szerint az állatok és a növények fajai hosszú és lassú fejlődés által nyerték el a jelenlegi formájukat, és valószínűleg közös őstől vagy ősöktől származnak. Erről szól a Charles Darwin által felfedezett és kidolgozott evolúcióelmélet, amelyet „A fajok eredete” („On the Origin of Species”) című könyvében írt le a 19. században. Aki tehát ki szeretné deríteni, hogy igaz-e a Biblia, annak érdemes lehet ezt a könyvet is elolvasnia, hiszen nagyon logikusan fel van építve. Természetesen az evolúcióelméletet később továbbfejlesztették, és a későbbi változatai valószínűleg közelebb vannak az igazsághoz, mint a korábbiak, de a lényeg, hogy az idő során rengeteg további érvet és bizonyítékot találtak ezen elmélet lényegi megállapításai mellett, és nagyon egységes képünk van arról, hogy hogyan fejlődött ki az emberiség az állatvilágból, az emlősök és a madarak a hüllőkből, a hüllők a kétéltűekből, a kétéltűek a halakból, a többsejtűek az egysejtűekből, stb. (Ezt nem úgy kell érteni, hogy pl. a kétéltűek a mai halakból fejlődtek ki, hanem úgy, hogy a mai kétéltűeknek és a mai halaknak közös ősei voltak a múltban, amelyek inkább a halakra hasonlítottak, és a vízben éltek.) A Bibliában található hat napos teremtés leírása tehát ellentmond az evolúcióelméletnek, és ez már elég lehet ahhoz, hogy azt higgyük, hogy a Biblia nem igaz.
De lehetnek, akik azt mondják, hogy a Biblia szerzője nem is földi napra gondolt, amikor a napot is jelentő héber szót használta a hat napos teremtés leírására, hanem ez a szó hosszabb, határozatlan időszakot is jelenthet, vagy pedig csak az Isten elméjében történő idő múlására utalhat. Csakhogy még ebben az esetben is van eltérés a tudomány és a bibliai teremtéstörténet között: A Biblia szerint Isten a madarakat a vízben élő állatokkal együtt, a szárazföldi állatok megteremtése előtt teremtette meg (1Móz:1:19-25), a tudomány mai állása szerint viszont a madarak a szárazföldön élő állatokból fejlődtek ki az evolúció során. Sőt, a Biblia szerint Isten a növényeket az égitestek előtt teremtette (1Móz:1:11-19), amire azt is mondhatjuk, hogy nonszensz… bár, Isten talán képes lehet úgy is teremteni valamit, hogy előbb megteremti a kezdetét és a végét, majd ezután dolgozza ki a közepét, mint talán valamelyik író is teszi, szóval Isten ideje más lehet, mint a világ ideje. Ez utóbbi összeegyeztetési lehetőség viszont eléggé valószínűtlen, és sokkal egyszerűbb magyarázat is lehet arra, hogy miért tűnik számunkra hamisnak a bibliai teremtéstörténet: azért, mert valóban hamis, hiszen az ókori népeknek, akiknek a tudásából ez keletkezett, nem voltak tökéletes ismereteik a világról (1Móz:1:5-8), és más ókori népek teremtéstörténeteiben más hibákat is találhatunk. Ha pedig még mindig nem lennénk meggyőződve a bibliai teremtéstörténet hamisságáról, abban az esetben könnyebb lehet meggyőződnünk a bibliai Özönvíz történetének hamisságáról. De ne haladjunk ilyen gyorsan, vizsgáljuk csak meg előbb még jobban, hogy a tudomány hogyan igazolja az evolúcióelméletet.

3.3.

Aki egy földgömbre vagy egy világtérképre tekint, észreveheti, hogy Afrika nyugati partvonala elég jól passzol Dél-Amerika keleti partvonalához. Ennek az lehet a tudományos magyarázata, hogy egykor Afrika és Dél-Amerika egyetlen kontinens részei voltak, és hosszú idő alatt távolodtak el egymástól annyira, mint ahogyan most helyezkednek el. Akik a kontinenseket és a kőzetlemezeket, illetve a közöttük elhelyezkedő gyűrthegységeket, hátságokat és törésvonalakat tanulmányozták, tehát akik a lemeztektonikával foglalkoztak, arra jutottak, hogy valaha a legtöbb szárazföld egy szuperkontinens, a Pangea része lehetett. Ezek szerint nem csak Afrika és Dél-Amerika tartozott össze, hanem hozzájuk tartozott még Észak-Amerika, Eurázsia, Ausztrália és az Antarktisz is, India pedig eredetileg nem Eurázsia része volt, hanem Afrika és Madagaszkár mellől vándorolhatott a mostani helyére. Ezt az elméletet alátámasztja az is, hogy Ausztrália eredeti, vagyis az emberiség felemelkedése előtti élővilága jelentősen eltér a nagyobb kontinensek eredeti élővilágától, tehát az ausztráliai emlősállatok nagy része erszényes emlős volt, nem pedig méhlepényes emlős; bár a méhlepényes emlősök néhány fajának, mint például az embernek, a dingónak, illetve néhány denevérnek és fókának mégis sikerült eljutnia a kontinensre (a dingónak valószínűleg emberi segítséggel). A ma élő erszényes emlősök nagy része tehát Ausztráliából származik, bár néhány fajuk előfordult Dél-Amerikában vagy Indonéziában is. Mindez kiválóan magyarázható azzal, hogy az evolúció során a méhlepényes emlősök az erszényes emlősökből fejlődtek ki, és Ausztrália ennél korábban szakadt el Pangeától. Hasonló lehet az oka például az óvilági (mint például az afrikai) és az újvilági (dél-amerikai) majmok közötti általános különbségeknek is. Összefoglalva, a különböző kontinensek és szigetek eredeti, vagyis az emberiség felemelkedése előtti élővilága különbözik egymástól, és ezeknek a különbségeknek történeti okai vannak, ami szinte minden esetben az evolúció elméletének és a kontinensvándorlás elméletének helyességéről tanúskodik, ez pedig az egész flórát (növényvilágot) és faunát (állatvilágot) tekintve (nem is beszélve a gombákról, egysejtűekről, stb.) elég sok bizonyítékot jelent.
Lehetséges, hogy a keresztények ezzel kapcsolatban azt fogják gondolni, hogy a kontinensvándorlás valóban megtörtént, de csak az utóbbi 10000 évben, mivel a Föld élővilágának a teremtése a Biblia szerint, ha szó szerint vesszük, nem történhetett ennél régebben. Erre talán még bibliai idézeteket is fel tudnak hozni, például a következőket:

"Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének neve pedig Joktán." (1Móz:10:25)

"Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét." (Zsolt:104:30)

Ezeken kívül felhozhatják még azt az érvet is, hogy a kontinensvándorlás előtt nem voltak olyan magasak a hegyek, mint napjainkban, és éppen ezért tudta azokat belepni a víz a Bibliában leírt Özönvíz idején. A tudomány szerint viszont a kontinensek sokkal lassabban távolodnak egymástól, mint ami ezen feltételezések helyességéhez szükséges lenne. Felmerülhet a kérdés, hogy esetleg régebben gyorsabb lehetett-e a kontinensek vándorlása? Erre az lehet a gyors válasz, hogy ez nem férne bele a tudományos világképünkbe, ha a tudomány összes ágát tekintjük. De talán még egyedül a lemeztektonika tudománya is ellentmond annak, hogy a bibliai időkben gyors kontinensvándorlás történt volna: ezen tudomány szerint ugyanis a kontinensek szétválása nem a Pangeával kezdődött, hanem előtte is szétváltak és egyesültek kontinensek, ami egy érvet jelent amellett, hogy a Pélegről szóló bibliai idézet (1Móz:10:25) nem a kontinensek szétválására utal, hanem a földek tulajdonjogának megjelenéséről szólhat, mint ahogy sokáig értelmezhették is. Mindenesetre a tudomány szerint a Pangea kb. 200-300 millió évvel ezelőtt létezett, maga a Föld viszont több, mint 4 milliárd éves, szóval ez idő alatt elég sok kontinensvándorlás történhetett még, ez viszont már tényleg nem fér bele a Biblia szövegéből levonható maximum 10000 éves (de ennél is rövidebb) keretbe.

3.4.

A geológia (földtan) tudománya szintén azt mutatja, hogy a Föld sokkal több, mint 10000 éves. A geológusok megvizsgálták és összehasonlították a Föld felső rétegeinek összetételét a bolygó több pontján, és ennek alapján meghatározták a földtörténeti korokat. Később technológiai módszerekkel megállapították azt is, hogy melyik földtörténeti kor hány millió éve volt. De még ha hiba csúszott is volna ezen módszerekbe, akkor is az evolúció elmélete mellett tanúskodnak a fosszíliák (például az ősállatok csontjai), amelyeket a földben találtak. A föld alatt található kőszén, kőolaj, földgáz és talán még a mészkő is ősi élőlényekből (a kőszén például főleg növényekből) származik. A fosszíliák között főleg olyan állatok és növények maradványait találták meg, amelyek azóta kihaltak vagy továbbfejlődtek. Ezekkel az állati, illetve növényi maradványokkal foglalkozik a paleontológia tudománya. A paleontológusok azt találták, hogy minél régebbre megyünk vissza az időben, azaz minél mélyebben található kőzetrétegeket vizsgálunk, annál primitívebb életformák maradványait találhatjuk ott. A múlt egy bizonyos pontjánál régebben már nem találhatóak meg az emlősök és a madarak maradványai, csak a hüllőké vagy az állatok egyéb osztályaié. Hasonlóképpen, a növények között a zárvatermők már nem találhatóak meg egy bizonyos korszaknál régebben. Ez egy bizonyítékot is jelenthet a makroevolúcióra, tehát arra, hogy a fajok tőlük jelentősen különböző más fajokból alakultak ki, és nem csak mikroevolúció történt. A „csak mikroevolúció” egyébként azt jelentené, hogy csak egy-egy fajon belüli változások történtek, mint például a kutyák esetében. Sok keresztény elfogadja a mikroevolúciót, de a makroevolúciót a Biblia szövege miatt nem.
Tekintsük most a paleontológiában az evolúció legszemléletesebb bizonyítékait, a kihalt gerinces állatok csontjait és csontvázait. Ezek közül a leghíresebbek a dinoszauruszok és egyéb őshüllők csontvázai, mivel ezek között a ma élő szárazföldi állatoknál jóval nagyobbakat (akár 30 métereset) is találni lehetett. Ezeknek a létét nehéz lenne összeegyeztetni a Bibliában leírt Özönvíz történetével. De talán nem is ezek a csontvázak az evolúció legfontosabb bizonyítékai, hanem inkább azok a csontok azok, amelyek átmenetet jelentenek a ma élő állatok nagyobb csoportjai között. Ilyen például az Archaeopteryx nevű lény csontváza, ami az őshüllők és a madarak közötti átmenetet jelenti, vagy az Ambulocetus nevű lényé, ami a szárazföldi emlősök és a cetek közötti átmenet útján lehetett. Még nagyon sok mai emlősnek (pl. elefántoknak, lovaknak) lehet találni ősibb formáját a fosszíliák között. Ez alól az ember sem kivétel. Az emberiség minden bizonnyal az emberszabású majmokból fejlődött ki az evolúció során. Ezt az emberi koponyánál kisebb, de a majmok koponyájánál nagyobb koponyák ősmaradványai is bizonyítják. A mi fajunk latin neve „Homo Sapiens”, és a mi koponyánknál kisebb volt a „Homo Erectus” nevű fajba tartozó előemberek koponyája, ennél is kisebb volt a „Homo Habilis” nevű fajba tartozó előembereké, az emberszabású majmok koponyája pedig ezeknél is kisebb. Az átmenet pedig fokozatos.

3.5.

Az emberek és a majmok rokonságát nem csak a paleontológia bizonyítja, hanem a genetika is. A genetika a testünket felépítő programról szól, és azt mutatja, hogy az emberek génállománya nagyon hasonló a majmok génállományához. Ezen kívül a rendszertanban egymáshoz közel álló fajok génállománya is általában közel áll egymáshoz. Ebből arra következtethetünk, hogy először a baktériumok és az egysejtűek fejlődtek ki a ma ismert életformák ősei közül, majd ezekből fejlődtek ki a többsejtűek: a növények, az állatok és a gombák. Ami az állatokat illeti, először a vízben élő állatok egyszerűbb törzsei jelentek meg, mint például a szivacsok és a csalánozók. Később jelenhettek meg az élet magasabb rendűnek tartott, korunkban nagyon elterjedt formái: az ízeltlábúak, a puhatestűek és a gerincesek. Ami a gerinceseket illeti, ezek is kezdetben a vízben éltek, mint halak. A halakból fejlődött ki a következő osztályuk, a kétéltűeké. Ha a kétéltűeket, mint például a békákat tanulmányozzuk, az elég jól szemlélteti az evolúciót: ezek a lények nagy része már a szárazföldön él, mégis szükségük van vízre a szaporodáshoz, tehát a szaporodásuk, illetve néhány egyéb jellemzőjük a halakéra emlékeztet. A hüllők minden bizonnyal a kétéltűekből fejlődtek ki, és egykor ezek lehettek a legfejlettebb állatok, amíg meg nem jelentek az emlősök és a madarak. A biológia tanulmányozásával beláthatjuk, hogy fokozatos az átmenet a halakból a kétéltűeken és a hüllőkön keresztül az emlősökig vagy a madarakig.
Jelentős bizonyítékot jelent még az evolúció mellett az is, hogy a fejlettebb fajok embriói a rendszertanban hozzájuk közel álló, kevésbé fejlett fajok embrióira emlékeztetnek, még akkor is, ha a kifejlett állatokban már nincs meg ez a hasonlóság. Ezzel a jelenséggel rokon jelenség az, hogy az állatokban létezhetnek úgynevezett csökevényes szervek, amelyeknek jelentős szerepe lehetett az adott állatok ősei életében, de az adott állatok életében ezeknek a szerepe már elhanyagolható, és a jelenlétüknek elsősorban történeti okai lehetnek. Ilyen csökevényes szervek lehetnek például a röpképtelen madarak szárnyai vagy az emberek farokcsontjai.
Az evolúcióelmélet mellett szóló érvekről, valamint annak bizonyítékairól, hogy a Föld több, mint 4 milliárd éves, teljes könyveket lehetne írni, és aki keres, az találhat is a témáról szóló anyagot. A keresztények is próbálkoztak az ő álláspontjukat, a kreacionizmust támogató művek létrehozásával, és az Interneten is sokat vitatkoztak az emberek erről a témáról. Itt csak egy rövid összefoglalás szerepelhetett, elsősorban azért, hogy láthassuk, sok ember mi alapján döntötte el, hogy nem lesz keresztény. Ez a könyv viszont korábban ritkábban szóba kerülő érveket is fel szeretne sorakoztatni a Biblia és a keresztény vallás ellen.

3.6.

Térjünk vissza most a Bibliában leírt Özönvíz történetére. Röviden, ez a következőt meséli el: (1) Az emberek túl erőszakosak voltak a Földön, ezért Isten úgy döntött, hogy elpusztítja őket Noé és a családja (Noé és felesége, a 3 fia és a fiainak 3 felesége) kivételével. (2) Noénak építenie kellett egy bárkát, amibe be kellett vinnie a családját, valamint egy-egy párt minden szárazföldi állatfajból (vagy nemből), illetve be kellett még vinnie oda élelmet az állatok és az emberek számára. (3) Ezután Isten hosszan tartó esőt bocsátott a Földre, valamint növelte még a víz szintjét a „mélység forrásaiból” is. (4) Így a víz belepte a legmagasabb hegyeket is a Földön, és minden szárazföldi állat és ember elpusztult azokon kívül, akik a bárkában voltak. (5) Ezután a víz újra apadni kezdett, és visszahúzódott, a bárkából kijövő emberek és állatok pedig újra benépesítették a Földet.
Ebben a történetben az az érdekes, hogy globális özönvízről szóló elbeszélést nem csak a Bibliában, hanem több más nép mítoszaiban is meg lehetett találni. Jó kérdés, hogy ha nem volt globális Özönvíz, akkor mi lehetett ennek az oka. Gondolhatunk például arra, hogy valóban lehetett az özönvízhez hasonló, de nem globális katasztrófa az emberiség őstörténetében (például a jégkorszak határán), és ez lehetett a mítoszok alapja. Valószínűbb azonban, hogy az özönvíz történetét az ókori népek eredetileg azért találták ki, hogy magyarázatot adjanak arra, hogy miért vannak tengeri állatok fosszíliái a hegyekben. Az is lehetséges, hogy álmodtak is erről, és ezért hitték is, amit hirdettek. Az Özönvíz elmélete tehát olyan lehetett náluk, mint nálunk egy korszerű tudományos elmélet. De mint láthattuk, a korunkban a tudomány már jobb magyarázatot tud adni a hegyekben található fosszíliákra: tehát egyes hegyek sok millió év alatt keletkezhettek a Föld olyan részeiből, amelyeket korábban víz borított. Sok keresztény szerint azonban a különböző népek özönvízről szóló mítoszai a bibliai Özönvíz történetének igazsága mellett jelentenek erős érveket. A bibliai Özönvíz történetében azonban sok hihetetlen dolog található.
Először is azt kell megállapítanunk, hogy a ma élő összes szárazföldi állatfaj nem férhetett volna be a bárkába, nem is beszélve például a dinoszauruszokról, amelyek már kihaltak. Ezért a keresztények amellett érvelhetnek, hogy az Özönvíz után új állatfajok keletkezhettek (Zsolt:104:30), ami bár többet jelent, mint a mikroevolúció, de kevesebbet, mint a makroevolúció. Ez azonban nem ad magyarázatot például arra, hogy miért Ausztrália az erszényesek hazája, vagy hogy miért különböznek annyira az óvilági és az újvilági majmok, illetve miért emlősök a bálnák.
Másodszor, feltehetjük a kérdést, hogy ha valóban globális Özönvíz történt, akkor honnan jött, és hova tűnt az a sok víz, ami a legmagasabb hegyek beborításához szükséges lenne? A „honnan jött” kérdésre talán még válaszolhatnánk úgy, hogy „az űrből”. A „hova tűnt” kérdésre viszont sokkal nehezebbnek tűnik válaszolni. Még ha az Özönvíz idején nem is voltak olyan magasak a hegyek, mint napjainkban, mégis feltehetjük, hogy az „Ararát hegye”, ahol a bárka a Biblia szerint megfeneklett, legalább 500 méter magas lehetett (1Móz:8:4-5). A tengerszint 500 méteres emelkedése pedig nagyon nagy vízmennyiséget jelent, többet, mint amit az összes földi jég elolvadása okozna. Ennyi víznek csak a föld alatt lenne helye, és bár volt is olyan tudományos hír, miszerint a föld mélyén sok víz rejtőzik, akkor is túl nehéz lenne az Özönvíz folyamatát úgy elképzelni, hogy az a fizikai tudásunkkal kompatibilis legyen. Hasonlóképpen, a bibliai Özönvíz-történet egyszerűen nem passzol a tudományos világképünkbe, tehát nem alkot egységes elméletet a tudomány többi ágával.

 

Igaz-e a Biblia? 2. fejezet: A keresztény felekezetek kritikája

Úgy döntöttem, nem foglalkozok tovább a kereszténység kritikájáról szóló újabb könyvem írásával. Elment a kedvem ettől a témától. A blogom olvasóival azonban mégis megosztom azt, ami eddig elkészült belőle. A könyv címe ez lett volna: "Igaz-e a Biblia? A kereszténység alapos kritikája". Ebben a blogbejegyzésben a második fejezetet közlöm, aminek az lett volna a címe, hogy "2. A keresztény felekezetek kritikája".

2.1.

A Biblia szerint (Ján:21:15-17) Jézus a mennybemenetele előtt a Péter nevű apostolára (más néven Szent Péterre) bízta az általa alapított közösséget (más néven az Egyházat). Ez a Római Birodalom idején történt, tehát Szent Péter Rómában is tevékenykedett. Ő lett Róma első püspöke és az első pápa. Az azóta eltelt majdnem 2000 év alatt pedig pápák sora követte őt ugyanennek a közösségnek az élén. Egyes keresztények azonban kiváltak ebből a közösségből, és újabb felekezeteket alkottak. Ezért az eredeti közösséget ma már inkább úgy hívjuk, hogy „Római Katolikus Egyház”. Jelenleg is ez a legnagyobb keresztény felekezet, aminek a templomai rengeteg városban megtalálhatóak, ezért természetes, hogy ezzel az egyházzal kezdjük a keresztény felekezetek kritikáját. A Bibliában található négy evangélium olvasóinak azonnal feltűnhet, hogy a katolikusok nem tartják be Jézusnak a következő javaslatát (vagy inkább parancsolatát):

"Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus." (Mát:23:8-10)

A Római Katolikus Egyház tagjai ugyanis „atyának” is hívják a papjaikat (pl. „Tibor atya”), ez a gyakorlat pedig nagyon elterjedt. Már ez az egy érv is elég lehet arra, hogy az evangéliumok olvasói szakítsanak ezzel a közösséggel, illetve meg se ismerjék azt tüzetesebben. De mi azért vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy kicsit jobban. Úgy tűnik, hogy a Bibliában Pál apostol is atyának hívatja magát a következő idézet szerint:

"Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által." (1Kor:4:14-15)

Jó kérdés, hogy hogy lehet az előbbi két bibliai idézetet összeegyeztetni egymással? Az egyik lehetőség, hogy Pál apostol talán nem ismerte eléggé az evangéliumot, és hibázhatott. Ha viszont hibázott, akkor a Biblia kánonja nem tökéletes. A másik lehetőség, hogy az atyának szólítás tiltása nem az egész emberiségnek szólt, hanem csak a Jézus köré gyűlt követőknek. Eszerint tehát a Mennyei Atya az apostoloknak közvetlenül atyja lehetett, a későbbi keresztények legalább egy részének viszont csak a papok közvetítése által lehet az, és ezeket a közvetítő papokat mégis szabad lehet „atyának” szólítani. Talán összefügg ezzel a témával még a következő bibliai idézet is „János apostolnak közönséges első leveléből” (amit talán párhuzamba lehet hozni a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend szentségeivel):

"Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért. Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát. Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt." (1Ján:2:12-14)

Jó kérdés, hogy János apostol is hibázhatott-e, nem csak Pál? Vagy talán az atyánknak szólítás tiltása volt a hiba? (Ez utóbbi annyiban mindenképpen hiba lehet, hogy nem tiszteli az emberek vér szerinti szüleit, tehát ellentmondhat akár a Tíz Parancsolatnak is.) Esetleg még úgy lehetne összeegyeztetni ezeket a bibliai részeket, hogy a katolikus papokat atyának hívjuk (pl. „Tibor atya”), de nem a „mi” atyánknak (például akkor, ha bennünket a Biblia olvasása tett kereszténnyé, nem pedig emberek közvetítése). Másrészt képzeljük csak el, hogy egy fiatalembert pappá szentelnek, ő viszont (még) nem térített meg senkit, és nem is apja senkinek. Vajon őt is szabad „atyának” szólítani, ha a tények azt mutatják, hogy ő maga (még) senkinek sem az atyja, sem testi, sem lelki értelemben? A hívők pedig általában ezt teszik, mert ezt mondja a szokás és az illem. (Illetve, talán elképzelhető, hogy ha egy papnak egyszer már gyónt valaki, akkor attól kezdve atyának tekinthető, mert a bűnbánat szentsége a katolikusok szerint életet adhat.) Mindenesetre a papok atyának szólítása nem az egyetlen dolog a Római Katolikus Egyházban, ami hiba lehet, vizsgáljuk meg tehát a többit a következőkben…

2.2.

A római katolikus szentmisén általában a liturgia része (volt), hogy a hívők elmondják a következő szöveget, miközben az egyik kezükkel a mellüket verik vagy magukra mutogatnak:

"Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz."

Ezt a szöveget „mea culpa” néven is ismerhetjük, mivel a vastagon szedett rész latinul "mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa". Talán a következő bibliai résszel hozható kapcsolatba ez a gyakorlat:

"Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik." (Luk:18:9-14)

Ha viszont erőltetik, hogy mindenki nagyon bűnösnek vallja magát, az valószínűleg nem vezet megigazuláshoz, mivel nem őszinte. Tehát nem jó dolog „átesni a ló másik oldalára”. A legtöbb ember ugyanis az „én igen nagy vétkem” kifejezésen azt érti, hogy milyen nagy az ő vétke a többi emberéhez viszonyítva, ennek megfelelően matematikailag nem lehetséges az, hogy ezt minden ember elmondhatja úgy, hogy az igaz legyen. Így éppen azok nem tudnak beilleszkedni a Római Katolikus Egyházba, akiknek lenne esélye arra, hogy vétkük ne legyen „igen nagy”. Ezen kívül a „mea culpa” szövegének a második része, tehát a kérés sem tökéletes, hiszen két lehetőség van:

(1) Szűz Mária, illetve az összes angyalok és szentek vagy nem hallják meg a kérést,
(2) vagy pedig a hívők túl gyakran zaklatják őket az ilyen kérésekkel szükségtelenül.

Nem lenne egyszerűbb közvetlenül Istenhez imádkozni?

2.3.

A Római Katolikus Egyház további kritikájához tekintsük át röviden annak történetét! Miért vált ki belőle a többi felekezet, és kinek lehetett igaza? A keresztény vallás természetéből adódik, hogy sok nehezen hihető dolgot tartalmaz és könnyen félreérthető, ezért szinte mindig voltak olyanok, akik mást tanítottak, mint amit az Egyház vagy egyházak. Őket általában eretnekeknek hívták és gyakran üldözték is őket. Az eretnekek csak ritkán tudtak hosszú távon is sikeresek lenni, de ez alól van néhány kivétel. Az „arianizmust” például a 4. század után is nagyon sokan követték a Rómától távolabb eső területeken, például Nyugat-Európában. Az arianizmus szószólója egy Arius nevű észak-afrikai pap volt (i. sz. 336-ban halt meg), aki azt tanította, hogy Jézus Krisztus nem egylényegű az Istennel, csak hasonlényegű vele. Csupán a Biblia szövegéből ítélve nehéz is lenne bizonyítani ennek ellenkezőjét, sőt, Jézusnak a szőlőtőről szóló példázatának a kezdete egyenesen Arius nézeteit látszik támogatni (amennyiben a szőlőtő nem egylényegű a szőlőművessel):

"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves." (Ján:15:1)

Ezen kívül a 16. századi reformációt követő, ma is fennálló protestáns egyházak nagy részét is eretnekeknek tekintik a katolikusok. Rájuk még visszatérünk. Ami az időszámításunk szerinti első évezred eretnekeit illeti: talán igazuk volt, talán nem (valószínűleg lehetett, amiben igazuk volt, és lehetett, amiben nem). De talán éppen az eretnekek miatt, a katolikusok igyekeztek hitvallásokban rögzíteni a hitüket. Idővel egyre több dolgot adtak ezekhez a hitvallásokhoz, és egyébként is egyre több dologban kellett hinnie a keresztényeknek. Néhány ilyen dologban pedig nem értett egyet a kereszténység keleti (főleg görög nyelvet használó) és nyugati (főleg latin nyelvet használó) része. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy i. sz. 1054-ben kiközösítette egymást a kereszténység ezen két ága, amit csak i. sz. 1965-ben vontak vissza. A nyugati ág a „Római Katolikus Egyház” (illetve, egyéb katolikusok is ide tartoznak, pl. a görögkatolikusok), a keleti ág pedig az „ortodox kereszténység”, amely több független felekezetet foglal magába (illetve, ezen kívül vannak még az ortodox kereszténységhez hasonló egyéb keleti keresztény egyházak is). Az egyik legfontosabb nézeteltérés, hogy az ortodoxok szerint a Szentlélek csak az Atyától (Istentől) származik, míg a katolikusok szerint a Szentlélek az Atyától (Istentől) és a Fiútól (Jézus Krisztustól) származik. Pontosabban, elképzelhető, hogy sok ortodox hívő egyik nézetet sem fogadta el teljes bizonyossággal, és az egyházszakadáshoz az is elég lehetett, hogy egyszerűen nem tudtak hinni a katolikusok nézeteiben, és a következő bibliai idézet alapján a hitük azt parancsolta, hogy ne fogadják el azokat:

"A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az." (Róm:14:23)

Másrészt már az Apostoli Hitvallásban is benne van, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott, ezért nehéz elképzelni, hogy a Szentlélek tőle is származik. Az itt leírtak alapján tehát az ortodoxok hozzáállása szimpatikusabbnak tűnik, mint a katolikusoké. Mégis, ha ebben a könyvben kiderül, hogy a Biblia nem igaz, akkor az is kiderül, hogy az ortodoxok hibásan hívják magukat „ortodoxnak”, azaz „igaz hitűnek”, és emiatt a „katolikusok” elnevezése (aminek jelentése „egyetemes”) szerényebb és igazabb lehet. Mivel a katolikusok és az ortodoxok közötti többi eltérés nem jelentős, és mivel az ortodoxok helyileg általában máshol helyezkednek el, ezért a továbbiakban az ortodoxokról nem sok említést teszünk. Mind a katolikusok, mind az ortodoxok elfogadják a „niceai hitvallást”, tehát a hitük hasonló egymáshoz, és mindkét irányzat szerint a „szentségek” által lehet Isten kegyelmét igényelni. A katolikusok hét szentsége: a keresztség, az eucharisztia, a bérmálás, a gyónás, a betegek kenete, a házasság és az egyházi rend. Az ortodoxok szentségei ezekhez hasonlóak.

2.4.

Folytassuk a Római Katolikus Egyház történetével az 1054-es nagy egyházszakadás után. A katolikusok a középkorban tettek néhány olyan dolgot, amit ma már valószínűleg nem tennének. Például, keresztes hadjáratokat kezdeményeztek az i. sz. 11. századtól kezdődően Jeruzsálem visszafoglalásának céljából, hogy ne az iszlám vallás uralkodjon ott. Napjainkban viszont azt hirdetik, hogy „minden háború rossz”. Az inkvizíciót, mint bírósági eljárást is a katolikusok gyakorolták az eretnekek, a boszorkányok, a hitehagyottak, az istenkáromlók és hasonlók ellen, ahol az ilyen gyanúba került személyeket kínvallatásnak vetették alá. II. János Pál pápa azonban bocsánatot kért az inkvizíció által elkövetett bűnökért is.
Ezen kívül a katolikusok i. sz. 1515 körül azt tanították, hogy búcsúcédulák megvásárlásával az emberek megmenekülhetnek a Tisztítótűztől (más néven Purgatóriumtól), amit a kisebb vagy már meggyónt bűneikért járó büntetésként képzeltek el, a Mennyországba jutást megelőzően. (A katolikusok hite szerint a Pokolba csak az juthatott, akinek olyan bűne volt, ami súlyosnak mondható és amit nem gyónt meg a halála előtt.) A Római Katolikus Egyház vezetői így próbáltak pénzt gyűjteni a Szent Péter-bazilika befejezéséhez. Az egyik bűnbocsánatárus pedig egészen odáig ment, hogy azt tanítsa: „Amint a pénz a ládában megcsörren, a lélek kiugrik a Purgatóriumból”. Egy német teológus, Luther Márton i. sz. 1517-ben egy írásában („95 tétel”) erősen kritizálta ezt a gyakorlatot, és sok ember egyetértett vele. A Római Katolikus Egyház vezetői megpróbálták őket elhallgattatni, de ez nem sikerült nekik. Ezután egyre több kritika jelent meg a katolikusok ellen. Közben Luther Márton németre fordította a Bibliát, valamint himnuszokat is írt. Neki és más reformátoroknak meg akarták tiltani, hogy a tanaikat hirdessék, de egyes német fejedelmek ez ellen tiltakoztak („protestáltak”), és ezért nevezzük az innen eredő keresztényeket protestánsoknak. Egyébként a búcsúcédulák pénzért való árusítását i. sz. 1567-ben abbahagyták a katolikusok, tehát ma már valószínűleg ezt sem tennék meg újra. De a protestáns egyházak ekkorra már megszülettek, és élnek tovább ezen könyv írásának idején is.
Ha összehasonlítjuk a protestáns és a katolikus egyházakat, jelentős különbségeket láthatunk. A római katolikus templomokban például gyakran láthatunk szentképeket és/vagy szobrokat, amelyek szenteket, angyalokat és/vagy a Biblia egyes szereplőit ábrázolják. A protestáns templomokban vagy imaházakban azonban általában nincsenek ilyenek, mert a hitük szerint ez közel áll a bálványimádáshoz, amit kifejezetten elítél a Biblia. Ezen kívül a protestánsok teológiája is jelentősen eltér a katolikus és az ortodox teológiától, ezért a következő részben ezt fogjuk megvizsgálni. De a katolikusokról még annyit, hogy a korunkban is lehetne még őket kritizálni. Például, a katolikusok szerint a vasárnapi, illetve a (kötelező) ünnepi szentmisék szándékos (avagy rosszindulatú) elmulasztása halálos bűn, tehát akár a Pokolba is lehetne jutni miatta, hacsak meg nem gyónja az ember. Azt pedig már láthattuk (2.2. rész), hogy ezeken a szentmiséken általában a „mea culpa” szövegét illene elmondani. Nincs is tehát más út a hívő számára, mint az, hogy teológus legyen, és megkeresse azt a felekezetet, amibe tartoznia érdemes (ha talál ilyet egyáltalán). Ennek ellenére nagyon sok ember vallja magát katolikusnak, illetve kereszténynek, és nagyon sokan megkereszteltetik a gyermekeiket, de a hitüket mégsem gyakorolják, azaz nem járnak szentmisékre, és ezt a gyermekeiktől sem követelik meg. Még az is lehetséges, hogy ezek a hitüket nem gyakorlók olyan keresztény társkereső weboldalakon keresnek társat maguknak, ahol be lehet állítani, hogy a hitüket nem gyakorolják. Jó kérdés, hogy hogy lehet ez? Hogyan hihet valaki valami olyasmiben, ami a Pokolra ítélné őt? Talán nem tudják, hogy a katolikus hit szerint a vasárnapi szentmisék elmulasztása valószínűleg halálos bűnt jelent?

2.5.

A protestánsok sok dologban joggal kritizálhatták a Római Katolikus Egyházat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ő tanításaik tökéletesek lennének. Ez már abból is látszik, hogy sokféle protestáns felekezet született, nem csak egy, és ezek a protestáns felekezetek nem értettek egyet egymással a teológia egyes kérdéseiben. Ha ugyanis egyetértettek volna, akkor egyesültek volna, hiszen az Apostoli Hitvallásban benne van, hogy hiszik „a szentek közösségét”. Például, az antitrinitáriusok elvetették a Szentháromság tanát (így tesznek ma például az unitáriusok vagy a Jehova Tanúi is), ezért közülük a legnevesebbet, Szervét Mihályt Svájcban kivégezték, és ebben Kálvin Jánosnak, egy svájci protestáns vezetőnek, a mai Református Egyház egyik szellemi atyjának fontos szerepe volt. Az anabaptisták („újrakeresztelők”) és a baptisták pedig elvetették a gyermekkeresztséget, és csak felnőtteket kereszteltek bemerítéssel. De mivel a körülmetélés a keresztség előképének tekinthető (ahol a keresztség lehet a „szív körülmetélése”), és mivel a zsidók az Ószövetség parancsát követve a gyermekeiket körülmetél(tet)ik, ezért feltehető, hogy a gyermekkeresztség mégis elfogadható, és el is fogadják azt például a lutheránusok (az Evangélikus Egyház tagjai) és a kálvinisták (a Református Egyház tagjai). Ezen két utóbbi egyház az eredeti protestáns mozgalom két legjelentősebb felekezete. Mindkettő elvetette a katolikus szentségeket a keresztségen és az úrvacsorán (eucharisztián) kívül, és mindkettő csak a Biblia szövegére építette a hitét. (Egyébként a protestánsok a Bibliának csak 66 könyvét fogadják el Isten Igéjeként, míg a katolikus Bibliában 73 könyv található.) Mégis voltak nézeteltérések a lutheránusok és a kálvinisták között, hiszen az egész Bibliát helyesen értelmezni nem könnyű dolog. Egy hívőnek tehát nincs könnyű dolga, ha azt akarja eldönteni, hogy melyik felekezetbe tartozzon a kettő közül.
De nem csak ez a kettő van! A protestáns reformáció által elnyert vallásszabadság megnyitotta az utat sok más későbbi egyháznak, felekezetnek és szektának is. Ez pedig felvetett néhány egyéb kérdést is, amiben a protestánsok nem értettek egyet, például azt, hogy szombaton vagy vasárnap tartsák-e a nyugalom napját, ami a Tíz Parancsolatban eredetileg szombat („sabbath”) volt, de a katolikusok áttették vasárnapra. És ha ez mind nem lenne elég, lássuk még az Anglikán Egyház születését. A protestáns reformáció időszakában Anglia királya, VIII. Henrik írt egy könyvet a hét szentség védelmében Luther Márton tanai ellen, és ezért az akkori pápától a „hit védelmezője” címet kapta. Később viszont, amikor a pápa nem engedte, hogy elváljon a feleségétől, VIII. Henrik a Római Katolikus Egyház ellen fordult, és Anglia Egyházát elszakította a pápától, és átvette ennek az egyháznak a vezetését. Megszüntette a szerzetességet Nagy-Britanniában, amiből anyagi előnye is származott. Azonban ez az Anglikán Egyház a Római Katolikus Egyházhoz hasonló maradt, és a teológiája nem távolodott el attól annyira, mint a protestánsoké.
Miután láttuk, hogy sok keresztény felekezet teológiája ellentmond egymásnak, arra következtethettünk, hogy csak kevés lehet köztük olyan, ami teljesen igaz. Ebben a részben láthattunk némi kritikát, ami néhány felekezet kizárásához szükséges (nem is beszélve az ott elhangzó dalokról), de ennek a könyvnek nem feladata, hogy megkeresse, van-e olyan felekezet, ami teljesen kompatibilis a Bibliával. A Biblia ugyanis fel van készülve az olyan esetekre is, amikor a hívők nem kapnak készen ilyen felekezetet, ahogyan a következő idézetek mutatják:

"Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mát:18:20)

"Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!" (Jer:15:19)

2.6.

Ha már a létező és potenciális keresztény felekezetekről van szó, említést érdemel, hogy úgy tűnik, mind a katolikusok, mind a protestánsok abban hisznek, hogy Jézus Krisztus a mi bűneinkért (illetve a bűneink miatt) is meghalt. Ezt a hitüket többek között a következő bibliai idézetekre alapozzák:

"Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való." (Róm:3:23-26)

"De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul, Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért." (Róm:4:23-25)

"Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;" (1Kor:15:3-4)

"És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." (1Ján:2:2)

"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a a mi bűneinkért." (1Ján:4:10)

Ezeket azonban valószínűleg félreértik. Hogyan halhatott meg Jézus a mi bűneinkért is akkor, amikor mi még meg sem születtünk? Hogyan lehetett később az ok, mint az okozat? Valószínűleg sehogyan. Amikor a Biblia szerzői ezekben az idézetekben azt írták, hogy „mi”, akkor valószínűleg csak magukra és a kortársaikra gondoltak (még a „világ bűnei” esetében is), nem pedig az összes eljövendő korok embereire (beleértve bennünket is). Jézus Krisztus bibliai története csak így válhatna érthetővé. Az itt idézett bibliai részek nem az evangéliumok részei, csak kommentárként szolgáltak az evangéliumokhoz, és azt magyarázták, hogy Jézus kortársainak (a tanítványainak, a zsidóknak, a rómaiaknak, sőt talán még az előző korok embereinek is) a bűnei összeadódtak, és ez vezetett Jézus keresztre feszítéséhez, mint kiváltó ok (avagy ható ok). Így válhatott Jézus Krisztus olyan áldozattá, akit úgy lehetett sajnálni, mint ahogy a zsidók sajnálhatták az áldozati bárányokat. Ha pedig sajnálták őt, akkor megbánták, amit el tudtak ismerni a saját bűnükként ebben a történetben. A megbánás után pedig Jézus Krisztus feltámadása ezen bűnök bocsánatához vezetett, már ha Jézus Krisztus valóban feltámadt. A modern kor keresztényeinek pedig nem az a dolga, hogy azt higgyék, hogy ezt az ókori keresztre feszítést és feltámadást szükséges saját magukkal összefüggésbe hozniuk a bűneik bocsánatához, hanem elegendő lehet az is, ha vallják az Apostoli Hitvallást, megkeresztelkednek és egyszerűen megpróbálják elkerülni a bűnök elkövetését a jövőben. Tulajdonképpen még az Apostoli Hitvallásnál kevesebb is elegendő lehet a következő bibliai idézet szerint:

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol." (Róm:10:9)

Ezért valószínűleg hiba volt, amikor a Gedeon Társaság által ingyen osztogatott kis Bibliák (pontosabban némi ószövetségi kiegészítéssel ellátott Újszövetségi Szentírások) hátsó lapjára egy névnek és egy keltezésnek kihagyott üres hely fölé azt írták (többek között, egy megtérő imádság részeként), hogy:

"… Hiszem, hogy az Úr Jézus Krisztus bűneimért helyettem meghalt a kereszten…"

Emiatt a hívőnek valóban teológussá kellene válnia ahhoz, hogy eldöntse, aláírhatja-e ezt az imát. Sajnos hasonló a szellemisége sok más protestáns felekezetnek is, például a baptistáknál az Apostoli Hitvallás helyett is valami ilyesmit kellett volna elfogadnia annak, aki „megtér”. Pedig még bibliai idézeteket is lehet találni a kereszthalál ilyen „minden jövőbeli bűnt megbocsátó” értelmezése ellen, mégpedig a következőket:

"Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." (Zsid:10:26-27)

"Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket. Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat." (Luk:11:47-48)

"Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait! és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!" (Mát:23:29-32)

Még abban sem lehetünk biztosak, hogy Jézus a keresztények „helyett” halt meg. Bár a kereszténység szerint a Jézusban való hit ad örök életet, ettől függetlenül a keresztények az életükben általában szenvednek is, utána pedig általában meg is halnak. Talán erről szól a mondás, hogy „Mindenkinek megvan a maga keresztje”. Ez a „kereszt” pedig még nehezebb is lehet, mint Jézus Krisztusé, aki tudomásunk szerint csak körülbelül 33 évig élt a Földön, és valószínűleg nem gyötörték az öregkori betegségek. Talán ezt igazolja a következő bibliai idézet:

"Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?" (Luk:23:27-31)

Ennyit a keresztény felekezetek kritikájáról. A következő részben pedig már valóban megkezdhetjük annak a vizsgálatát, hogy igaz lehet-e a Biblia, először is olyan dolgok vizsgálatával, amelyek miatt a korunkban a legtöbb ember szkeptikus.