Úgy láttam, hogy valószínűleg legalább egyvalaki látogatja a blogomat, és a Google keresőben is tűrhetőbb helyen van, mint ebben az évben korábban, ezért most kedvet kaptam egy gyors blogbejegyzés írásához. Szeretném, ha Kiskunfélegyházáról is látogatnák a blogomat, ezért most Kiskunfélegyházáról szeretnék írni, hátha így könnyebben rátalálnak a blogomra.
Kiskunfélegyházán valahogy úgy üdvözli a tábla a városba utazókat, hogy "Köszöntjük/Üdvözöljük Petőfi és Móra városában". Móra Ferenc valóban ebben a városban született, Petőfi Sándor pedig a "Szülőföldemen" című versében erre a városra utalt, és ezzel a várossal keltezte a verset. Ezért sok kiskunfélegyházi még ma is azt vallja, hogy Petőfi itt született, és nem Kiskőrösön. A következő képet ebben az évben fotóztam, amikor egy homokból készült szobor volt látható Móra Ferencről a könyvtár mellett:
Én azonban nem vagyok elégedett azzal, hogy elsősorban két olyan ember városának tekintik Kiskunfélegyházát, akik fikciók írásából lettek híresek. Mennyivel jobb lenne például, ha Kiskunfélegyházát egy (vagy kettő) matematikus városának hívnák? Mindenesetre Kiskunfélegyházát Petőfi és Móra városának hívni olyan, mint egy kétélű kard: nem csak dicsőséget hozhat Kiskunfélegyházának, hanem meg is foszthatja a várost attól, hogy Petőfin és Mórán kívül valaki más városának is lehessen nevezni.
Petőfi Sándor leghíresebb verse a "Nemzeti Dal", amiben azt kellett diákként szavalnunk, hogy "A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Csakhogy ez ellentmond Jézus Krisztus azon bibliai tanácsának, hogy ne esküdjünk semmire sem, és Istenre sem - legyen a beszédünk igen - igen, nem - nem, és "ami ennél több, az a gonosztól való". Bár már nem vagyok keresztény, én is úgy látom, hogy az eskü általában nem valami etikus szokás. De a versnek nem csak ezzel a részével van problémám: a vers például azt is mondja, hogy "Sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer." Én viszont úgy látom, hogy az értékes embereknek érdemes lehetett elsősorban a saját életüket menteniük (az 1848-as forradalomban). Ennyit erről.
Kiskunfélegyházáról még annyit szeretnék megemlíteni, hogy érdekes párhuzamot vélek felfedezni Kiskunfélegyháza és Sárbogárd között. Mindkét város hasonló méretű, és elérhető vasútvonalon Budapest felől. Így el lehet képzelni, hogy ha Budapest a fej, akkor Kiskunfélegyháza és Sárbogárd olyanok, mint két láb. Sárbogárd földrajzilag körülbelül úgy viszonyul Pakshoz, mint Kiskunfélegyháza Bakshoz. Ezenkívül Petőfi azt írta a már említett "Szülőföldemen" című versébe, hogy "Cserebogár, sárga cserebogár"... a "sárga cserebogár" pedig hasonlóan hangzik, mint "Sárbogárd".
Másrészt egy másik alkalommal Kiskunfélegyházát nem lábhoz, hanem szívhez tudtam hasonlítani... ebben az esetben valószínűleg Szentes lehetne a fej, Szeged és Szolnok pedig a két kéz, a talp pedig valahol Kalocsán lehet. De ezek csak szabad asszociációk, valószínűleg nem jelentenek sokat. Sok szabad asszociáció valójában nem jelent semmit.
Nemrég töröltem néhány gyengébb bejegyzésemet a blogjaimból, amik közé tartoztak például a fikciók, vagy olyan személyes dolgok, amik már nem érvényesek. Az a tervem, hogy legközelebb valószínűleg ez év Szilvesztere körül bővítem majd ezt a blogot, amiben többet írok magamról, és összefoglalom az évet. De még lehet, hogy egy bejegyzést írok az angol nyelvű blogomba is, a Brahmagupta–Fibonacci azonossággal kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése